Szabad Szó, 1948. július (5. évfolyam, 148-174. szám)
1948-07-01 / 148. szám
* ________________________ politikai élettaj, még egy területen tovább tevékenykedhetnek: egyházainkban. Egyházaink legmagasabb vezetősége még mindig a régi, még mindig a régi rend emberei vannak ott. Ez a helyzet rányomja a bélyegét egyes egyházk bizonyos bizonyos köreinek viselkedésére. Abba a helyzetbe kerültünk, hogy a politikai életből kivert feudális, félfeudális tőkésréteg képviselőin keresztül a reakció egyházainkon keresztül nyilatkozhatik meg. A falunak az a rétege, amely a régi rendszerben parolázott az urakkal és rangosabbnak érezte magát a többi földművesnél, ma, érezve, hogy kicsúszik lába alól a talaj, a faluban, az egyház régi rendszerben nevelkedett elemein keresztül, közvetíti a reakciós igéket, rémhírekkel fertőzi meg a falu jóhiszemű népét, továbbra is félre akarja vezetni azt a nő— Én nem a polgárságot féltem, — mondotta ezután — nem is egyházainkat, hanem dolgozó népünk veszedelme. Poláskálódás, ez a félrevezetés, folytonos álhírverés elsősorban uilazó népünk veszedelme. Polgárságunk, amely úgy hitte és még ma is sokszor csak magát tartja igazi magyarnak, ha tényleg magyar akar lenni, féltse a dolgozó népet, hogy téve», amelyet » régi vend ma« sötétségben akartak tartani. — Felhívom a polgáriág ügyeimét, hogy amik« akaraton kívül ilyen szerepre vállalkozik, akartán kivel it reakciónak segít, mert bontani segít, amit eddig építettünk, bontani a két nép közötti szilárd barátságot, a két ország közötti szövetséget és ami a legfontosabb: meg akarni bontani a falusi dolgozók és a városi dolgozók közötti szövetséget. Amikor tehát én innen 2 helyről kérem polgártársaimat és kérem lelkészeinket, egyházunk képviselőit, hogy vigyázzanak, legyenek éberek, nehgy tudatlanságból, tájékozatlanságból eszközeivé váljanak annak a politikai hatalmától megfosztott, gazdasági hatalmából kiszorított reakciós rétegnek, amely ma még ott van az egyházi vezetőségekben, eszmék ne mérgezhessék meg a falut. Ellenkező esetben a polgárság lába alól is kiszedik a talajt és elárulják azt a gondolatot, amelynek vitelében mint hős jelentkezett, sokszor túljelentkezett, sokszor a sovinizmusig vitte. Tanulja meg a polgárság, hogy mi az is®zi nemzeti érzés, érezze át, hogy az ő sorsa, a dolgozók sorsa. Segítsen a dolgozó falusi népnek felemelkedésében, hogy meg tudja hsir cokii küzdelmét ee magáévá tegye a ^^Népköztársaságot, amely a* övé, amelynek ő is egyi kalapja és ereje — M« a dolgozó falut« tt*p, melynek közel 1500 képvanel ,őt látja itt a városi polgárig, öntudatosan végzi azt a munkát, amelyért idehívtuk és öntudatosan indul el azon az úton, amelyen elindították soraikat, akkor nemcsak ők emelkedni mived, hanem a Román Népköztársaságban élő egész magyar nemzetiség, mert a n nemzetiségünk sorsa a dolgozó nép sorsa. Nemzetiségünk felemelkedésének biztosítéka a városi dolgozó réteg és a falusi dolgozó réteg szoros szövetségében van.( Taps.) Ebben a szövetségben van nemzetiségünk sorsa és további előrehaladása. Mérhetetlen utat tettünk meg, ezt minden jóhiszemű embernek látnia kell. További előrehaladásunk legfőbb biztosítéka, hogy végre a polgárság is belátja és elfogadja, hogy Népköztársaságunkba,ha a politikai irányítást, a fejlődést a dolgozóik vették a kezükbe és viszik előre, élgárdánk a Román Munkáspárt vezetésével, amely kezében tartja azt az erőt, amely szükséges ahhoz, hogy biztosan minden baj nélkül, szilárd léptékkel elérjünk a szocializmusig és amely megsze■e azt a tudást és tapasztalatot, amellyel végre tudja hajtani terveit. A MNSz Petőfi versenyeket rendező bizottsága az alábbi táviratot intézte a Román Munkáspárt központi bizottságának: „Az ország minden részéből a Magyar Népi Szövetség Petőfi kultúrversenyeire egybegyűlt ezerötszáz munkás és dolgozó földműves kiküldött lelkesedéssrtása például annyira új és kedvező gazdasági körülményeket teremt, hogy ez kedvezően befolyásolja majd a Román Népköztársaság magyar dolgozói kultúrájának fejlődését és felvirágozását is. Művelődésünk és haladásunk anyagi feltételeit a munkásosztály és a parasztság szövetsége biztosítja. Balogh Edgár részletesen ismertette ezután a verseny eredményeit. Külön foglalkozott azoknak a csoportoknak a munkájával, melyek sok szempontból kifogás alá estek, de politikai szempontból haludást és fejlődő öntudatot jelentenek. A köröstárkányiak, gyergyócsomafalviak, nagyváradiak és petrozsényiek olyan új utakon indultak el, melyeken még sok akadályt kell elnérítaniok, de feltétlenül fontos eredményeket érnek el. A versenyeket 15 főből álló bizottság bírálta el. Minden bíráló minden csoport teljesítményét öt szempotból pontozta. Megvizsgálták az egyes teljesítmények politikai értékét, művészeti értékét, rendezői beállítottságát, a kiejtés helyességét, illetve a táncnál az öltözet valószerűségét, végül az egyéni teljesítményekre is tekintettel voltak, de csak abban az értelemben, hogy az egyéni teljesítmények mennyire egyenlítették ki egymást s mennyire tudtak összhangot eredményezni, sól üdvözli az ország haladásáért élen harcoló Román Munkáspárt vezetőségét. Éljen a munkásság és dolgozó földművesség elválaszthatatlan egységei Éljen a román és magyar dolgozók közös munkája és harca! Éljen hazánk, a Román Népköztársaság!“ A végeredmény Így alakult ki azután a verseny végső eredménye. A pontozás minden csoport számára tanulságos részleteit ex MNSZ központja hamarosan közzéteszi. A pontos végeredmény a következő : SZÍNJÁTSZÓ CSOPORTOKNÁL: Szováta (Maros- Torda) Beszterce (Beszterce) Brassó (Brassó) DALOSCSOPORTOK KÖZÖTT: Vámogófalva (Kisköküllői Bács (Kolozs) Nagyvárad, Carmen dalba* (Bihor) TÁNCCSOPORTOKNÁL: Lőrinczréve (Alsófehér) Istvánháza (Torda) Sárpatak (Maros-Torda) A RÉSZVEVŐ TIZENHAT MEGYE PONTVERSENYÉBEN: 1. Maros-Torda 2. Küskükálló 1. Bihar Balogh Edgár beszéde után Kenyeres Pál képviselő határozatot olvasott fel, melyet a résztvevők hatalmas lelkesedéssel fogadtak el. (A határozatot lapunk más helyen közöljük.) Segítség a dolgozó népnek Üdvözlő távírói a BMP-nek A MFJSz józan politikája . Ezt a munkát, ezt a józan munkát, ezt a világos és átérzett politikát, amellyel dolgozó magyar népünket a román dolgozó nép mellett, a városi munkásosztály és einek élgárdája mellett megtartotta eddig ezt a higgadt politikát biztosan vitte idáig a Magyar Népi Szövetség. Én azt kívánom, hogy a polgárságból az az egyre nagyobbodó réteg értse meg és dolgozza fel magában ezeket a kérdéseket, álljon oda a Magyar Népi Szövetség mellé, azon keresztül a Román Munkapárt mellé, hogy eddig elvégzett munkánkat falusi dolgozó népünk felemelkedésével minél előbb meg tudjuk koronázni. — Éljen a Román Népköztársaság, mert nekünk nemzetiségeknek népünk felemelkedéséhez megadta a lehetőséget és mert a további utat határozottan kijelölte. Ezt követőleg a győztes dalos és népitáncos csoportok mutatták be szebbnél-szebb tánc és dalos számaikat Leírhatatlan az a lelkesedés és rokonszenvtüntetés, amelyel ezek a bemutató számok találkoztak. Új, diadalmas honfoglalást végezek ezek a színpompás, festői viseletben színpadra lépő falusi és városi munkás és földműves műkedvelők. Ezer és ezer szivet hódítottak meg és vettek birtokukba az igazi népitánc és népi dal. Kacsó Sándor nagyhatású beszéde után előbb a kisküküllőmegyei vámosgálfalvi első díjat nyert népdalosok, az első díjat nyert alsófehérmegyei lőrincrévei népi táncosok, a mezőszabadi román népi táncosok, a Kolozs megyei Bács községbeli dalosok és magyarpéterfalvai táncosok gyönyörködtetik a hatalmas nézősereget a dalban és táncban megnyilvánuló népművészet tisztaságával és elevenségével, valamint a mozgás és festői népviselet üdeségével és szépségével. A győztes dalos és táncos csoportok bemutató számai után a bírálóbizottság lépett az emelvényre s Balogh Edgár nemzetgyűlési képviselő, az MNSZ országos népművelési bizottságának vezetője feszült figyelem közepette hirdette ki az eredményt s olvasta fel a győztes színjátszó, dalos és népitáncos csoportok neveit a közönség lelkes ünneplése közepette. Ezután a nagyváradi Carmen-gyár harmadik helyezéstelért énekegyüttese József Attila .Döntsd a tőkét s ne siránkozz“ című megzenésített versét énekelte nagy sikerrel, majd a petrozsényi bányász ifjak szavalókórusa nagysikerű száma következett. A feledhetetlen ünnepség a fordemegyei Istvánháza és a marostorda megyei Sárpatak második és harmadik helyezést elért győztes tánccsoportjának bemutatójával ért véget. Felvonulás az 1848-as márkok emlékművéhez A Petőfi-verseny harmadik napja a Román Népköztársaságban szabadon fejlődő és hatalmas távlatokat kapó magyar népi kulturmunka seregszemléjévé és öntudatos bírálatává vált. A versenyzőn reggel hét órakor gyülekeztek a Református Kollégium udvarán. Hamarosan megalakult a menet, mely a Bolyai utcán, a Sztálin-téren és a Szentgyörgyutcán és az 1848-as vértanuk emlékművéhez vonult. Az élen a hegyivadászok zenekara haladt. A Román Népköztársaság katonáinak zenekara kíséri, a magyar munkások, földművesek és iparosok, a nép művészeinek hatalmas oszlopét. Népviseletbe öltözött leányok és legények román földműves leányokkal és legényekkel együtt emelik magasba a Népköztársaság címerét. Sztálin, Groza, Gheorghiu- Dej és Kacsó Sándor képét viszik a menetben. Ezután a MNSZ országos központjának képviselői következnek. Balogh Edgár vezeti a felvonuló versenyzőket. Minden megye élén sajátos népviseletben haladnak a népi táncos csoportok. Zárógyűlés A 46-os emlékmű megkoszorúzása után a főtéren át a Közművelődési Házhoz vonulnak a versenyzők. A gyűlést a nagyváradi Carmen dalkar nyitja meg, József Attila „A favágó“ című versére szerzett művet éneklik. Veress Károly, a MNSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke, a cukorgyár munkásigazgatója köszönti a város lakossága nevében a versenyzőket. — Versenyző testvéreink köszönetet mondottak nekünk azért, — mondotta a többekközött Veress Károly, — hogy szívesen láttuk őket. Nem nekünk kell köszönetet mondani, hiszen ezt mi magunkért is tettük. Köszönetet a Román Népköztársaságnak kell mondani, mely megadja azt a lehetőséget, hogy a román néppel együtt, szabadon ünnepelhessünk. Ezután Balogh Edgár országgyűlési képviselő tartott hatalmas beszédet és a bírálat higgadt hangján mutatott reá a Petőfi-versenyeken megnyilvánuló erényeinkre és hibáinkra. Balogh Edgár mindenekelőtt azt bizonyította be hallgatói előtt, hogy ma már nyilvánvalóan nem szabad és nem lehet válaszfalat venni a politika és a népművelés között. Az üzemek állama immunk kulturifl A szakszervezetek közművelődési tevékenysége nem kevésbé fontos, mint a szakmai terem kifejtett munka. Hiszen valódi gazdasági és politikai haladást csak aatuvalos dolgozókkal lehet elérni. Ezért a szakszervezetek kulturmunkája nem csak valami m másodrangú, félig szórakoztató jellegű ága működésüknek, — ,mint sokan biazik, — hanem az összmunkásság egész teretverkedésének a szerves, nélkülözhetetlen része Ezt a igazságot kezdettől fogva felismerték a Szovjetunióban, ahol ennélfogva a kihaltmunka, — a szakmai, politikai és szociális része mellett — egyenrangú jelentőséget nyert főkért nyert hihetetlen arányokat a kulturmunka a szovjet diákszervezetek keretében, s a Román Munkáspárt egy nemrég megjelent kiadványa néhány beszédes számot közöl erről, így megtudjuk, hogy 1947 ben a Szovjetunióban 6804 kulturpalotájuk és klubjuk volt a szakszervezeteknek, ezenkívül több mint 50.100 „VörösSarok“ a gyárakban és intézményekben. Létezett még továbbá 960 kultur intézmény az iskolás koron aluli gyermekek részére. Az 1946 os esztendőben a szkszervezetek kulturosztályaiban több mint 50.000 előadást tartottak*045 ezer vitát rendeztek a legkölünbözőbb kérdésekről, rendeztek ~50 művészestélyt, 650 000 mozgóképbemutatót, 119.000 előadást amatőrművészekkel és 57.000 hangversenyt és azinelőadást. Ezeken együttvéve több mint10 millió hallgató, illetve néző volt jelen. Ezenkívül a szakszakszervezeti klubok még 11zer kirándulást is rendeztek. A szakszervezeti könyvtárak mára évről évre emelkedik. Míg 1945 ben 2789 könyvtár műkődött, a következő évben már 3393 és 1941 ben 3809. Ebben az egyetlen esztendőben a Lanov nka a Sznjetsnéka tárakból több mint 54 millió könyvet kölcsönöztek ki a® olvasók. Igen nagy lendületet vett a műkedvelők tevékenysége. A salakszervezeti klubok mellett 1945 ben 63.000 ilyen együttes működött, 860.000 taggal. Egyedül a® 1947 es hagyományos újévi ünnepségeken )a millió gyernik vett részt A szovjet szakszervezetek igen nagyszámú újságot, folyóiratot és füzetet és adnak ki. A szakszervezetekközponti lapja a „Trud" (Munka), amely nagyszabású napilap és sok százezer példányban jelenik meg. A szakszervezetek keretében állandóan működnek a káderiskolák,e emellett általános és szakművelődési körök is, továbbá mond untalan rendeznek kulturális, művészeti és sportversenyeket. Hogy a részletekben hogyan fest ez a tevékenység, olvassuk el Mogyorós Sándor leírását a leningrádi Viborg negyed kultúrpalotájától, mellet alkalma volt meglátogatni. „A kulurpalota ötemeletes épület A földszinten van egy 1000 ülőhelyes nagyterem, s azonkívül egy 500 helyes hangversenytermek. Az emeleteken vannak az előadótermek, a könyvtár, a mozi, a gyermekklub, olvasó és szórakozó helyiségek, továbbá fogadószobák, ahol a művelődés minden ágában az érdeklődök felvilágításokat kaphatnak, végül fül irodák. De kisebb nagyobb kultúrházak nemcsak a nagy városokban találhatók, hanem a kás kisebb falvakban is. Ezeknek a tényeknek ismerete nálunk ma, amikor a nagyi ipar köztulajdonba vétele álltal gazdasági és művelődési életünkben forradalmi jelentőségű változás megy végbe, s a munkások maguk fogják gyárainkat vezetni, fokozott figyelemre tart számot. 1W Jtfliw f