Szabad Művészet, 1952 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-01 / 1. szám

AZ 1952-ES ÉV KULTURÁLIS KÖLTSÉGVETÉSÉT 1951 december 21-én terjesztették az országgyűlés elé. Akkor, amikor az im­perialisták súlyos milliárdokat fegyverkezésre költenek, a mi népi demokráciánk, a felemelt ötéves terv keretén belül a kultúrforradalom sikere érdekében súlyos, nagy összegeket szavazott meg kulturális fejlődésünk előmozdítására. A nép­művelési tárca vitáján a Magyar Dolgozók Pártja nevében Horváth Márton elv­társ szólalt fel, s beszédében művészeti életünk számos problémájával foglal­kozott. (A felszólalást a Szabad Nép 1951. december 22-iki száma részletesen közölte.) „Kulturális életünk szinte minden területén olyan fejlődés tapasztalható. — mondotta Horváth Márton elvtárs, — mely nem igen marad mögötte gazda­sági fejlődésünknek — s ez nem kis dolog. Hétéves népi demokráciánk termé­szetesen csak elején tarthat kulturális fejlődésének, de éz a kezdet máris át­fogóbb, nagyobb jövőjű mindannál, ami Magyarországon valaha is lehetett. Mű­vészeti életünk nemzeti jellege soha nem volt oly uralkodó, mint napjainkban. Soha történelmünk folyamán népünk milliói nem voltak oly aktív résztvevői, egyszerre nézői és alkotói művészeti életünknek, mint ma.” „Művészeti életünk nemzeti vonásainak gyors kivirágzását nem utolsó­sorban a szovjet kultúra megtermékenyítő hatásának is köszönhetjük ... A szov­jet kultúra hatására.. . művészeti életünk még nemzetibb, demokratikusabb és szószerint a milliókhoz szól... A szovjet kultúra előrevivő hatása tehát óriási, de helyettünk, a mi költőink és íróink, zenészeink és festőink, építészeink helyett nem végzi és nem végezheti el népünk művészeti vezetését a szocializmus felé. Népünk kulturális igényei helyesen és szükségszerűen óriásira növekedtek. Né­pünk nem fogadja el sem a sematizmus unalmát, sem a valóságnak ellentmondó különlegesség-hajhászást. Több őszinteséget, több műgondot, több magávalragadó lelkesedést vár művészeinktől. Íróink és művészeink elismerésre méltó erőfeszí­téseket tesznek, hogy méltóan kielégítsék népünk igényeit.” „A megélénkült művészeti és ideológiai harcnak majd minden téren mutat­koznak eredményei. Kultúránk új szocialista hajtásai — melyekről Rákosi elv­társ, Pártunk II. Kongresszusán beszélt — az év folyamán tovább erősödtek." „Helytelen volna azonban •— mondotta Horváth Márton elvtárs — kizáró­lag az elismerés hangján szólni mai művészetünk eredményeiről... Bizonyos jelek... azt mutatják, hogy íróink és költőink egy része... a művészi színvonal és az eszmei színvonal igényét megkísérli elválasztani egymástól és teljes figyel­müket csak az elsőre összpontosítják. — Ez azonban olyan félreértés, ami csak zsákutcába vezethet. Magasrendü eszmeiség nélkül nincs művészi színvonal, de még szárnypróbálgatás sem — legfeljebb érdektelen tolipróbálgatás. Magasrendü eszmei tartalom nélkül nincs realista ábrázolás, hiszen építömunkánk, harcunk nagy előrevivő céljai sikkadnának el. Művészeink csak akkor fogják tudni el­mondani népünk tetteit, ha eggyé válnak népünk eszméivel is, melyek nálunk is milliókat ragadnak magukkal a béke védelmének, a szocializmus építésének útján. Ez és csak ez az út vezet a legmagasabbrendü művészi ábrázolásmód felé,” Szabad Művészet 1952. 1. sz. 1 1

Next

/
Thumbnails
Contents