Szabad száj, 1946 (1. évfolyam, 1-28. szám)

1946-06-22 / 1. szám

Egy romlatlan ifjú néger az UNRRÁ-val Pestre ér el! Budapesten minden ember A kíváncsiságtól reszket: Vájjon mit küldött az UNRRA, Csokoládét, húst vagy kekszet És mert kinek gyomra üres, Olyan elszánt, mint egy hóhír, Mr. Sommert körülállva Tolakszanak a sok jóért. Romlandó! — ez van a ládán. ..Egy kis csoki de jó lenne!*­ Zúg a nép, de csoki helyett Csak egy cuki srác van benne. Csokoládészínű hősünk Kiugrik, de meg se retten. Romlatlan volt eddig Jumbó. Majd megromlik Budapesten. A tört­ aranyifjúnál az őrültek házában Nem minden bolond van itt és nem mind bolond, aki itt van — Te pedig menj a bo­londokházába! — ordí­totta a felelős szerkesztő egy egészen újszerű cik­kem olvasása közben, amiből azonnal láttam, hogy egy bolondháza­­riportra van szükség. Az autóköltség lelkiismere­tes felszámítása után azonnal villamosra ültem és kiszáguldottam a hely­színre. Kiérve, nyomban lát­tam­, hogy mindenfajta előítélet és általánosítás helytelen, nem mindenki bolond, aki itt van, a por­tásnak és a főorvosnak például határozottan vol­tak világos pillanatai is. Az első ápolt, akit megpillantottam Fontány Ferenc, az ismert vádló és vád­lott. Divatos kényszer­­zubbonyán karpaszo­mányt visel. Ezt azért hordja, mert mint «önkéntes» van itt. Érkezésem pilla­natában Fontány éppen bűnt­ető tör­vén­yköny­vünk hiányosságaival gumi do­minózik. Amikor megszó­lítom, a kiváló tört-aranyifjú a következő nagyjelentő­ségű nyilatkozatot teszi: — Nem­ őrültem meg, hogy évekig a fegyházban raboskodjam, tehát meg­­örültem. Viszont itt sem maradok sokáig, — majd bolond leszek!... Játékosan hasbarúgom a főorvost és megkérem, hogy mutassa meg az ér­dekesebb­ eseteket. — Ezt a beteget hivatalból hozták ide — mutat a fő­orvos egy férfire, aki ép­pen a kör négyszögesíté­sével pepecsel. — Csupa ilyen gyerekes mániái vannak, a betegségére úgy jöttünk rá, hogy megpályázott egy köz­hivatali állást, amit el akart nyerni, anélkül, hogy igazolni tudta vol­na, hogy nyilas volt, vagy legalább nyugat­os lett volna. — Kis bolondos — jegyzem meg szerényen és félve elhúzódom a ve­szedelmes ember közelé­ből. Szerencsétlenségemre még Veszedelmesebb em­ber mellé kerülök, aki csendesen megfogja a tor­komat és az őrültek jellegzetes artikulációjá­val fülembe súgja a rög­eszméjét: — Uram, tiszta köz­életre van szükség, le a korrupcióval! . .— Szegény — mondom neki részvéttel és segítek az ápolóknak ráadni a vizeslepedőt. — Nálam a krumpli ma is nyolc fillér! — ordítja egy ember kétségbeesve. — Ezt a rendőr hozta be — mondja a főorvos. Tettenérte,­­amint­ az üz­letét biztosítói áron­ alurti kiárusítani. Egy férfi a falon szá­mol. Folyton­ összead. Bérelszámoló volt egy nagyvállalatnál és ebbe örült bele. — Mindent összeadok — mondja ordítva —, én mindent összeadok! Én összeadtam a munkáspártokat a Ve­res Péterrel és tudja, mi jött ki belőle? Juj!... — mondja és elrohan. Átmegyünk a szelíd be­tegek közé. Az egyik mennyei mosollyal az ar­­cám­ éppen levelet ír. Pil­lanatra abbahagyja, le­tépi a bal fülemet, majd szelíden folytatja a levél­írást. — Kinek ír, jó ember? — kérdezem.­­— Nekik —■ mondja sejtelmesen —, akiknek hálával tartozom. — Kinek hálálkodik?­­ — A Gazdasági Főta­nácsnak. Meg akarom kö­szönni az új kalóriaeme­lést. Tetszik tudni, abból én a családommal olyan remekül megélek. Az egész rendelet egy ilyen vas dolog — mutatja a kezével. Udvariasan, mintha csak üdvözlési forma lenne, én is mutatok va­lamit a kezemmel és tovább megyek. Egyik sa­rokban két férfi ül, barát­ságosan beszélgetnek, cseppet sem teszik őrül­tek benyomását. — Ezek kik? — Ez a két­­ legnehe­zebb eset az intézetben — mondja a segédorvos. A magasabbik gyógyítha­tatlan. — Hogyan jöttek rá? — Erre egész Pest rá­jött. Ő találta ki a lak­­béradórendeletet. — A szerencsétlen! De ki a másik? — Ó, az még betegebb, még reménytelenebb, még szerencsétlenebb. — Ugyanis? — kérde­zem izgatottan. — Ugyanis ,— és a se­gédorvos a kezével csüg­gedten legyint­ — ő meg­értette a rendeletét!... Kotnyeles Péter A kis konjunkturista — Mért ül Lola abba a csendes zugba? — Mert hallotta, hogy zugban minden drágább... A BÉKE ANGYALA — Bocsánat, még nem lehet belépni. Előbb megalakítják a véleményegyeztető bizottság elő­készítő albizottságának tájékoztatási alcsoportját... #• Félrevezetett báránykák Olvastam kitűnő lap­társunk megható cikkét arról, hogy a kunmada­ras­ gyilkosok súlyos bűnben vétkesek ugyan, de alapjában véve szeren­­csétlen figurák, maguk is lelkiismeretlen felbuj­tók szánalmas áldozatai. Kétségkívül igaz, hogy a felbujtók a főbűnösök, de azért a félrevezetett­­ség körül sincs minden rendben... Az idők folyamán ugyanis azt az érdekes megfigyelést tettem, hogy a jobbsorsra érdemes, szegény, elbutított kis rablógyilkosokat még sohasem lehetett a gyen­gék és üldözöttek megvé­désére félrevezetni, ha­nem inkább abban az irányban lehetett rájuk meggyőző érvekkel hatni, hogy még néhány éles követ hajítsanak a föl­dön heverőre, sőt némi unszolással rávehetők vol­tak a böllérbicsk­a vagy vasdorong használatára is ... Magam is könnyeznék a meghatottságtól, ha olyan esetről hallanék, hogy a szánalomraméltó rablógyilkosokat csak egyszer is sikerült volna például kegyetlenkedő csendőrök ellen félreve­zetni. Sajnos, azonban a statisztika azt mutatja, hogy többnyire a mások keservesen megszerzett ingóságainak elrablására lehetett félrevezetni a szerencsétlen páriákat, viszont arra még alig akadt példa, hogy sike­rült volna a félrevezetett áldozatokat arra bujto­­gatni, hogy az eltulajdo­­nított helmét adják ön­kéntesen vissza... Egy nyilatkozat és következményei Olvastam a kitűnő kommunista,politikus és publicista nyilatkozatát, mely szerint az ózdi kis­­nyilas, vagy a nyilas zsellér igenis lehet a Kommunista Párt tagja, de bankár, vagy gyáros soha. Elgondolkoztam a tisz­teletreméltó álláspont fe­lett, és talán ez volt az oka, hogy éjszaka ál­momban megjelent. Fried­rich Engels, a s'ocializ­­mus egyik úttörőjének e­­legnagyobb tudósának a szelleme. Termész­­esen mély hódolattal köszön­töttem az i mire.­ígég nagy büszkeséget keresek egyikei, :i ,jól látni és gondolk­ai tanultunk és megké­peztem, miért oly tűnődő az arckifejezése? — Azon töprengek —* felelte kissé szomorú, de megértő és bölcs mosoly­­lyal a Mester —, hogyha ma élnék, vájjon felven­­nének-e a Kommunista Pártba? Meglepett a kérdés és határozottan feleltem: — Az csak természe­tes, Mesteri — Nono ■— mondotta jóságos mosollyal a Mes­ter —, az nem olyan biz­tos. Ne feledd, hogy én nem voltam á/snyi/c/s, — hanem gyáros ... Kedvesen bólintott és eltűnt, mint egy égi lá­tomás ... Sorozzák a női rendőrújoncokat Mindannyian olvastuk a bájos felhívást, ho­gy 18—31 év és 51­—70 kgr közötti, legalább 155 cm magas hölgyek, iratokkal és főleg fürdőtrikóval jelentkezhetnek rendőr­­sorozásra. Őszintén szólva, most egy kissé zavarban vagyok. Tulajdonképpen miről van szó? Görlsorozásról v­agy­­rendőrsorozásról? Vélemé­­­y­­szerint a felhívó kissé hiányos. Ninc például utalás a kötelező hajszínviselésre és a keblek teltségére vonatkozóan. Továbbá azt se tudhatjuk, hogy a szepes vagy fitos érr e­­ny-e, avagy kizáró kö­rülmény? A magam részéről saj­nálom, hogy a korhatárt nem tolták ki 38 évig, mert, megvallom, ez a kedvenc évjáratom, azon­felül pedig ismertem­ már 45 kilós filigránokat és 72 kilós hölgyeket is,­­ akik mind fizikai, mind­ jellemi és szellemi kva­litások terén felülmúlták sok 50—70 kiló közötti vetélytársukat. Különben­ is a tapasztalat­ azt mu­tatja, hogy a fiatal nőkre rendszerint a férfiak vi­gyáznak, míg az időseb­bek nagy gyakorlattal bírnak im­posztor élettár­saik megfigyelésében és őrzésében. Mindent összevetve azonban, kitűnőnek ta­­­­lálom a rendőrnői intéz­ményt. Eddig ugyanis a rendőr futott a tolvaj után. Ezentúl a tolvaj fut majd a rendőr után. Pláne, ha 18 éves, 50 kilós és szőke lesz, kék szemek­,­kel. Sőt! Ha nagyon csino­sak lesznek a rendőrhöl­gyek, ugrásszerűen fog javulni a kinyomozott bűnesetek száma. Rengeteg tettes fog a rendőrnő karjaiba sza­ladni .. . (Kádé.) HUMOR A NÁCI-KORSZAKBAN 1 . 1 ■* » Összegyűjtötte: Vén Robotos A­­magyar humor vallójában jóindulatú, derűs és ha csípős is —, zamatod, mint a paprika. Ha hallja az ember, szinte látja a vidéki kaszinót, falusi kovácsműhelyt vagy pesti kávéházat, ahol a vicc szü­letett és érzi az adoanázó körül terjengő pipa- vagy cigarettafüstöt. Mint a drágakő, mindig olyan színt mutat, ahogy rásüt a nap. Korát és annak hangulatát tükrözi. A nácikorsza­k humora azonban­ — éppen, mert korát tükrözi, — már mint a cián­káli. Sebekben váj­­kál, nem kaszinók, kovácsműhelyek, kávéházak pipa­füstjéből pattant, hanem nézeti katasztrófától, inter­nálástól rettegő emberek suttogó lázadozásából. Ezek­kel dúlt idegzetű emberek könnyítettek magukon, mi­kor viccek formájában kitört belőlük a gúny, a kár­öröm és a gyűlölt rendszer bukásába vetett hit. Ezért humor tehát és főleg azért, mert egy átélt korszak hangulatának könnyed kifejezője. SHAW mondotta 1939 novembe­rében a­z angol rádióban: — A németek mindnyá­jan okosak, becsületesek és hitleristák. Minthogy a zordral mindeni német­ben nem lehet meg egy­szerire mindhárom jó tu­lajdonság, hogy az nyilvánvaló, egyik mind­egyikből hiányzók. Vagyis: aki becsületes és hitleris­ta, az nem okos, aki okos és hitlerista, az nem be­csül­etes, aki pedig­­okos és becsületes, az nem­ hit­lerista. • / 1941 decemberében, az angol rádió / CfjWtFErk panaszát közvetítette: — Vége a karrieremnek, nem léphetek fel többé. Minden atrak­ci­óm­a­t kisa­játították. Az esernyőmet Chamberlain, a bajuszo­mat Hitler és az emberek már nem rajtam röhög­nek, hanem Mussolinin, 1939 szeptember­ében BERLINBEN suttogva terjesztették önt a viccet: A németek" szőnyeg za­bálénak nevezik a dühön­gő embert. Hitler egy üzletben sző­nyeget­ vásárolt. A­ kereskedő dezte: megkér­­ i —­ Becsomagoljam, — vagy itt tetszik elfogyasz­tani? MACARTNEY professzor, Magyarop­fi: leghűségesebb barátja 1939 novemberüket mon­dotta ezt a­^telemes és találó szójátékot az angol rádió magyar nyelvű adá­sában­' . — Hallom, hogy Buda­pesten az Oktogont elne­vezték Mussolinii-térnek, a Köröndöt pedig­­ itt el­térnek. Ezekről a terek­ről azonban sohasem fognak eljutni a Szabad­ság-térre ... 1913 januárjában , diplomáciai futár hozta Berlinből ezt a ki­fejező kis versikét: Wien, ohne Wein, Prag, ohne Schwein, Berlin ohne Essen, Essen ohne Fressen, Leipzig ohne Messe, Salzburg ohne Feste, Gastein ohne Gäste, München ohne Bier, Führer, das sind wir! (Legkö­zele­bbi számunk­ban folytatjuk.) Vásárlásnál Kellér Dezső a Pódium kitűnő konferanszéja be­megy a boltba és vásárol valamit. A kereskedő ud­variasan mondja: — Lehetőleg aprópénzt kérek művész úr. Kellér kivesz, egy bil­lióst és így szól: : — Tessék. LEGÚJABB Pszichoanalitikai játék Szíveskedjék az alanti kérdésekre igennel vagy nemmel (de őszintén) felelni. Az igen feleleteket 1-el, a n­em feleleteket 2-vel jelezni. 1. Van-e be nem jelentett valutája? 2. Ha Amerikából levélben dollárt kapna, be­­vinné-e a Nemzeti Bankba? 3. Dobolt-e már nadrággombot perselybe? 4. Ha a zenész nem áll a tányérja mellett, ak­kor is ad ön? 5. Szokta-e Ön az orrát piszkálni? 6. És ha egyedül van? 7. Sohasem vesz fel lyukas harisnyát? 8. Nem szokott senkit kibeszélni? 9. Nyilas volt Ön? 10. Még mindig várja a felmentő német sereget? Ha a számok összege páratlan, úgy ön páratlan egyéniség és joggal büszke lehet. Ha a számok ösz­­szege páros, úgy a teljes mennyiséget vonja ki belőle, ami ezután megmarad, az híven fejezi ki az ön egyéniségét. KÁRPITOZOTT bútor tisztítását, renoválást, bőrbútorfestést is vállal KENDI ANTAL ,a|­­ana lakásberendező ipar, IV., Senk­fiel-weis-u. hét. Alá- IKd­./Uj oltva 1899. Új telefonszám Hilf

Next