Szabad Ifjuság, 1956. április-június (7. évfolyam, 79-153. szám)

1956-04-01 / 79. szám

— TI HOGYAN CSINÁLJÁTOK? — Az egyéni bánásmódról ! Nem tudom, mi érdekelné ifjúmunkásainkat ? Magyar Zsuzsa nálunk maradt ! Kétéves DISZ-vezetői munkám tapasztalatai bizonyít jára, hogy csak akkor érhetünk el eredményeket a fia- i falok között, ha segítséget nyújtunk nekik termelő munkájukban. Nálunk bevált módszer az, hogyha az 5 üzembe új ifjúmunkás érkezik, azonnal bevonjuk őt valamelyik DISZ-brigádba, ahol • a többiek segítik őt, hogy • normáját teljesíteni tudja. Magyar Zsuzsa 1954 nyarán került az üzemünkbe és nagyon nehezen ment neki a • munka. A DISZ-szervezet • ekkor megbízta Zsuzsa a DISZ-csoportvezetőjét, Kai-zimger Józsefet, hogy segítsen neki. Erre bizony nagy • szükség volt, mert Manyar • Zsuzsa már olyan gondolatokat forgatott a fejében, hogy ő itthagyja az üzemet, • hiszen sohasem lesz képes • arra, hogy jól tudjon gép ! mellett dolgozni. A DISZ- szervezet, a DISZ-brigád segítsége azonban eredményes• nek bizonyult. Magyar Zsuzsa kitűnően megtanulta a szakmai fogásokat, ma már • ő vezet DISZ-brigádot, amely • az elsők között van sőt jó munkájáért a DISZ-alapszervezet tagsága vezetőjének • választotta meg. Bokor Dénes DISZ-titkár : Vörös Október Férfiruhagyár Szeretünk szórakozni • Az a véleményem, hogy az ifjúsághoz csak úgy tudunk közelebb jutni, ha kielégítjük kulturális igényeit. Nálünk a hajdúböszörményi III . Kongresszus Tsz-ben a DISZ vezetőség sokat töprengett azon, hogyan hívhatnánte • össze, lehetőleg teljes számában a fiatalokat. De ezzel hiába próbálkoztunk, amíg nem volt semmiféle kulturá• lis és sportfelszerelésünk. A tsz vezetőséghez fordultunk, amelytől kaptunk három sakkfelszerelést, két tár• sasjátékot s egy futball- meg s egy röplabda-felszerelést. Nagy volt az öröm a fiatalok • között. Fogadalmak hangzot tak el, hogy majd ezután • megmutatjuk, hogy tudunk : DISZ-taghoz méltóan viselkedni, munkában, szórakozásban egyaránt. • A tél folyamán kétszer rendeztünk teaestét, egyszer 5 bált. Népszerű lett a DISZ, 220 taggal nőtt a taglétszámunk. Fehér Sándor Hajdúböszörmény 1947 óta vagyok ifjúsági vezető. Mindig nagyüzemben dolgoztam és sokat foglalkoztam az ifjúmunkások problémáival. Most azonban mégis úgy érzem, hogy mint DISZ- titkár, nem tudom megfelelően irányítani szervezetünk munkáját. Talán azért megy itt nehezen a munka, mert a fiatalok még nem ismerik eléggé egymást, vagy talán mert keveset szórakoznak a DISZ-ben? Erre azért gondolok, mert egy alkalommal a diszisták taggyűlésen javasolták, hogy szervezzünk kultúrcsoportot. Miikor legépeltük a szerepeket és szét akartuk osztani, kiderült, hogy nem akad vállalkozó. Megszerveztük a tánccsoportot, de a próbák csakhamar megszűntek, mert csak néhányan jártak el rendszeresen. Nem tudom, mi lenne az, ami végre a mi ifjúmunkásainkat is érdekelné?! Úgy érzem, hiba van a DISZ-vezetők felelősségérzetében is; vannak vezetőségi tagok, akik még a vezetőségi ülésre sem jönnek el. Ugyancsak nagyon elterjedt az ígérgetés, ami az őszinteség hiányával párosul. Az ifjúsági vezetők gyakran megígérik, hogy elvégeznek valamilyen feladatot, de általában csak többszöri figyelmeztetés után érjük el, hogy valóban el is végezzék. Szeretnék én is választ kapni a vitában mindezekre a gondjaimra. Kiss József DISZ-titkár Sztálin Vasmű Acélmű Ismerni a fiatalokat Egy Komárom megyei bányatelepen K. Lacival, a DISZ titkárral beszélgetünk. Azt mondja, náluk nagyon nehezen kap lábra a DISZ-élet, mert a fiatalok nem csinálnak semmit. Példákat mond: F. Jancsit a napokban azzal bízta meg, készítsen meghívókat a DISZ-gyűlésre. Nem tette meg. A. Évát arra kérte, beszéljen a lányokkal a tánccsoport ügyében. Nem beszélt velük . .. „Hát lehet így dolgozni? — kérdezte sértődötten. — Én csináljak mindent?” Nemcsak K. Laci kérdezi ezt. Kocsis Erzsébet írta ezeket a sorokat Nagykanizsáról: „... Az igazat megvallva, nincs is nálunk DISZ-élet. A DISZszervezet semmi eredményt sem tud felmutatni. A fiatalok csak mulatni szeretnek, bezzeg, ha tenni kellene valamit, senki sem vállalkozik semmire”. Aztán mintha csak a lelkiismeret hangja szólalna meg benne, így fejezte be levelét: „Nem tudom eldönteni, ki ezért a hibás, a fiatalok, vagy a DISZ-vezetők?”★ A jól dolgozó alapszervezetek példája bizonyítja: csak akkor lehet igazán sokoldalú, érdekes az alapszervezeti élet, ha a vezetők és a tagság egyaránt részt vállalnak a közös munkából. A következtetés egyszerűnek tűnik: dolgozzanak jól a vezetők és adjanak megbízatásokat a fiataloknak. Az életben azonban nem ilyen egyszerűek a dolgok. K. Laci nem adott megbízatást F. Jancsinak, A. Évának? Adott. Végrehajtották? Nem. Hol akkor a hiba? Azt kérdeztük K. Lacitól, milyen fiú ez az F. Jancsi, aki nem végezte el a rábízott feladatot? Csodálkozva kérdezett vissza: „Hogy-hogy milyen fiú? Focista . . . rendes.” — Most mit tudsz róla? — „Rendes...” — mondta megint, mintha nem értette volna a kérdést. Hát A. Éva? — „Az is rendes lány” — felelte. — Szeret táncolni? — „Azt nem tudom — csodálkozott újra —,a táncról még nem beszélgettem vele ...” Folytassuk? Bizony kiderült, K. Laci nem nagyon ismeri a vele egy közösségben élő fiatalokat. Lehetséges ez? — kérdezhetik sokan —, hiszen nap mint nap hatják egymást, beszélgetnek. Azt válaszoljuk: lehetséges. Az ismeretség szón most nem azt értjük: tudja-e az illető vezeték-, vagy becenevét, ismeri-e arcvonásait, tudja-e hol válik be jobban a csapatban, jobbszélen-e vagy a védelemben. Nem. Azt értjük most ezen, ismeri-e a körülötte élő fiatalok jelem vonásait, gondolatait, terveit, vágyait? Hogy miért fontos ez, az rögtön kiderül. Ha egy vezető meg akarja találni a helyes utat a fiatalok szívéhez, ha fel akarja használni azt a sokoldalú kezdeményezőkészséget, tettre készséget, ami bennük rejlik, akkor mindenekelőtt jól kell ismernie őket. Az alapszervezeti élet csak akkor lehet eleven és sokoldalú, ha a vezető a közösségben nem csupán tömeget lát, hanem észreveszi a fiatalok egyéni vonásait, és a maga tevékenységét ezeknek az egyéni sajátosságoknak megfelelően alakítja. A jó DISZ-tiikárnak ismernie kell a vele egy közösségben élő fiatalok erős és gyenge oldalát, életét és viselkedését a családban, a munkahelyen, sportcsapatban. Sőt, nevelőmunkája csak akkor lesz igazán eredményes, ha az egyes fiataloiknak nemcsak a tevékenységét ismeri, hanem magatartásának, jó vagy rossz cselekedeteinek indító okait is. R. Évát, mint később kiderült — mert ilyesmi is előfordulhat — nem érdekli a tánc. F. Jancsi inkább tíz sportversenyt megszervezne, minthogy akárcsak egy meghívót körmöljön. S mindezt — bármilyen furcsán is hangzik — K. Laci nem tudta. És talán Kocsis Erzsi sem gondolt még arra, hogy csak az a vezető hozhatja felszínre a fiatalokban rejlő lehetőségeket és keresheti meg a sikeres nevelőmunka eszközeit, aki alaposan ismeri és figyelembe veszi egyéni tulajdonságaikat. Az SZKP XX. kongresszusának tanulmányozásához . „A szovjetország most rohamos fellendülésben van. Képletesen szólva olyan hegyre, olyan magaslatra jutottunk, ahonnan már szabad szemmel láthatók a kommunista társadalomhoz vezető út nagy távlatai“ — mondotta a Központi Bizottság beszámolójában Hruscsov elvtárs. Ezt a megállapítást a kongresszuson ismertetett adatok teljes mértékben alátámasztják. Ismeretes, hogy a Szovjetunió összipari termelése 1955- ben az 1929. évinek 2049 százaléka volt, tehát csaknem huszonegyszeresére nőtt. Ugyanakkor valamennyi kapitalista ország együttvéve csupán 193 százalékos fejlődésről adhatott számot, s a 200 százalékot csak az Egyesült Államok (234%), Nyugat-Németország (213%) és Japán (239%) haladta túl. A szovjethatalom nem egészen négy évtized alatt, a cárok elmaradott, félfeudális, gyengén iparosított Oroszországát a világon jelenleg már az ipari termelés szempontjából a második helyen álló Szovjetunióvá fejlesztette. Íme, mily hatalmas a nép! Egyszerű és közismert, neves és névtelen munkások, parasztok, tudósok, a történelem igazi alkotói, egy emberöltőnél rövidebb időszak alatt, intervenciók, háború, belső harcok ellenére, pártjuk vezetésével a hétköznapi hőstettek millióit valósították meg, hogy mind közelebb jussanak az emberiség nagy céljához: a kommunizmushoz. Olyan nagy kapitalista országokat, mint Franciaországot, Nyugat-Németországot, Angliát, amelyek — nem túlzás — évszázadnyi előnnyel indultak a szocializmus és a kapitalizmus gazdasági versenyében, már régen elhagyta a Szovjetunió a nyersvas-, az acél-, az alumínium-, és a réztermelés, a gépgyártás, a villamosenergiatermelés, a cement- és a széntermelés mennyiségét tekintve. És egyre jobban megközelíti a monopolkapitalizmus vezető államát, az USA-t is e termelési ágak mutatói tekintetében. Az utóbbi években, amióta a párt és ennek Központi Bizottsága mind nagyobb figyelmet szentel a termelőmunka konkrét kérdéseire, a fejlődés még számottevőbb. Nem véletlen, hogy 1952—1955.között az egész ipar termelésének indexe 1421-ről 2049-re emelkedett (az 1929. év: 100). Ez volt a szovjet ipar fejlődésének egyik legrohamosabb szakasza. Ennek alapján vált lehetségessé a Szovjetunió 1956— 1960. évi, hatodik ötéves tervének kidolgozása, amely már méreteivel is megrémisztette és komoly gondolkodásra késztette a nemzetközi burzsoázia szóvivőit. A hatodik ötéves terv során a szovjet ipar termelése 65 százalékkal fog növekedni és 1960-ban háromszorosan felülmúlja az 1950. évi színvonalat. És ne feledjük: itt már nem az elmaradott oroszországi viszonyok túlszárnyalásáról van szó, hanem arról, hogy a jelenleg már magas gépesítettségű, modern szovjet nagyipar, amelyet minden tőkés állam megirigyelhetne, emelkedik az 1950. évinek háromszorosára. Egyidejűleg pedig végbemegy szinte az egész ipar modernizálása a legfejlettebb technika színvonalán, és fokozódik az atomerő békés felhasználása is! „A Szovjetunió 1960-ban, a hatodik ötéves terv megvalósítása révén több acélt, villamos áramot, cementet, fűtőanyagot termel majd, mint most Anglia, Franciaország és Nyugat-Németország együttesen. A Szovjetunió az ipari termelés méreteit tekintve nagyon megközelíti majd az Egyesült Államokat“ — mondotta Buganyin elvtárs. A párt, amikor a fő kapitalista országok gazdaságának utolérését és túlszárnyalását tűzi ki célul, két tényezőt vesz messzemenően figyelembe. Az egyik: a technika rohamos fejlődése napjainkban. Lehetetlenség észre nem venni, hogy a világ ipara, közlekedése, részben mezőgazdasága is jelenleg óriási, szinte forradalmi jellegű átalakulásban van. A gőz- és a villamosenergia mellé felsorakozik az emberiség szolgálatába állítható legnagyobb erő — az atomenergia ereje is. A másik: a kapitalista országok sem topognak egyhelyben, hanem — ha telve ellentmondásokkal is — de fejlődnek egyes országok, egyes iparágak. Korábban ezt a vitathatatlan tényt, amelyre már Lenin felhívta a figyelmet, Sztálin figyelmen kívül hagyta. Alapos, mélyreható elemzés helyett, kérkedő kijelentések próbálták eltakarni ezt a reális tényt. A párt tudományosan megalapozott és a gyakorlatban megvalósítható feladatokat állított a Szovjetunió dolgozói elé az ötéves terv irányszámainak kidolgozásakor. Sajnos, e cikk keretei nem engedik meg ezek részletesebb taglalását, ezért csupán felsorolásszerűen utalunk arra, hogy a hatodik ötéves tervben 1960-ra a Szovjetunió nyervastermelése évi 53 millió tonna, (az 1940. évinek 3,6-szorosa), acél- termelése több mint 68 millió tonna (az 1940. évinek 3,7- szerese), széntermelése 593 millió tonna (az 1955. évi másfélszerese) lesz. A mezőgazdasági termelés mintegy 70 százalékkal emelkedik, vagyis sokkal gyorsabban fejlődik majd, mint az ötödik ötéves tervben. A lenini képlet: „A kommunizmus a szovjethatalom plusz az egész ország villamosítása“ most a párt és az egész nép figyelmének előterében áll. Lenin lángesze jól látta, hogy korszakunkban csak úgy sikerül majd a kiapadhatatlan termék- és terménybőséget megteremteni, csak úgy válik lehetővé az emberiség megszabadítása a természettől való szolgai függéstől, ha a szovjetek hatalmát a termelés legmodernebb eszközeivel, a villamosenergia mindenoldalú felhasználásával — s ma már ehhez hozzátehetjük: — az atomerő békés felszabadításával párosítják. A hatodik ötéves terv során különösen gyors ütemben növekszik a villamosenergia-ipar. Túlszárnyalva az ipar általános — 65 százalékos — fejlődését, az áramtermelés 88 százalékkal emelkedik, a villamoserőművek teljesítőképessége pedig 2,2-szeresére növekszik. Nemcsak a Szovjetunió európai vidékein, hanem a távoli Szibéria tájain, ahol csak Iljics jövőbelátó szemei látták meg a villamos-erőművek fényeit, új, hatalmas energiaszolgáltató óriások emelkednek. Az Angara-folyón máris épül a 3 200 000 kilowatt teljesítményű, minden eddigit felülmúló bratszki erőmű, a Jenyiszejen pedig ikertestvére, a krasznojarszki vízierőmű. Ezek mindegyike annyi áramot termel majd, amennyit a hatalmas kujbisevi és sztálingrádi erőmű együttesen. Egységes energiarendszereket hoznak létre. Több, összesen mintegy 2—2,5 millió kilowatt teljesítőképességű atomerőművet építenek. Mindez azt jelenti, hogy nemcsak az ipar jut a magasabb ipari kultúrát jelentő energiatöbblethez, hanem a mezőgazdaság, a lakosság széles rétegei is. A XX. kongresszus szilárd, elvi álláspontot foglalt el a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet kérdésében is. Gátat vetett az e téren burjánzó helytelen nézeteknek és elképzeléseknek. Mindenekelőtt leszögezte, hogy a szocialista rendszer alapjában véve már 1926-ban felépült a Szovjetunióban, s azóta a szovjetország „a szocialista termelési viszonyok szilárd alapján fejlődik"’. Tehát lebecsülték a Szovjetunió hatalmas sikereit azok, akik azt állították, hogy még csupán a szocializmus alapjainak lerakása történt meg a Szovjetunióban. Nem kevésbé veszélyesek és leszerelők azok a korábban rendkívül elterjedt „elméletek“, amelyek nagybangúan arról fecsegtek, hogy a szocializmus felépítése már teljesen befejeződött és át lehet térni a kommunizmusra. Ismeretes, hogy már valóságos recepteket dolgoztak ki az áttérés feladatairól. Hruscsov elvtárs mondotta a XX. kongresszuson: „Csak javíthatatlan dicsekvők hányhatnak szemet afelett, hogy gazdasági tekintetben még nem szárnyaltuk túl, a legfejlettebb tőkés országokat.” A Szovjetunió népei most hatalmas erőfeszítéseket tesznek a hatodik ötéves terv megvalósítására, a legfejlettebb tőkés állam utolérésére és elhagyására, a bőség megteremtésére. Csak ennek alapján válik majd lehetővé az elosztás szocialista formájáról („Mindenkinek munkája szerint") az áttérés az elosztás kommunista formájára („Mindenkinek szük sséglete szerint”). Bányász Rezső : A kommunizmusba vezető út nagy távlatai Játékkártya... A Játékkártya Gyár és Nyomda nemcsak a hazai piacot látja el, hanem jelentős mennyiségű kártyát exportál is. A gyár készít olyan gyermekkártyajátákokat is, amelyek a gyerekek kombináló, megfigyelő, képességét fokozzák. A képen látható pakli lapjait úgy kell csoportosítani, hogy mindenki a munkaeszközévé kerüljön össze. A kártyákkal Móni Péterke és Béluska játszanak. (Magyar Fotó — Horling Róbert felvételei) Megjelent az SZKP XX. kongresszusának anyaga A Szikra kiadásában félvászon kötésben, 660 oldal terjedelemben megjelent a XX. kongresszus anyagának jelentős része. A könyv N. Sz. Hruscsov előadói beszédét — a Központi Bizottság beszámolóját —, N. A. Bulganyin előadói beszédét a kongreszszusnak a hatodik ötéves tervvel kapcsolatos irányelveiről, több más beszámolót, a Központi Bizottság Elnöksége tagjainak beszédeit a határozatokat stb. tartalmazza. Földvári Tiborné tizenkétszeres sztahanovista, a szakma kiváló dolgozója az elkészült kártyákat csomagolás előtt osztályozza. ISMÉT DIVAT A BOLERO A csinos, fiatalos boleró bő, vagy szűk szoknyával az idei tavaszi divatban a kiskosztümöt helyettesítheti. Legszebb, legfiatalosabb sötétkék-fehér színösszeállításban, mint ahogyan modelljeinken láthatjuk. 1. Magasított derékrészű, bőszoknyás, boleros ruha Fehér alapon, sötétkék pettyes blúzzal a legízlésesebb. 2. Kétsorosan gombolt, gallérnélküli boleróhoz pettyes sálat viseljünk. A hozzávaló szoknya magasított szabású. A boleró és az alj hátul levasalt szembehajtással (hajlal) bővül. Két fiatal lány beszélget. Az esti programról van szó. — A mamád elenged? — kérdezi a barátnő. — Ugyan, az öreglány már megtanulta, kár beleszólni az én dolgaimba. Először ugyan veszekedett, de leintettem. Dolgozó lány vagyok, tudom, hogy mit csinálok . . . Gondolkoztál-e már rajta? Gyereketünk most képzeletben ifjú olvasónk, nézd végig a képzeletbeli filmszalag néhány kockáját és gondolkozz el rajta, vajon nem vagy-e egyik-másik jelenetnek főszereplője ? •.. Üzemi műhely. Fiatal lányok csiripelnek, pletykáznak munkaidő alatt.Idős esztergályos lép hozzájuk. — Hagyjátok abba a beszélgetést lányok, ráértek arra ebédidőben, vagy délután. Dolgozzatok, mert elsején kevés lesz a fizetés. S mi a válasz? — Az öreg trotty! Már ezt a kis beszélgetést is sajnálja tőlünk.... . öreg iskola folyosója. Már becsengettek. A negyedik osztály ajtaján ki-kikukkant egy szőke fejecske. A folyosó végén feltűnik az idős Garai tanár alakja. A kislány villámgyorsan beugrik az osztályba és figyelmeztetően süvít a hangja: — Gyerekek, jön a Dönci! , Ugye ismerős szívfájdító képek! A fiatal lány, aki édesanyját, a legdrágábbat a világon csak „öreglány”-nak nevezi. Aki „leinti” a szüleit, s közben nem is sejti, vagy ha sejti, nem törődik vele, hogy idős szülője mennyit sír, mennyire fáj a szíve, amiért a lányától szeretet és megbecsülés helyett nyegle válaszokat, gorombaságot kap. Édes gyermeke, akinek ágyánál annyiszor virrasztott, akinek a kedvéért sokszor a falatot is megvonta magától, nehéz munkával nevelte fel, meg se hallgatja anyja tanácsait — azon a jogcímen, hogy ő is dolgozik. S az idős megbecsült munkás, aki szeretettel akarja tanítani a fiatalokat, vajon ezt érdemli? S vajon gondolnak-e arra a könnyelmű, tréfacsináló diáklányok, mennyire fáj a tanításban megöregedett tanárnak, tanítónak a „heccből” adott gúnynév, egyes szokásaik kicsúfolása? Mennyit tanulnak, dolgoznak munkálkodnak ezek az idős tanárok azért, hogy diákjaikat kellően felkészítsék az életre. S ez a hála? Gondolkozz ezen ifjú olvasónk, ifjúmunkáslány, ipari tanuló, diáklány, egyetemista, vagy hivatali dolgozó. S vedd körül az eddiginél sokkal nagyobb szeretettel és megbecsüléssel szüleidet, mestereidet, tanáraidat, idősebb kollégáidat. S ha egyik-másik jelenetnek valóban főszereplője voltál eddig, igyekezz mielőbb jóvátenni hibáidat. V. É.