Szabad száj, 1951 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1951-01-04 / 1. szám

2 Miért olyan mérges az Etna? •is — Ez úgy látszik, hallott már magáról, signor Gasperi !... A Szovjet Sport "Útja-kiállításon . Harminc év alatt az élre így jutott el a szovjet sport. Persze, hogy kiállításán A nézők száma is rekord. Sportemberek oktatják az iskolásokat EJ. - ....-S...-,-- - — Nagyszerű kis öreg, már csak egy méter hiány­zik a világrekordhoz. Széncsala-j­elentési *■ . A pécsvidéki, ózdi és salgótarjáni szénbányá­szok karácsonyra befejez­ték első tervé­vüket és el­határozták, hogy minden erejükkel és tudásukkal indulnak neki a második tervévnek. Erről a lendületes mun­káról beszélgettek kará­csony előtt a Bányász Szakszervezetben. Egy Pestre látogató öreg nagy­­mányoki aknász arra a kérdésre, hogy nem fárad­nak-e bele a bányászok ebbe a munkatempóba, a következő, választ adta: — A szén tudvalevőleg az erő forrása, a meden­cében pedig ott a szén, van tehát bőven miből erőt merítenünk a mun­kához! Két fiúcska játszik a legutóbb kapott kis­­vonattal. Feri már az általános iskola hall­gatója és így érthető, hogy a kisebbik. — Kálmánka —, nem­csak csodálja, hanem állandóan kérdez tőle valamit. Kálmánka (már unja a vonatot): Repülőgépet nem kaptál? Feri: Jövőre kapok. Apu megígérte. Szülők iskolája Kálmánka (leszűrve egy rövid élet tapasztalatait): A felnőttek sokat ígérnek. Feri: Apu ebben a te­kintetben nem felnőtt. Mindent megtart, amit megígér. Nagyon jó szülő. (Büszkén) ő a leg­kiválóbb a szülők iskolá­jában. Kálmánka: Ne mondd! Feri: Bizony. Először félt a tanítónénitől Azt hitte, most is úgy van, mint, amikor ő járt isko­lába. Nem akart szülők iskolájába menni, hanem káromkodott. Kálmánka (kíváncsian): Hogy káromkodott? Feri: Azt mondta, „az iskoláját neki!” De aztán megmagyaráztam, hogy most nem kell félni. (Só­hajt) Nagyon aggódtam, hogy iskola­kerülő a pa­pám. Kálmánka: Ha mi fel­növünk, mi is megyünk a szülők iskolájába? Feri: Természetesen. Kálmánka: Bár már látnám! Ott biztosan ke­vesebbet kell támadni, ■ffiftt az első általánosban. (Nagyképűen) Úgy hallot­tam, hogy a páratlan osztályok a legnehezeb­bek. Feri: Nekem mondod, a nagybácsinak? Kálmánka (csodálkoz­va): Mióta vagy te nagy­bácsi? Feri: Még nem mesél­tem? A nővéremnek szü­letett egy kisfia. Kálmánka: örültök neki? Feri: Hogyne. Különö­sen a papa. Kálmánka: Miért örül­t különösen? Feri: Na hallod? Fel­sőbb osztályba léphet. Nemsokára már a nagy­szülők iskolájába fog járni. (stella) Egy alpesi szállodában «Kérjük mindazokat a T. vendégeinket, akik hegymászó túrákon óhaj­tanak résztvenni, hogy a szoba árát előre szíves­kedjenek kifizetni.» Egy formalista szobrász,­ ­ aki maga volt kénytelen átrakni a kályháját, mert nem tudta kivárni a Tükör szakembereit. ­a&tsé.9 Egy füst alatt . Mielőtt felmenne a ké­ményhez, itt is csinálhatna egy kis tisztogatást... A­hogy ebédhez ülök az ■*** üzemi étkezdében, mint a vihar jön barátom asztaltársam, Nyüzsy Ala­dár, vállalatunk nyelv­újítója. Tudod-e, mi újság? — kérdi és már mondja is. — Megreformáltam a magyar nyelvet és renge­teget megtakaríthatunk. — No, az derék. A nagyszerűen bevált KÖZÉRT, KÖLTEX és többi mintájára egész sereg új szót csináltam. — Például? — Például MATUDAK. — Mi az? PAKRUCSU — M­agyar Tudományos Akadémia. Elismerőleg bólintot­tam, Aladár folytatta: — NESZI Nemzeti Színház USZI Úttörő Színház, PUSZI... — Pestújhelyi Színház? — Pusztábon Italcsar­nok. Aztán a költők: BABA. Balassi Bálint. CSIGE. Csi­ky Gergely. — Ember, ne tovább! — Mi az hogy ne to­vább — ordította lelkesen —, egész költeményeket elszavalok pár sorban. Például mit jelent az, hogy HOMESZEVI? — AFETU. — Tessék? — AFETU. A fene tudja. — Na látod, kezdesz belejönni. HOMESZKVI azt jelenti: Hová merült el szép szemed világa? El akartam t­­ülni a gyönyörűségtől, de e pil­lanatban remek illat csap­ta meg orrunkat. Ala­dár arra szaglászott: —­ Mi van ebédre? — PAKRUCSU — fe­leltem. — Valami új étel? — Dehogy. Paradicso­mos krumplicsuszpájz. (Kis jó) OOO. •s<xxxxxxxx>0000c>0<ó0000000<xx>00000<!>00<xxxx>00<xxxx>0000«" Régi római fürdőt találtak Óbudán legalább addig várjanak, míg a tunikámat felveszem! Maci Laci kalandja — Rakoncátlan kölyök, már megint a Fekete­tengerig csavarogtál!? owwww~mwM*MWMm» Ejnye! Egyik napilapunkban olvastuk: „Arrafelé már csodá­latos színekbe öltözött az ég s a tó: az üvegkék lassan narancsragyogá­­súra pirult, távolabb ró­zsaszínné finomult, majd gyöngyszürkévé válto­zott, aztán almazöld és lila színekkel keveredett s a lapátfényű fellegek közül bíborkorongként a látóhatár fölé kúszott a nap.“ Ez aztán, színes ri­port! ... Öröm a háznál —­ Emil, öltözz hamar, mégis meglőtte fel Dayka-dal Békebizottsági elnök Dayka Margit a Madách­ban. Biztos, hogy a békemunka nem alszik el a karjában. Hűtőházban­ ­é­s JSd — Mit csináljak? Nagyon fáztam... Nagy különbség Vasárnap délután a kul­túrotthon előtt egy na­gyobb csoport vette körül Rácz bácsit akinek a ka­tonafia hazaérkezett né­hány na­pos szabadságra a faluba. Arról folyt a szó, hogy mennyire meg­komolyodott, megembere­­sedett Jancsi, a ba­lársak között. — Másképp is beszélünk róla mi, magunk te otthon — mondotta mosolyogva Rácz bácsi. — azelőtt azt mondtuk rá: „meglátszik, hogy az apja fia”. Most meg azt mondjuk: „meg­látszik, hogy az apja fia — Hát akkor mi a kü­lönbség? — kíváncsisko­dott Kovács Kata. — Csak annyi — felelte büszkén az öreg —, hogy azelőtt az­­­anyja mondta, most meg én. A KAPU a ITT állóknak „Azt mondják” és k ita­lán”: ezek a rágalom kapunyitói. (Balzac) Szótartó ember Aszódi, a kultúrverseny körzeti bíráló bizott­ságának egyik tagja volt. Ez azt jelentette, hogy az előadások alatt jegyzett, értékelt,, mérlegelt. Még azt is jelentette, hogy az előadás előtt odalépett hozzá Korpa Béni, a tu­lajdon édes sógora és így szólt: — Lajos, a mi csopor­tunk egy kicsit összekap­­kodta a dolgot, meg nem is csináltuk jól a szerve­zést, szóval előfordulhat, hogy nem leszel túlzottan elragadtatva tőlünk. — Előfordulhat — he­lyeselt Lajos. — De ne forduljon elő! — topaintott a sógora. Én vagyok a népművelési ügyvezető, azt meg csak nem akarod, hogy sógo­rod olyan csoportnál le­gyen ügyvezető, amelyik lemarad. — Há­t azt nem aka­rom. Majd csinálunk vala­mit. — Ezt vártam tőled sógor, — pislogott hálásan Béni. Folyt a­­ kultúrverseny. Béni csoportja nem pa­naszkodhatott, hogy túl­sokat zavarták őket taps­sal, Bény azonban nem vesztette el bizodalmát: — Úgy bízom benned, mint sógor a sógorban! — kacsintott Lajos felé. —­ Amit megígértem, megígértem — dörmögte Lajos és beült a bizott­ságba. És amikor Béni­­csoportjára került sor, ak­kor Béni csendesen, őszülő hajjal, amely mel­lesleg égnek áll, azt hal­lotta, hogy a sógor mon­dogat oda a legjobban a produkciójának. * Béni tetőtől talpig szemrehányás volt, ami­kor Lajos elé állott: — Azt ígérted, hogy nem engeded a sógorod csoportj­át lemaradni! — Meg is tartottam ígéretemet. Javasoltam, hogy­­ leváltsanak a cso­porttól, tehát nem a te csoportod maradt le. (— sor —) Beikhemesek —■ Newyorkban ■ * ■ ■ » »•4-yviv. ^V f .v«. ■ « . é . - 1? • .£ • V ' r­. • ' v «*. :. .Vi$5V' , ■m a m If — Hát a néger ho! van? —• A szomszéd utcában verik.

Next