Szabad száj, 1949 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1949-01-01 / 1. szám

'írJÉVI SZÁM ÁRA 70 FILLÉR VEZÉRCIKK Az ifjú mokadgmiai politikus felkereste a tu­dós rabbit és megkér­dezte: — Mit keli tennem oh bölcs férfiú, hogy ió po­litikus legyen belóiem? Az őszfejű aggastyán megsimogatta selymes szakáílqf és elmesélte a következő történetet:. '«Volt egyszer egy hí­res és kiváló politikus és annak volt egy jogász fia. Egyszer a fi.ú felke­reste dolgozószobájában az apját és így szóit: ■ Apám, én is híres politikus szeretnék lenni, taníts meg engemeí a politikára., ’ Az apja bólintott , és így, szólt: — Mássz fel fiam, a szekrény tetejére, hunyd be a szemed és behúnyt szemmel ugorj le. Én maid elkaplak. A fiú felmászott a szek­rény tetejére, behúnyta szemét és leugrott- Az apja azonban félreáll?, nem kapta el . és a fiú alaposan megütötte ma­gát a padlón, Nagyne- hezen felíápászkodott és nyögve panaszolta: Apám, te becsaptál engem, nem kaptál el. —- Na látod fiam — felelte a híres politikus —■, mára eleget tanultál. Mert jegyezd meg ma­gadnak fiam, hogy a po­litika első tétele: ne higgy még az apádnak se! Itt elhallgatott a tudós férfiú és az ifjú maka- dámiai politikus megkér­dezte: Az a tanulság eb­ből, oh bölcs aggastyán, hogy. a politikus ne higy- gyen senkinek? — Azt éppen nem mondom — felelte sze­líd mosollyal az ősz írás­tudó —, hanem inkább azt, hogy a jó politikus­nak mindig nyitva kell tartania a szemét, mert l®** különben könnyen meg­ütheti magát... LUMPOLASUTÁN C" —-----r~J -sCm c eaíc$'- __^ S aran i, cv/(s 3 ...o Könnyű a gengszternek r® ^ "" " -J (Várnai f És,még mondja valaki, hogy nem körülöttünk forog a világ: Adni vagy nem adni... Az első 1949-es gyermekszáj A kis Lili így szél újév napján édesanyjához; — Anyuka, ha most megint fiaiaiahb leszel egy évvel, akkor én JöfWéoy- telen gyerek vagyok? Napok óla' erről folyik a vita, nyílt és,titkos meg­beszéléseken, liftben, lép­csőházban, kapu aldif. Adni vagy, nem, adni? Már mint újévkor borra­valót a házmesternek. — Adni kell — aján­lotta egy szűrő vizsgán' még át nem esett lakó óvatosan —, egy ház­mester sokat tud... —- Ügy van -— helye­seit buzgón egy csinos társbérlő-hölgy a harma­dik emeletről —, én is adok, persze a ■ viszo- nyoimhcz képest... — Akkor gavallér le­het —- súgta oda a héz- megbízoít-heiyettes neje az egészségügyi, gondo­zónőnek —én bizony nem adok — folytatta .emelt hangon —, na­gyobb jövedelmük van,, mint egy egyetemi tanár­nak. — Nem erről varr szó — mondotta a tömbmeg­bízott —arról von szó. hogy a borravaló hatá­rozottan megalázó" jel­legű juttatás. Én.ezsn az alapon nem adok. — Én azon az alapon nem adok, mert nincs —- jelentette ki a kettős könyvelő, úgyis mint osz­tályidegen —, egyéb­ként igen rendes népek, az asszony a műit hé­ten köszönt a feleségem­nek ... —, Nem kel! annyit vi­tázni — fejezte be a kapuaiafti tanácskozási a , házbéii borbély -—, fo­gadjunk, hogy d ház­mester az idén nem is fog boldog újévét kí­vánni fütyül ő a lakók pénzére. És neki let; igaza. Oj- év reggelén hiába keres­tük a rózsacsokros név­jegyei. az ajtóban. Se híre, sem hamva. Már mint a házmester névjé- I gyének... Ellenben ott Találtuk a háziúrét Szabó Vilma Próbálásí szenvedély Ne, iohny, kis magzatom, melyik játék kell? MIKOR GAVALLÉR EGY FÉRJ? Pipere találkozik ez utcán Fusswkloviccsa! és így szól hozzá: — Egyáltalán nett értelek: Ei akarsz válni a fele­ségedtől és mégis vettél most neki egy gyönyörű bundát? — Mit csináljak — mondja Fuszékiovies —, kije­lentette, hogy énéikül nem jelenik meg a válóperi tárgyaláson. E heti ejnye-bejnye rovatunk A Hírlap __ legutóbb! BSZKRT-panászai közi olvastuk az alábbi pa­naszt: «A trnmbuKokon a luí- íiilsó .ajtói is be lahef, csukni. Amikor’ csikorgó hidegben megkérdeztem « kalauzt, miért nem csukják be mégsem, ta­nácstalanul vállaioont.y Ejnye-ejnye, már a BSZKRT is nyitott hagy egy hátsó ajtói?... X Szabad IS ép cgvik muitvasárnapi valóban színvonalas cikkében kritikát gyakorol néhány üzem felett, amelyekben tervszerüflemil folyik ' a termelés. így többek kö­zött mint írja :—'w: egyik öntödében fordult elő, hogy moíorfeáclet akarták önteni. Más lett az öntésből...» Elismerjük a Szabad pép rosszatásának jogos­ságát. Elvégre a Szilvesz­ter az egyetlen megenge­dett nap az esztendőben, amikor úgy szokás ólmot önteni, hogy az öntvény­re bízzuk, hogy mi jöj­jön ki belőle... Ugyancsak a Szabad Nép egyik aranyvasár­napi cikkében diadallal írja: «,Vem panaszkod­hatnak a férfiak sem, mert a férfipapucs is ol­csóbb leit a: idén, mint tavaly volt.t Sem Volt elég a nők egyenjogúsítása? Tetejébe még a, férfipapaes is ol- . esőbb lett! És még ne is panaszkodjunk?». y * . > A Magyar "• Ködtönij inuítvasároapi száma közli a földművelésügyi miniszternek a vágásra szánt szarvasmarha* bor­jú és juh forgalmának szabályozásáról szóló rendeleté kiegészítése tárgyában kiadott rende­letét, amelynek első pont­ja így kezdődik: «er) vemhes szarvasmarhái, továbbá két és fél éven aluli tenyésztésre alkal­mas nőivarú szánkás mar­ink...» No, végre tudjuk, hogy is kell tisztelni a tehenet, hogy meg ne sértsük... Azt his»« «Z <j 'tetfobban nekem - • • (NswAerker) VIDÉK! HISTÓRIÁK *- Tessék kérem mélyei sóhajtól??!.,, * Mi 01 a Cs. R. I tar? fi Minden hájjal megkent K pes ti társaság látogatta tneg a minap a jónevii vidéki szőliősgazdát. Régi ismerősök, mindnyájan nagyon szeretik kitűnő barátjukat, akinek egyéb­ként remek borai vannak és hát arra persze mód­felett büszke is. A vendégek a kölesö- "tUis üdvözlés után ingújj- ra vetkőzve telepedtek le a picéé közepén álló hosz- szű gyalul! asztalhoz s mintán jóféle kolbásszal, remek zsíros paraszt- sajttal megvetették az ágyat, kezdődött á bor­kóstolás. A gazda az első , fajtából odahozott egy kancsóval, ki ki elmélyed­ve kortyolgatta s miután komoly arccal össtenéz- fék, a zsűri alnök« meg­hozta döntését:-— Ez A-osziályű bar. A házigazda felnézett. — Mi az az A-osztály? — kérdezte. — Avas — hangzott a válasz. Jött a másik bor. —- Ez már B-o&ztály: — Hát az mi? •— Rüdöz. A Posta esete az okos verebekket I : s ■ — Látod Csirip? Ezt a * g tetőt azért tették tde,,g b hogy legyen hová búj- “ £ nuhk, ha .esik az eső, ■ És így ment végig. Aihányféle bor jött, mind Ä rangot kapott. Az osztá­lyok a következők vol­tak: C — cefre, D — do­hos, E — ecetágy, H — hű de rossz, I — ihatat­lan, K — komisz, L — lőre, Ny «- nyúiós, P — pimpós, S — seprő, U — uborkáié, V — vires, Z — zavaros. Miután az egész rang­soron végigmentek és mind leszólták a, sárga földig, azt kérdezte a fő­hóhér: — No, több nnSes? — Van még egy fajta — mondta a házigazda — de azt nem hozhatom nektek. —* Miért? — Meri az €&. R. V.- bor. — fi# ml az a C*. £. ■v,? . —Csak Rendes V«a- dégeknek, itt# Klsjű. h LEGÉDESEBB KÍPSZÁMLÁLÁSI VICC Annus, a kis máodeoes, büszkén mondja « baká­jának : —•- Téged is beirtalak a népszámlálási ívembe, Jóska. — Aztán miért? ; — Mert az egyik rubrika azt kérdezte: volt-e kA tana? Erre én beirtom, hogy nemcsak volt, hanem, van is! \ Őrségváltáskor \ 48: Hót Sósam, most te jössz sorra, de én-azért kitartok a posztomon, meri az nem egy évre, ha­nem évezredekre szól! csr

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents