Szabad Szó, 1947. december (4. évfolyam, 274-297. szám)

1947-12-01 / 274. szám

A másik három külügyminiszter nyíltan a külön kormány gon­dolata esten és a­ központi német kormány megvalósításának gon­dolata mellett foglal állást-A moszkvai rádió jelentése sze­rint ennek a kérdésnek a felve­tése zavart és idegességet váltott is a másik három külügymi­niszterből. Bevin angol külügyminiszter Molotov felszólalására válaszolva magyarázkodásba kezdett, de kitért a kérdés lényege elől és nem cáfolta meg a Molotov által felhozott vádakat. Marshall és Bidault külügyminiszterek nem adtak kielégí­tő választ. Molo­­tov ekkor újból felszólalt és a szovjet kormány nevében kije­lentette, az a benyomása, hogy Angliának és Amerikának van­nak ilyen tervei, csak jelenleg nem akarnak előállni vele. Ha ez tényleg így van és külügyminisz­tertársaim ízellényzsebü­kben hordják ezeket a terveket, úgy a mostani értekezletnek , csak formai jellege vám és hiába fecséreljük az időt. A külügymin­iszteri értekezlet mondja ki, hogy nem tartja helyesnek a külön német kormányra vonatkozó terve­ket és egységes központi né­met kormányt kíván, amely­­ Németországot, mint egysé­ .­­ges államot képviselt-Molotov újabb felszólalására Be­nn és Marsból­ megint nem adott kielégítő feleletet. Az el­nöklő Bidault ezután kijelen­tette, tekintettel arra, hogy a szovjet indítvány nem talált egy­séges helyeslésre a többi külügy­miniszter előtt, ezért, nem fo­gadhatja azt el­ A „Daily Worker, a brit Kommunista Párt hivatalos lapja kiemelte, hogy Bevin jelenlegi magatartása a német kérdéssel kapcsolatban megszakítással fe­nyegeti az értekezletet, mert az amerikai javaslat elfogadtatására igyekszik rábírni a szovjet kikül­ I­döttet. I *i ' — Ez a föld, hogy kié? Hát népvagyon — hanzik a rövid vá­lasz.­­— Népvagyon? Hát az kié? — Kié volnál A népé. Akik harcolták, majd azoknak lesz ki­osztva. Addig a megmunkálásban mindannyiunknak segíteni kell. János figyelemmel hallgatja, tekintete megakad a dűlő mellett húzódó hevenyészete­n felszán­tott földön. — Miért nem szántod a föld végén is? — Mert­­ nem lehet Nem fordul ez olyan könnyen, mint a ló, majd a Népfront önkéntes mun­kával megigazítja a szélt.­ — A Népfront csinálja?... Ha ideadná Károly a lovát én is el­­gyűrnék — hangja egy pillanat­ra elakad, mintha meg akarná valamit kérdezni, de végül mé­gis kiböki. — Hajtom, hogy itt mellettem­ az új gazdák földjét is traktor szántja. — Én szántom azt, János bé­csi. Ha bevégzem itt a szántást, azonnal megyek oda. Spekulál, spekulál János, mert zsolgatja kezében a felvett gö­röngyöt, nézi-nézi a barázdát, az­tán csak megszólal: — Oszt az enyintet is fölszán­tanád ? Nem mintha kéne... csak úgy kérdezem... A traktorista megindítja a mo­tort, viszatekint s úgy mondja: — Hát hogyne szántanám, Já­nos bácsi... Aztán elviharzik. Arcán mo­soly fut át: — Közelebb jött már János bácsi is — gondolta magá­ban. Aztán füttyent egyet: — Jól szánthatok, mert ha János bácsi is rászánja magát, akkor igazán jó lehet ez a szántás... Szántás írta Pap Endre (Újvidék) A szárnyasok még ott guny­­nyasztanak a terebélyes eperfa agáin, de János már félórája ébren van. Ki­röppent szeméből az álom és egyszeribe merege lett a gondolattól, hogy a köl­csönkért lóval és ekével ma fel kell szántania a két holdat. Fel­vetődött előtte a kérdés, hogy be­fejezi De mindegy, teán­tani kell, mert iftt a vetés ideje Majd csak lesz valahogy... Még nem világosodott János a szalmálét és fészer alatt tapo­gatózva kereste az ekéit Miköz­ben a kocsihoz cipelte, keserű ki­fe­kadásra késztette az a tudat, hogy mennyi utánjárással és ve­­sződséggel is csak egy napra kapta kölcsön a lovat és az ekét.­­— Mennyit dolgoztam én már életemben, hiába gürcöltem haj­­naltól késő estig. Keresetembőn annyit sem tudtam összekupor­­gatni, hogy ekére és egy lóra jusson. Volt olyan év ma, amikor ennivalóra is csak szűkén­­?-‘ lett... Elhessegette a kínos gondola­tokat de bensőjében újra feltört, a­mi’ lesz akkor, ha ma nem birja felszántani az egészet Ki­hez fordul akkor segítségért Hi­szen minden földműves a ma­gáét szántja, nem akar senki sem elkésni a vetéssel. Az eke lánca halkan, ércesen megcsörrent. Na még egy tenyér­nyi. .. de nem megy... tompa mély hangokat ad az udvar leta­posott földjéhez Ütődött ekevas. — Tényleg nem bírom már, igaza van az asszonynak. Más földjére pazaroltam az erőmet, azért nem birom, — szaladt ki az ajkán félig indulatosan. — Gyere má no... segíts fel­tenni, mert már fakul az égbolt, virrad... nem leszek kész a szán­tással. — Várj no — hallatszik a nyi­tott konyhaajtóból — gyűvök má, csak beteszem a tarisznyába a trüstököt, meg az ebédet. Halkan közelebb megy az urá­hoz és mintha titkot súgna neki, mondja. — Itt volt az este Szőke Vi­­tusz felesége. Azt az ajánlatot tette, hogy jó vóna, hogy mink is traktorral szántsunk... ők is meg a Varmuzsáék is, meg a Sí­posok is, akiknek éppen mellet­tünk van a földj­ü­k, traktorral szántatnak­­­. — Mi... még mi­, traktorra?. Nem engedem én azt, hogy az én földemben traktor turkáljon. No meg aztán az a traktor, ki tud­ja, hogy forgatja a barázdát A mesgye... a meggyét hogy talál­juk üreg, aztán mindegyik igyek­szik saját m­almára hajtani a vi­zet és néhány barázdát elmérni egymás földjéből. •• Tegnap, ami­kor kint voltam a földön, mel­lettem már szántott traktor, Jó­­zsáék Bandijuk vezette. Szárku­­npzás közben állandóan a fulejjj­be dümnyögött az a masina Már kintjárt a mezők ölén futó országúton, amikor halkan, szelí­den füléhez ért a traktor lágy zümmögése. — Már ijjt vann — bos®a«Ko­­dot János, ★ Az egyre szaporodó barázdák arról tanúskodnak, hogy János igen keményen dolgozik. — Csak felét szántanám fel máma... az is jó volna — mor­molja maga elé morózusan. A túlhajtott munkától fojtó nyomást érez mellében, lábára mintha ólomsúlyt raktak volná. — Csak néhány percet pihenek — merül fel képzeletében a men­­tőgondolat. Fáradtan ledől a frissen fel­tört földre, arcán érzi a föld me­leg, párolgó leheletét. Tekinteté­vel kíséri a traktor munkáját. — Az a traktor úgy megy, csak úgy porol az ugar utána, nem fárad el — hangjában érez­ni az enyhe indulatot.. — No nézd, megállt ...elrom­lott... ugyan mitől állhat meg egy ilyen masina, mégis csak meg­ kell néznem, ha már a Var­­muzea Vendel is vele sántát. Majd estére megkérdezem Vendel­­től, hogy mi változtatta meg vég­ töményét, ő nekem mindig azt mondta, a traktorszántotta föld­ben nem­­terem meg jól a gabona. — Megállt a csikó, öcskön? — János hangjában rosszindulatú gúny csendül. A traktorista mun­kájából felnél oda jós arca mo­solyra derül. Nem állt az meg... hát csak abrakotok... Ennek is kell az abrak, nemcsak a kend lovának... . — Aztán kié ez a főd most?— A földműves mást kérdezett, mint am­it gondolt. A fejében az mo­toszkált, hogy most megnézi tényleg, hogyan szánt a traktor, meggyőződik munkájáról. Lassú mozdulattal beletúrja öklét mé­lyen a szántásba. — Jól szántasz öcsém, jó mélyen szánt ez a traktor, kell a répának, meg a többi növénynek. A traktorista a dicsérő szava­kat, elengedi a füle mellett. Jiuui. hírek SiabadSzó UiteW­iutu ííji Szilekéi napilapja SikrkMiU­­tt klad&blzotuig ímrí Sándor« Kovác* György Bénáik Ernő PSmuiOuitárMk, Holter Károly, R. Borda Mária, áwratimrei Jenő, Tompa László, Ss*rkaMlS«Gg «* ^adóhivatal: (Urand­árh­ely, SzUkit.tér 41. u*m T.lmfom 80, A MAROSVÁSÁRHELYI GYÓGY­SZERTÁRAK SZOLGÁLATI RENDJE ÜK Osváth Károly gyógyszer­­p tint Gecse Dániel~utó&­t­atm­ai éjjeli szolgálatot. Holnap: Dávid János gyógy­­szertára, Sztálin-tér 38 szám, tart éjjeli szolgálatot, Írószerek, töltőtollak, játé­kok a Car­tea Busánál kap­hatók. —* FELKÉRIK az öszes iskolá­kat, hogy a hadiárvák , részére eddig begyűjtött dolgokat, vagy a még el nem készített tárgyak listáját a Népvédelmi Szervezet Sztálin-tér 23 szám alatti szék­házába december 1 és 2-án szí­veskedjenek beküldeni. Az összes könyvújdonságok a Car­tea Busa-nál kaphatók. Vasárnap 30-án este 7 órakor a Művészi Hét keretében kiállító művészek tea-estélyt rendeznek a­­­RAN­SS­YL­VANIA termében Zene lánc Büffé Vasárnap is fizethető még­ a házdó és árukészletek utáni adó A pénzügyigazgató figyel­mezteti a kereskedőket, hogy f. hó 30-ig az árukészlet utáni 10 százalékos adó esedékes részletét fizessék be. Ellenke­­ző esetben a Szabotázstörvény idevonatkozó büntetéseit al­kalmazzák velük szemben. Vannak kereskedők, akik még mindig nem jelentették be sz­árukat, ezek azonnal nyújtsák be nyilatkozatukat és fizessék be az esedékes részletet. Ha­­sonlóképpen a házadó is a fenti időpontig fizethető 25 százalékos késedelmi kamat nélkül. A pénztárak vasárnap egész napon át nyitva vannak. Feketén szállított disznót egy­ marosvásárhelyi mészáros, a letartó salait Ali A gazdasági ellenőrző hivatal a fekete piac és a szabó félé al­világ újabb alakjait leplezte le, Váradi János marosvásárhelyi mészáros mes­ter, Klein Miksa és Pál Mihail hévízi mészáros, illet­ve vendéglős személyében. A jegyzőkönyv szerint Váradi Já­nos az elmúlt napokban 145 rendszámú tehergépkocsijáb 9 darab sertést szállított. A kilenc darabból viszont csak 5 darabról volt igazoló irata, míg­ a többit mm tudta igazolni. Az ellenőrző hivatal szervei a kocsit elkobozó tárc­s­a­­­darab igazolatlan sér­­tést is. Klein Miksa hévízi mészáros habár hatósági intézkedés tiltja, 20 kiló friss húst adott el Pál Mihail hévízi vendéglősnek, amit az nyomban ki is szolgált ven­dégeinek. A gazdasági ellenőrző hivatal mindkettő ellen megin­­dította az uzsora bírósági eljá­rást. Bábszínház Vasárnap d. u. 3 órakor színre kerül: JANCSI és JULISKA és a LÉKAK­ULYFI 1947 december I» „ rtf..- T--f-~^— ülésmett . Nyelvünkön élünk „El kell menjek“ Már az is barbárság, hogy címképpen leírtam. Mert a nyom­­tatva látott nyelvhiba beleidegző­­dik a lélekbe és sugalmazó ha­­tást gyakorol a beszélőre. Ez a pongyolafordulat, erdélyi különlegesség. Más magyar nyerő vidék régebben hírből sem is­merte, ám újságiróink és tőlünk elszárm­­azott földjeink gondos­kodtak terjesztéséről Ma már a köznyelvben szerte elég sűrűn felbukkan. Akadt padfogója is, azok között a nyelvészek között, akik hajlandók a nyelv bármi fi­camát szentesíteni, mert hát a­­ nyelvi tényeket csak hódolat is­­. Refi, s nem bírálat. Mi azt kutató­juk: rászorultunké erre az idét­len fordulatra? És ha nem, pusz­­tuljon Isten hírével!.-, A kell segédige a cselekvés szükségességét fejezi ki A főige mellette legtöbbször ragozott fő­névi igenév alakjában áll. M*­ pedig abban az esetben, ha hatá­rozott logikai (értelmi) alanyr­a van szó. Ezek a személyra­gok jelölik meg a cselekvést végző alany személyét- Tehát így: El kel mennem a vásárba. Csök­­kentemik, keni kiadásainkat. A boldogtalan Zách Klára a bal­ladában így kiált fel: „Jaj, hová kell lennem!" S ugyancsak Aranynál olvassuk: Jaj, hogy új panaszra kell nyitnom szá­matír A főnévi igenén azonban oly­kor ragozatianuk marad, kivált ha az, akire a cselekvés kény­szere vonatkozik — az értelmi alany — meg van nevezve. Pl. Nekem kell oda is elmenni. És a népdal szavaival élve: ,J Meg kell, a szívnek hasadni, ha mindig csak bűnést éri!'' Elmarad a személyrag akkor is, ha nincs határozott logikai alany. Meg kell nekik mondani. Nem kell, neki megírni. Erdő mellett nem jó lakcni, Mert sok­­ fát kell hasogatni, mondja a nóta. E talpraesett, rövid és világos, kifejezésmódok mellett a kény­szerűség éreztetésére a keli után felszólító mód is állhat, mégpedig hogy kötőszóval kapcsolva. Vagy­is: „El kell hogy menjek“. ,,Le kell hogy csökkentsük kiadá­sainkat." * Valljuk meg, a főnévi, igeneves szerkezetnél hosszadal­masabb és nehézkesebb kifeje­­zési mód ez. Ráadásul valószínű­leg idegen eredetű, alighanem a latin oporfét, út, debét, ut, (­kett, hogy) szólás formának szolgai átültetése. Akár így igaz, akár román-francia nyelvi befolyási eredménye, ma már közhaszná­latú, (az irodalmi nyelvben is!) és megállhat. Kifogás alá csu- ■ pán akkor esik, amikor a­hogy kötőszót kifelejtjük, elejtjük be tőle, és létrehozzuk az „el k&h menjek“ féle fordulatot. Ez a csonka és éktelen beszédmód mostanában valósággal előzőn lőtte nyelvünket. Szószéken, tan­teremben, újságban, utcán, írók és írástudatlanok ajkán ott repe­kedik „Ki kell harcoljuk igazain­­kat! " „Fel kell építsék a háborús rombolásokat." „Le kell csapja­tok a szabotálókra és feketézők­re!" stb. Mi szükség van, kérdjük, erre a nyelnontásra, amikor nyelvünk három ép módon is ki tudja fe­jezni :a cselekvés szükségességét? Semmi szükség nincs reá, de megvan használatának súlyos kö­vetkezménye. A pongyola kifeje­zés hova­tovább kiszorítja az ere­detit, a­ valóban kifejezőt­ így szegényedik, színtelenedül­t nyelv. Éppen azért ajánljuk az íróknak, de mindenkinek, aki fe­lelősséggel szól népéhez, hogy vigyázzon nyelvére! A ragozható igenév nyelvünknek különleges­sége és egyik ékessége. Ennél rövidebb, velősebb szóhasználatot lámpással, kereshetünk. Akinek nyelvérzéke mégis nálánál külön­bet tanácsol, az javítsa át a Kos­sut­h-nót­a e két sorát: „Ha még­­egyszer azt izen­ — Mindnyá­junknak, el kell mennit­, a maga ízlésére, s fújja aszerint­ ,fia mégegyszer azt izem — Mindnyájan el kell menjünk•“ Ugy­e, mügén költői?

Next