Szabad Művészet, 1952 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-01 / 1. szám

AZ 1951. ÉV KÉPZŐMŰVÉSZETI MUNKÁJÁRÓL Fejlődő s népünk hatalmas, szocia­lista építőmunkájával egyre bensősége­sebben egybeforró képzőművészetünk 1951. évben végzett munkáját átte­kintve, először azt kell megállapítanunk, hogy míg 1950-ben még egyetlen nagy­szabású kiállításon összefoglalhattuk az elért, igen jelentős eredményeket — az 1951-es munka gazdagon, sokrétűen kibontakozó eredményei már nem fér­tek volna bele egyetlen, bármilyen nagyra méretezett kiállítás kenetébe sem. Haladó képzőművészetünk egy év alatt végzett munkájáról még az el­múlt esztendő három nagy reprezen­tatív kiállítása, a II. Magyar Képző­művészeti Kiállítás, a Magyar Katona a Szabadságért kiállítás és a 3. Ma­gyar Karikatúra Kiállítás se adhatott teljes képet. Szobrászaink legnagyobb része, például, olyan monumentális mű­vek elkészítésével foglalkozott, ame­lyek, természetszerűen, egyik kiállítás keretébe sem voltak beilleszthetők. Ha az 1951-es év munkásságának egészét akarjuk áttekinteni, az elkészült és készülő hatalmas köztéri szobrok, em­lékművek egész sorát, a Földalatti Gyorsvasút állomásai számára készülő nagyszámú képzőművészeti és iparmű­vészeti munkákat (freskókat, mozaiko­kat és plasztikai alkotásokat) is számba kell vennünk. Olyan nagyjelentőségű művek elkészítésének esztendeje volt az 1951-es év, mint Mikus Sándor hatalmas Sztálin-szobra, Kerényi Jenő Osztapenko-emlékműve, Szabó Iván harkányfürdői bolgár emlékműve, Me­­gyery Barna komlói bányász-szobra, Kiss-Kovács Gyula pákozdi hondvédem­­lékműve, Farkas Aladár makói szovjet emlékműve, a Honvédelmi Minisztérium homlokzatát díszítő, Antal Károly, Csorba Géza és Vilt Tibor által készí­tett hármas szoborcsoport, Kocsis And­rás Miskolcon felállított Betöfi-szobra, stb. Képzőművészeti életünknek igen nagy lendületet adott az a számos nagyjelen­tőségű pályázat, melynek munkálatait 1951-ben végezték el művészeink. Ezek között meg kell emlékeznünk a buda­pesti Városligetben készülő Művész­­sétány kiváló művészeket, tudósokat ábrázoló emlékszobor-sorozatáról, s a készülő József Attila em­lkszoborról, melynek elkészítésére, nyilvános pályá­zat alapján Jankó János kapott megbí­zást. Legnagyobb jelentőségű pályáza­tunk 1951-ben a Földalatti Gyorsvasút képzőművészi és iparművészi díszéül szolgáló művek elkészítésére kiírt ha­talmas arányú pályázat volt, mely 50 szobrász és 26 festő számára adott munkát. Legjobb, legjelentősebb művé­szeink vettek részt a nagyszabású fel­adatok megoldásában s értékes művek tervei készültek el. Többek között: Szőnyi István és Bernáth Aurél freskó­­tervei, Pátzay Pál és Szabó Iván lovas­szobor tervei, Deli Antal, Domanovszky Endre, Főnyi Géza, Hincz Gyula, Iván Szilárd, Kádár György és Szentiványi Lajos mozaiktervei, stb. Nagy, szinte váratlan eredményt hozott a Hunyadi- és Kossuth-szoborpályázat. A magyar művészeti életben nem volt még példa arra, hogy legjobb művészeink olyan lelkesedéssel és olyan nagy számban vegyenek részt pályázaton, mint ez­úttal. A Hunyadi-szoborpályázatra 64, a Kossuth-szoborpályázatra 43 mű­vész küldte el pályaművét, köztük számos, valóban kiváló műalkotást. 1951-ben kezdte meg a moszkvai ál­landó Magyar Mezőgazdasági Kiállítás pavillonja hatalmas panneau-sorozatá­­nak megfestését Szőnyi István és Do­manovszky Endre. Mindkét művész 7—7 tizennégy négyzetméteres hatalmas képet készít, s az eddigi munka ered­ményei alapján a legnagyobb várako­zással nézhetünk a sokat ígérő ered­mények elé. Számos kisebb pályázat is hatéko­nyan hozzájárult a képzőművészeti munka pezsgő elevenségének fokozásá­hoz. Ezek közül ki kell emelnünk a Mű­vészeti Alkotások Vállalat tájkép-pá­lyázatát, bányász-szoborpályázatát és a Magyar-Szovjet Társaság művészeink legszélesebb köreit megmozgató még folyamatban levő pályázatát és a 2

Next