Szabad Magyarság, 1962. január-december (7. évfolyam, 1-49. szám)
1962-01-01 / 1. szám
Anti-Communists Otf The World, Unité! Szabad FREE HUNGARIANS AMERICAN - HUNGÁRIÁN NEWSPAPER MAGYARSÁG VÉGVÁRUNK • ÉLETREHIVTA: FT. GALAMBOS JÓZSEF Vol. 7. ÉVF. — No. 1. SZÁM. NEW YORK, N. Y. 1962. Január 1. ÚJÉV Ára 25 USD Kötelességünk az új évben Írta: FIALA FERENC Új esztendő jövetelével elmélkedhetünk emigrációs magyar feladatainkon, kötelességünkön. Mind többet hallja az ember az utóbbi időben, hogy magyar emigrációnk bizonyos rétege lassan visszavonul a politikától, nem érdeklődik a magyar ügyek iránt és legjobban szeretné elfelejteni még azt is, hogy valaha magyar volt. Az elkedvetlenedés egyik fő oka az emigrációs egyenetlenkedés, ami nem tagadható. Mégis azt kell mondanunk, hogy nem ezek jelentik a magasabb feladatokra váró magyar emigráció lényegét. A szétszórt magyarság igazi értéke dolgozik, alkot és már régen jóvátette azt a hibát, amit az első világháború utáni emigráció követett el a magyarság kárára. Célzunk itt a Tanácsköztársaság utáni emigrációra, melynek külföldre vetődött alakjai évtizedeken át priuszos bejegyzettei voltak a nyugati államok rendőrségeinek. Nem volt olyan junta megmozdulás Délamerikában, ahol ne Kun Béla elvbarátai lettek volna a főkolomposok. A francia bányavidékre vetődött 19-es kommunisták — már akkor is visszaélve a demokrácia biztosította jogokkal — ahelyett, hogy dolgoztak volna, sztrájkmozgalmakat szerveztek, izgattak és lázítottak. Azóta azonban sok minden megváltozott és nemcsak emigrációnk intellektuelljei, mérnökei, orvosai, művészei, hanem a magyar munkások is keresettek lettek és megbecsülik őket szerte a világon. A hazai kommunista rabszolgaság elől nyugatra menekült magyarság becsületesen megállta a helyét. Szénnél a kérdésnél bukott meg az a kádárjánosi arcátlanság, amely azt hirdeti, hogy 1945 és 56 után az ország “salakja” bujdosott külföldre. Ha egy magyar valami bűncselekményt követ el Nyugaton, akkor öles cikkekben írják, íme ilyen és ilyen alakok szöktek világgá. De sort sem írnak az andagézák és a ciffragyörgyök világot bejáró zenei sikereiről, mélyen elhallgatják, hogy a magyar orvosok és mérnökök megbirkózva az egész idegen világgal, minden protekció és összeköttetés híján is nevet és sikert vívtak ki maguknak és megbecsülést magyar származásuknak. Arról sem emlékeznek meg, hogy Párisban és Berlinben, Londonban s minden nagyvárosában a világnak úgy hirdetik a márkás cipőket és ruhákat, hogy “magyar kézimunka”. Valamikor azt mondták a nagyon jó iparcikkre, hogy angol gyártmány, Made in England, vagy Made in Germany. Ma már elértük, hogy márka az is, ha azt írják rá egy árura, hogy “Ungarische Handarbeit”. Egy német ismerősöm nemrégiben kissé furcsa kérdéseket tett fel a magyarsággal, illetve a magyar kultúrával kapcsolatosan. Felelet helyett karonfogtam és elmentem vele sétálni a város kereskedő negyedébe. Csak úgy véletlenül megálltam egy könyvkirakat előtt. Azután megkértem, nevezze meg a könyvek szerzőinek a nemzetiségét. Kiderült, hogy a kirakatban lévő 76 könyv szerzője 51 német, 8 francia, 7 angol, 5 magyar, 3 olasz és 2 orosz volt. Azután mentünk tovább és egy kávéházban eléje tettem az eheti rádióműsort. Nem értette miért, mire ceruzát és papírt tettem eléje, hogy jegyezze fel az egyes német adóállomások programmját. Kiderült a következő: 49 zeneszámból 17-nek volt magyar szerzője. Beethovent Kodály, Mozartot Bartók, Bachot Liszt váltogatta. A könnyű zenében még feltűnőbb volt az arány. Lehár és Kálmán váltogatták egymást, sőt az egyik állomás műsorában még Farkas Imre is feltámadt halottaiból. A müncheni rádióállomás legsikerültebb hangjátékát a korán elhúnyt katolikus író, Just Béla írta, míg Berlinben Fricsay dirigált és Londonban Vásárhelyi ült a BBC mikrofonja előtt felállított Bösendorfer mellett. * Azután megkérdeztem, van-e golyós trónja? Volt. Magyar ember találmánya. Tudja-e hol volt a kontinensen az első földalatti? Budapesten. Még 1896-ban adták át a forgalomnak, szóval akkor, amikor Európa városaiban még omnibuszok lovai nyerítettek a bulvardokon. Hallott-e báró Eötvös geofizikai ingájáról, amely még ma is nélkülözhetetlen eszköze a föld mélyében rejlő kincsek után nyomozóknak. Hallott-e Gauss nagy magyar barátjáról, Bolyairól, akinek neve örökre összeforrott az euklidesi geometriával. Tudja-e. (Folytatás a 2-ik oldalon) így emelt szót Béky püspök a magyar szabadságért . A Vándorzászló megbotránkoztató sérelme Újabb politikai gyilkosság Münchenben NYUGAT-KELET ALKUDOZÁSA A LÁTHATÁRON A NATO a tárgyalás mellett — India megszállta Goa-t — Indonézia mozgósított Holland-Guaiana ellen — További zűrök Kongóban Vörös-Kína kimaradása — Kennedy—Macmillan találkozó kopogtatni, ami szerinte a gyengeség jele és felbecsülhetetlen pszichológiai előnyöket ad a vörös diktátor kezébe. De milyen programmal indul a Nyugat ebbe a diplomáciai ütközetbe ? Erről nem esett szó, csak a megszokott szólamokat hangoztatták: — Berlint és a szövetségesek jogait minden áron megvédjük. De ki fog itt Berlinről beszélni ? Kruscsev a tárgyalások tengelyébe a keletnémet zóna, az Odera-Neisse vonal elismerését és a “semleges övezet” életrehívását fogja állítani. Indiában viszont a békegalambbal alvó és ébredő Nehru, minden tárgyalás nélkül megtámadta és három napos harc után elfoglalta Goa-t, a mangánércben és vasban gazdag négyszázéves Portugál gyarmatot. Milyen álláspontra helyezkedett a NN? A legleleményesebbje: miután a biztonsági tanács fegyverszünet elrendelésére vonatkozó határozatát a Szovjet megvétózta —■ hallgatott. Nehru haditettén felbátorodva, Indonézia vöröslő elnöke, Sukarno is mozgósította amerikai dollárokon felszerelt hadseregét. Cél: holland Nyugat-Guiana elfoglalása. Ennek a hatalmas szigetnek lakossága 18.000 európaiból és kb. 700.000 pápuából áll. A kormányzat vegyes és a nép békében él. Most előreláthatólag ez a terület is véres harcok színhelyévé válik. Minden jel arra mutat, Moszkva bátorítására fegyveresen felszámolják Nyugaton a “kolonializmus maradványait”. Ehhez a NN statisztál. Ennek az a haszna is lesz, hogy a nyugati védőrendszerből ezek a területek kiesnek. A vörös koloniáns rendszer felszámolásáról azonban mélyen hallgatnak. De a NI nemcsak statisztál, jó példával is előljár a “szabályos agresszióban”. a(Folytatás a 6. oldalon) Az új esztendő fordulóján a világhelyzet nem sok jóval bíztat. A Nyugatnak sarkára kell állni, ha védelmi állásait tartani akarja, mind az európai, mind a délkeletázsiai és afrikai arcvonalakon. A berlini kérdésben a NATO értekezlet 14:1 arányban a tárgyalások felvétele mellett döntött. Az egyetlen “nem”-et a francia külügyminiszter mondta ki. De Gaulle nem akar a Kreml ajtaján DEAD LETTERS By VICTOR PADÁNYI The nightmare of fear from a collective disaster has never so stiflingly choked the world as today. No single catastrophe of hisitory can be compared to the unhealed wounds of the twentieth century. Millions and hundredmillions ask every day the anxious and agonizing question why things are the way they are and, especially the world of the victors is faring the incomprehensible and tragic miracle of victory wiith alarming confusion: within a lifetime two victorious crusades were waged agaiiist the “enemies of mankind”, the “violators of peace”; the war criminaU were taken to the places of execution by the thousands and millions were made homeless bút the cause of peace is in a more precarious State today than ever. A lifetiine has nőt vet passed since the conclusion of World War I; the lasifc cohorts of the graying generation of Versailles are still among and marching with us with ever more uneasy and hesitant souls and it is already evident that almost nőne of the political dootrines and accomplishmenits of the Nineteen Tens and Twenties were rational, sincere and true and the slogan of “no more wars” by the tormented peoples was retaliated by itíhe most unprincipled politics of history. The twenty years between the two world wars were fiiled with the fruitless wailings by the peoples who were templed upon in Versailles.. Somé years ago Popé Pius XII (Cont. Page 2.) REMEMBERING FRANZ LISZT By JULES II. In America there were celebrat'ions in musical circles and an account is given by the Musical American (Oct. 21, 1911), with a down to earth note tagged on in a very unromantic fashion: “The People’s Symphony Orchestra under Franz X. Arens, performed at Carnegie Hall last Sunday afternoon a Liszt centenary program. American and Hungárián colors draped the center boxes; Joannes de Tahy’s celebrated painting of Liszt adorned the stage and the chargé d’affaires and consul-general of Austria-Hungary were guests of hönor. Bút perhaps if the ventillation of Carnegie Hall had nőt been as distressingly bad as it w>as, the length of the concerf might nőt have proved trying.” On December 5th, 1936, the New York Héráid Tribüné reported the following,: “The 50th Aműversary S. VALLAY of the deaith of Franz Liszt, the Hungárián composer, has been commemorated by a 2-Pengő silver coin which shows Liszt’s head in profilé, inscribed: Liszt Ferenc, a nagy zeneköltő emlékére 1811- 1886”. Thus the news of the tribute of the Hungárián mint to Liszt reached America. There are many anecdotes concerning the public and priváté life of Liszt. The following is a selection of the most poignant which appeared in Musical America, August, 1907: A pretty young lady once played in eláss in a very amateurish way. Liszt walked up and down the room excitedly, murmuring: Heiliger Bimbam, Heiliger Bimbam! (the equivalent, apparently, of ‘Holy Moses!’). When she finished he went up to her and said gently: “My dear child, marry soon, Good bye.” 1 íCont. Page 2.)