Szabad száj, 1949 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1949-01-01 / 1. szám

Emlékeztető — így talán jobban fog emlékezni rám. A kor­­csolyapályán találkoztunk, (Collier)! Ha a férj illusztrál... ! Kghnn­é újságot olvas,, majd hirtelen felnéz és így­­szól az urához: — Mondd, Samu, mindegy az, hogy az ellenzék megy a miniszterelnökhöz,­­ vagy a miniszterelnök megy az ellenzékhez? .1 ' — Dehogy is mindegy —­• válaszol Kghn. — Mondok rá egy példát. Ha egy lány megy a rabbihoz, az a lény egy lány és a rabbi egy rabbi. De ha a rabbi megy egy lányhoz, az a lány nem egy lány és az a rabbi nem egy rabbi. ÉDES BARÁTNŐ A művésznő új otthonában fogadja barátnőit. Egy remekf­aragású antik szék előtt megállva, ezt mondja: —­ Ezt a széket tegnap kaptam az uramtól a 26-ik születésnapomra. — Ez tényleg az aradra vall — jegyzi meg az egyik barátnő —, neki szoktak a születésnapok min­dig csak évek múlva az eszébe jutni. Pestre érkezett a lispei földgáz —■ Szabad a karját, kisasszonyom? Elvezetem új otthonába, a Gázgyárba. Egyből — hármat, avagy a bürokrácia újabb bravúrja Az Építésügyi Minisz­térium hivatalos közle­ményében olvastuk, hogy megszűnik az Állami Épí­téstudományi és Tervező Intézet. — Hurrá! — rikkan­tottunk örömünkben. — Mégis leegyszerűsítik a bürokráciát. Csakhamar azonban ajkunkra fa­gyott a kurjantás, mert a közleményből kiderült a továbbiak során, hogy «a megszűnő hivatal ügy­körét átveszi az Építés­tudományi Intézet (ÉTI), az Iparépület Tervező Intézet (ITI) és a Magas­építési Tervező Intézet (MATT)-» Szóval egy helyett há­rom... Na, de nem baj, lega­lább gyönyörű rövidítése­ket találtak ki az új hi­vatalok számára. Hiába, látszik, hogy Darvas mi­niszter civilben kitűnő író. Tehát jól jegyezzük meg: ÉTI, ITI és MATI. Most már majd megy minden, mint a karika­­csapás. Ez viszont TUTI! «ítélet éjszakája» Ne tessék megijedni, ez nem valami véres ri­portnak, hanem­ Ház­ Gyula új darabjának a címe, melyet a Madách Színház mutatott be. Kár, hogy a kiváló színmű­író ilyen rémdrámára emlékeztető címet válasz­tott, hiszen a darabban mindössze két gyilkosság történik, mert a harma­dik, amikoris a derék aty megfojtja elsőszülött fiát, inkább afféle­­kisebb­fajta családi viszálynak minősíthető. De ez csak később kö­vetkezik be. Előzőleg van az első felvonás, ame­lyet szereplők és nézők egyaránt szerencsésen túlélnek, pedig nem ve­szélytelen a dolog, mert hiteles feljegyzések sze­rint az unalom is lehet halálos. A másik két fel­vonás azonban annál iz­galmasabb. Különösen megrázó a kislány és a munkásáruló álszocialis­ta­ vezér szóharca. Itt egészen újszerűt produ­kál az illusztris író, a drámaírás terén. Az alig, felserdült belnó Ugyanis olyan megrendítően naiv és átlátszó trükkökkel csalja ki az öreg, kör­mönfont politikusból a legnagyobb titkokat, hogy annak még egy tízéves pesti srác sem dőlne­­be, de persze percig sem vi­tás, hogy a pesti srácok­ban van a hiba. A végén, a derék aty fájdalmasan, illetve, pardon, fájdalmasan csalódik elsőszülött fiá­ban, a gazságokban meg­őszült SS-tisztben, mire megfojtja. Na, de a do­log nem megy olyan si­mán. Előzőleg parázs Vi­ta keletkezik derék aty és elsőszülött fi között arról, hogy­ melyik az igazi Németország? — Az én Németorszá­gom! — harsogja az aty. —­ A te Németorszá­god! — üvölti a fi. A párbe­széd egyre hevesebbé ra­gozódik. — Nem igaz! Az ő Né­metországa. — A mi Németorszá­gunk! — A ti Ném­etország­­tok! így ragoznak jóideig és amikor a változatos dialógus és drámai rago­zás eléri a főpontját, jön a megfojtás. Mindeneset­re ez is újítás a drama­turgia terén, mert ez az első darab, amelyben ra­­gozva gyilkolnak. Ezután bejön az egész együttes és hosszas ideológiai vi­tát folytatnak, természe­tesen a terem felett, mely -­harmadik újításkép mindvégig a színen ma­rad. Nekünk nagyon tet­szett a darab, főleg azon­ban Lehotay, a mindig kiváló Kemény László és Tapolczay Gyula művészi alakítása és sikert is jó­solnánk, ha nem láttuk volna, hogy az előadás után, az egyik konkur­­rens színigazgató igen elégedett és jókedvű volt. Márpedig az ilyesmi min­dig gyanús. A konkurrens színigazgató arca csak úgy sugárzott az öröm­­től. Olyan vidám volt, mintha Háy-jal keneget­­ték volna... Király Dezső Nagyapó a jétékboltbann — Elég volt uram, ha nem veszi meg, hagyja abba! (pour Toys) ILLUSZTRÁLT VEZÉRCIKK Bognár József: „Az állam és egyház közötti kérdések mind­addig nem rendezhetők, míg Mindszenty áll a magyar katolikus egyház élén.“ Női hajban vörös lesz a divat Két pesti férj beszélget a kávéházban. A feleségem kétség­be van esve, hogy nem festheti a haját: — Miért nem festheti? *— Mert vörös haj lesz a divat és neki vörös haja van. MEGFEJELT ! Színek és elvek KÖZMONDÁS % Nagy politikai vita folyik egy társaságban. Már ahogy ilyenkor szokás, élesen­­ és csípősen boncolják egymás elveit, felfogását, esetleges meggyőződését. Az egyik «-Jobb ma egy túzok, * vitatkozó rátámad a másikra. „„„ Egyáltalán nem értem hogyan lehet ilyen színű elveket vallatni mint holnap egy vereb.» - Ezzel úgy vagyok ■«- felelte a másik , mint az a költő, akit Gyullay Pál (Karinthy) a megkérdezett, hogy miért visel világoskék mellényt. A költő így felelt: -r- Nem azért viselem, mert világoskék, hanem azért, mert mellény. BRANDY KAPITÁNY NAPLÓJÁBÓL: — A népszámlálás any­­nyit jelent, hogy egy nép megszámoltatott. De nem jelenti egyben azt is, hogy megméretett... Szenzációs ajándékunk! Köztudomású, hogy a papírhiányra való tekin­tettel egyetlen lap, így tehát a Szabad száj se kedveskedhet az olva­sóknak naptárral. A Sza­bad száj azonban nem azért Szabad szál, hogy ne találjon valamilyen áthidaló megoldást. Hosz­­szas töprengés után úgy határoztunk, hogy az adott lehetőségeket ki­használva mégis adunk naptárt olvasóinknak. Tmé: HÉTFŐ KEDD SZERDA CSÜTÖRTÖK . PÉNTEK SZOMBAT VASÁRNAP Vágja ki és gondosan őrizze meg! Jövő héten újra használhatja! Ha 52 példányt vásárol, egy komplet Szabad száj naptára tesz! Előfize­tőink és példányonkénti vásárlóink a «vasárnap»­­ot pirosra festhetik. A Újévre: KIRÁLY REZSŐ vidám könyve és a többiek Ára kötve 15 forint, fűzve 10­­ forint. Kapható a szerkesztőségben és a kiadóhivatalban AJAJ, MÁR AKKOR IS... Óh barátaim, senki sem barátunkY41.sW.érfel EZÉRT NEM KELL SAJNÁLNI ŐKET — Az irigyember élete olyan, mint a fényes ki­rakatok előtt ácsorgó koldusé. (C. de Cri­z) Téli ■— Miért nem teszed le a kalapot? -I- Tiszta hülye vagy. Húsz fokos hidegben? APJA FIA A tanító úr a TV. B.-ben éppen a cserebogarakról tart előadást, amikor észreveszi, hogy Polgár Pali fia maga elé mered és nem figyel. — Polgár Pista — szól rá —hány lába van tehát a cserebogárnak?!? A gyerek csodálkozva néz végig rajta, összecsapja a kezeit és elképpedve kiált föl: — Na, tanító úr, magának is irigylem a gondjait! — -~ **■*•/*srtr - - Térjek ünnepi öröme á mibőség idején Te vagy az, Jenő? ■ Nem kérem, én Kálmán vagyok,A HÁROM MOLNÁR FERENC ANEKDOTA A maiak talán nem is tudják, hogy a világhírű író, társalgásban talán még ragyogóbban szelle­mes, mint írásaiban és ilyenkor önmagával is szívesen csúfolódik, ő maga mesélte ezt a ked­ves történetet. Fiatal házas korában, sehogysema tudott rászok­ni a rendes életre, többet volt kávéházban, mint otthon és rendszerint haj­naltájt vetődött haza. Fe­­lesége, Vészi Margit, —­­maga is kiváló írónő —, sokat zsörtölődött vele emiatt és próbálta megne­­velni a bohém írót, aki azonban sehogysem akart szót fogadni. Történt pedig, hogy a Liliom, az első pesti pre­­mierjén szörnyen meg­bukott. A házaspár az előadás után hazament és Vészi Margit szemrehá­nyóan szólt az urára: — Most pedig fogadja meg, hogy ilyen darabot többé nem ir. — És látjátok, fe­jezte be a történetet Mol­nár finom öniróniával —, ezt az egyet azóta is meg­fogadtam ... Van Molnár Ferencnek egy elmélete, melynek az a címe, hogy Az Isten Íróasztala. Eszerint a Jó­istennek van egy íróasz­tala, azon mindenkinek ott van a figurája, és, ha valamelyik földi ember túlságosan nagyra van valamivel, és túlzottan önhitté válik, akkor a Jó­isten ad neki egy fricskát, hogy lepottyan az íróasz­talról. Egy ízben Vészi Margit addig unszolta­ az írót, aki imádta Pestet és se­­hogyse­m akart innét ki­mozdulni, míg egyszer aztán rávette, hogy Lon­donba utazzanak. Molnár mindent rettenetesen int és vitáit az úton, az asz­­szony viszont mindenért határtalanul lelkesedett. Különösen imponált veszi Margitnak, hogy Dovernél, egy hatalmas daru kiemeli a vasúti poggyászkocsit a hajóból és ráteszi a parton a sí­nekre. — Mit szól ehhez? kérdezte az asszony. Az író unottan legyin­tett. — Ez is valami? És mi történik, ha egyszer el­szakad a kötél? — Ugyan kérem, — fe­lelte fölényesen Vészi Margit —, hogy képzel ilyet. Egy angol kötél nem szakad el! — És bumm! ebben a pillanatban valóban meg­történt az amire sem az­előtt, sem azóta nem­ volt példa. Elszakadt a kötél és a poggyászkocsi min­denestől, a vízbe zuhant. A Jóisten fricskázott egyet az íróasztalán. .. Nagyobb társaságban arról beszélgettek, hogy az ember legfőbb köteles­sége, hogy jót cseleked­jen. Ezzel kapcsolatban mese­te el Molnár a követ­kező történetét: — Az első világháború elején, amikor a sebesült vonatok érkezése még friss szenzáció volt, ki­mentem Nádas Sándorral a Keletire, hogy riport­anyagot szerezzek. Az egyik vagonból lehoztak hordágyon egy súlyos se­besültet, aki fájdalmában keservesen ordítozott. Nádas megsajnálta sze­gényt, odament hozzá, vigasztalóan megveregette a vállát és résztvevően mondta: —­ Nem kell elkesered­ni, öreg fiú. Meglátja ha­marosan meggyógyul — A sebesült katona azon­ban erre elkezdett még keservesebben jajveszé­­kelni, mert kiderült, hogy Nádas Sándor épp a se­besült vállát veregette meg. Itt elhallgatott Molnár és­­ a társaság egyik tag­ja megkérdezte: —­ Jó-jó, de mit akarsz ezzel mondani? — Azt, — felelte Mol­nár Ferenc —, hogy nem elég, ha az ember jót akar cselekedni. Szeren­cse is kell hozzá... Szeplős hölgyek figyelmébe! Azt kérdi a hölgy az orvostól: — Igaz-e, doktor úr, hogy az uborkaevéstől elmúlik a szeplő? — Igaz, de csak egy esetben. — És pedig? — Ha az a szeplő az uborkán van.

Next