Szabad Ifjuság, 1956. április-június (7. évfolyam, 79-153. szám)

1956-04-01 / 79. szám

— TI HOGYAN CSINÁLJÁTOK? —i Az egyéni bánásmódról i Nem tudom, mi érdekelné ifjúmunkásainkat ? Magyar Zsuzsa nálunk maradt i Kétéves DISZ-vezetői mun- : kám tapasztalatai bizonyít­• jáJc, hogy csak akkor érhe­• tünk el eredményeket a fia- I falok között, ha segítséget ; nyújtunk nekik termelő- ; munkájukban. Nálunk be­• vált módszer az, hogyha az 5 üzembe új ifjúmunkás érke- : zik, azonnal bevonjuk őt va- ; la.me.lyik DISZ-brigádba, ahol • a többiek segítik őt, hogy • normáját teljesíteni tudja. : Magyar Zsuzsa 1954 nya­: rán került az üzemünkbe és ; nagyon nehezen ment neki a • munka. A DISZ-szervezet • ekkor megbízta Zsuzsa í DlSZ-csoportvezetőjét, Kai- i zimger Józsefet, hogy segít- : sen neki. Erre bizony nagy • szükség volt, mert Manyar • Zsuzsa már olyan gondola- l tokát forgatott a fejében, : hogy ő itthagyja az üzemet, • hiszen sohasem lesz képes • arra, hogy jól tudjon gép í mellett dolgozni. A DISZ- ; szervezet, a DISZ-brigád se­• gítsége azonban eredményes­• nek bizonyult. Magyar Zsu- z zsa kitűnően megtanulta a ; szakmai fogásokat, ma már • ő vezet DISZ-brigádot. amely • qz elsők között van s őt jó i munkájáért a DlSZ-alapszer- : vezet tagsága vezetőjének • választotta meg. | Bokor Dénes DISZ-titkár : Vörös Október Férfiruhagyár Szeretünk szórakozni • Az a véleményem, hogy az j ifjúsághoz csak úgy tudunk ; közelebb jutni, ha kielégít­• jük kulturális igényeit; Ná­• lünk a hajdúböszörményi IIj I Kongresszus Tsz-ben a DISZ- ; vezetőség sokat töprengett ; azon, hogyan hívihatnánte • össze, lehetőleg teljes szám­• ban a fiatalokat. De ezzel : hiába próbálkoztunk, amíg ; nem volt semmiféle kulturá­• lis és sportfelszerelésünk. A : tsz vezetőséghez fordul- ; tunk, amelytől kaptunk há­• rom sakkfelszerelést, két tár­• sasjátékot s egy futball- meg I egy röplabda-felszerelést; : Nagy volt az öröm a fiatalok • között. Fogadalmak hangzot­• tak el, hogy majd ezután • megmutatjuk, hogy tudunk : DISZ-taghoz méltóan visel­• kedni. munkában, szórako­• zásban egyaránt. • A tél folyamán kétszer i rendeztünk teaestét, egyszer 5 bált. Népszerű lett a DISZ, 22 • taggal nőtt a taglétszámunk. Fehér Sándor Hajdúböszörmény 1947 óta vagyok ifjúsági ve­zető. Mindig nagyüzemben dolgoztam és sokat foglalkoz­tam az ifjúmunkások problé­máival. Most azonban mégis úgy érzem, hogy mint DISZ- titkár, nem tudom megfele­lően irányítani szervezetünk munkáját. Talán azért megy itt nehezen a munka, mert a fiatalok még nem ismerik eléggé egymást, vagy talán mert keveset szórakoznak a DISZ-ben? Erre azért gondo­lok, mert egy alkalommal a diszisták taggyűlésen java­solták, hogy szei-vezzünk kul- túrcsoportot. Miikor legépel- tük a szerepeket és szét akar­tuk osztani, kiderült, hogy nem akad vállalkozó. Meg­szerveztük a tánccsoportot, de a próbák csakhamar meg­szűntek, mert csak néhányan jártak el rendszeresen. Nem tudom, mi lenne az, ami végre a mi ifjúmunkásainkat is érdekelné?! Ügy érzem, hiba van a DISZ-vezetők felelősségérze­tében is; vannak vezetőségi tagok, akik még a vezetőségi ülésre sem jönnek el. Ugyan­csak nagyon elterjedt az ígér­getés, ami az őszinteség hiá­nyával párosul. Az ifjúsági vezetők gyakran megígérik, hogy elvégeznek valamilyen feladatot, de általában csak többszöri figyelmeztetés után érjük el, hogy valóban el Is végezzék. Szeretnék én is választ kap­ni a vitában mindezekre a gondjaimra. Kiss József DISZ-titkár Sztálin Vasmű Acélmű Ismerni a fiatalokat Egy Komárom megyei bányatelepen K. Lacival, a DISZ. titkárral beszélgetünk. Azt mondja, náluk nagyon nehezen kap lábra a DISZ-élet, mert a fiatalok nem csinálnak semmit. Példá­kat mond: F. Jancsit a napokban azzal bízta meg, készítsen meghívókat a DISZ-gyűlésre. Nem tette meg. A. Évát arra kérte, beszéljen a lányokkal a tánccsoport ügyében. Nem beszélt ve­lük . .. „Hát lehet így dolgozni? — kérdezte sértődötten. — Én csináljak mindent?” Nemcsak K. Laci kérdezi ezt. Kocsis Erzsébet írta ezeket a sorokat Nagykanizsáról: „... Az igazat megvallva, nincs is nálunk DISZ-élet. A DISZ .szer vezet semmi eredményt sem tud felmutatni. A fiatalok csak mulatni szeretnek, bezzeg, ha tenni kellene valamit, senki sem vállalkozik semmire”. Aztán mintha csak a lelkiismeret hangja szólalna meg benne. így fejezte be levelét: „Nem tudom eldönteni, ki ezért a hibás, a fiatalok, vagy a DISZ-vezetők?” ★ A jól dolgozó alapszervezetek példája bizonyítja: csak akkor lehet igazán sokoldalú, érdekes az alapszervezeti élet, ha a vezetők és a tagsáq egyaránt részt vál la Inak a közös munkából. A következtetés egyszerűnek tűnik: dolgozzanak Jól a vezetők és adjanak megbízatásokat a fiataloknak. Az életben azonban nem ilyen egyszerűek a dolgok. K. Laci nem adott megbízatást F. Jancsinak, A. Évának? Adott. Végrehajtották? Nem. Hol akkor a hiba? Azt kérdeztük K. Lacitól, milyen fiú ez az F. Jancsi, aki nem végezte el a rábízott feladatot? Csodálkozva kérdezett vissza: „Hoqy-hogy milyen fiú? Focista . . . rendes.” — Mást mit tudsz róla? — „Rendes...” — mondta megint, mintha nem értette volna a kérdést. Hát A. Éva? — „Az is rendes lány” — felelte. — Szeret táncolni? — „Azt nem tudom — csodálkozott újra —,a táncról még mem beszélgettem vele ...” Folytassuk? Bizony kiderült, K. Laci nem nagyon ismerj a vele egy közösségben élő fiatalokat. Lehetséges ez? — kérdezhetik sokan —, hiszen nap mint nap hatják egymást, beszélgetnek. Azt vála­szoljuk: lehetséges. Az ismeretség szón most nem azt értjük: tudja-e az illető vezeték-, vagy becenevét, ismeri-e arcvonásait, tudja-e hol válik be Jobban a csapatban, jobbszélen-e vagy a védelem­ben. Nem. Azt értjük most ezen. ismeri-e a körülötte élő fiatalok je Mem vonása it, gondolatait, terveit, vágyait? Hogy miért fontos ez. az rögtön kiderül. Ha egy vezető meg akarja találni a helyes utat a fiatalom szívéhez, ha fel akarja használni azt a sokoldalú kezdeményező­készséget, tettre készséget, ami bennük rejlik, akkor mindenek­előtt jól kell ismernie őket. Az alapszervezeti élet csak ak<or lehet eleven és sokoldalú, ha a vezető a közösségben nem csupán tömeget lát, hanem észreveszi a fiatalok egyéni vonásait, és a maga tevékenységét ezeknek az egyénj sajátosságoknak meg­felelően alakítla. A jó DISZ-ti tikárnak ismernie kell a vele egy közösségben élő fiatalok erős és gyenge oldalát, életét é*s visel­kedését a családban, a munkahelyen, sportcsapatban. Sőt, ne­velőmunkája csak akkor lesz igazán eredményes, ha az egyes fiatalóiknak nemcsak a tevékenységét ismeri, hanem magatar­tásának, jó vagy rossz cselekedetéinek indító okait is. A. Évát, mint később kiderült — mert ilyesmi is előfordulhat — nem érdekli a tánc. F. Jancsi inkább tíz sportversenyt megszervezne, minthogy akárcsak egy meghívót körmöljön. S mindezt — bár­milyen furcsán is hangzik — K. Laci nem tudta. És talán Kocsis Erzsi sem gondolt még arna, hogy csaík az a vezető hoz­hatja felszínre a fiatalokban rejlő lehetőségeket és keresheti meg a sikeres nevelőmunka eszközeit, akj alaposan ismeri és figyelembe veszi egyéni tulajdonságaikat. Játékkártya... A Játékkártya Gyár és Nyomda nemcsak a hazai piacot látja el, hanem jelentős mennyiségű kár­tyát exportál is. Földvári Tiborné tizenkétszeres sztahanovista, a szakma kiváló dolgozója az elkészült kártyákat csomagolás előtt osztályozza. A gyár készít olyan gyermek- kártyaiátákofkat is, amelyek a qyerekek kombináló-, megfigyelő, képességét fokozzák. A képen látható pakli lapjait úgy kell cso­portosítani, hogy mindenki a munkaeszközévé; kerüljön össze. A kártyákkal Móni Péterke és Béluska játszanak. (Magyar Foto — Horling Róbert felvételei) Megjelent az SZKP XX. kongresszusának anyaga A Szikra kiadásában félvá­szon kötésben, 660 oldal terje­delemben megjelent a XX. kongresszus anyagának jelen­tős része. A könyv N. Sz. Hruscsov előadói beszédét — a Központi Bizottság beszá­molóját —, N. A. Bulganyin előadói beszédét a kongresz- szusnak a hatodik ötéves terv­vel kapcsolatos irányelveiről, több más beszámolót, a Köz­ponti Bizottság Elnöksége tagjainak beszédeit a ha­tározatokat stb. tartalmazza. ISMÉT DIVAT A BOLERO A csinos, fiatalos boleró bő, vagy szűk szoknyával az idei tavaszi divat­ban a kiskosztümöt helyettesítheti. Leg­szebb, legfiatalo­sabb sötétkék-fehér színösszeállítás­ban, mint ahogyan modelljeinken lát hatjuk. 1. Magasított de­rékrészű, bőszok­nyás, boleros ruha Fehér alapon, sötét­kék pettyes blúzzal a legízlésesebb. 2. Kétsorosán gombolt, gallérnél­küli boíeróhoz pety- tyes sálat viseljünk. A hozzávaló szok­nya magasított sza­bású. A boleró és az alj hátul levasalt szembeha itassa I (hóilaI) bővül. Gondolkoztál-e mór rajta? Gyere retünk most képzeletben ifjú olvasónk, nézd vé­gig a képzeletbeli filmszalag néhány kockáját és gondol­kozz el rajta, vajon nem vagy-e egyik-másik jelenetnek főszereplője ? Két fiatal lány beszélget. Az esti programról van szó. — A mamád elenged? — kér­dezi a barátnő. — Ugyan, az öreglány már megtanulta, kár beleszólni az én dolgaimba. Először ugyan veszeke­dett, de leintet­tem. Dolgozó lány vagyok, tudom, hogy mit csiná­lok . . ; •;; Üzemi mű­hely. Fiatal lá­nyok csiripelnek, pletykáznak mun­kaidő alatt. -Idős esztergályos lép hozzájuk. — Hagyjátok abba q beszélge­tést lányok, ráér­tek arra ebédidő­ben, vagy délután. Dolgozzatok, mert elsején kevés lesz a fizetés. S mi a válasz? — Az öreg trotty! Már ezt a kis beszélgetést is sajnálja tőlünk...-. . öreg iskola folyosója. Már be­csengettek. A ne­gyedik osztály aj­taján ki-kikuk- kant egy szőke fe­jecske. A folyosó végén feltűnik az idős Garai tanár alakja. A kislány villámgyorsan be­ugrik az osztály­ba és figyelmezte­tően süvít a hang­ja: — Gyerekek, jön a Dönci! , Ugye ismerős szívfájdító képek! A fiatal lány, aki édesanyját, a legdrágábbat a világon csak „öreglány”-nak nevezi. Aki „leinti” a szüleit, s közben nem is sejti, vagy ha sejti, nem törődik vele, hogy idős szülője mennyit sír, mennyire fáj a szíve, amiért a lányától szeretet és megbe­csülés helyett nyegle válaszokat, gorombaságot kap. Édes gyermeke, akinek ágyánál annyiszor virrasztóit, akinek a kedvéért sdkszor a falatot is megvonta magától, nehéz munkával nevelte fel, meg se hallgatja anyja tanácsait — azon a jogcímen, hogy ő is dolgozik. S az idős megbecsült munkás, aki szeretettel akarja tanítani a fiatalokat, vajon ezt érdemli? S vajon gondolnak-e arra a könnyelmű, tréfacsinálö diáklánydk, mennyire fáj a tanításban megöregedett tanár­nak, tanítónak a „heccből” adott gúnynév, egyes szoká­saik kicsúfolása? Mennyit tanulnak, dolgoznak munkál­kodnak ezek az idős tanárok azért, hogy diákjaikat kellően felikészítsék az életre. S ez a hála? Gondolkozz ezen ifjú olvasónk, ifjúmunkáslány, ipari tanuló, diáklány, egyetemista, vagy hivatali dolgozó. S vedd körül az eddiginél sokkal nagyobb szeretettel és megbecsü­léssel szüléidét, mestereidet, tanáraidat, idősebb kollégái­dat. S ha egyik-másik jelenetnek valóban főszereplője vol- < tál eddig, igyekezz mielőbb jóvátenni hibáidat. V. É. A kommunizmusba vezető út nagy távlatai Az SZKP XX. kongresszusának tanulmányozásához O „A szovjetország most roha­mos fellendülésben van. Kép­letesen szólva olyan hegyre, olyan magaslatra jutottunk, ahonnan már szabad szemmel láthatók a kommunista társa­dalomhoz vezető út nagy táv­latai“ — mondotta a Központi Bizottság beszámolójában Hruscsov elvtárs. Ezt a meg­állapítást a kongresszuson is­mertetett adatok teljes mér­tékben alátámasztják. Ismeretes, hogy a Szovjet­unió összipari termelése 1955- ben az 1929. évinek 2049 szá­zaléka volt, tehát csak­nem huszonegyszeresére nőtt. Ugyanakkor valamennyi kapi­talista ország együttvéve csu­pán 193 százalékos fejlődésről adhatott számot, s a 200 szá­zalékot csak az Egyesült Álla­mok (234%), Nyugat-Németor- szág (213%) és Japán (239%) haladta túl. A szovjethatalom nem egészen négy évtized alatt, a cárok elmaradott, fél- feudális, gyengén iparosított Oroszországát a világon jelen­leg már az ipari termelés szem­pontjából a második helyen álló Szovjetunióvá fejlesztette. íme, mily hatalmas a nép! Egyszerű és közismert, neves és névtelen munkások, parasz­tok, tudósok, a történelem Igazi alkotói, egy emberöltőnél tövldebb időszak alatt, inter­venciók, háború, belső harcok éllenére, pártjuk vezetésével a hétköznapi hőstettek millióit valósították meg, hogy mind közelebb jussanak az emberi­ség nagy céljához: a kommu­nizmushoz. Olyan nagy kapi­talista országokat, mint Fran­ciaországot, Nyugat-Németor- szágot, Angliát, amelyek — nem túlzás — évszázadnyi előnnyel indultak a szocializ­mus és a kapitalizmus gazda­sági versenyében, már régen elhagyta a Szovjetunió a nyersvas-, az acél-, az alumí­nium-, és a réztermelés, a gép­gyártás, a villamosenergia­termelés, a cement- és a szén- termelés mennyiségét tekint­ve. És egyre jobban megköze­líti a monopolkapitalizmus ve­zető államát, az USA-t is e termelési ágak mutatói tekin­tetében. Az utóbbi években, amióta a párt és ennek Központi Bi­zottsága mind nagyobb figyel­met szentel a termelőmunka konkrét kérdéseire, a fejlődés még számottevőbb. Nem vélet­len, hogy 1952—1955. 'között az egész ipar termelésének in­dexe 1421-ről 2049-re emelke­dett (az 1929. év: 100). Ez volt a szovjet ipar fejlődésének egyik legrohamosabb szaka­sza. Ennek alapján vált lehetsé­gessé a Szovjetunió 1956— 1960. évi, hatodik ötéves ter­vének kidolgozása, amely már méreteivel is megrémisztetté és komoly gondolkodásra kész­tette a nemzetközi burzsoázia szóvivőit. A hatodik ötéves terv során a szovjet ipar ter­melése 65 százalékkal fog nö­vekedni és 19S0Jban három­szorosan felülmúlja az 1950. évi színvonalat. És ne feled­jük: itt már nem az elmara­dott oroszországi viszonyok túlszárnyalásáról van szó, ha­nem arról, hogy a jelenleg mór magas gépesítettségű, mo­dern szovjet nagyipar, amelyet minden tőkés állam megiri­gyelhetne, emelkedik az 1950. évinek háromszorosára. Egy­idejűleg pedig végbemegy szinte az egész ipar moderni­zálása a legfejlettebb technika színvonalán, és fokozódik az atomerő békés felhasználása is! „A Szovjetunió 1960-ban. a hatodik ötéves terv megvaló­sítása révén több acélt, villa­mos áramot, cementet, fűtő­anyagot termel majd, mint most Anglia, Franciaország és Nyugat-Németország együtte­sen. A Szovjetunió az ipari termelés méreteit tekintve na­gyon megközelíti majd az Egyesült Államokat“ — mon­dotta Buganyin elvtárs. A párt, amikor a fő kapi­talista országok gazdaságának útólérését és túlszárnyalását tűzi kj célul, két tényezőt vesz messzemenően figyelembe. Az egyik: a technika rohamos fej­lődése napjainkban. Lehetet­lenség észre nem venni, hogy a világ ipara, közlekedése, részben mezőgazdasága is je­lenleg óriási, szinte forradal­mi jellegű átalakulásban van. A gőz- és a villamosenergic mellé felsorakozik az emberi­ség szolgálatába állítható leg­nagyobb erő — az atomener­gia ereje is. A másik: a kapi­talista országok sem topognak egyhelyben, hanem — ha telve ellentmondásokkal js — de fejlődnek egyes országok, egyes iparágak. Korábban ezt a vitathatatlan tényt, amelyre már Lenin felhívta a figyel­met, Sztálin figyelmen kívül hagyta. Alapos, mélyreható elemzés helyett, kérkedő kije­lentések próbálták eltakarni ezt a reális tényt. A párt tudományosan meg­alapozott és a gyakorlatban megvalósítható feladatokat ál­lított a Szovjetunió dolgozói elé az ötéves terv irányszá­mainak kidolgozásakor. Sajnos, e cikk keretei nem engedik meg ezek részletesebb taglalá­sát, ezért csupán felsorolás­szerűen utalunk arra, hogy a hatodik ötéves tervben 1960-ra a Szovjetunió nyervastermelé- se évi 53 millió tonna, (az 1940. évinek 3,6-szorosa), acél- I termelése több mint 68 millió j tonna (az 1940. évinek 3.7- szerese), széntermelése 593 millió tonna (az 1955. évi más­félszerese) lesz. A mezőgazdasági termelés mintegy 70 százalékkal emel­kedik. vagyis sokkal gyorsab­ban fejlődik majd, mint az ötödik ötéves tervben. © A lenini képlet: „A kommu­nizmus = szovjethatalom plusz az egész ország villamosítása“ most a párt és az egész nép figyelmének előterében áll. Lenin lángesze jó] látta, hogy korszakunkban csak úgy sike­rül majd a kiapadhatatlan ter­mék- és terménybőséget meg­teremteni, csak úgy válik lehe­tővé az emberiség megszabadí­tása a természettől való szol­gai függéstől, ha a szovjetek hatalmát a termelés legmoder­nebb eszközeivel, a villamos­energia mindenoldalú felhasz­nálásával —- s ma már ehhez hozzátehetjük: — az atomerő békés felszabadításával páro­sítják. A hatodik ötéves terv során különösen gyors ütemben nö­vekszik a villamosenergia-ipar. Túlszárnyalva az ipar általá­nos — 65 százalékos — fejlő­dését, az áramtermelés 88 szá­zalékkal emelkedik, a villamos­erőművek teljesítőképessége pedig 2,2-szeresére növekszik. Nemcsak a Szovjetunió euró­pai vidékein, hanem a távoli Szibéria tájain, ahoj csak Iljics jövőbelátó szemei látták meg a villamos-erőművek fé­nyeit, új, hatalmas energia- szolgáltató óriások emelked­nek. Az Angara-folyón máris épül a 3 200 000 kilowatt telje­sítményű, minden eddigit felül­múló bratszki erőmű, a Jenyi- szejen pedig ikertestvére, a krasznojarszki vízierőmű. Ezek mindegyike annyi áramot ter­mel majd, amennyit a hatal­mas kujbisevi és sztálingrádi erőmű együttesen. Egységes energia-rendszereket hoznak létre. Több, összesen mintegy 2—2,5 millió kilowatt teljesítő- képességű atomerőművet épí­tenek. Mindez azt jelenti, hogy nemcsak az ipar jut a maga­sabb ipari kultúrát jelentő I energiatöbblethez, hanem a i mezőgazdaság, a lakosság szé­les rétegei is. © A XX. kongresszus szilárd, elvi álláspontot foglalt ej a szocializmusból a kommuniz­musba való átmenet kérdésé­ben is. Gátat vetett az e téren burjánzó helytelen nézeteknek és elképzeléseknek. Mindenekelőtt leszögezte, hogy a szocialista rendszer alapjában véve már 1926-ban félépült a Szovjetunióban, s azóta a szovjetország „a szocia­lista termelési viszonyok szi­lárd alapján fejlődik'’. Tehát lebecsülték a Szovjetunió ha­talmas sikereit azok, akik azt állították, hogy még csupán a szocializmus alapjainak lera­kása történt meg a Szovjet­unióban. Nem kevésbé veszélyesek és leszerelők azok a korábban rendkívül elterjedt „elméle­tek“, amelyek nagyhanáúan ar­ról fecsegtek, hogy a szocializ­mus felépítése már teljesen be­fejeződött és át lehet térni a kommunizmusra. Ismeretes, hogy már valóságos recepteket dolgoztak ki az áttérés felada­tairól. Hruscsov elvtárs mondotta a XX. kongresszuson: „Csak ja­víthatatlan dicsekvők hányhat­nak szemet afelett, hogy gaz­dasági tekintetbén még nem szárnyaltuk túj, a legfejlettebb tőkés országokat.” A Szovjetunió népei most hatalmas erőfeszítéseket tesz­nek a hatodik ötéves terv meg­valósítására, a legfejlettebb tő­kés állam utolérésére és elha­gyására, a bőség megteremté­sére. Csak ennek alapján válik majd lehetővé az elosztás szo­cialista formájáról („Mindenki­nek munkája szerint") az átté­rés az elosztás kommunista formájára („Mindenkinek szük­I séglete szerint”). 1 Bányász Rezső

Next

/
Thumbnails
Contents