Szabad Szó, 1946. október (3. évfolyam, 223-248. szám)

1946-10-02 / 223. szám

let4ti október 2. Felemelő ünnepségen emlékezett Marosvásárhe­y a két év előtti felszabadulásra Vasárnap délelőtt 11 órakor a Kultúrpalota nagytermében ünnepelte meg Marosvásárhely lakossága a felszabadulás má­sodik évfordulóját. A felszaba­dulási emlékünnepélyt az AR­­LUS rendezte. A Kultúrpalota feldíszített nagytermét zsurolá­­sig megtöltötték az érdeklődők. Lasar Dávid görögkatolikus lelkész a távollevő dr. Groza Viktor elnök nevében beszélt. Beszédében hangoztatta, hogy az ARLUS milyen üdvös hiva­tást tölt be az új Románia éle­tében. Az ARLUS elsősorban kultúrália szerv, de mikor a nagy keleti szomszéd kultúráját, életét hozza közel hozzánk, ak­kor politikai szervezet is egy­ben. Az ARLUS kulturális fegy­verekkel harcol a haladó demo­krácia végső kibontakozásáért, az együttélő népek megbékélé­séért. Ezután Antalffy Endre dr. az ARLUS alelnöke emelke­­det szólásra. — Az ARLUS — mondotta többek között — egy nagy szellemi erjedés megindítója. A Vörös Hadsereg győzelmei le­bontották azt a mesterséges kínai falat, amely az ismeretlen Szovjet­ Unió, a középeurópai és többi államok között maradt. A nagy történelmi változás arra kényszeríti a népeket, hogy ke­let felé forduljanak. Új világ körvonalai tüneteznek szemünk­be. Ez az új világ ma még a nagy tömegek számára terra incognita, de nincs messze az idő, mikor a középeurópai em­ber természetes érdeklődése végkép kelet felé fordul. — Mi mindig tudtuk, hogy a fény nem mindig csak nyugat­ról jön, ezért élénken érdeklőd­tünk az orosz birodalom szelle­mi megnyilvánulásai iránt. A nagy orosz forradalom után a nemzetközi európai reakció fe­­lülkerekedése folytán megsza­kadtak az orosz föl­ddel való kapcsolataink. Az elmúlt évti­zedek alatt a reakciós­­és fasisz­ta propaganda hazugabbnál ha­zugabb híreket koholt a Szov­jet­ Unióról. A Vörös Hadsereg győzelme, az ország felszabadu­lása ismételt lehetőséget ad a román és magyar népnek, hogy hatalmas szomszédja igazi szel­lemi arcát megismerhesse. Dr. Friedler Sándor a Zsidó Népközösség nevében beszélt. Hálatelt szívvel emlékezett meg azokról a hős katonákról, akik életük­ feláldozásával elhozták a népek számára a szabadságot. Soós József polgármester kér­te a dolgozókat, úgy a fizikai munkást, mint az értelmiségit, úgy a románt, mint a magyart, hogy lépjenek be az ARLUS-ba és ismerjék meg az ARLUS-on keresztül a Szovjet­ Unió-beli ál­lapotokat. — Minden polgárnak szüksége van arra, — mondotta, — hogy megismerje azt a népet, amely kiharcolta szabadságát, kiszaba­dítva a népeket a német impe­rializmus szorongató karjai kö­zül. Dumitrache tábornok, a ro­mán demokrata hadsereg részé­ről beszélt. Kitért az augusztus 23-i nagy történelmi fordulatra, majd ismertette a közös szov­jet és román katonai hadműve­leteket, melynek eredményekép­pen nemcsak Románia, hanem KÖz­­-­­urópa többi népei is fel­szabadultak a hitlerista meg­szállás alól. Hangoztatta, hogy 7­ szovjet és a román hadsereg között baráti, szoros kapcsolat áll fenn, a román hadsereget soha többé nem lehet majd a felszabadító Vörös Hadsereg ellen irányítani. Mitler Sári mű­vészi szavalata után Kozma M. fiatal orgonaművész nagyszerű szőlős­zárna zárta be a felemelő ünnepséget. ­ FIGYELEM ! FIGYELEM Ünnepélyes megnyitás a J­ew-Y­ork' trill-n­én Nagyszerű zene, világvárosi műsor, kitűnő italok, első rendű ha­ng, meleg konyha, figyelmes kiszolgálás, mér­sékelt árak- ' M­űsorunk kiemelkedő számai: „DUO MITOPOV" , akrobatikus orosz táncok ' ,0110 DIGI MUNTEANU“ Európa legnagyobb zsonglőrei és ragyogó szóló számok. Szíves pártfogást kér: FRIEDMANN BÉLA­­ kávéház tulajdonosa. ­ Szabéd. (Eld­üdött munkatár­sunktól.) A nap fényesen ragyog de már foga van a korareggeli levegőnek. A Magyar Népi Szö­vetség székháza előtt tehergép­kocsi vesztegel, várva utasait. Rendre-rendre megérkeznek a cukorgyár Szabadba induló mun­kásai. Kezükben bőrönd, hónuk alatt táska megrakva szerszá­mokkal, harapnivalóval. A ki­tűnő tehergépkocsi issza a ki­­lométereket. Jó félóra múlva, mint roppant panoráma, feltűnik a szabédi határ. A falu völgyben fekszik, dombok és erdők szerel­mes borítása között. A piactéren áll meg autónk. Barátságos hófehérre meszelt há­zak bólonga­nak felénk, ünnep­lőbe öltözött gazdák sereglenek a kiszálló városi vándorok köré. A szabédi piactér jókora térség, be­­illene egy kis város főterének is. A hidegtől kissé meggémberedett tagok kiegyenesednek a mind jó­tékonyabbá váló napsütésben. A Cukorgyár falumunkát végző munkásai rögtönzött műhelyt va­rázsolnak a térségen. Keresetlen szóval elmondják az érdeklődők­nek jövetelük célját és kérik a gazdákat, hogy ki-ki forduljon hozzájuk bizalommal, hozza f­el javításra szánt kaszáját, kapáját, fejszéjét, hegyesztésre váró gaz­dasági eszközét. Vidám énekszó ütemeibe nemsokára belevegyül a kalapácsok, fúrók éneke. Veres Károllyal, a Magyar Né­­­pi Szövetség marosvásárhelyi el­nökével sorra felkeressük Szabad Magyar Népi Szövetségi vezetőit, Nagy József kisgazdát, Péter Ist­ván jegyzőt, a községi bírót. Hosszasan elbeszélgettünk velük a magyarság sorskérdéseiről s Szabéd magyarságának sajátos helyi viszonyairól. Okos, megfon­tolt parasztian bölcs válaszokat kapunk. Látástól-vakulásig Megtudjuk a vezetőségtől, hogy Szabéd magyarsága erős magyar sziget, a román és a ve­gyes lakosságú környékbeli fal­vak között. Társadalma egységes, valamenyi lakója megértette az idők szavát, reakciós elemek egy­általán nincsenek a faluban. Mindenki dolgozik látástól-vaku­­lásig s a szorgos munka eredmé­nyeképpen Szabadban alig van szegény ember, mindenkinek van mit, ha olykor szűkösen is, aprí­tania a tejbe. Ez az ősi unitárius község, melynek 1100 és egyné­hány lakója közül csak 30 lélek más felekezetbeli, mintaképül szolgálhat más települések előtt. Valamennyi szabédi magyar Dá­vid Ferenc harcos unokája. Meg­tudjuk, hogy a mai nap a legna­gyobb ünnepe a falunak. 400 éves ősi szokás szerint szeptember utolsó vasárnapján ünnepli a fa­lu népe az első bor és az első bú­za, az új termés hálaünnepét. A derék cukorgyáriak nem győ­zik javítani a rengeteg eszközt, alig akad a faluban valaki, aki­nek ne lenne tompa fejszéje, csóre­huh, kaszája, javításra váró ekéje. Délelőtt 11 órakor az ősi uni­tárius templom felé zarándokolt a falu."" A község apraja-nagyja felgyalogolt a magas dombolda­lon az idővel dacoló templomba. Felcsendülnek a sokszázéves zsol­tárok, kifényesednek a szemek s a homlokokon elsimul a ránc. Az ajkak hálát mondanak a fentva­­lónak, hogyha, meg is próbáltat­­ta őket, ha aszályt is küldött rá­juk, az elvetett mag kikelt és az­­ élet diadalmaskodott az elmúlá­son. A pap kihirdeti a híveknek, hogy Marosvásárhelyről népi szövetségi vezetők­­ érkeztek a faluba és délután 2 órakor a he­lyi vezetőség végre­haj­tó bizottsági gyűlést tart, majd 3 órakor nagy gyűlés lesz a piactéren. A templomozás után pár óráig a szabédi magyarok vendégszere­tetét élvezzük. Mindent a szívük­ből adnak, kalácsot, sültet, szív­­hezszóló jó szót, valósággal be­takarnak figyelmességük nagy­kendőjébe. A 2 órakor megtartott intéző­bizottsági gyűlés arra volt jó, hogy megtudjuk azt, amit érke­zésünk első pillanatában már sejtettünk. Szabad magyarsága egységesen várja­­ tüzelgő vá­lasztásokat. Egységbe tömö­rülve "A nagygyűlésen ott van Szabéd színe-java. Veress Károly egysze­rű szívhezszóló szavakkal beszél a megjelentekhez. Nem szónokol, nem frázisokat ismételget, hanem olyan közvetlenül beszél, ahogy idősebb tesvér szokott kis öccsé­vel elbeszélgetni. Elmondja, hogy a nemzeti magyarságnak együtt kell működnie a román demokrá­ciával, nem folytathat elszigetelt politikát­, hiszen a történelem arra kényszerítette, hogy a ro­mánság jobbjaival közös úton ha­ladjon közös célért. Ha a válasz­tásokon nem a román demokrá­cia, hanem az elvakult fertőzött nacionalista román elemek győzz­­ének, akkor az erdélyi magyar­ság valóban kezébe vehetné a vándorbotot. A választásokon te­hát győzni kell és a magyarság úgy járulhat hozzá ehhez a győ­zelemhez, ha egységbe tömörülve osztály, felekezet és minden más ellentétet kiküszöbölve ad hangot akaratának. Nagy József helyi elnök kö­szönte meg Veress Károly sza­vait, biztosítva, hogy Szabéd ma­gyarsága tudja hol a helye. Ekkor érkezett meg a Magyar Népi Szövetség ifjúsági szerveze­tének sok sikert aratott ifjú mű- t kedvelő csoportja Kovács Gyula-­­­né tanárnő és Gergely Gézáné ta­nítónő vezetésével. A kis csoport énekel, ősi táncokat táncol, Mó­ricz egyfelvonásosát adják elő. A megjelentek lelkesen ünnepük Tóth Böskét, Osváth Pistát, Ta­más Jóskát, Lukács Pistát, Soós Angélát, s valamenyi szereplőt. Fájó szívvel búcsúzunk, de azzal az érzéssel, hogy ez a búcsú nem végleges, mert még sokszor fogunk találkozni Szabéd lelkes dolgos, becsületes népével. Kőzápor a ZTNZISZ gépkocsijára Gépkocsink sebesen száguld Marosvásárhely felé. A fiatalság­­ énekel az úton. Már a szabadi Szabéd népe egységesen áll az MMSZ mögött Reakciós bérencek megtámadták a MNSZ hazatérő gépkocsiját felárban jár az autónk­. A hír­hedt manilista fészken megyünk keresztül. Az országút két oldala felől záporozni kezdenek a kisebb nagyobb kövek. Ki a vállára kap egyet, kit elkerül a kő. Egy kő a kis Gergely Nóra III. gimna­zista homlokára repül, hatalmas mély sebeit ütve az ártatlan kis koponyán. A kislány eszméletle­nül összeesik. A megelégedést, örömet, a nap szép benyomásait szomorúság váltotta fel. Némán, szomorúan érkeztünk meg Marosvásárhelyre. A MNSZ vasárnapi marostor­­dai térmegyei gyűlései között nem ez volt az egyetlen, amelyet meg­zavart a reakció Marosszentivá­­nyon is verekedést provokáltak a manilista bérencek. A MNSZ úgy a szabédi kődo­bál­ás, mint a marosszentiványi verekedés ügyében jelentést tett a hatóságoknál­. POLGÁR ISTVÁN w­tdJAU­S'/n .4*4 ... ' _________| Autó­gumit 16/500 jó állapotban megvételre keresek Cim­a kiadóban. Az oklánd adószedő önkényesen garáizdálkodik a járásban Végrehajtás, végrehajtás, végrehajtás Székelyudvarhelyi tudósítónk­­ jelenti. Lapunk hasábjain több-­­­ször foglalkoztunk már az ud­varit el­ymegyei adósérelmekkel s különösen az egész megyében­­ nagy visszatetszést keltő gon­datlan adókivetésekkel. Az or­szágos sérelemmé fejlődött ud­varhely megyei adóügyben Bras­són és Bukaresten keresztül erélyes intézkedés történt, hogy az adókat, különös tekintettel az aszály sújtotta megyére, a le­hető legméltányosabban állapít­sák meg. Ciprea pénzügyigazga­tó négy-öt nappal ezelőtt, ami­kor ebben az ügyben nála jár­tunk, belátta az adókivetések méltánytalan voltát és lapunk hasábjain keresztül nyugtatta meg az adózókat, úgy az adóki­vetés, mint a behajtás terén teljes méltányosságot ígérve. A súlyos panasz az oklándi járásból érkezett be. Az oklándi adóhivatal vezetője az adóbe­hajtásnál a legkíméletlenebb módon jár el a lakossággal szemben. Sok esetben előfordult, hogy az adózók a végrehajtást végző közegeknek ki akarták fizetni az adót, de azok érthe­tetlen módon nem fogadták el a pénzt, hanem végrehajtottak. Lefoglalt kegytárgyak Az oklándi adószedő szeptem­ber 17-én megjelent Homo­ró­d­­szentmártonban két csendőr kísé­retében s felszólította az unitá­rius papot, hogy fizesse ki a kirótt ille­tékegyenérték adó részletét, 305 ezer lejt. A pap nem volt hajlandó fizetni, mint­hogy ez a túl nagy összeg fel­lebbezés alatt áll és abban dön­tés még nem történt. Erre ki­nyittatták a templomot s lefog­lalták és magukkal vitték a templom szőnyegét, a kehely takarót és a templomban lévő másik két térítőt. Szeptember 21-én ugyanők Kénos községben jártak, ahol hasonló adóügyben félmillió lejt­­ akartak behajtani. Tekintettel­­ arra, hogy ez a kivetés is fel­­­­lebbezés alatt áll, a lelkész , megtagadta a fizetést. Itt, a szentmártoni példán okulva, a pap nem nyitotta ki a templo­mot s erre a papné tulajdonában lévő varrógépet, díványt, szek­rényt és két éjjeli szekrényt foglaltak le. Oklándon csodál­kozva beszé­lik, hogy az adószedő az egyik oklándi gazda kerékpárját hasz­nálja, aki nem tudta adóját megfizetni. Ezért a percept­or adóba elvitte a kerékpárt s oly nyugodtan használja, mintha a sajátja volna. Már előbb is kifejtettük, hogy meg kell fékezni a kormány uta­sításai és szándékai ellenére el­járó adóközegeket. Legutóbb Groza miniszterelnök is intelmet intézett az adói­éazt visel­ő­khh­ö­z. Helyes lenne megszívlelni ezt az oklandi adószedőnek is. Figyelem ! Új autóbuszjárat Segesvárra mindennap reggel fél 6-kor a „Szabadság” menetjegy­irodától, Kálvin tér 1­sz­, a posta háta mögül. MHSZ közleményei A MAGYAR NÉPI SZÖVET­SÉG városi szervezetének kutur­­bizottsága kedden, október 1-én, délután a Székelyföldi Múzeum előadótermében ülést tart. Te­kintettel a tárgysorozat fontossá­gára, kérik a tagok feltétlen és pontos megjelenését. _ _____ * ORVOSI könyveket' — rtMiKHiM» keres megvételre a „HELIKON“ könyveiből, MAROj VÁSÁEHíLl. ji, í»_.

Next