Szabad Magyarság, 1961. január-december (6. évfolyam, 1-49. szám)

1961-01-01 / 1. szám

M§l gyaur- Hírnök P.0.Box-27. ' -— :f t New Brunswick, N.J. WE WELCOME OUR AMERICAN FRIENDS! Szabad FREE HUNGARIANS AMERICAN - HUNGÁRIÁN NEWSPAPER MAGYARSÁG VÉGVÁRUNK • É­L­E­T­R­E H­I­V­T­A: I­F­T. G­A­L­A­M­B­O­S J­Ó­Z­S­E­F Vol. 6. ÉVF. — No. 1. SZÁM.__________ NEW YORK, N. Y. 1961. Január 1. vasárnap ÁRA: 20 c. “A USA teljes erejével bele kellene avatkoznunk.. Magyar szemmel a kubai kommunizmusról Megostromolt egyetemi vörös fellegvár Elvesztett ünnepek, szomorú Újév Irta: Dr. RÁTTKAY R. KÁLMÁN (Európai munkatársunk­ban— a magyar táj külön vilá­­rácsonyra szánt írása az­ óriási ga, fényei és árnyai, színei és formái együvétartozásában emelkedhet fel igazán a ma­gyar lélek a karácsonyi él­mény áhítatába. S csak így tudjuk kiérezni, valójában milyen fenséges, milyen ál­dott, megszentelt csoda maga az Élet... ... S ma mindez hiányzik kóbor életünkből. És mert ezt a hiányt semmi ki nem tölt­heti, se az ötszobás összkom­fortos lakás Clevelandban, se a gyarapodó takarékbetét Sydneyben, se a legújabb tí­pusú Ford Montrealban, — hát ezért érezzük mindig és mindenütt a nagyvilágban egy kicsit keserűnek a kará­csonyi és húsvéti kalácsot... Ezért suták az ünnepeink, erőltetett a vidámságuk. Hi­ányzik az otthonhagyott nagy és egyetlen életközösségünk: a nemzetcsalád. Az, melyhez ma már csak az emlékezés törékeny szála köt bennün­ket ... S mi az, ami összeköti a hazátlanokat az öt világrész szétszórtságában ? A közös keserűség, a meg nem érde­melt balsors miatt és a közö­sen, egy üresen kiáltott vád a világ felé — e balsors miatt. De vájjon elég ez a kötelék itt az emigrációban ahhoz, hogy lélekben összeforrjunk, legalább szentkarácsony csa­ládi ünnepén? Kötve hiszem. Meggyűlt keserűség a lé­lekben, hangos vád az ajkon, — mindez inkább megmérge­zi a Karácsony áhítatát, azt, amiben van valami az Egek ajándékából a gyarló ember számára, így lesz a mi min­den Karácsonyunk fekete Ka­rácsony a hontalanságban. Csak félfüllel halljuk az an­gyali éneket, de hiányzik lel­künkből a karácsonyi ihlet. Tudjuk, ha kilépünk az utcá­ra, idegen sár, fagy, hó, köd és túl mindezen szinte re­ménytelen éjszaka vár reánk. Ilyenkor gyűlöljük az egész világot! Azt, amely csak szál­lást adott nekünk, — de elra­bolta otthonunkat. A gondolataink ilyenkor ha­­zaszállnak és így még csak fokozódik keserűségünk. Gyű­löljük az egész világot, amely eltűri szótlanul, hogy otthon martalócok verik le az Égről a betlehemi csillagot és köte­lező a “Mennyből az angyal” helyett a hangszóróval ordí­tott Internacionálé ... ... és most Téged kérünk, óz Égi Gyermek, ki születtél (Folyt, az 5 oldalon) ünnepi forgalom és postai kéz­besítési késés miatt maradt új­évi számunkra. Mondanivalója azonban változatlanul időszerű a karácsonyi ünnepek utáni na­pokban is.) Hiába minden önáltatás, hazátlan testvéreim a nagy­világban! Az emigráns ma­gyarnak nincs igazi Karácso­nya, Szilvesztere, Újéve, — ezek otthonmaradtak. Az e­­gyik 1944-ben, a másik 1956- ban felejtette otthon. Ma csak visszasírja —­ befelé hul­ló könnyekkel. S mindegy, be­vallja ezt, vagy takargatja. Egy húr pattant el a szí­vünkben, amikor utoljára visszanéztünk a határon. E­­zért van az, hogy minden ka­rácsonyi énekünk, szilveszteri hegedűszónk tökéletlen azóta, — hamis, disszonáns. Hiába erőltetjük, ez nem a mi Kará­csonyunk. Se a ‘Merry Xmas’, se a ‘Stille Nacht’, se olasz ég alatt a vidám Natale .. . hiába minden önáltatás, — a hazátlan nem tud igazában ünnepelni. Sem az Égi Gyer­mek születését, sem a feltá­madási Halleluját. Egy húr pattant el akkor a szívünk­ben ... S még ennél is kegyetle­nebb hányatott életünk takar­gatott valósága. Az, hogy valójában félünk az ünnepek­től ! A naptárra tekintünk: itt a Karácsony, Szilveszter, Új­év, küszöbön a Húsvét, ko­pogtat már piros Pünkösd napja... és még csak egy kurta hét és megkondulnak Szent Istvánra a harangok ... Úgy teszünk, mintha öröm­mel készülődnénk a közelgő ünnepnapra. S az igazság az, hogy befelé gyászolunk ... De mit? Oh, —­ egy egész vilá­got ! A magunk elveszített kis magyar világát. Azt ott a Tiszatájon, a dunántúli lan­kákon ... Azt, amely egyedül tudta betölteni maradéktala­nul az ünnepeinket, kará­­csonyt­ váró örömeinket. Amit valaha sohasem hit­tünk, az ma zord valóság, hogy ünnepelni csak otthon lehet, a szülői hajlékban! A­­hol együtt vannak mindazok, — testvérek, atyafiak és ba­rátok, — akiket egybeköt ö­­rökös lánccal az egyetlen iga­zi életközösség: a nemzetcsa­lád! Ahol a karácsonyfa kö­rül együtt énekli a Glóriát a nagyapó, a múlt és a kisuno­­ka, a jövendő... Csak ebben, egyedül ebben a nagy családban, a magyar közösség életébe beletartozva. Új Koreát hozhat az Útesztendő A levert abesszíniai szovjet felkelés • Kubai bombarobbanások is a kommunista Észak- Viet­nam, de ez a kis ország áll az út­jában a Cambodsia, Thai és Dél-Viet­nam megszerzésére igyekvő kommunistáknak. A nagyfontosságú Mekong fo­lyó torkolatának az ellenőr­zése szintén Laos birtokában van. Érthető tehát, hogy min­­d­két részről élénken támo­gatják a laosi “polgárhábo­rút”. A szovjet szállítások mind­addig tartottak, amíg a USA hadianyaggal felszerelt laosi anti-kommunista erők el nem vágták a szovjet szállítási vonalakat. Ekkor a Szovjet és vörös Kína azonnal tilta­kozni kezdett és azzal vádolta meg a USA kormányát, hogy “beleavatkozik egy független állam belügyeibe”. Ugyanakkor a Szovjet légi úton kezd­te meg a hadianyag szál­lítást a kommunista csa­patok részére. A Délkeletázsiai Kommunis­ta Államok Szövetsége legu­tóbbi ülésén foglalkozott a helyzettel és elhatározták, hogy ha­ a szükség úgy kí­vánja, fegyveresen is beavat­koznak Laos megsegítésére. Ez pedig nem egyéb, mint egy második koreaihoz ha­sonló végnélküli háború. A hetedik amerikai flotta a tenger felől ellenőrzi a par­tokat, azonban nem avatkozik bele a küzdelembe. A francia sajtó szerint 1954 óta a USA igen sok pénzt fordított a La­­os-i hadsereg kiképzésére, kü­lönleges csapatok felállításá­­ra és a hírszolgálat kiépíté­sére. Nem valószín­ű tehát, hogy könnyen átengednék a vörösöknek és éppen katonai fontosságánál fogva mindkét részről minden erőt felvonultatnak. Az új vörös felkelés bukása A másik figyelemreméltó ese­mény a rövid abesszin palotafor­radalom, amelyről röviden hírt adtunk, s amelynek inkább a hát­tere érdekes, mint lezajlása. A­­besszinia, a második világháború után az olaszoktól elvett Eritrea tartományt is megkapta és sza­kállas királya, az aprótermetű Ha­­(Folytatás a 3. oldalon) Az 0,1 esztendő is zűrös-za­varos világpolitikai helyzet­ben köszönt az emberiségre. Az elmúlt hét külpolitikájá­ban első helyen Laos, mint egy újabb koreai háború fe­nyegető veszedelme állott. La­os néhány évvel ezelőtt még francia Indo-Kínához tarto­zott és csak az indo-kínai francia vereség után kapott önállóságot. Ekkor darabolták fel az egykori francia gyarmatot a kommunista Észak-Viet­nam­­ra, a kommunista ellenes Dél­Viet Namra és a teljesen US pénzből élő Laosra. Ennek a hegyes kis országnak 2 mil­lió lakosa van és a területe mindössze 90.000 négyzet­mérföld, teljesen visszama­radt és szegény ország, élet­­képtelen és teljesen az ame­rikai segélyből és támogatás­ból él. Ennek a kis országnak azonban igen nagy a katonai je­lentősége földrajzi fekvé­sénél fogva. Északi szom­szédja a hétszáz milliós kommunista Kína, kele­ Anti-semitism a Political Weapon? (On November 9, 1960 we sent a registered letter No. 417260 to A.J.C. According to the retum receipt A. J. C. re­­ceived the letter. We alsó sent a copy of that letter No. 417.- 259 to the New York Times fór publication alsó with retum récéit on the same day. We have no answers at all. In the following we publish that letter.) American Jew'sh Committee 165 East 56th Street NEW YORK 22, N.Y. November 9, 1960. Dear Sirs: The New York Times, in its Oc­­tober 30th issue, publicized, (under the title “New World Drive by Nazis Alleg.ed”) the report of your Dallas meeting on October 29th. In it you assert the follow­ing, concerning our newspaper “Szabad Magyarság” (Free Hun­­garians): “Hungárián fascist groups are now operating in the United States.” “... must be clearly dis­­tinguished from the decent and loyal Hungárián majority in this country.” The report identified a New York weekly, “Free Hun­gary,” as a “periodical which pub­­dishes unbridled anti-democratic and anti-semitic propaganda.” The accusations your report brings forth against our publica­tion are totally nngrounded. We request your organization to nominate confidants who have command of the Hungárián lang.uage and with whom we can negotiate. We intend to subject every issue of our paper pub­­lished to date, to their autoptical examination; these will document with certitude our democratic spirited editorial policy, which is promulgated in a strongly anti­­communistic_ atmosphere. We neither advocate nor popularize any kind of extremist dictatorial (Cont. page 2.) Life Magaziné and Bolshevism Definitively there are a large number of the so-called popular magazines, publishing articles only to please their readers and enlarge the circulation. If any subjeot becomes “controversial” they weekly withdraw; it might húrt the advertisers. Life certainly acted differently by publishing ,two articles by Adolf Eichmann on November 28 and December 5, 1960. These art­icles about the prisoner now await­­ing trial in Israel are contro­versial bút alsó important and of lasting value. As an illustration it should be stated: Dr. Róbert Serviatus already announced he would refuse to defend Adolf Eichmann, if it turnéd out his client was the author fór the above articles. On the other hand a spokesman fór Life replied that, the authenticity of the Eichmann confession has been established through six months of toroughly documentation to the complete satisfaction of the editors of Life. This is a pretty dead-end, and we shall see the reactions and results at the Eichmann trial. Many parts of the articles bring hidden facts to the surface. The long explanations and the descrip­­tions of Hungarians are strick­­ing. These are the parts we are most .interested .in. We claim (Cont page 2.)

Next