Szabad Szó, 1906. július (8. évfolyam, 29. szám)

1906-07-19 / 29. szám

Milliókat szereztünk a népnek már az első esztendőben! Semmiféle hatalom diadalmas útjában, nem tudja feltartóztatni az Országos Mun- kásvédő Szövetséget, Megyünk előre kitűzött célunk felé, amely nem más, mint a mun­kálkodó magyar népnek a bérrabszolgaság­ból való felszabadítása. Olyan nagy cél ez, hogy ennél jelentőségteljesebbet alig isme­rünk az ország ezer Mztendös történetében. Mert voltak nekünk hatalmas királyaink, a 14. században három tenger nyaldosta a magyar korona birodalmainak partjait, még Becsnek büszke vára is nyögte Mátyá3 bus hadát, De mindig ott volt a nagy fé­nyesség nyomában az ezerszerte nagyobb árnyék: a kizsákmányolt jobbágyok száz­ezrei a legnagyobb király Uralkodása alatt is csak úgy tengődtek, mint a legrongyo­sabb király alatt. Az istenadta népre csak nem derült jobb világ, mióta áll a világ. Nem/ volt még eszme és mozgalom soha a szociáldemokrácián kívül, mely őszintén akarta volna a munkásság jobblé­tét. Ezért kell a munkálkodó népnek, mely fizezeresztendős bérrabszolgaságra tekint viasza, minden csepp véré-el a szoeiál- umuoJki ac ta t . i is iái ...... ..ua. Politikai és gazdasági harcot folyta­tunk. A politikai harcot, mint az ujjászer- v. " e?.o :IáM- •Yiotiráta. párt tagjai harool- jv k végig. A garoaaági harcot az Országos Muo yéáő Sző vétség keblében vívjuk a Kizsáknu-nyoió s&ziáiy ellen. .'•sr.dasági b*/cuftkat már eddig is, a Szövetség alig hat hónapoe fennállása óta, gyönyörű sikerek koronázzák. Es a siker egyik résié az, hogy több. mint négyszáz községben sikerült a Szövetség csoportjait megalakítani és eddig közei bO.OOO tagot számláinak a csoportok. Olyan erős hadse­reg ez, amely küzd vén a munka fegyverével, a hatalom minden nyomásának ellent tud már állani. E hadsereg erős volta riasztotta vissza legutóbb is a hatalmat attól, hogy Szövetségünket feloszlassa. Mi a béke fegy­verével küzdünk. Sztrájkra nem izgatunk, mert azt tartjuk, hogy a békés haladás elő­nyösebb a munkásságra nézve, mint a fegy­verropogás és csendőrszüronyok között ki­vivőit siker, amely minden esetben nagy vér-, pénz- és munkanap veszteséget jelent. Másik része a mi békésen kivívott gaz­daggá sikerünknek az, hogy valahány köz­ségben a mi csoportunk „megalakult és egy kis előre kapott, mindenütt emelkedtek a munkaberek. Egyik helyen csak harminc- negyven fillérrel, de legtöbb helyütt 80—100 fillérrel, néhol koronákkul emelkedett a nap­szám és emelkedett hasonló arányban az aratási rész iS. A hozzánk eddig beérkezett jelentések alapján bízvást állíthatjuk, hogy átlag hatvan fillérrel emelkedett a napi munkabér az idén. És ezt a jobb munkabért az Országos Munkásvédö Szövetségben szer­vezett munkások, nemcsak a maguk szá­máfa, hanem még szervezetlen munkás- társaik számára is kivívták és nem túlozunk amidőn azt mondjuk, hogy a Szövetség ré­vén százötvenezer mag-y&r munkás­nak etneJbedett a keresete, átlag napi GO fillérrel. Mar most ha a legszerényebb számítással csak 80. munkanapot veszünk, melyen a munkás napi 60 fillérrel többet keresett, ez 48 korona több keresetet jelent minden egyesre nézve. Százötvenezer mun­kásra nézve pedig hétmilliókétszázezer ko­rona több keresetet jelent! Az Országos Munkás védő Szövetség révén tehát hétmil­liókétszázezer koronával keres többet a munkálkodó magyar nép, mint tavaly. Hét hónapi fennállás után! Testvérek! Látjátok-e most már, mi az az Országos Munkásvédö Szövetség? Belát- játok-e most már, hogy vagy vak, vagy a munkásság árulója az az ember, aki e Szö­vetségbe be nem lép, vagy azt lekicsinyl!. És ez csak a kezdet! Még csak a kezdet kezde­tén vagyunk! Mit tud majd a Szövetség nyújtani néhány esztendő után, amikor ss.k százezer tagot fog számlálni és sok száz­ezer forinttal fog rendelkezni, hogy azt a munkásnép céljaira fordíthassa. Magyar munkások, jertek valameny- nyien közénk az Országos Munkásvédö Szö­vetségbe. mert ide tartoztok ti, miként a fo­lyók vizei a tengerhez! Miután a Szövetség hivatalos kimuta­tást akar készíteni arról, hogy pontosan mennyivel javította a munkabérviszonyokat a Szövetség: felkérjük az összes csoportok vezetőségeit, hogy minél hamarább értesít sék a Szabad Szó sze- ’ észt őségét a kővet­kezőkről : Először: menir resett az odavaló move* t*t » am' inning és julius hónaposba ’* ^ ’■ Másodszor: int .nyit keresett az oda­való munkás kz idén ap ilis, május, junius és julius hónapokban? Kérjük a csopor! vezetőségeket, vála­szoljanak gyorsan és pontosan. Álhazafiak uralma. (£) isi aőionalizmus sunyit tesz, hogy nemzeti irány, amely az állani a a közélet minden intéz­ményére és jlyüyánulására ráteszi a maga bélye­gét. A nacionalizmus mindent nemzeti, tehát ná­lunk magyar szempontból fog fel s ami nem a nacionalizmus érdekét szolgálja, azt elveti, sőt az ellen harcol. Ebből látható, hogy a naciona­lizmus nálunk a legtöbb esetben pótolható egy újabban felkapott szálló igével: a „fajmagyar­ság11 szóval. Eaj magyarnak nemcsak azt ne­vezik, akinek ősei Árpáddal jöttek be s ezt bizo­nyítani is tudják, hanem mindazokat, akik az ősökkel dicsekvő ezerboldüsofc szekerét tolják, velük egy követ fújnak s a kizsákmányoló osz­tályhoz tartoznak. Te, Kis János nevezetű pro­letár, aki Valahol a Tisza mentén túrod a rögöt s akinek hetvenhatod)k dédapja is magyar volt, te például nem vagy fajmagyar, legalább az urak nem tartanak téged annak, mert se földed, se voksod nincs, azonfelül kutyafiilü szocialista vagy! Ellenben Zseiénszky Kóbert gróf, a nép- nyuzó agráriusok főkolomposa, aki Polyákország- ból vándorolt be, avagy Wenckheim báró, aki itt milliókat szerzett, ők fajtuagyarok. Nohát, jól van. Mi a fajmagyar nevezetet ezörpstül-böröstül odaajándékozzuk a magyar Árpád, a lengyel Seobieszky és a zsidó Salamon király utódainak. Mi magyarok vagyunk ugyan, de fajmagyar voltunk mellett nem buzgólkodunk, mert járt ebben az országban kun, besenyő, török, tatár, német, van ebben az országban román, tót, zsidó, szerb, örmény, horvát, szász, taposták a mi földünket olasz, spanyol,«francia zsoldos had­seregek és a magyar nép, 1000 esztendő alatt olyan gyökeres vérkeresztezésen ment, vagy megy át most is, hogy a tudomány tiszta magyar vérű embert aligha tudna felfedezni. De más okból sem nevezzük mi magunkat fajmagyaroknnk. Mert mi faji megkülönböztetést nem ismerünk, nem is akarunk ismerni. Egyik embert az őstermészet csak olyannak ah mint a másikat. Különbözik-© német trónö kéthetes fia egy kocsis kéthetes fiától ? Menr ér többet egy herceg hullája az árok mentét szenvedett koldus hullájánál? S éppen igy ero ség dolgában mi különbség von a magyar, vau. más nemzetiségű között? Csak a nyelvük kü lönbüzik. de a szivük egyformán dobog, a gyom­ruk egyformán korog. A szivük keserűséggel el- ti íren szabadságért dobog, a gyomruk a népnyu* zók kapzsisága miatt éhségtől korog és ez jobban összefűzi a magyart a románnal, tóttal s a többi fajtával, mint ahogy a nyelvi különbség elvá* lasztja őket. Egyszóval, fajmagyarnak nevezik magukat e tőkések, az ezerhoidasok, az uralkodó osztály tag­jai. Magyar voltukkal, a háromsziaü lobogóval, hazafias szólamokkal leplezik azt az egyetlen őszinte törekvésüket, hogy hatalmukat, vagyonu­kat, jogaikat a nép rovására gyarapítsák Ha sztrájkolsz, ha jobb munkabért kérsz, ha nem hallgatsz a népbolonditó papokra, ha panaszkodni jogtalanságod és nyomorod miatt, akkor téged hazátlan bitang szocialistának neveznek a faj* magyarok. Ők a magyar nacionalisták, akik úgy létezik, most kezdik elérni haudmuk tetőpontját Mert a képviselőház többségi pártjaiban ők alkotják a többséget. Hozzájuk tartoznak az agráriusok, a tőkések úgy az alkotmány-, mint a független- ségi párton, azo:'felül i> szószátyár díszfa aaaffijak és fi-tiálisok tmudeniól© rangban és vallásban* akik szintén elég szép számmal varrnak képvi­selve. «»•tee?. rgiUe« 'Vi-j .* - ’u, tí* ,, színit elnyomók, a magyar nációnál)«« a fej, magyarok, most kerültek fel a hatalom ormára. A koeliciór pártok többségét bármennyire «aj* «áljuk is, nem nevezhetjük másnak, mint magyar nacionalistáknak, akik folyton hazaszeretetei prédikálnak — a maguk hasznára, akik hazaáru* lónak mondják a proletárt, amiért össseiogvma másajku testvérével, egy falattal több kenyeret kér. Hangadó szerepet játszanak most a koalíció' ban az agráriusok, az ezerhoidasok, akik csaknem az egész alkoímánypártot és néppártot s a füg-* getlenségi pártnak is egy jelentékeny réezét al* kotják. Az agráriusok a legesiegnagyobb hazafiak, a magyar nemzet és faj dicsőségéről, az ősök nagyságáról, az átkos bécsi kézről s a magyarok istenéről prédikálnak minduntalan — de harminc krajcáros napszámot adnak, s ha csak moccan & munkás, szolgabirót, csendőrt uszítanak & nya­kára. Dicsőítik az egyházat, pártolják a papokat, a kereszt jelében akarják megtartani az országot, üldözik a szabad gondolatot, utálják a szociál­demokráciát, mert az felvilágosítja a népet öí egyetlen .vágyuk, a népnek sötétségben való tar«, íása. Ők, a legesiegnagyobb hazafiak, a fajin»* gyarok uszították fel a hatalmat az Ország« Munkásvédö Szövetség ellen, mert meghűl bennük a vér, látván a nép ezervezkeüőaöt a jobb meg­élhetésért. Mert a hazaszeretet, az isten, a val­lás, az állami rend fogalma — ez mind puszta zsebérdek náluk. A haza arra jó, hogy a nép dol­gozzon érte, mert hiszen a haza az övéké; az isten arra jő, hogy őrködjék az ő kizsákmányoló rend­jük felett; a vallás arra jó, hogy féken tartsa a nyomorgók és elnyomottak lázongó leikül étét. így fogják fel, igy hamisítják meg ők a haza, az is­ten s a vallás nagy fogalmát! Nap-nap után mind megdöbbentőbb«) tá­rul elénk az uj korszak. Tapsol a képvisdőháií óriási többsége, mikor a hajsza indul a munkás­nép szervezetei ellen. Tapsol, midőn a közoktatás- ügyminiszten tanácsosa nyíltan hirdeti, hogy a felekezeti türelmetlenséget be kell vinni az isko­lába. Tapsol, midőn az igazságügymíníszter be­jelenti, hogy lábbal fogja tiporni a sajtószaksíl- ságot! De tombol e többség, midőn akad egy-két képviselő, aki helyteleníti a középkor visszaállí­tását. Hát ezek azok a nemzeti hősök ? Ezek a nea*« zeti küzdelem vezérei? Ezek. lazították fel az or­szágot a Eej ér váry-komiáay törvénytelse esetek«* detei ellen? Hisz ezek még a Fajérváry-konaáuy­gr • :,r ■ ..... : i G> L.(Ü: Sin Mfíf . Vili. évfolyam. JVt ?? Budapest, 190». jnl'us 19. 29. szá ,TP&>??gagaefflEftiB!i^£!C3g^ .rrf^gsssgg u SZABAD SZÓ a meset, ksttoés, leéri, gyári, ker«*k«áeis»l auiakás&ép és a kisgazdák, kísiparssek, kiskereskeáök igasatórí karca*« POLITIKA1 HETILAP ,, ss Előfizetési árak: Egész évre 4 korona 80 fillér, A magyarországi uijászervező szociál- "^p^zjeesztőség és kiadóhivatal: VIL, István-' 2.,k£ . »„Öt JJgl íj Sfr demokr‘ta Párt hÍ7a*al0S Wíl0nye" \$C ^Ja hová mindennsmO iev.tezések, pin­McRiérJ mSen »fcS«.' : MEZÓFI zek és egyél, küldemények intózendók.

Next

/
Thumbnails
Contents