Szabad Magyarság, 1957. január-december (2. évfolyam, 1-56. szám)

1957-01-03 / 1. szám

A NYILATKOZAT JELENTŐSÉGE (Folytatás az 1. oldalról) most is megsemmisítsék a magyar szabadságharc támo­gatásával. Nem valószínű, hogy a vi­lágtörténelem még egyszer ily kedvező alkalmat ad, amikor az orosz katonáknak még sa­ját hazájában is, akár ellen­séges területen kellett volna küzdenie. Mert nemcsak a rabországok népe, de az orosz lakosság is igyekezett volna a gyűlölt vörös rabszolga igát lerázni. A “Nyugati Világ” tétlensé­gével lehetőséget adott a Szovjet Uniónak, hogy a rab­országok ellenállását szalámi szeletelési rendszer szerint küzdj­e le, a Nyugatot pedig megfosztja a rabországok né­pei titkos szövetségesétől. New Yorkban az Egyesült Nemzetek üvegpalotája szín­háztermében tovább folyik a szemfényvesztő színjáték. A magyar ügy az erkölcsi győ­zelmi pontok gyűjtése, a világ szédítése és kommunisták ne­­vettetése céljából továbbra is műsoron marad! A szegény magyar nép ezalatt tovább vérzik, mi pedig siratjuk a még vérzőket és reménykedő­ket! STATEMENT (Continued from Page 1) in Siberia or Red China. If the United Nations stands in fear of the Soviet Union and its blustering threats, let us find it out now. Let’s us end all double talk about UN’s serving the ends of peace, justice, international morality or humán rights. I am shocked to hear that the United States intends to give for­­eign aid funds to the new Com­­munist governments in the satel­­lite nations. “National Commu­­nism” is still Communism under the Soviet heel. Our government can nőt give away the earnings of the American people, to support rulers who need Soviet tanks to maintain their authority. Let us nőt delude ourselves with arguments that Hungary is far away, and no practical concern of ours. The Soviet Union must keep its grip on the satellites to mán its war industries. Against whom will the output of its slave factories be directed? The scrap iron, which we let Japan buy fór war machine feli on the Chinese first, bút our mén paid in blood, before' the accounts were closed. Americans still hold firmly to the principle that governments dérivé their just powers from the consent of the governed. Is there any reason why we should aban­­don it today? There will never be peace, in this world of atom bombs, until that principle is the foundation of all international policy. The Soviet Union has no rights in any neighboring country, legal, morál or by conquest. The free­­dom of the captive nations was bought with the blood of American and allied fighting mén. The Nazis penetrated deeper intő the Soviet Union than even Napóleon did. The Soviet armies recovered their lost territories because we supplied them with weapons and even the trucks to transport their mén to the front. American and West European seamen carried weapons and supplies through sübmarine-infested waters to the icy ports of Arctic Russia. Amer­ican and West European airmen destroyed the plants which sup­plied the Nazi armies. American and West European foot soldiers fought the Nazi armies to uncon­­ditional surrender. The Soviet Union made solemn commitments to us, to permit free elections in the countries we helped to liberate. President Roosevelt, President Truman, Secretary of State Byrnes and other officials of both par­­ties, have told the Soviet Union ítheir army-controlled elections in the countries of Eastern Europe are a violation of thejr solemn covenants with us. Such elections are, and will remain, completely unacceptable to Americans. No Warsaw Pact, or any other agreement, can sanction Soviet troops on the soil of these once free nations. The governments which signed the Warsaw agree­ment were governments whose power rests on Soviet tanks. Agreements made under duress are nőt agreements in law. Premier O. K. Yui of Nation­­alist China said recently that the United Nations faces the greatest challenge since it was founded. “The absence of war does nőt mean peace in all instances . . . The silence of the concentration camp is nőt peace . . . We must piacé equal emphasis on peace and justice.” These are the beliefs which America has always honored. Our only choice as a nation is to limit our cooperation to those governments whose powers are de­­rived from the consént of their people. We can have no dealings, of any kind whatever, with gov­ernments whose power rests on Soviet tanks shooting down people armed only with the banner of their country. If the United Nations wishes to go along with us, we shall be happy to work with them. If they choose nőt to, so be it. * * * November 19, 1956 Hon. William F. Knowland United States Mission to the United Nations My neartiesi endorsement of your statements urging vigorous defense of the rights of the Hun­gárián nation to freedom from at­­tack by armed forces of a foreign power. I fully agree with your recommendations to bring the Soviet Union before the bar of the United Nations, to sever diplo­matái relations with her if she persists in treating Hungary as a conquered province, to impose economic sanctions, and—most important of all—to give recogni­­tion and arms to volunteer armies of fighters driven from their own country by Soviet armed might. You may count on my fullest sup­port to help you implement each of your proposals wherever action of the United States Senate is in­­volved. I alsó endorse most em­­phatically your statement that the United States cannot accept the doctrine of peace at any price. We should never say we are nőt ready to accept war if it is forced upon us by a lawless immoral power. We should nőt give assurances that we will never go to war, in a sitüation fiiled with unresolved danger to our country. We should, as you said, let our opponents worry about what we are going to do, and when we will do it. I know you are opposed to any avoidable war, as completely as I am opposed to avoidable war. If you find it necessary in the course of the debate in the United Na­tions to ürge even stronger actions against Soviet tyranny, in defense of Hungárián liberty and the na­­tional honor of the United States, I shall do everything in my role as a Senator of the United States to assist you. I believe the Amer­ican people fully endorse your truly American stand. WILLIAM E. JENNEK U. S. S. (Indiana) SZABAD MAGYARSÁG Két kérdés Az antibolsevista nemzetek szer­vezetének, az AFABN-nek magyar osztálya értesítőjében két kérdést vet fel. Egyik a következő: a szabadság­­harccal kapcsolatosan a fegyver nélkül haza törekvők és a fegyver ügye. “A magyar határra nyugatról siető fegyvertelen magyarokat, ha az osztrákok nem zavarták már a határzónából, vagy az osztrák-né­met határról vissza, akkor maguk a felkelők tartották fel és utasítot­ták újra idegenbe. Nem kell fegy­vertelen és nem kell politikus! Az “AFABN” sokszor hangozta­tott alaptétele nyert bizonyítékot: aki fegyverrel a kezében hagyta el az országot, az csak úgy térhet oda vissza, ha fegyvereket visz magá­val. Szervezetünknek és minden magyar szervezetnek kötelessége, ha népe sorsát a szívén viseli, hogy fegyvert szerezzen. Itt nem néhány csempészett ócska puskára gondo­lunk, hanem a nyugati összeforrott elhatározásra érett hatalmas had­seregekre. A világ népe megmozdult, talán soha ilyen mély együttérzés, ilyen lelki előkészítés nem volt egy igaz ügy szolgálatában, mint éppen ma, a mi népünk rettenetes véráldoza­ta nyomán. Magyar Testvéreink, ma már nincs megállás. Ha el is hallgat a csepeli munkáshős géppisztolya, mert kilőtte az utolsó zsákmányolt szovjet golyóját, ha lefordul az éh­ségtől meggyötört egyetemista a diákszállásán kialakított lőállásá­­ból, mert a nyugat még kenyeret sem mert beküldeni számára, ma már nincs megállás! A hősöket fel­támasztani nem lehet, de áldoza­tuk nem hiábavaló, ha a vérük nyomán felébredt nyugati lelkiis­meret végre kivívja a magyar sza­badságot.” Ez az egyik kérdés. És a másik: “Mélységes megdöbbenéssel ol­vastuk a N­Y. Journal American cimű ujj^^a^M^mber 23-iki a 11 A­s . Béla, a Nemzet Bizottmány elnö­kének cikkét, amelyből a követke­zőket tudhatjuk meg: 1. Örül a szíve, hogy itt üdvözöl­heti a szabadságharcosokat. 2. Végtelenül boldog, hogy derék amerikaiak fogadhatják örökbe a magyar árvákat. 3. Végül kijelenti, hogy a ma­gyar szabadságharcnak ő volt a szellemi apja és irányítója, amire igen büszke. Igen szomorúnak tartanánk, ha egy nemzetnek csak ilyen vezetői lennének. Akkor tényleg beteljesül­nének a költő szavai. De mivel tud­juk és hisszük, hogy az isteni gond­viselés a szabadságharcosokból ter­meli ki az új vezetőket, így csak arra kérjük, legyen szíves és álljon félre, hogy személyével se zavarja a magyar élniakarást. Testvéreink, mi vérző szívvel mondunk köszönetet az embersé­ges nemzeteknek a segítésért, de nem örömmel­ Mi akkor lennénk boldogok, ha azok a magyar “ár­vák” újra az anyjuk kebelére borul­hatnának. Mi akkor tudnánk iga­zán örülni, ha ezeket az ifjakat otthon üdvözölhetnénk. A harmadik pontot felelőtlen ki­jelentésnek tartjuk és amellett igen vásári ize van, mert a hősök dicsfényében érdemtelenül sütké­rezni nem ildomos annak, aki ve­zetőnek tartja magát.” Mindkét kérdésben egyetértünk. — Az amerikai diákok áldozat­­hozatala a magyarságért. Az ame­rikai egyetemi ifjúság a magyar diákság által kirobbantott szabad­­badságharc iránt sok­féle módon nyilvánította szimpátiáját. Részt vett számos tüntetésben cs­adlako­zott. Szép példáját mutatják most az áldozatkészségnek — mint Chi­cagóból írják — a North West Uni­­versity hallgatói. A diákok hete­ken át lemondtak a szórakozásról, italfogyasztásról és így megtaka­rított pénzüket magyar segítésre adják. 1957 január 3 Ne engedjük széthordani véreinket! Bonczos Miklós figyelmezteti a magyar emigrációt Egyes nyugati fórumokon úgy tárgyalják a másfélszázezer ma­gyar menekült kérdését, mint va­lami az egész világra ránehezedő, szinte megoldhatatlanul súlyos problémát. Ezzel szemben most magyar részről egy elsőrendű szak­értő jelentkezik, vitéz Bonczos Miklós volt belügyminiszter, az egykori árvíz és hazatelepítő kor­mánybiztos. Amikor őt 1939-ben menekült­­ügyi kormánybiztosnak nevezték ki, akkor jött Magyarországra kilencvenezer lengyel menekült, hetvenezer katona és húszezer ci­vil. A kis Magyarország feltűnés nélkül elhelyezte őket, gondosko­dott róla, hogy hat-nyolc hónapon belül a déli határokon át az An­­ders hadsereghez eljuthassanak. Az 1940-es bécsi döntés után két­százezer magyar menekültet kel­lett a határokon belül elhelyezni. A negyvenes évek árvizei idején harmincezer összedült ház lakóit, legalább száz-százhúszezer embert kellett új otthonokba helyezni. Bonczos Miklós mint kormány­­biztos és belügyi államtitkár tehát nagy szerepet játszott a Csonka­­magyarország területéhez és sze­génységéhez képest valóban rop­pant súlyos kérdések sima és gyors megoldásánál. Neki igazán joga van megállapítani a D. M.-nek adott interjújában, hogy világszer­te “bizonyos felkészületlenség, ta­nácstalanság, gazdátlanság, egy­szóval szervezetlenség jelen tapasz­talhatók a menekült kérdés inté­zésénél.” — A menekült tömeg létszáma nem ahhoz igazodik, hogy a nyu­gati hatalmak mennyit jegyezhet­nek a magyar csődtömegből és hogy mennyi menekültet engednek be az országba. — Általában a nagyvonalúság hiánya látszik. A vonakodás, lassú­ság és tartózkodás nem áll arány­ban azzal az elemi erővel feltörő társadalmi segítséggel, amely a népeknél mindenütt megmutatko­zott, de nem áll arányban azzal a gáláns anyagi segítséggel sem, amit pl. az USA első pillanatban meg­szavazott a magyar ügy támoga­tására. — Megítélésem szerint nem a jószándékban van a hiba, hanem, hogy még nincs kézbe az ügy és nem egységes szempontok érvénye­sülnek.­­ Ha még magyarázható is az északamerikai álláspont, hogy a kis magyar ügy miatt nem lehet egy világháborút kirobbantani és pusztulást zúdítani az egész embe­riségre, annyira elfogadhatatlan és elképzelhetetlen, hogy az egész szabad világ a maga gigantikus gazdasági erejével, organizációjá­val és mérhetetlen életlehetőségei­vel ne tudja megoldani a menekült­kérdést nagyvonalúan, egycsapás­­ra és tökéletesen. — 1939 őszén tizennégy nap alatt kilencvenezer lengyel menekültet, 1940 őszén kétszázezer délerdélyi és romániai menekültet fogadtunk be és helyeztünk el Csonkamagyar­­országon a háború küszöbén, egye­dül, minden külföldi segítség nél­kül. — Mi ez a száz-, akár később két-háromszázezer menekült az egész világnak. Arról nem is be­szélve, hogy ez a tömeg tett is va­lamit a világ szabadságáért. — Most nem lehet ezeket a me­nekülteket az IRO elvi szempontjai szerint széthordani és szétszórni öt világrészben. — Az átmeneti nehézségek ideje alatt pedig vigyázni kell arra, hogy a várakozó magyar menekült tö­meget újabb csalódás ne érje ide­­kint. Elég az, hogy odahaza el­keseredve tapasztalták a Nyugat tétlenségét. Bonczos szerint érthető, ha Nyu­gat e kérdést csak szociális sebként kezeli, a saját gondjai mellett. De ami egyes nyugati országoknak csak rendészeti kérdés, nekünk élet-halál probléma. Ennyi vér­­veszteség után nem engedhetjük meg, hogy ezt a magyar tömeget bármily jóakaratúan, de egyszerű­en csak szétszórják. Ez számunkra újabb nemzeti katasztrófa volna. Bonczos szerint ebben a kérdés­ben a magyarság bátran követel­het jóvátételt. Itt a feladat, tessék most kiállani a New Yorkban lévő magyar politikai reprezentációnak — kiált fel Bonczos.­­S vele együtt igen sokan! De hát hol van ilyen reprezentáció? A bérért dolgozó bi­zottmány nem az. A társadalmi szervek kiállhatnak velünk együtt. — A szerk.) Az UNESCO-nak kell javasolni, hogy létesítsen két alapot. Egyik a Magyarországra irányuló segítést szolgálja, a másik a magyar me­­nekültkérdés rendezésére szolgál­jon. Ne engedjük vaktában széthor­dani véreinket — ez Bonczos nyi­latkozatának lényege. És ebben mindenki csatlakozik hozzája. El­sősorban lapunk, amely elsőnek emelte fel szavát Amerikában a szétszórás ellen s teszi ezt mai szá­mában is. Transglobus IKKA szabad választás Budapestre és vidékre is Teljes garanncia mellett Hozzátartozóinak jelenlegi legjobb segítési módja az, ha az új magyarországi kormányrendelkezések figyelembe vételével összeállított Vámmentes élelmiszer, gyógyszer, téli ruha, téli cipő, vagy meleg alsónemű csomagokat küldett cégünk útján közvetlenül Bécsből Magyarországra. Kérje árjegyzékünket. Távirat-küldés a világ minden tájára. — Osztrák schilling bankjegy százas $3.86. TRANSGLOBUS EXPORT 1590 SECOND AVENUE, NEW YORK 28, N. Y. (a 82-ik és a 83-ik utcák közt) Telefon RE 7-7008

Next