Szabad Művészet, 1952 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
AZ 1951. ÉV KÉPZŐMŰVÉSZETI MUNKÁJÁRÓL Fejlődő s népünk hatalmas, szocialista építőmunkájával egyre bensőségesebben egybeforró képzőművészetünk 1951. évben végzett munkáját áttekintve, először azt kell megállapítanunk, hogy míg 1950-ben még egyetlen nagyszabású kiállításon összefoglalhattuk az elért, igen jelentős eredményeket — az 1951-es munka gazdagon, sokrétűen kibontakozó eredményei már nem fértek volna bele egyetlen, bármilyen nagyra méretezett kiállítás kenetébe sem. Haladó képzőművészetünk egy év alatt végzett munkájáról még az elmúlt esztendő három nagy reprezentatív kiállítása, a II. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, a Magyar Katona a Szabadságért kiállítás és a 3. Magyar Karikatúra Kiállítás se adhatott teljes képet. Szobrászaink legnagyobb része, például, olyan monumentális művek elkészítésével foglalkozott, amelyek, természetszerűen, egyik kiállítás keretébe sem voltak beilleszthetők. Ha az 1951-es év munkásságának egészét akarjuk áttekinteni, az elkészült és készülő hatalmas köztéri szobrok, emlékművek egész sorát, a Földalatti Gyorsvasút állomásai számára készülő nagyszámú képzőművészeti és iparművészeti munkákat (freskókat, mozaikokat és plasztikai alkotásokat) is számba kell vennünk. Olyan nagyjelentőségű művek elkészítésének esztendeje volt az 1951-es év, mint Mikus Sándor hatalmas Sztálin-szobra, Kerényi Jenő Osztapenko-emlékműve, Szabó Iván harkányfürdői bolgár emlékműve, Megyery Barna komlói bányász-szobra, Kiss-Kovács Gyula pákozdi hondvédemlékműve, Farkas Aladár makói szovjet emlékműve, a Honvédelmi Minisztérium homlokzatát díszítő, Antal Károly, Csorba Géza és Vilt Tibor által készített hármas szoborcsoport, Kocsis András Miskolcon felállított Betöfi-szobra, stb. Képzőművészeti életünknek igen nagy lendületet adott az a számos nagyjelentőségű pályázat, melynek munkálatait 1951-ben végezték el művészeink. Ezek között meg kell emlékeznünk a budapesti Városligetben készülő Művészsétány kiváló művészeket, tudósokat ábrázoló emlékszobor-sorozatáról, s a készülő József Attila emlkszoborról, melynek elkészítésére, nyilvános pályázat alapján Jankó János kapott megbízást. Legnagyobb jelentőségű pályázatunk 1951-ben a Földalatti Gyorsvasút képzőművészi és iparművészi díszéül szolgáló művek elkészítésére kiírt hatalmas arányú pályázat volt, mely 50 szobrász és 26 festő számára adott munkát. Legjobb, legjelentősebb művészeink vettek részt a nagyszabású feladatok megoldásában s értékes művek tervei készültek el. Többek között: Szőnyi István és Bernáth Aurél freskótervei, Pátzay Pál és Szabó Iván lovasszobor tervei, Deli Antal, Domanovszky Endre, Főnyi Géza, Hincz Gyula, Iván Szilárd, Kádár György és Szentiványi Lajos mozaiktervei, stb. Nagy, szinte váratlan eredményt hozott a Hunyadi- és Kossuth-szoborpályázat. A magyar művészeti életben nem volt még példa arra, hogy legjobb művészeink olyan lelkesedéssel és olyan nagy számban vegyenek részt pályázaton, mint ezúttal. A Hunyadi-szoborpályázatra 64, a Kossuth-szoborpályázatra 43 művész küldte el pályaművét, köztük számos, valóban kiváló műalkotást. 1951-ben kezdte meg a moszkvai állandó Magyar Mezőgazdasági Kiállítás pavillonja hatalmas panneau-sorozatának megfestését Szőnyi István és Domanovszky Endre. Mindkét művész 7—7 tizennégy négyzetméteres hatalmas képet készít, s az eddigi munka eredményei alapján a legnagyobb várakozással nézhetünk a sokat ígérő eredmények elé. Számos kisebb pályázat is hatékonyan hozzájárult a képzőművészeti munka pezsgő elevenségének fokozásához. Ezek közül ki kell emelnünk a Művészeti Alkotások Vállalat tájkép-pályázatát, bányász-szoborpályázatát és a Magyar-Szovjet Társaság művészeink legszélesebb köreit megmozgató még folyamatban levő pályázatát és a 2