Szabad Szó, 1947. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1947-01-01 / 1. szám

Minden kedves vencICgínek boldog tíJévet hívén |jflJ|J(| ypnjiggfg Szenlffy8rgy«u- 30« nBMiaaB^H0MOTaBMHHnHnHMa MflfSV ffS,Q!FTiP,^I ITßT malacpecsenye, maiacsorsoias, flekiten,, ® “ ■ *■ ■» *■ d&m § bill-tS I fánk. K.tür.ß zene. KüküJlőmentl fajüonw SZOLIDARITÁS Irla H. Berde Mária Nincsen két évtizede, hogy a Hárumj'iíj.ói »éren a ti gyarmatosad. «cmile* Xvüies hát egyes város as vívmányoí Például, a főutat kivéve, úthur latnak nálunk jóformán uyu sincsen. Ez a közállapot erős velőhatást gyakorol az idevt siaitra. Két erény él mindükh a „segíts magadon“ egyéni szt önzése, másfelől az együttér jembori parancsa. Ezt a két el) Itétes életelvet a gyakorlatban I mulatósán tudjuk egyeztet I Igyekszünk — teszem — a ír gunk háza előtt nemcsak cep: 'getni, hanem némi tűrhető g> I lógj árót is teremteni. Nemes vi iseuy folyik jobbjaink között: szedi ki gonlosabban az án (porcsfüveit, boka virágait és ú |lapú-tenj észetét. Homokozás, h Japáto ás, jégtörés mind hozzátt ltozik az ittlakás meghitt egye (foglalkozásaihoz. Viszont cs; !úgy dagadoz keble a közösségé ,zéstől aimak a földinek, akiről I szomszédság elismeri, hogy légi ! fogástaJanabb a háza eleje. Ez í íérzés a buzgalomnak már szolid ris jelleget ad. Hiszen világos: an nekem jó és szép, az a többi j< .rókeiónek se kuyuállapot. Senk nek som közömbös, miiyen űto íjár, sem lábbelije, sem bokáj szempontjából. Aki pedig történetesen nei akar tisztába jönni küi világun. törvényeivel, azt megtanítjuk jóra. Amint alább következik: ÜJd-jnault utcabeliek semmiké ~t «qf C-í.ik'ínozzu.'ifc. időgép d.^á pedig tóbbezeieves igazság, Ni .Rómába jöttél, lóinoi módra ko! élned. Igaz, mini Iriss liáziuiajdo mosnak eUő dolga volt, bekapcsol ífc-tm iiajltk.ái u csatornahálózat ha. Ez tehát rendben indult, mer így a szennyié és az -ajiiz neu '{rohan .ti utcám, s a mogdagud folyókán nem hömpölyög félkilo méter-hosszában, A jövevény eny ny.beo komoiy ulcatérsai szán de kot mutatott, A tov..obiakba:: [azonban kínosan csalódtunk ben- fne. A teljesen feltört, szél túri [gyalogjárót, sehogy sem akart I ismét renrtbetenni, Ment ez egy kis darabig. ,'Végre azonban ut- icánk legbárányturclműbb lakosai jis méltatlankodni kezdtek. Most, amikor a cipőkrém jóformán ki­halt a földiől, s ha akad, diúgább, mint egykor a liahkra, bokaficam [esetén pedig műtárgyat kell el- .adni, hogy győzze zsebed az or- [voslás költségeit) Ráadásul u linóimyboltozat rendjében valami jhelytévesztéa történt. Az Odós, i„tg a Nyilas havát éhük, s e fcarciaa égi.;egyek hoJyett a jám­bor Vízöntő r. özönlött reánk, kan­cájával, Az úttest feíolvadt, az új feáziúrék előtt kisebb Ecsedi-láp Jtémadt, Valaminek történni kel­Egy jobb délelőtton mérnök- (szomszédunk nejével és meg más [hölgyekkel nekivágott a varosnak. FeUiijőI nem esett, probléma te­hát csak az a darab gyalogjáró költ, ott a közösségéivel nélkül va­lló háziúr előtt. Először megtana- ikodták: ne vágjanak-e ét az út­test vágányán a túlsó sorra. Ám íeat a Kneip-kurát akkor meg kell t ismételni, Jobbat eszeltek ki. Min­I denki kezébe fog egy Hatalmas lapos követ és azt beléhelyezi a ; láp gübbenöibe. Aztán szép liba­sorban, kőről kőm hágva, átver­gődnek a kritikus frontom Ez így szépou volt kiokosodva. Csakhogy mihelyt egyik hélgy lámerészkedett a legelső hágókő­re, a kerekded jószág könnyed si- kamodával megindult véle az árok felé. önagyságát csakis a mérnök úr lélelkje eidétc rántotta vissza a gübbenőből. — Ejnye, több eszünk Is lehe­tett volnál Minek cipekedni? Hi­szen ven itt pompás szegletes jár­da-anyagi Szólt a mérnöki lelemény hir. h len. A tulajdonos ugyanis a vadonatúj rácskerités bevégezetlen orrnú téglaosziopait kátránypapí- tossal fedte le, a papirosokat pe­dig minden oszlop fején egy-egy sima s tiszta tég ával rögzítetie. Mérnök szomszédunk felnyúlt a legelső oszlop tetejére, leemelve ró la a téglát, elhelyezte a sárban, ráállt, onnan élőlényült és leszed­te a második oszlop nyomtatókat. Átugorva ere, a harmadikra ke- I ií éti sort. így ment ez végig az • egész telek előtt, a hölgyeknek csak követni kellett útlöiő lovag­jukat a szomszéd, rendes íhiziáj eyaloátjarójáig. A társaság azVán • viszonylag tiszta lábbelivel és meg j tisztább lelkLsmerettei járta meg 1 I s várost, majd ebédidőre vissa is tóit teljes bizalommal. Mert ugyan ki fogja abból a fekete ku­limászból a rögtönzött járdát fel­szedni? Nem is csalódtak. Mint a zsidók a Vörös-tengeren, oly szá­raz lábbal keltek ismét át g/dág- ványoa. / Ám jött a másnap;' Amikor mérnökünk a kofa reggeli szür­kületben útrakelt hivatalába, egy kis meglepetés érte. A tóg ák pap- rikapiroura mosdatva, már újból szabályszei üen az oszlopok kát- ránypupnosuit nyomtatták. — Igen ? — szólt magaban mér­nökünk. — Megadjatok csak, szö­kevények! Azonosmóduiag leezedle újfent és glédába rakta őket- Hazajövet művét criniet énül találta. E.egté- tollel állapította meg, hogy a gond t-lun házigazda kezd föleszméini közjnyéLől. Sajnos, tévedett. Ügy látszik, a tu ajd.uos csak röstellie a napvi­lágnál tég’ahalászatot t-adanl. A korai este leple alatt azonban ki­vontaim őket és alapos fürösziés után megint visszarakta eredeti rendel tetősük helyéi«. Most aztán verseny indult meg a mérnök úr és a háziúr között. A téglák minden éjjel fel és minden reggel lekerültek. Az egész utca leste a helycsere-jáiékot és minden jobbérzésú ember a mcniókues .zurkolt. — Nyugodt vagyok dolgomban, — azóli a Közjavak lovagja csüg- jodetlenül..— Nem én fogok be- iéíúradni a játszmába. Mert lás­suk csak, ml könnyebb: leszedni a tiszta téglákat, vagy kivájkálni a latyakból, megfürdetni és újból felrakni ? Néliány napig tartott a néma, de izgalmas küzdelem. Ekkor egy Í déleíőbón a háziúr egész világunk szine előtt kapitulált Az utca vé­gén hatalmas társzekér fordult be 6s egyenest a feltört járda eió ta­rolt. Két iapá.tos ember ugrott le róla, A szekérről felvonták a vendégoldalt A szállítmány — vö­rös vasúti szénsaiak — óriás ro­bajjal zuliant ie az oszlopos rács­kerítés elé. Gyors lapátolás, töltő- getés, egyengetcs, hengerelés, szó­val igazi vidékünkbe!) foglalatos­ság következett Mag« a háziúr irányította. Űj utcabelinknek egyszerre ma­gasra rúgott a becsül ele. Megjó­solhatom, Itogy ma-holnap egye­sek köszönni kezdenek neki, sőt megkérdik tőle úgy futtábah, mii szól — teszem — a pocsék időjá­ráshoz? Eltévedt tyúkjait hazate­reljük, híres paszulymagvaiokból I ajándékul adunk, szóval: földiák szánéba vesszük. Még párban- jaró, közcéljainkra kéregeló höl­gyeinket is bizalommal hozzáiré- nyítjuk. Utoljára barátokra :a szert log tenni, akik, ha kifogyna va and jó a kamrájából, megsúg­ják neki, lioi is tud feketén be­szerezni — jófajta bajus-.pcdrőt és hófehér síkport. Ihren. A pórhát megállta, méltó I a EjUspcktéren-túli fertály lakó- ! sainaK rang. ára, kötelező véle !----- o-»Ali/iflpífáa i ♦erf a levest, hogy hazajussonJ aa öt éhes öcsikenek. Nincs mad megoldás, meg kedl enniok °t| hetiyben a jó forró tevést* ; \ fejük felett egy hölgy toj lefonál a barátjának, jelzi, hogyj Stgé».« » vendégig «ibä- kétszázhatvamezeirért Sét Sél. Egy érnek rnned étvágáya, a pincér boldogan hoaj ^ a Skkandarabokat te tojj Stéget az Ibolyka te Zeí* .AUÍfl^U V É.t-átbfl.» . . ä »Síi«* • fj£L? eS3 feketében és fejedelmi gesztuíW »a! két darab kék ötezrest ejt $ didergő gyermekek zsákjába, hasa nem moaeit ül Alig mennek dl a gyereke^ náris megérkezik egy állandói ,'endeg, a hetvenéves Kása néni, /aláha jobb napokat lat^ ilvan középosztálybeli kalapos ■Si nagysága volt. ősz haja arcá- >a csüng. Már jogot íoimál aá névén étkezéshez Mohón eszik, S beözéL Rendkívül busz, ■a mert most újra állasa van. Állása“. Az egyik marosva&árj [elvi festőnek ül modelt. Hét* renéves, mar megérett a pko^ C—’ Még a haláll is kegyetlen^ ozzám — mondja, mikor az ét- ezéat befejezte. — Annyi n»- ilt elvisz, csak engem hagy i-m A kőnn\eimü öreg atonköpexu’ben jön prófétai opállal, ö a szélhámos ingyen* ló, mert háustenneü jóeiuben an meg dolgozhatna is. fU-ott kisegít, de azért naponta oa*, hajtja ingyenétkezést a zonyr uyen adó vendégi -ben. Az öreg .J^óféta" ° ««sz ! tonakópenybeá gyorsan eszik eSj mér megy is. Köszonm nein ko-j szón meg semmit , ez jsx neki a gazu: gok zaZtalói oL Ehnondjók, hogy ez öreg iszik, de sohasem ebben a ven­dég! oben. Kiskocsmákban Issza meg amit összeszed, étéiért azon. ban mindig idejön. Adna* neki. Ha kér biztosan éhes. nagy szó az. amikor egy ember koldulás- ~a nyújtja a kezét — mono jak. Antal Áaáni 5geen-rti—******** ' ' 1 m '****••-iseije tigyelemineí a JOLiB óraka táti Vgm MMB^mill.lll nre—IIIWBPWWW—f „VíüsJ logclv-szaöaű lé“ szétaam^sak pt *daiKuliiafc Ufivarbe y vármupeaen 8zé kelyttdvarhely ról jelentik^ Udvarhely megye több kózsigé^ bői jelentés érkezeti a központ* hatóságokhoz, hogy szélhainoi sok garázdálkodnak a faivamons akik azzal az Ígérettel, hogy intézik a még haza nem térti hadifoglyok minél hamarabbi hazainuítását, egy-másfeiminió, lej köiiili összegeket vés méh; fel a hozzátartozóktól s a pénz­zel aztán nyomta'anul eltün-vk.- A haaifoglyok hazamdi'-ásafe tervszerűen s folyamatosai* végzik, ezen a téren tehát Köz­benjárások s „elintézések“ non*; történhet ceik. Mindazok, akik. hasonló mesékkel keresek tel a* lakosságot szélhámosok, aiiketj azonnal át kell adni a legköze­lebbi csendőrségnek vagy rend* őrségnek. (z í : :r s ak?.!-c 111» I , j / A Zsícló QÍjft.04 v!galm? I ír ■/ Sröyáier-lsls! reMez ,» fc c s ít ... - ciihoa av.*. v. u Zndi U.tdoa a&J üííz«.j ... uten '..taki • t/n 3 .tu» , — • ítíiaő éí ie-, ». -. iok — llsí* íit a jazz a*»ehár. — M a g 1 e r elések. 9 7... B 3 Edeslyuk vendéglő [ nagy Szílveszler-esl I wnmr i r mmúmn mi r a szórakozás, malac-sorsoias, megfepetés i Ezulcn boldog újévei kíván m ra'r.den kedves vendégének p.pjj Y’llílB :u ajdonos SÍ r. -minyfiiTriB—Mwwi—ii i m maummmEsaaaixmesxmstiJ^ írem dolgrozsol Az éjét tragikuma ott kezdő­dik, amikor vmaki mar non, tud, vagy még nm tor dóig . u. A ima nehéz idöoen, r, a munk-sok 63 tiacivificlök vajó- aággal közelharcot vívnák az élet ei, kótszereaen érzik ezi az , öregek, akik máj mumcakGote.fr- j nők Ó3 azeát a gyermekek, akik t ni vesztették apjukat, támasz j nélkül átírnak, de még kéurelé­nek arra, hogy dolgozzanak. — Fáznak, mert rongyosak, óheznk, mert nincáetolenek és még annak a lehetősége sincsen^ meg, hogy munkájukon keresz­ti biztosíthassák életüket. Emberek, alóli pusztán az dl ötéit cinek, egyik napot falják a másikra, a n> ugaloru minden reménye nélkül. Az éhség és hideg üldözi őket. óorkjj tolla alá való a ténfer­gők rongyos hadseregé, akiknek egyes hőseivel az egyik étle­V&]^si~Al&£almazotta!c Szakszervezete nagyszakásn műsoros Szilvesszteri bálja ,1946 dw i r 31-én este ff ét 9 órai ke^dellel a Kultúrpalota na nytermében ac , . 7il3>os, szórakoztató .nirorl — Re.nek szalon é3 jazz zenekar. — Kitűnő büfíé i je-jjsfK iieuuio. Kiizatfe a AUftoi-jdiota pójztára.ui waUadiOk ( < i ; rétn sön1 éjében találkoztunk Idejárnak ezek az öregek és gyermekek zsákkal a kezükben elemet kérni, mura dákot, elhul­lott husdarabekat és kolbászvé- gokot, kenyérhajat, mindent, ami rágható és amit még el lehet vinni az otthoniaknak. Est nydlc óra van, meet ül terített asztalhoz a s"berek és fékétézíik hada. Györly ftxyya éa Simon óefi most indulnak az csu körútra — este ad ikojob­bak az embereik, —* hogy össze­szedjék otthon maradt öt kis testvérüknek és beteg anyjuk­nak a másnapi élelmet. Atyjuk nincs, vagy még cda van vala­hol. • j : I i ■ ' Áll a két gyermek |.z ajtóban, kezükben zsák, szemükben «zót- lan kérés. A pinoér meleg levest hoz a két tizenegyévé» leányká­nak, a kenyeres lány saját zse­bére kenyeret. A két gyermek áll és tanakodik, a kérdés ne­héz, hogyan lehetne zsákba Ön-

Next

/
Thumbnails
Contents