Szabad Szó, 1947. április (4. évfolyam, 76-97. szám)
1947-04-02 / 76. szám
JEaxa postalSplStftg In numerar conf. api Dir. Gen. R TT. No. 246.45671946 1947 április 2. MAROSVÁSÁRHELY Felelős szerkesztő: KOVÁCS GYÖRGY SZERDA IV. évfolyam, 76. szám. A képviselőház elé terjesztették az új ár és bértörvényt Vasárnap is ülésezett a Ház , BUKARESTBŐL JELENTIK. A képviselőház legutóbbi ülésér. Saraga képviselő kérdést intézett a pénzügy és belügyminiszterhez az aranyérmekkel való feketeüzletekkel kapcsolatban. Az aranyérmékkel spekulálók különböző riasztó híreket terjesztenek, hogy így felhajtsák az érmék árfolyamát, ami tulajdonképpen a lej romlását jelenti. Alexandrini pénzügyminiszter azonnal válaszolt és kijelentette, hogy a kormány a leghatározottabban le akarja törni a nemzeti pénzegység elleni merényleteket. Komoly és hatékony intézkedéseket léptetnek életbe, s a legszigorúbban megbüntetik a bűnös spekulánsokat. A képviselőház megszavazta a Kisiparos Hitelintézetről szóló új törvényt. A képviselőház vasárnap is ülést tartott. Livescu tájékoztatásügyi miniszter beterjesztette az árait, díjszabások és fizetések megállapítására vonatkozó törvényt módosító javaslatot. A képviselőház a törvénytervezetre kimondotta a sürgősséget. Budapestről jelentik. Arany Bálint újabb kihallgatásának hírére ismét fellángolt az érdeklődés az összeesküvők tárgyalása iránt. A jól fésült, őszülő hazó úriember, Arany Bálint az összeesküvők hírszolgálatáról beszél. Beismeri, hogy ebbe az írógépest újságba ő szállította azt a hírt, hogy Magyarország egyes részére ukránokat tehet a Szovjet. Beszámol Kieder gazdasági tervéről, amelyet elfogadott a Közösség. A Parasztszövetség gazdasági szakértője azt javasolta, — mondja — hogy termeléstechnikai okokból elsősorban a nagyobb birtokodat és a jómódú parasztságot kell támogatni. Ebből a Parasztszövetségitől csinálták volna a Paraszt Szakszervezetet. A Parasztnapokat „ügyesen“ kell megrendezni — döntött a Hetes Bizottság. Ha az eucharisztikus kongresszust vezérkari tisztek rendezték, miért ne lehetne ezt is — érvel, így Hozták be Tóth István vezérkari őrnagyot a Parasztszövetségbe. ■Valami vitára emlékszik Donáth és Saláta között? — Igen — lép elő Donáth — volt valami vita, de okáról nem szeretne nyilatkozni. Végül anynyit elárul, hogy Salátát és ,,má-sokat“ egyes előnyös pozíciók elfogadásáról beszélte le. Udvariasan és verejtékezve beszél a Jobboldali Blokkról, amely a Kisgazdapártból, Kovács Imréékből és a Peyeristákból állt volna. — Valamennyien egyetértettünk, hogy a demokrácia nem elégít ki minket. — A koalíciót fel kell borítani és külföldi kapcsolatok igénybevételével át kell venni a hatalmat-Homlokát törülgetve,testét himbálva, sima nyelven vallott Arany Bálint. A formás mondatokból teljes egészében kialakultak az összeesküvők országrontó tervének sötét kontúrjai. Sor került a bűnügy négy tanújának kihallgatására és a bizonyítékkiegészítési indítványokra. A héten már perbeszédek lesznek az összeesküvők első csoportjának bűnügyében, , ítélet április elején várható. Ítélet lesz az magyarországi összeesküvők első c.s©p©ríj£&r&p;sk. foimperereen. m Külpolitika hírei Moszkvából jelentik. A helyettes külügyminiszterek legutóbbi ülésén a németországi Szövetséges Jóvátételi Bizottság elnöke, Ruff ismertette a bizottság álláspontját a németországi jóvátétel kérdésében. Kijelentette, hogy a jelenlegi helyzet a potsdami egyezmény teljes csődjét jelenti. Véleménye szerint sokkal helyesebb volna, ha nem a helyettesek tárgyalnák le először a jóvátétel kérdését, hanem maguk a külügyminiszterek. A külügyminiszterek legutóbbi értekezletén az angol kiküldöttek azt javasolták,, hogy a Németországot megszálló hatalmak közöljék egymással az ellenőrzésük alatt álló német hadifoglyokkal kapcsolatos repatriálási terveiket, hogy ezzel kapcsolatban cikkelyt iktathassanak, bele a német békeszerződésbe. Anglia szerint 1947 júniusáig kellene elkészíteni a tervezeteket és 1948 decemberéig le is bonyolítanák a német hadifoglyok hazaszállítását. Hétfőn Moszkvában már ne Aza IDŐD lei Erdély népeinek üzenete írta Kovács György ! Az erdélyi népek sorsának ala- Kkitásait ismerő szem csodálkozók de nem értetlenül mered a magyarországi lapok híradásaira^ ^melyek a fiatal magyar demokráissa természetes fejlődési vonalában fekvő újabb kezdeményezés, [az úgynevezett „fakultatív vallási oktatás” kérdése körül támadt csattazásról számolnak be. A magyar nép alighogy szétzúzta a feudalizmus gazdasági és társadalmi maradványait; a nép ellenségei újabb legújabb haditerveket eszelnek kia gyorsan fejlődő és nemcsak formánsan, hanem tartalmában is kiteljesedőmagyar demokráciát vív, Hiányainak megdöntésére. Előbb egy Sulyok Dezső nevű képviselővezetése mellett csapódott ki a Kisgazda Párt soraiból a baloldali erők által kipréselt reakció (természetesen visszahagyva a maga hátvédjeit a buvóul használt politikai pártban). Aztán a népi demokratikus erők nyomásával ismét nagyarányú tisztulási folyamat következett be azzal, hogy a demokrácia álarca mögött operálni aka'*' ró reakciós elemeket a köztársaság-ellenes összeesküvés leleplezésével, ismételt színvállásra kényszerítették. "itthoni viszonylatban is okulnunk kell a, mjijgjí,íivrii,rjgi küzdelmek spimiden fázisán: tévednek azok, nekik azt hiszik, hogy egy-egy csa- ttanyeréssel, mégha oly végzetes csapást mérünk is az ellenfélre, — a nép újabb elnyomására és kizsákmányolására spekuláló politikai feketetőzsdésekre — megtisztítottuk sorainkat a népámító reakciós tevékenységtől , kiküszöböltük mindazokat a politikai akadályokat, amik a népi demokrácia megvalósításának, tökéletessé építésének útjában állanak. Itthon a Választásokon félreérthetetlenülmegfeleltek a néptömegek a nemzetiségi magyarság sorsával lufrizó reakciónak, amikor bizonyságát adta a nemzetiségi magyarság, hogy döntő pillanatban demokratikus egységbe tud tömörülni egyénies nemzetiségi jövendője érdekeiben (ezért sorakozott férfia, asszonya, fiatalja, öregje a Magyar Népi H Szövetség politikai célkitűzései mögé), de pár hónappal a választások után, a magyarországi de-demokratikus erők újabb és újabb harcainak felángolásra ijáttán, fell kell tennünk a kérdést: váljon az ott-ott jelentkező szórványos nemzetiségi reakciós tevékenység (amire napilapjainkban is rá szoktunkmutatni), nem kap-e tápot az egyetemes magyarság testében lázszerűen jelentkező tünetek kórokozóitól; nem harapódzik-e át a magyar nép nyakáról levakart tegnapi urak gonosz tevékenysége nemzetiségi sorainkkal is úgy, hogy itt aggasztó fertőzést idézzen elő a demokrácia gyengítésére a nemzetiségi magyar nép politikai tévlútra vezetésének megkísérlésével. ? Nem beszélhetünk a magyarorszgi összeesküvésről, mint elszítelt jelenségről sem politikai tarom szempontjából, sem térbeli iatkozásban. Míg térbeli vontatkozásban a nemzetközi reakció arcosai" igyekeznek minden kefe ügyében eső erőt mozgósítani egész Dunavölgyében is, mint /.amogy a dunaivölgyi népek szorosan ,egymás mellett felzárkózva harcolónak a közös cél: a népszabadság V.megvalósításáért, így mi sem természetesebb, minthogy ezek a refikciós erők komolyan számítottaka szomszédos Románia hasonló politikai „kísérletezőinek’ a elsősorban a nemzetiségi magyar reakcióinak támogatásáig. (Hogy innen nmcsak segítséget, de még rokonszenvet sem kaptak, ez nem az ő szándékukon, hanem az erdélyi magyarság politikai józanságán, anépi demokrácia lényegének helyes felismerésén s az önmagunk mellette való elkötelezettségén múlott.) Politikai tartalom szempontjából pedig ugyancsak nem elszigetelt jelenség az, ami Magyarországon, történik: az összeesküvés politikai tartalmától cseppet sem különbözik a magyarországi reakció újabb felvonulási és tömegmozgósítási kísérlete, amit a fakultatív vallásoktatás kérdésének ürügye alatt kísérel meg, visszaélve a magyar nép vallásos érzületével. Magyar demokratikus oldalról saiába magyarázzák a fakultatív vallásoktatás ellen heveskedő emberi formába vújt pulykakakasoknak, hogy itt tulajdonképpen, a lelkiismeret-szabadság követelményének (jogos népkövetelményének!) megvalósításáról van szó, senki hitét, vallásos meggyőződését nem akarják bántani, sőt ellenkezőleg, a fakultatív vallásoktatás beveztése kivonja elő iskolák növendékeit az erőszakos „meggyőzés" módszereinek alkalmazása alól a a lelkiismeret szabadságának ezt a magától értetődő módját már évszázadokival ezelőtt megvalósították a nyugati népek, s a magyar demokrácia is azt akarja, hogy mindenki olyan vallási nevelést adjon gyermekének, amilyent akar, az állam nem kíván beleavatkozni a gyermekek vallásos nevelésének kérdésébe, tehát nem akarja köte■ lezővé tenni a hitoktatást, — azok, akik tegnap sokezer holdas birtokaikat, vagy más eszközöket, amivel a magyar nép nyakán élősködtek, vesztették el, nem értik, mert nem is céljuk megérteni ezeket a vilagos és észszerű érveket, hanem mozgósítják a politikailag éretlen és könnyen félrevezethető szegedi diákságegy részét, akikről közben az is kiderül, hogy többszázan köztök Szálasi önkéntesei voltak és Nyugatról tértek vissza Magyarországra, gyűléseket toboroznak Pesten és vidéki városokban, küldöttségeket menesztenek a miniszterelnökhöz, mindenképpen provokálni igyekeznek a magyar demokráciát és győzelmet aratni ezen a fronton, ha már az összeesküvésssel kudarcot vallottak. A magyarországi reakció eme újabb cselvetésével kapcsolatban, sincsenek kétségeinkaz eredményeket illetőleg. A dolgozó magyar nép, ahogy rádöbbent az összeesküvésben az ő érdekeinek hitvány és alattomos kitámadására, ugyanúgy felismeri a vallásoktatási vitában is azokat az álarcos politikai hatalomvadászokat, akik a hatalmat éppen a nép kezéből akarják kicsavarni s ezt, ha már földaltti összeesküvéssel nem sikerült, most álszent zajveréssel a magyar nép vallás meggyőződésén át kísérlik vallásos meggyőződésén át kísérlik dóknak állítva be a demokráciának azt a törekvését, ami ennek pont az ellenkezőjét szolgálja. De hogy kétségeink nincsenek, ez nem jelenti azt, mintha közömbösen figyelnék a magyarországi eseményeket. Erdély magyar népét (s a vele közös politikai küzdelemben helytálló román népet is) sok lényeges körülményen túl történelmi hagyományai is kötelezik, hogy színt valljon abban a kérdésben, mely csak látszólag belső ügye a magyarországi demokráciának. A pesti sajtó is emlegette már az 1568-i erdélyi országgyűlést, ahol törvény, erővel valósult meg a lelkiismeret szabadságának védelme. A lelkiismeret szabadságának államhatalommal való biztosítása pedig nem néhány haladó gondolkodású erdélyi úr jószántából érett valósággá, hanem Születési előzményeiről már a négy évvel előbb tartott erdélyi országgyűlés határozatainak 5. artikulusa lerántja a leplet, amikor azzal indokolják a lelkiismeret szabadsága feljé haladó népi erők iránti engedékenységet, hogy azt az ország békéje tette szükségessé. Tehát maga a nép nyitotta meg a lehetőséget az ilyen irányba való fejlődés előtt, felborulással fenyegetvén 3 kis ország akkori rendjét. Ennek a felborulással fenyegető népmozgalommak előzményei is voltak az erdélyi népek történelmében s voltak következményei is. Előzmények és következmények, noha vallási kérdések leple mögött zajlott a népmozgalom, politikai, gazdasági és társadalmi tartalmúak voltak. Egyik legkirívóbb előzmény volt az úgynevezett „kelyhes” forradalom, ami külsőleg Lépes György püspök és társai ellen jelentkezett Budai Nagy Antal, Kardos János és Nyíri Márton vezetése alatt, de nem azért, mert Lépes püspök volt, hanem azért, mert a magyar nemesség által fizetett s a dúsgazdag püspök zsebéből kicsúszott tizedet ő a magyar és román jobbágyokon igyekezett behajtani így lobbant fel 1437-ben vallási lepel mögött az erdélyi magyar és román jobbágyság szabadságharca, egyik olyan eseménye az erdélyi népek történelmének, mely fényét előre veti a tordai országgyűlsre is. És jelentkezett a lelkiismereti szabadságot állami hatalommal biztosító tordai országgyűlés politikai következménye már két évvel a gyűlés után s éppen román jobbágy mozgalom bontott szárnyát más lelkiismeretszabadság birtokában. Karácsony György, a kálvinista román szabadságharcos 1570-ben szervezett jobbágymozgalmat, szintén hitbeli kérdések felszíne alatt, de amikor „Istentől küldött prófétának” nevezte magát, a jobbágyságtól való szabadulást is,rédikálta a népnek. Mennyit idézzünk? Hány történelmi hagyományunkra hivatkozzunk? Vagy mérjük kannával a vért amit őseink azokért az eszmékért áldoztak, amiket most a magyarországi demokrácia akar valóra váltani a fakultatív vallásoktatás megvalósításával is? A magyarországi reakció ebben a kérdésben sem kaphat nemhogy „harcos" szövetségeseket, de roktonszenvezőket sem Erdélyben. Itt századokkal ezelőtt már megtanulták őseink, hogy kinek-kinek az a hite az ő dolga.. Tudja ezt magyar, és román, de tudja pap és szántóvető, vagy gyári munkás egyaránt, mert ha nem tudná és nem gyakorolná, akkor nem teremthetett volna pillanatig sem békét ezen a földdarabon s nem nyithatott volna lehetőséget a haladásnak. Ha meg is kísérelné a magyarországi reakció Erdély hegyei közé belopni a mételyt és egyházi kérdést kovácsolni közöttünk is abból, ami csak megtévesztésül szolgál: elsősorban éppen az erdélyi magyar papság volna az, amelyik felismerné ennek az esetleges kísérletnek veszélyét és nem engedné egyházainkat játélmezerül odadobni annak a politikai erőfeszítésnek, amelynek legelső célja megdönteni a népuralmi rendszert és az egyházat kiszolgáltatni azoknak a politikai erőknek, amelyek kevesek uralmát szeretnék tudni a nép fölött. . Erdély népei egyházaikkal együtt (protestáns és katolikus) már négyszáz esztendővel ezelőtt elindultak a lelkiismeret szabadságának megvalósítása felé. A mi papjank nagy része ma sem azért szolgálja az Istent, hogy a gondjaikra bízott népet szolgaságra,dják.