Szabad Ifjuság, 1956. április-június (7. évfolyam, 79-153. szám)

1956-04-01 / 79. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!­Z­ABAD IFJÚSÁG A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA VI! ÉVFOLYAM 79. SZÁM Vasárnap, 1956 április 1­áRA 40 FILLÉR M­ég két munkanap Ifjúságunk országszerte készül a nagy ünnepre Három nap választ el felsza­badulásunk nagy nemzeti ün­nepétől. A felszabadulási ver­senyben sok helyütt a fiatalok törtek élre. Mit hozott a fiata­lok szorgalma, lelkesedése egy pécsi, egy komlói és egy ka­zincbarcikai üzemben — erről adunk hírt az alábbiakban. Öt új gyorsvágathajtó brigád Komlón Molnár István, a 100 méteres gyorsvágathajtási mozgalom országos hírű kezdeményezője, a­ komlói Ill­as üzem jól kok­szolható szenet rejtő C és D mezője feltárásán dolgozik bri­gádjával. Azt a felszabadulá­sunk ünnepére tett ígéretet, hogy márciusban 110 méter hosszúságú vágatot készítenek el, már a hét közepére teljesí­tették: 116 méteres teljesít­ményt értek el. Pénteken megkezdték munkahelyük át­szervezését: elsejétől két mun­kahelyen, két nagyteljesítmé­nyű rakodógéppel dolgoznak. Újabb vállalásuk, hogy ápri­lisban 150 métert haladnak előre a vágattal. Az április 4-i versenynek a Molnár-családon belül van még egy nyertese. Molnár István nagyobbik lánya szombaton szép, a felnőttekéhez hasonlító kerékpárt kapott.­­ „Igaz, hogy apának autója van, de hát az közös családi tulajdon’’ — mondja a kislány. A Molnár-brigád jó példája ragadós. Április 1-től öt újabb feltáró brigád kapcsolódik be a gyorsvágathajtási mozgalomba Komlón. Patronálásukat a Molnár DISZ-brigád vállalta. Kié lelt Pécsbányán a motorkerékpár­­ Pécsbányán értékes jutalom­tárgyakért folyt a verseny. A vészeli­ Petőfi DISZ-brigádban dolgozó 23 éves Rokolya Sán­dor vájár a két Csepel motor­­kerékpár egyikére vetett sze­met. A felszabadulási verseny megindulása, február 1 óta, változatlanul az élen halad. Tervének több mint másfél­­szeres teljesítésével egymaga 689 csib­ó szenet adott előirány­zatán felül. A második motor­­kerékpár esélyese Pollák Nán­dor, de a harmadik helyen szo­rosan nyomában halad Maty­­kovics József fiatal vájár, míg a negyedik helyet a Jelenszki DISZ-brigádban dolgozó Deák József foglalja el. Még néhány nap és eldől, kié lesz Pécsbá­nyán a két motorkerékpár. Ifjúsági üzemet avatnak április 4-én Borsodban A Sajó völgyében, Kazinc­barcikán a vegyikombinát és a Hőerőmű hatalmas gyártele­pei között szerényen húzódik meg a központi szénosztályozó hatemeletes épülettömbje. A Szuha-völgyi bányákból, Or­mospusztáról, Szuhakállóból megrakott vonatok hordják a szenet. Edelényből drótkötél­­pályán érkezik a fekete gyé­mánt. A korszerű, gépesített köz­ponti szénosztályozó dolgozóinak csaknem 80 százaléka diszista. Az ifjúsági brigádok között még az év elején nemes ver­sengés kezdődött. Azt tűzték ki célul, hogy hazánk felsza­badulásának évfordulójára ki­érdemlik az „ifjúsági üzem” címet. Ennek azonban nehéz felté­telei voltak. Az első: napi 1000 vagon szén osztályozása. Hihetetlennek tűnt ez még a fiatalok előtt is. (Kezdetben 500—600 vagon volt a legtöbb.) Különösen, amikor a februári dermesztő hidegben úgy össze­fagyott a szén, hogy szinte robbantani kellett. Ámde a Vasfegyelem-brigád nemcsak a fegyelemben mutatott pél­dát, hanem vasakarattal küz­dötte le a nehézségeket is. A többi brigád is követte őket. Kik végezték a legjobb munkát? Vojcsik Miklós a va­gonbuktatóknál? Vagy a De­m­e Gyuláné vezetése alatt álló kocsimérlegelő brigád? Fűzes Katica a „Dobó Katica” palaválogató-brigádból? Igaz, egyik brigád jobb mint a má­sik , de a nagyszerű teljesít­mény mégis a közös munka eredményeként jött létre. A napokban már elérték a 993 vagont. — Még hét vagon kell, hogy teljesíthessük a vállalást — mondta akkor Menthy Árpád, az üzem veze­tője. És ez sikerült is. A be­­rentei központi szénosztályozó ifjúmunkás brigádjai ma már naponta 1000 vagon osztályo­zott szenet küldenek az or­szág különböző részeibe. Az osztályozott szén minőségére nem érkezik kifogás. Hazánk felszabadulásának 11-ik évfordulóján új, szocia­lista városunk egyik fontos üzemére kerül fel a neon­betűs felirat: „Ifjúsági üzem”. A fiatalok érdekében „Hát akkor itt a munka­könyvé ...” Perceg a toll, pecsét kerül a­ lapra, s egy fiatal életének egy szakasza lezárul, a mar­góra csak ennyit imáik: *,önkényesen távozott’’. Mindegy, hol történt, mindegy hogy kivel. Idéz­hetnénk példákat az oroszlá­nyi XVII-es aknáról, vagy vallatóra foghatnánk a 49-es Építőipari Tröszt munkaügyi osztályát. Felesleges. A lé­nyeg mindenütt egy: ez a fiatal élet zátonyra futott, s akár közvetve, akár közvet­lenül mi vagyunk érte a fe­lelősek. Akinek nem inge, ne ve­gye magára — mondhatja sok ifjúsági vagy gazdasági vezető, önkényesen távo­zott, s egy ilyen fegyelme­zetlen, nagyszájú embertől nem is lehet mást várni. Ezért is én tartsam a hátam? Bizony, ritka kivétellel ne­künk kell tartani. Sokat beszélünk manapság a fiatalok érdekeinek védel­­m­éről Aki ezt a szót hallja: „érdekvédelem”, önkéntele­nül kapcsol hozzá valamit. Az egyik vezető előtt fel­rémlik munkatervének ez vagy az a pontja. A másiik a Munka Törvénykönyvére gondol, a harmadik kollek­tív szerződésre, a negyedik­nek eszébe jut, hogy bizony nincs elég védőruha, vagy elfektetik a fiatalok újításait. Igen, ez az érdekvédelem. Igen, minden ifjúsági vezető elemi kötelessége ismerni a fiatalokat érintő törvényeket, rendelkezéseket, határozato­kat. Évek hosszú során sokan elfeledkeztek arról, hogy if­júsági szövetségünk a fiata­lokért él, dolgozik. Érettük dolgozunk, amikor emberré neveljük őket, éreztük, ami­kor több és jobb munkát kérünk tőlük. Igen, az em­berért építjük a szocializ­must, az emberek érdekében nyílnak meg a kommuniz­mus nagyszerű távlatai. Le­het ezek után azt mondani, hogy az érdekvédelem csak egy „szempont” a sok közül, s csak eszköz — mondjuk — a taglétszám növelésére? Nem, az érdekvédelem nem eszköz, hanem elsősorban cél. Levelek érkeznek a szer­kesztőségbe. Egy állatte­nyésztési brigádvezető, Ke­lemen István — panaszko­dik, mert nem kapott házas­sági segélyt. A Sóskúti Álla­mi Gazdaságban, az Ida-ma­­jori MEDOSZ-vezető úgy „informálta”, hogy a házas­sági segély megszűnt. Ma­gyarán: a fiatalembert be­csapták. A Fürst Sándor garázsban jogtalanul, szemé­lyi okokból nem adták meg a szakma kiváló dolgozója jel­vényt Fetikovics Antal ifjú­munkásnak. A személyi ok: élesen bírált. Az RM-Acélmű finomhengerdéjében túlter­helik a fiatal mérnököket adminisztrációs munkával, úgy, hogy a szakmájukban jóformán nem is dolgoznak. Az illetékes szervek nem utalják ki a lakások 20 szá­zalékát a fiatal házasoknak, bár erre is törvény van. Lám, milyen széles problémakör ez? S vajon ki merné monda­ni, hogy nem ilyen széles ez akár egyetlen üzemben is? Azt tartják, hogy az orgona a hangszerek királynője. Sípjaival négy-ötezer külön­böző színárnyalatú hangot csal ki belőle a mester keze. De mit mondhatunk az élet­ről, amely színárnyalatokban nem száz­­ezer, hanem millió­nál is több helyzetet teremt? Csak fül kell hozzá, hogy meghalljuk, csak szív kell hozzá, hogy megérezzük, megértsük — és segítsünk. Mivel is kezdtük? Ismerős képpel, amivel sokszor ta­lálkozunk. Egy fiatal zátony­ra futott — a mi hibánkból. Talán „vándormadár” lesz belőle, vagy egyszer meg­fogják a kezét, s visszaveze­tik a helyes útra? Egy bizo­nyos: ha úgy vezetjük a fiatalokat, hogy érzik: értük dolgozunk, akkor kevesebben botlanak meg, s akkor nő, erősödik ifjúsági szövetsé­günk tekintélye, tömegbefo­lyása is. Ifjú szövők tanítója: a Szocialista Munka Hőse Peterecz Ferenc­né, a Magyar Pamutipar négyszeres sztahano­vista szövőnője a könnyűipar női dolgozói közül immár a harma­dik, akit kormányunk a Szo­cialista Munka Hőse címmel tün­tet, kiváló nyolcgépes sze­rv óta átlagosan 125 szá­m lesi­ti terveit s csak első minőségű árut ká­­szil­lált hat év alatt hat fiat­élt kiváló szövőt, a­ Nagy József írté már szfe és a felszabadulási ver­ség tanítómesterét is ő s vgyta. t fel. Hím és tojas­­ es razz­ajai idéke A kommunizmust vezető út nagy távlatai (2. oldal) Televíziós közvetítés az Orionból (3. oldal) Ma kezdjük a „Lányok" című regényünk közlését (4. oldal) Tudósítás a bécsi labdarúgó mérkőzésekről (8. oldal) Amíg alszik a város. Pénteken éjjel fényárban úszott a városliget, a hatal­mas Sztálin tér... Mint egy láthatatlan kar­mester intésére , az imént még üres téren egy­másután sorakoznak fel azok az alakulatok, amelyek április 4-én elvonulnak a párt és a kormány vezetői, a főváros legkiválóbb dol­gozói előtt. A honvédség gé­pesített, gyalogos és egyéb alakulataival együtt a dísz­szemlén az idén is részt vesznek a Belügyminiszté­rium határőrség és belső karhatalom zászlóaljai, ők is ott állnak most — ponto­san a tér közepén és ciga­­rettázással, beszélgetéssel töltik a néhány perceS pihe­nőt. —■ Jókedvűek, lelkesek a fiúk: délután kialudták ma­gukat, jó vacsorát kaptak — mondja Beszédes főtiszt, aki éppen ötödször vesz részt a díszszemlén. Büsz­kén mondja el, hogy a határőr-részvevők között ott vannak a kiképzésben és a szolgálatellátásban kitűnt legjobb elvtársak. Ott menetel a határőr díszzászlóaljban S. Nagy Ist­ván határőr hallgató is. S. Nagy elvtárs a közelmúlt­ban még a határon teljesí­tett szolgálatot. Bátor, hatá­rozott fellépésével megadás­ra kényszerített egy férfit, aki megérdemelt büntetése elöl akart átszökni a hatá­ron. A belső karhatalom har­cosainak egy csoportja a pihenő alatt Tóth János tisztet veszi körül. Tóth elv­társ az idén már hatodszor vesz részt a díszszemlén és most, arról beszél a harco­soknak, hogyan kell a leg­tökéletesebben végrehajtani a fővetést, a vigyázzmene­­tet. A beszélgető csoportok­ban földieket is találunk. Itt találkozott össze Novák államvédelmi hallgató falu­belijeivel, Ficskó honvéddel és Kovács Lászlóval, aki a Rákóczi iskolások szép sö­tétkék egyenruhájában, pi­ros szegélyes tányérsapká­jában vonul majd fel. De nem soká tart a beszélgetés. Elhangzik az emelvényen álló vezérőrnagy elvtárs pa­rancsszava, rendeződnek a sorok, megkezdődik a mun­ka. Amíg a város alszik , a honvédség és a belügy­minisztérium katonái lelke­sen készülnek, hogy április 4-én a nagy ünnep fényéhez méltóan vonuljanak majd fel. Pásztor Ferenc Elindult a magyar-szovjet határra a magyar ifjúság „felszabadulási váltó”ja Hazánk felszabadulásának 11. évfordulója tiszteletére a csepeli fiatalok és az RM Mű­vek ifjúmunkásai által kezde­ményezett „felszabadulási vál­tó" szombaton délután a Sza­badság téri szovjet hősi em­lékmű elől elindult a magyar­­szovjet határra. A Szabadság téren 1 óra kö­rül gyülekeztek a különböző üzemi, iskolai és sportegyesü­leti küldöttségek, majd fél­­kettőkor kezdődött meg az ünnepség. Az úttörő-zenekar eljátszotta a magyar és a szovjet himnuszt, majd Hu­szár Tibor, a DISZ budapesti bizottságának titkára rövid beszédben megemlékezett a felszabadulási ünnep jelentő­ségéről, a magyar és a szovjet fiatalok kapcsolatáról. Ezután Rostás Ernő, az RM Művek DISZ-bizottságának szervező­­titkára felolvasta a magyar ifjúságnak a szovjet fiatalok­hoz írt „hálalevelét”. Kedves elvtársak! Drága barátaink! Ezekben a napokban a Magyar Népköztársaság mindezt dolgozója, minden fiatalja hálával és szeretettel fordul a szovjet emberek, a szovjet fiatalok felé. A magyar nép és a magyar ifjúság szíveibe kitörölhetetlenül beivódott 1945. április 4. felszabadulásunk napja. Felszabadulásunk ünnepén minden magyar ifjú és leány arra gondol, mennyi szovjet ember áldozta életét, testi épségét a mi szabadságunkért. Tizenegy esztendő­ nem nagy idő egy nemzet történeté­ben. Mi mégis büszkén valljuk, hogy a mi hosszú évszáza­dokon át elnyomott hazánk olyan változáson ment át ez alatt az idő alatt, ami évszázadok bűneit tette jóvá és évszázadok álmait valósította meg. Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével a földbirtokosok és tőkések elmaradt, idegen ha­talmaknak kiszolgáltatott országából a dolgozók fejlett ipar­­ral rendelkező, független hazájává változtattuk Magyaror­szágot. És szocializmust építő munkánk minden percében érezhettük és érezzük a ti hatalmas hazátok segítségét, drága barátaink. Fiataljaink, akik mindenütt ott vannak, ahol az új szeretetére, igaz emberségre és puha kényelmes­séget nem ismerő erőfeszítésre van szükség, a ti példátokon zárják ki a szocialista emberréválás, a hősiesség kemté­ny, nehéz iskoláját. S ma, amikor történelmünk új fejezetének kezdetére emlékszünk, hadd mondjunk köszönetet a leg­utóbbi s egyben egyik legnagyobb segítségért: dicső pár­totok, a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusáért. A Dolgozó Ifjúság Szövetsége és minden dolgozó, tanuló magyar fiatal nevében biztosíthatunk benneteket arról, hogy nemcsak ünnepnapjainkat, hanem munkás hétköznapjainkat is az a tiszta, lelkesítő lenini lobogó fog­a vezérelni, amelyet a kongresszus oly magasra emelt. Erősödjék tovább népünk és fiataljaink megbonthatat­lan barátsága, s szolgálja egyre eredményesebben közös r­or célunk, a béke és az emberiség boldogulásának, a szo­­­tí­musnak ügyét! , DOLGOZÓ IFJÚSÁG SZÖVETSÉGE KÖZPONTI VEZETŐSÉGE A pergamenpapírra írt „há­lalevél” ezután díszes staféta­botra került, utána a sport­küldöttségek kötöttek fel sza­lagot a váltóbotra. Felhang­zott a DIVSZ-induló, felzúg­tak a motorok, s a staféta el­indult a szovjet határ felé. 31135 000 Szombat délig több mint három millió forint érkezett az árvízkárosultak megsegítésére nyitott bankszámlákra. A pén­tek estig befizetett 27 948 000 forint ezzel 31135 000 forintra emelkedett.

Next