Szabad Ifjuság, 1956. április-június (7. évfolyam, 79-153. szám)
1956-04-01 / 79. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!ZABAD IFJÚSÁG A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA VI! ÉVFOLYAM 79. SZÁM Vasárnap, 1956 április 1áRA 40 FILLÉR Még két munkanap Ifjúságunk országszerte készül a nagy ünnepre Három nap választ el felszabadulásunk nagy nemzeti ünnepétől. A felszabadulási versenyben sok helyütt a fiatalok törtek élre. Mit hozott a fiatalok szorgalma, lelkesedése egy pécsi, egy komlói és egy kazincbarcikai üzemben — erről adunk hírt az alábbiakban. Öt új gyorsvágathajtó brigád Komlón Molnár István, a 100 méteres gyorsvágathajtási mozgalom országos hírű kezdeményezője, a komlói Illas üzem jól kokszolható szenet rejtő C és D mezője feltárásán dolgozik brigádjával. Azt a felszabadulásunk ünnepére tett ígéretet, hogy márciusban 110 méter hosszúságú vágatot készítenek el, már a hét közepére teljesítették: 116 méteres teljesítményt értek el. Pénteken megkezdték munkahelyük átszervezését: elsejétől két munkahelyen, két nagyteljesítményű rakodógéppel dolgoznak. Újabb vállalásuk, hogy áprilisban 150 métert haladnak előre a vágattal. Az április 4-i versenynek a Molnár-családon belül van még egy nyertese. Molnár István nagyobbik lánya szombaton szép, a felnőttekéhez hasonlító kerékpárt kapott. „Igaz, hogy apának autója van, de hát az közös családi tulajdon’’ — mondja a kislány. A Molnár-brigád jó példája ragadós. Április 1-től öt újabb feltáró brigád kapcsolódik be a gyorsvágathajtási mozgalomba Komlón. Patronálásukat a Molnár DISZ-brigád vállalta. Kié lelt Pécsbányán a motorkerékpár Pécsbányán értékes jutalomtárgyakért folyt a verseny. A vészeli Petőfi DISZ-brigádban dolgozó 23 éves Rokolya Sándor vájár a két Csepel motorkerékpár egyikére vetett szemet. A felszabadulási verseny megindulása, február 1 óta, változatlanul az élen halad. Tervének több mint másfélszeres teljesítésével egymaga 689 csibó szenet adott előirányzatán felül. A második motorkerékpár esélyese Pollák Nándor, de a harmadik helyen szorosan nyomában halad Matykovics József fiatal vájár, míg a negyedik helyet a Jelenszki DISZ-brigádban dolgozó Deák József foglalja el. Még néhány nap és eldől, kié lesz Pécsbányán a két motorkerékpár. Ifjúsági üzemet avatnak április 4-én Borsodban A Sajó völgyében, Kazincbarcikán a vegyikombinát és a Hőerőmű hatalmas gyártelepei között szerényen húzódik meg a központi szénosztályozó hatemeletes épülettömbje. A Szuha-völgyi bányákból, Ormospusztáról, Szuhakállóból megrakott vonatok hordják a szenet. Edelényből drótkötélpályán érkezik a fekete gyémánt. A korszerű, gépesített központi szénosztályozó dolgozóinak csaknem 80 százaléka diszista. Az ifjúsági brigádok között még az év elején nemes versengés kezdődött. Azt tűzték ki célul, hogy hazánk felszabadulásának évfordulójára kiérdemlik az „ifjúsági üzem” címet. Ennek azonban nehéz feltételei voltak. Az első: napi 1000 vagon szén osztályozása. Hihetetlennek tűnt ez még a fiatalok előtt is. (Kezdetben 500—600 vagon volt a legtöbb.) Különösen, amikor a februári dermesztő hidegben úgy összefagyott a szén, hogy szinte robbantani kellett. Ámde a Vasfegyelem-brigád nemcsak a fegyelemben mutatott példát, hanem vasakarattal küzdötte le a nehézségeket is. A többi brigád is követte őket. Kik végezték a legjobb munkát? Vojcsik Miklós a vagonbuktatóknál? Vagy a Deme Gyuláné vezetése alatt álló kocsimérlegelő brigád? Fűzes Katica a „Dobó Katica” palaválogató-brigádból? Igaz, egyik brigád jobb mint a másik , de a nagyszerű teljesítmény mégis a közös munka eredményeként jött létre. A napokban már elérték a 993 vagont. — Még hét vagon kell, hogy teljesíthessük a vállalást — mondta akkor Menthy Árpád, az üzem vezetője. És ez sikerült is. A berentei központi szénosztályozó ifjúmunkás brigádjai ma már naponta 1000 vagon osztályozott szenet küldenek az ország különböző részeibe. Az osztályozott szén minőségére nem érkezik kifogás. Hazánk felszabadulásának 11-ik évfordulóján új, szocialista városunk egyik fontos üzemére kerül fel a neonbetűs felirat: „Ifjúsági üzem”. A fiatalok érdekében „Hát akkor itt a munkakönyvé ...” Perceg a toll, pecsét kerül a lapra, s egy fiatal életének egy szakasza lezárul, a margóra csak ennyit imáik: *,önkényesen távozott’’. Mindegy, hol történt, mindegy hogy kivel. Idézhetnénk példákat az oroszlányi XVII-es aknáról, vagy vallatóra foghatnánk a 49-es Építőipari Tröszt munkaügyi osztályát. Felesleges. A lényeg mindenütt egy: ez a fiatal élet zátonyra futott, s akár közvetve, akár közvetlenül mi vagyunk érte a felelősek. Akinek nem inge, ne vegye magára — mondhatja sok ifjúsági vagy gazdasági vezető, önkényesen távozott, s egy ilyen fegyelmezetlen, nagyszájú embertől nem is lehet mást várni. Ezért is én tartsam a hátam? Bizony, ritka kivétellel nekünk kell tartani. Sokat beszélünk manapság a fiatalok érdekeinek védelméről Aki ezt a szót hallja: „érdekvédelem”, önkéntelenül kapcsol hozzá valamit. Az egyik vezető előtt felrémlik munkatervének ez vagy az a pontja. A másiik a Munka Törvénykönyvére gondol, a harmadik kollektív szerződésre, a negyediknek eszébe jut, hogy bizony nincs elég védőruha, vagy elfektetik a fiatalok újításait. Igen, ez az érdekvédelem. Igen, minden ifjúsági vezető elemi kötelessége ismerni a fiatalokat érintő törvényeket, rendelkezéseket, határozatokat. Évek hosszú során sokan elfeledkeztek arról, hogy ifjúsági szövetségünk a fiatalokért él, dolgozik. Érettük dolgozunk, amikor emberré neveljük őket, éreztük, amikor több és jobb munkát kérünk tőlük. Igen, az emberért építjük a szocializmust, az emberek érdekében nyílnak meg a kommunizmus nagyszerű távlatai. Lehet ezek után azt mondani, hogy az érdekvédelem csak egy „szempont” a sok közül, s csak eszköz — mondjuk — a taglétszám növelésére? Nem, az érdekvédelem nem eszköz, hanem elsősorban cél. Levelek érkeznek a szerkesztőségbe. Egy állattenyésztési brigádvezető, Kelemen István — panaszkodik, mert nem kapott házassági segélyt. A Sóskúti Állami Gazdaságban, az Ida-majori MEDOSZ-vezető úgy „informálta”, hogy a házassági segély megszűnt. Magyarán: a fiatalembert becsapták. A Fürst Sándor garázsban jogtalanul, személyi okokból nem adták meg a szakma kiváló dolgozója jelvényt Fetikovics Antal ifjúmunkásnak. A személyi ok: élesen bírált. Az RM-Acélmű finomhengerdéjében túlterhelik a fiatal mérnököket adminisztrációs munkával, úgy, hogy a szakmájukban jóformán nem is dolgoznak. Az illetékes szervek nem utalják ki a lakások 20 százalékát a fiatal házasoknak, bár erre is törvény van. Lám, milyen széles problémakör ez? S vajon ki merné mondani, hogy nem ilyen széles ez akár egyetlen üzemben is? Azt tartják, hogy az orgona a hangszerek királynője. Sípjaival négy-ötezer különböző színárnyalatú hangot csal ki belőle a mester keze. De mit mondhatunk az életről, amely színárnyalatokban nem százezer, hanem milliónál is több helyzetet teremt? Csak fül kell hozzá, hogy meghalljuk, csak szív kell hozzá, hogy megérezzük, megértsük — és segítsünk. Mivel is kezdtük? Ismerős képpel, amivel sokszor találkozunk. Egy fiatal zátonyra futott — a mi hibánkból. Talán „vándormadár” lesz belőle, vagy egyszer megfogják a kezét, s visszavezetik a helyes útra? Egy bizonyos: ha úgy vezetjük a fiatalokat, hogy érzik: értük dolgozunk, akkor kevesebben botlanak meg, s akkor nő, erősödik ifjúsági szövetségünk tekintélye, tömegbefolyása is. Ifjú szövők tanítója: a Szocialista Munka Hőse Peterecz Ferencné, a Magyar Pamutipar négyszeres sztahanovista szövőnője a könnyűipar női dolgozói közül immár a harmadik, akit kormányunk a Szocialista Munka Hőse címmel tüntet, kiváló nyolcgépes szerv óta átlagosan 125 szám lesiti terveit s csak első minőségű árut kászillált hat év alatt hat fiatélt kiváló szövőt, a Nagy József írté már szfe és a felszabadulási verség tanítómesterét is ő s vgyta. t fel. Hím és tojas es razzajai idéke A kommunizmust vezető út nagy távlatai (2. oldal) Televíziós közvetítés az Orionból (3. oldal) Ma kezdjük a „Lányok" című regényünk közlését (4. oldal) Tudósítás a bécsi labdarúgó mérkőzésekről (8. oldal) Amíg alszik a város. Pénteken éjjel fényárban úszott a városliget, a hatalmas Sztálin tér... Mint egy láthatatlan karmester intésére , az imént még üres téren egymásután sorakoznak fel azok az alakulatok, amelyek április 4-én elvonulnak a párt és a kormány vezetői, a főváros legkiválóbb dolgozói előtt. A honvédség gépesített, gyalogos és egyéb alakulataival együtt a díszszemlén az idén is részt vesznek a Belügyminisztérium határőrség és belső karhatalom zászlóaljai, ők is ott állnak most — pontosan a tér közepén és cigarettázással, beszélgetéssel töltik a néhány perceS pihenőt. —■ Jókedvűek, lelkesek a fiúk: délután kialudták magukat, jó vacsorát kaptak — mondja Beszédes főtiszt, aki éppen ötödször vesz részt a díszszemlén. Büszkén mondja el, hogy a határőr-részvevők között ott vannak a kiképzésben és a szolgálatellátásban kitűnt legjobb elvtársak. Ott menetel a határőr díszzászlóaljban S. Nagy István határőr hallgató is. S. Nagy elvtárs a közelmúltban még a határon teljesített szolgálatot. Bátor, határozott fellépésével megadásra kényszerített egy férfit, aki megérdemelt büntetése elöl akart átszökni a határon. A belső karhatalom harcosainak egy csoportja a pihenő alatt Tóth János tisztet veszi körül. Tóth elvtárs az idén már hatodszor vesz részt a díszszemlén és most, arról beszél a harcosoknak, hogyan kell a legtökéletesebben végrehajtani a fővetést, a vigyázzmenetet. A beszélgető csoportokban földieket is találunk. Itt találkozott össze Novák államvédelmi hallgató falubelijeivel, Ficskó honvéddel és Kovács Lászlóval, aki a Rákóczi iskolások szép sötétkék egyenruhájában, piros szegélyes tányérsapkájában vonul majd fel. De nem soká tart a beszélgetés. Elhangzik az emelvényen álló vezérőrnagy elvtárs parancsszava, rendeződnek a sorok, megkezdődik a munka. Amíg a város alszik , a honvédség és a belügyminisztérium katonái lelkesen készülnek, hogy április 4-én a nagy ünnep fényéhez méltóan vonuljanak majd fel. Pásztor Ferenc Elindult a magyar-szovjet határra a magyar ifjúság „felszabadulási váltó”ja Hazánk felszabadulásának 11. évfordulója tiszteletére a csepeli fiatalok és az RM Művek ifjúmunkásai által kezdeményezett „felszabadulási váltó" szombaton délután a Szabadság téri szovjet hősi emlékmű elől elindult a magyarszovjet határra. A Szabadság téren 1 óra körül gyülekeztek a különböző üzemi, iskolai és sportegyesületi küldöttségek, majd félkettőkor kezdődött meg az ünnepség. Az úttörő-zenekar eljátszotta a magyar és a szovjet himnuszt, majd Huszár Tibor, a DISZ budapesti bizottságának titkára rövid beszédben megemlékezett a felszabadulási ünnep jelentőségéről, a magyar és a szovjet fiatalok kapcsolatáról. Ezután Rostás Ernő, az RM Művek DISZ-bizottságának szervezőtitkára felolvasta a magyar ifjúságnak a szovjet fiatalokhoz írt „hálalevelét”. Kedves elvtársak! Drága barátaink! Ezekben a napokban a Magyar Népköztársaság mindezt dolgozója, minden fiatalja hálával és szeretettel fordul a szovjet emberek, a szovjet fiatalok felé. A magyar nép és a magyar ifjúság szíveibe kitörölhetetlenül beivódott 1945. április 4. felszabadulásunk napja. Felszabadulásunk ünnepén minden magyar ifjú és leány arra gondol, mennyi szovjet ember áldozta életét, testi épségét a mi szabadságunkért. Tizenegy esztendő nem nagy idő egy nemzet történetében. Mi mégis büszkén valljuk, hogy a mi hosszú évszázadokon át elnyomott hazánk olyan változáson ment át ez alatt az idő alatt, ami évszázadok bűneit tette jóvá és évszázadok álmait valósította meg. Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével a földbirtokosok és tőkések elmaradt, idegen hatalmaknak kiszolgáltatott országából a dolgozók fejlett iparral rendelkező, független hazájává változtattuk Magyarországot. És szocializmust építő munkánk minden percében érezhettük és érezzük a ti hatalmas hazátok segítségét, drága barátaink. Fiataljaink, akik mindenütt ott vannak, ahol az új szeretetére, igaz emberségre és puha kényelmességet nem ismerő erőfeszítésre van szükség, a ti példátokon zárják ki a szocialista emberréválás, a hősiesség kemtény, nehéz iskoláját. S ma, amikor történelmünk új fejezetének kezdetére emlékszünk, hadd mondjunk köszönetet a legutóbbi s egyben egyik legnagyobb segítségért: dicső pártotok, a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusáért. A Dolgozó Ifjúság Szövetsége és minden dolgozó, tanuló magyar fiatal nevében biztosíthatunk benneteket arról, hogy nemcsak ünnepnapjainkat, hanem munkás hétköznapjainkat is az a tiszta, lelkesítő lenini lobogó foga vezérelni, amelyet a kongresszus oly magasra emelt. Erősödjék tovább népünk és fiataljaink megbonthatatlan barátsága, s szolgálja egyre eredményesebben közös ror célunk, a béke és az emberiség boldogulásának, a szotímusnak ügyét! , DOLGOZÓ IFJÚSÁG SZÖVETSÉGE KÖZPONTI VEZETŐSÉGE A pergamenpapírra írt „hálalevél” ezután díszes stafétabotra került, utána a sportküldöttségek kötöttek fel szalagot a váltóbotra. Felhangzott a DIVSZ-induló, felzúgtak a motorok, s a staféta elindult a szovjet határ felé. 31135 000 Szombat délig több mint három millió forint érkezett az árvízkárosultak megsegítésére nyitott bankszámlákra. A péntek estig befizetett 27 948 000 forint ezzel 31135 000 forintra emelkedett.