Szabad Magyarság, 1957. január-december (2. évfolyam, 1-56. szám)
1957-01-03 / 1. szám
A NYILATKOZAT JELENTŐSÉGE (Folytatás az 1. oldalról) most is megsemmisítsék a magyar szabadságharc támogatásával. Nem valószínű, hogy a világtörténelem még egyszer ily kedvező alkalmat ad, amikor az orosz katonáknak még saját hazájában is, akár ellenséges területen kellett volna küzdenie. Mert nemcsak a rabországok népe, de az orosz lakosság is igyekezett volna a gyűlölt vörös rabszolga igát lerázni. A “Nyugati Világ” tétlenségével lehetőséget adott a Szovjet Uniónak, hogy a rabországok ellenállását szalámi szeletelési rendszer szerint küzdje le, a Nyugatot pedig megfosztja a rabországok népei titkos szövetségesétől. New Yorkban az Egyesült Nemzetek üvegpalotája színháztermében tovább folyik a szemfényvesztő színjáték. A magyar ügy az erkölcsi győzelmi pontok gyűjtése, a világ szédítése és kommunisták nevettetése céljából továbbra is műsoron marad! A szegény magyar nép ezalatt tovább vérzik, mi pedig siratjuk a még vérzőket és reménykedőket! STATEMENT (Continued from Page 1) in Siberia or Red China. If the United Nations stands in fear of the Soviet Union and its blustering threats, let us find it out now. Let’s us end all double talk about UN’s serving the ends of peace, justice, international morality or humán rights. I am shocked to hear that the United States intends to give foreign aid funds to the new Communist governments in the satellite nations. “National Communism” is still Communism under the Soviet heel. Our government can nőt give away the earnings of the American people, to support rulers who need Soviet tanks to maintain their authority. Let us nőt delude ourselves with arguments that Hungary is far away, and no practical concern of ours. The Soviet Union must keep its grip on the satellites to mán its war industries. Against whom will the output of its slave factories be directed? The scrap iron, which we let Japan buy fór war machine feli on the Chinese first, bút our mén paid in blood, before' the accounts were closed. Americans still hold firmly to the principle that governments dérivé their just powers from the consent of the governed. Is there any reason why we should abandon it today? There will never be peace, in this world of atom bombs, until that principle is the foundation of all international policy. The Soviet Union has no rights in any neighboring country, legal, morál or by conquest. The freedom of the captive nations was bought with the blood of American and allied fighting mén. The Nazis penetrated deeper intő the Soviet Union than even Napóleon did. The Soviet armies recovered their lost territories because we supplied them with weapons and even the trucks to transport their mén to the front. American and West European seamen carried weapons and supplies through sübmarine-infested waters to the icy ports of Arctic Russia. American and West European airmen destroyed the plants which supplied the Nazi armies. American and West European foot soldiers fought the Nazi armies to unconditional surrender. The Soviet Union made solemn commitments to us, to permit free elections in the countries we helped to liberate. President Roosevelt, President Truman, Secretary of State Byrnes and other officials of both parties, have told the Soviet Union ítheir army-controlled elections in the countries of Eastern Europe are a violation of thejr solemn covenants with us. Such elections are, and will remain, completely unacceptable to Americans. No Warsaw Pact, or any other agreement, can sanction Soviet troops on the soil of these once free nations. The governments which signed the Warsaw agreement were governments whose power rests on Soviet tanks. Agreements made under duress are nőt agreements in law. Premier O. K. Yui of Nationalist China said recently that the United Nations faces the greatest challenge since it was founded. “The absence of war does nőt mean peace in all instances . . . The silence of the concentration camp is nőt peace . . . We must piacé equal emphasis on peace and justice.” These are the beliefs which America has always honored. Our only choice as a nation is to limit our cooperation to those governments whose powers are derived from the consént of their people. We can have no dealings, of any kind whatever, with governments whose power rests on Soviet tanks shooting down people armed only with the banner of their country. If the United Nations wishes to go along with us, we shall be happy to work with them. If they choose nőt to, so be it. * * * November 19, 1956 Hon. William F. Knowland United States Mission to the United Nations My neartiesi endorsement of your statements urging vigorous defense of the rights of the Hungárián nation to freedom from attack by armed forces of a foreign power. I fully agree with your recommendations to bring the Soviet Union before the bar of the United Nations, to sever diplomatái relations with her if she persists in treating Hungary as a conquered province, to impose economic sanctions, and—most important of all—to give recognition and arms to volunteer armies of fighters driven from their own country by Soviet armed might. You may count on my fullest support to help you implement each of your proposals wherever action of the United States Senate is involved. I alsó endorse most emphatically your statement that the United States cannot accept the doctrine of peace at any price. We should never say we are nőt ready to accept war if it is forced upon us by a lawless immoral power. We should nőt give assurances that we will never go to war, in a sitüation fiiled with unresolved danger to our country. We should, as you said, let our opponents worry about what we are going to do, and when we will do it. I know you are opposed to any avoidable war, as completely as I am opposed to avoidable war. If you find it necessary in the course of the debate in the United Nations to ürge even stronger actions against Soviet tyranny, in defense of Hungárián liberty and the national honor of the United States, I shall do everything in my role as a Senator of the United States to assist you. I believe the American people fully endorse your truly American stand. WILLIAM E. JENNEK U. S. S. (Indiana) SZABAD MAGYARSÁG Két kérdés Az antibolsevista nemzetek szervezetének, az AFABN-nek magyar osztálya értesítőjében két kérdést vet fel. Egyik a következő: a szabadságharccal kapcsolatosan a fegyver nélkül haza törekvők és a fegyver ügye. “A magyar határra nyugatról siető fegyvertelen magyarokat, ha az osztrákok nem zavarták már a határzónából, vagy az osztrák-német határról vissza, akkor maguk a felkelők tartották fel és utasították újra idegenbe. Nem kell fegyvertelen és nem kell politikus! Az “AFABN” sokszor hangoztatott alaptétele nyert bizonyítékot: aki fegyverrel a kezében hagyta el az országot, az csak úgy térhet oda vissza, ha fegyvereket visz magával. Szervezetünknek és minden magyar szervezetnek kötelessége, ha népe sorsát a szívén viseli, hogy fegyvert szerezzen. Itt nem néhány csempészett ócska puskára gondolunk, hanem a nyugati összeforrott elhatározásra érett hatalmas hadseregekre. A világ népe megmozdult, talán soha ilyen mély együttérzés, ilyen lelki előkészítés nem volt egy igaz ügy szolgálatában, mint éppen ma, a mi népünk rettenetes véráldozata nyomán. Magyar Testvéreink, ma már nincs megállás. Ha el is hallgat a csepeli munkáshős géppisztolya, mert kilőtte az utolsó zsákmányolt szovjet golyóját, ha lefordul az éhségtől meggyötört egyetemista a diákszállásán kialakított lőállásából, mert a nyugat még kenyeret sem mert beküldeni számára, ma már nincs megállás! A hősöket feltámasztani nem lehet, de áldozatuk nem hiábavaló, ha a vérük nyomán felébredt nyugati lelkiismeret végre kivívja a magyar szabadságot.” Ez az egyik kérdés. És a másik: “Mélységes megdöbbenéssel olvastuk a NY. Journal American cimű ujj^^a^M^mber 23-iki a 11 As . Béla, a Nemzet Bizottmány elnökének cikkét, amelyből a következőket tudhatjuk meg: 1. Örül a szíve, hogy itt üdvözölheti a szabadságharcosokat. 2. Végtelenül boldog, hogy derék amerikaiak fogadhatják örökbe a magyar árvákat. 3. Végül kijelenti, hogy a magyar szabadságharcnak ő volt a szellemi apja és irányítója, amire igen büszke. Igen szomorúnak tartanánk, ha egy nemzetnek csak ilyen vezetői lennének. Akkor tényleg beteljesülnének a költő szavai. De mivel tudjuk és hisszük, hogy az isteni gondviselés a szabadságharcosokból termeli ki az új vezetőket, így csak arra kérjük, legyen szíves és álljon félre, hogy személyével se zavarja a magyar élniakarást. Testvéreink, mi vérző szívvel mondunk köszönetet az emberséges nemzeteknek a segítésért, de nem örömmel Mi akkor lennénk boldogok, ha azok a magyar “árvák” újra az anyjuk kebelére borulhatnának. Mi akkor tudnánk igazán örülni, ha ezeket az ifjakat otthon üdvözölhetnénk. A harmadik pontot felelőtlen kijelentésnek tartjuk és amellett igen vásári ize van, mert a hősök dicsfényében érdemtelenül sütkérezni nem ildomos annak, aki vezetőnek tartja magát.” Mindkét kérdésben egyetértünk. — Az amerikai diákok áldozathozatala a magyarságért. Az amerikai egyetemi ifjúság a magyar diákság által kirobbantott szabadbadságharc iránt sokféle módon nyilvánította szimpátiáját. Részt vett számos tüntetésben csadlakozott. Szép példáját mutatják most az áldozatkészségnek — mint Chicagóból írják — a North West University hallgatói. A diákok heteken át lemondtak a szórakozásról, italfogyasztásról és így megtakarított pénzüket magyar segítésre adják. 1957 január 3 Ne engedjük széthordani véreinket! Bonczos Miklós figyelmezteti a magyar emigrációt Egyes nyugati fórumokon úgy tárgyalják a másfélszázezer magyar menekült kérdését, mint valami az egész világra ránehezedő, szinte megoldhatatlanul súlyos problémát. Ezzel szemben most magyar részről egy elsőrendű szakértő jelentkezik, vitéz Bonczos Miklós volt belügyminiszter, az egykori árvíz és hazatelepítő kormánybiztos. Amikor őt 1939-ben menekültügyi kormánybiztosnak nevezték ki, akkor jött Magyarországra kilencvenezer lengyel menekült, hetvenezer katona és húszezer civil. A kis Magyarország feltűnés nélkül elhelyezte őket, gondoskodott róla, hogy hat-nyolc hónapon belül a déli határokon át az Anders hadsereghez eljuthassanak. Az 1940-es bécsi döntés után kétszázezer magyar menekültet kellett a határokon belül elhelyezni. A negyvenes évek árvizei idején harmincezer összedült ház lakóit, legalább száz-százhúszezer embert kellett új otthonokba helyezni. Bonczos Miklós mint kormánybiztos és belügyi államtitkár tehát nagy szerepet játszott a Csonkamagyarország területéhez és szegénységéhez képest valóban roppant súlyos kérdések sima és gyors megoldásánál. Neki igazán joga van megállapítani a D. M.-nek adott interjújában, hogy világszerte “bizonyos felkészületlenség, tanácstalanság, gazdátlanság, egyszóval szervezetlenség jelen tapasztalhatók a menekült kérdés intézésénél.” — A menekült tömeg létszáma nem ahhoz igazodik, hogy a nyugati hatalmak mennyit jegyezhetnek a magyar csődtömegből és hogy mennyi menekültet engednek be az országba. — Általában a nagyvonalúság hiánya látszik. A vonakodás, lassúság és tartózkodás nem áll arányban azzal az elemi erővel feltörő társadalmi segítséggel, amely a népeknél mindenütt megmutatkozott, de nem áll arányban azzal a gáláns anyagi segítséggel sem, amit pl. az USA első pillanatban megszavazott a magyar ügy támogatására. — Megítélésem szerint nem a jószándékban van a hiba, hanem, hogy még nincs kézbe az ügy és nem egységes szempontok érvényesülnek. Ha még magyarázható is az északamerikai álláspont, hogy a kis magyar ügy miatt nem lehet egy világháborút kirobbantani és pusztulást zúdítani az egész emberiségre, annyira elfogadhatatlan és elképzelhetetlen, hogy az egész szabad világ a maga gigantikus gazdasági erejével, organizációjával és mérhetetlen életlehetőségeivel ne tudja megoldani a menekültkérdést nagyvonalúan, egycsapásra és tökéletesen. — 1939 őszén tizennégy nap alatt kilencvenezer lengyel menekültet, 1940 őszén kétszázezer délerdélyi és romániai menekültet fogadtunk be és helyeztünk el Csonkamagyarországon a háború küszöbén, egyedül, minden külföldi segítség nélkül. — Mi ez a száz-, akár később két-háromszázezer menekült az egész világnak. Arról nem is beszélve, hogy ez a tömeg tett is valamit a világ szabadságáért. — Most nem lehet ezeket a menekülteket az IRO elvi szempontjai szerint széthordani és szétszórni öt világrészben. — Az átmeneti nehézségek ideje alatt pedig vigyázni kell arra, hogy a várakozó magyar menekült tömeget újabb csalódás ne érje idekint. Elég az, hogy odahaza elkeseredve tapasztalták a Nyugat tétlenségét. Bonczos szerint érthető, ha Nyugat e kérdést csak szociális sebként kezeli, a saját gondjai mellett. De ami egyes nyugati országoknak csak rendészeti kérdés, nekünk élet-halál probléma. Ennyi vérveszteség után nem engedhetjük meg, hogy ezt a magyar tömeget bármily jóakaratúan, de egyszerűen csak szétszórják. Ez számunkra újabb nemzeti katasztrófa volna. Bonczos szerint ebben a kérdésben a magyarság bátran követelhet jóvátételt. Itt a feladat, tessék most kiállani a New Yorkban lévő magyar politikai reprezentációnak — kiált fel Bonczos.S vele együtt igen sokan! De hát hol van ilyen reprezentáció? A bérért dolgozó bizottmány nem az. A társadalmi szervek kiállhatnak velünk együtt. — A szerk.) Az UNESCO-nak kell javasolni, hogy létesítsen két alapot. Egyik a Magyarországra irányuló segítést szolgálja, a másik a magyar menekültkérdés rendezésére szolgáljon. Ne engedjük vaktában széthordani véreinket — ez Bonczos nyilatkozatának lényege. És ebben mindenki csatlakozik hozzája. Elsősorban lapunk, amely elsőnek emelte fel szavát Amerikában a szétszórás ellen s teszi ezt mai számában is. Transglobus IKKA szabad választás Budapestre és vidékre is Teljes garanncia mellett Hozzátartozóinak jelenlegi legjobb segítési módja az, ha az új magyarországi kormányrendelkezések figyelembe vételével összeállított Vámmentes élelmiszer, gyógyszer, téli ruha, téli cipő, vagy meleg alsónemű csomagokat küldett cégünk útján közvetlenül Bécsből Magyarországra. Kérje árjegyzékünket. Távirat-küldés a világ minden tájára. — Osztrák schilling bankjegy százas $3.86. TRANSGLOBUS EXPORT 1590 SECOND AVENUE, NEW YORK 28, N. Y. (a 82-ik és a 83-ik utcák közt) Telefon RE 7-7008