Szabad Szó, 1906. július (8. évfolyam, 29. szám)

1906-07-19 / 29. szám

: i G> L.(Ü: Sin Mfíf . Vili. évfolyam. JVt ?? Budapest, 1906. július 19. 29. szá ,TP&>??gagaefflEftiB!i^£!C3g^ .rrf^gsssgg u SZABAD SZÓ a meset, ksztoés, beéri, gyári, ker«*k«áeis»laulakás&ép és a kisgazdák, kisiparisek, kiskereskedök igasatórt karca*« POLITIKAI HETILAP ,, ss Előfizetési árak: Egész évre 4 korona 80 fillér, A magyarországi ujjászervező szociál- "^p^rjeesztőség és kiadóhivatal: VIL. István-' 2.,k£ . »„Öt JJgl íj Sfr demokrata Párt hiza*al0S Wil0nye" \$C ^Ja hová mindennsmO tev.tezések, pin-M cRiérJ mSen »fcS«.' : MEZOFIzek és egyél, küldemények intézendők. Milliókat szereztünk a népnek már az első esztendőben! Semmiféle hatalom diadalmas útjában, nem tudja feltartóztatni az Országos Munkásvédő Szövetséget. Megyünk előre kitűzött célunk felé, amely nem más, mint a munkálkodó magyar népnek a bérrabszolgaságból való felszabadítása. Olyan nagy cél ez, hogy ennél jelentőségteljesebbet alig ismerünk az ország ezersztendős történetében. Mert voltak nekünk hatalmas királyaink, a 14. században három tenger nyaldosta a magyar korona birodalmainak partjait, még Bécsnek büszke vára is nyögte Mátyás bús hadát. De mindig ott volt a nagy fényesség nyomában az ezerszerte nagyobb árnyék: a kizsákmányolt jobbágyok százezrei a legnagyobb király Uralkodása alatt is csak úgy tengődtek, mint a legrongyosabb király alatt. Az istenadta népre csak nem derült jobb világ, mióta áll a világ. Nem volt még eszme és mozgalom soha a szociáldemokrácián kívül, mely őszintén akarta volna a munkásság jobblétét. Ezért kell a munkálkodó népnek, mely tizezeresztendős bérrabszolgaságra tekint vissza, minden csepp vérével a szociálumnorki ada t .i is fái ...... ..ua. Politikai és gazdasági harcot folytatunk. A politikai harcot, mint az ujjászerv. " e?.o .IáM •Viotkráta. párt tagjai harcoljuk végig. A gazdaaági harcot az Országos Muo védő Szövetség keblében vívjuk a Kizsákmnyoló s&ztály ellen. ."•sz.dasági b*/cuftkat már eddig is, a Szövetség alig hat hónapos fennállása óta, gyönyörű sikerek koronázzák. És a siker egyik része az, hogy több, mint négyszáz községben sikerült a Szövetség csoportjait megalakítani és eddig közel b0.OOO tagot számlálnak a csoportok. Olyan erős hadsereg ez, amely küzdvén a munka fegyverével, a hatalom minden nyomásának ellent tud már állani. E hadsereg erős volta riasztotta vissza legutóbb is a hatalmat attól, hogy Szövetségünket feloszlassa. Mi a béke fegyverével küzdünk. Sztrájkra nem izgatunk, mert azt tartjuk, hogy a békés haladás előnyösebb a munkásságra nézve, mint a fegyverropogás és csendőrszuronyok között kivivott siker, amely minden esetben nagy vér-, pénz- és munkanap veszteséget jelent. Másik része a mi békésen kivívott gazdaggá sikerünknek az, hogy valahány községben a mi csoportunk „megalakult és egy kis erőre kapott, mindenütt emelkedtek a munkabérek. Egyik helyen csak harmincnegyven fillérrel, de legtöbb helyütt 80—100 fillérrel, néhol koronákkal emelkedett a napszám és emelkedett hasonló arányban az aratási rész is. A hozzánk eddig beérkezett jelentések alapján bízvást állíthatjuk, hogy átlag hatvan fillérrel emelkedett a napi munkabér az idén. És ezt a jobb munkabért az Országos Munkásvédő Szövetségben szervezett munkások, nemcsak a maguk számára, hanem még szervezetlen munkástársaik számára is kivívták és nem túlozunk amidőn azt mondjuk, hogy a Szövetség révén százötvenezer magyar munkásnak emelkedett a keresete, átlag napi 60 fillérrel. Már most ha a legszerényebb számítással csak 80 munkanapot veszünk, melyen a munkás napi 60 fillérrel többet keresett, ez 48 korona több keresetet jelent minden egyesre nézve. Százötvenezer munkásra nézve pedig hétmilliókétszázezer korona több keresetet jelent! Az Országos Munkásvédő Szövetség révén tehát hétmilliókétszázezer koronával keres többet a munkálkodó magyar nép, mint tavaly. Hét hónapi fennállás után! Testvérek! Látjátok-e most már, mi az az Országos Munkásvédő Szövetség? Belátjátok-e most már, hogy vagy vak, vagy a munkásság árulója az az ember, aki e Szövetségbe be nem lép, vagy azt lekicsinyli. És ez csak a kezdet! Még csak a kezdet kezdetén vagyunk! Mit tud majd a Szövetség nyújtani néhány esztendő után, amikor sok százezer tagot fog számlálni és sok százezer forinttal fog rendelkezni, hogy azt a munkásnép céljaira fordíthassa. Magyar munkások, jöttek valamenynyien közénk az Országos Munkásvédő Szövetségbe, mert ide tartoztok ti, miként a folyók vizei a tengerhez! Miután a Szövetség hivatalos kimutatást akar készíteni arról, hogy pontosan mennyivel javította a munkabérviszonyokat a Szövetség, felkérjük az összes csoportok vezetőségeit, hogy minél hamarább értesítsék a Szabad Szó szerkesztőségét a következőkről : Először: menk resett az odavaló move* t*t » aminning és julius hónaposba ’* ^ ’■ Másodszor: int .nyit keresett az odavaló munkás az idén ápilis, május, június és julius hónapokban? Kérjük a csoportvezetőségeket, válaszoljanak gyorsan és pontosan. Álhazafiak uralma. (b) isiacionalizmus sunyit tesz, hogy nemzeti irány, amely az állam a a közélet minden intézményére és ilynyanulására ráteszi a maga bélyegét. A nacionalizmus mindent nemzeti, tehát nálunk magyar szempontból fog fel s ami nem a nacionalizmus érdekét szolgálja, azt elveti, sőt az ellen harcol. Ebből látható, hogy a nacionalizmus nálunk a legtöbb esetben pótolható egy újabban felkapott szálló igével: a „fajmagyarság1” szóval. Baj magyarnak nemcsak azt nevezik, akinek ősei Árpáddal jöttek be s ezt bizonyítani is tudják, hanem mindazokat, akik az ősökkel dicsekvő ezerkoldusoló szekerét tolják, velük egy követ fújnak s a kizsákmányoló osztályhoz tartoznak. Te, Kis János nevezetű proletár, aki Valahol a Tisza mentén túrod a rögöt s akinek hetvenhatodik dédapja is magyar volt, te például nem vagy fajmagyar, legalább az urak nem tartanak téged annak, mert se földed, se voksod nincs, azonfelül kutyafülű szocialista vagy! Ellenben Zselénszky Róbert gróf, a népnyúzó agráriusok főkolomposa, aki Polyákországból vándorolt be, avagy Wenckheim báró, aki itt milliókat szerzett, ők fajt magyarok. Nohát, jól van. Mi a fajmagyar nevezetet ezöröstül-böröstül odaajándékozzuk a magyar Árpád, a lengyel Seobieszky és a zsidó Salamon király utódainak. Mi magyarok vagyunk ugyan, de fajmagyar voltunk mellett nem buzgólkodunk, mert járt ebben az országban kun, besenyő, török, tatár, német, van ebben az országban román, tót, zsidó, szerb, örmény, horvát, szász, taposták a mi földünket olasz, spanyol,a francia zsoldos hadseregek és a magyar nép, 1000 esztendő alatt olyan gyökeres vérkeresztezésen ment, vagy megy át most is, hogy a tudomány tiszta magyar vérű embert aligha tudna felfedezni. De más okból sem nevezzük mi magunkat fajmagyaroknak. Mert mi faji megkülönböztetést nem ismerünk, nem is akarunk ismerni. Egyik «»•tee?. rgiUe« 'Vij .* - ’u, ti* ,, színit elnyomók, a magyar nációnál«« a fej, magyarok, most kerültek fel a hatalom ormára. A koalíciós pártok többségét bármennyire sajználjuk is, nem nevezhetjük másnak, mint magyar nacionalistáknak, akik folyton hazaszeretetet prédikálnak — a maguk hasznára, akik hazaárulónak mondják a proletárt, amiért összefogom a másajkú testvérével, egy falattal több kenyeret kér. Hangadó szerepet játszanak most a koalícióban az agráriusok, az ezerholdasok, akik csaknem az egész alkotmánypártot és néppártot s a függetlenségi pártnak is egy jelentékeny részét alkotják. Az agráriusok a legeslegnagyobb hazafiak, a magyar nemzet és faj dicsőségéről, az ősök nagyságáról, az átkos bécsi kézről s a magyarok istenéről prédikálnak minduntalan — de harminc krajcáros napszámot adnak, s ha csak moccan & munkás, szolgabirót, csendőrt uszítanak a nyakára. Dicsőítik az egyházat, pártolják a papokat, a kereszt jelében akarják megtartani az országot, üldözik a szabad gondolatot, utálják a szociáldemokráciát, mert az felvilágosítja a népet öt egyetlenvágyuk, a népnek sötétségben való tartítása. Ők, a legeslegnagyobb hazafiak, a fajmagyarok uszították fel a hatalmat az Ország Munkásvédő Szövetség ellen, mert meghal bennük a vér, látván a nép szervezhetiőnét a jobb megélhetésért. Mert a hazaszeretet, az isten, a vallás, az állami rend fogalma — ez mind puszta zsebérdek náluk. A haza arra jó, hogy a nép dolgozzon érte, mert hiszen a haza az övéké; az isten arra jó, hogy őrködjék az ő kizsákmányoló rendjük felett; a vallás arra jó, hogy féken tartsa a nyomorgók és elnyomottak lázongó lelkületét. így fogják fel, igy hamisítják meg ők a haza, az isten s a vallás nagy fogalmát! Nap-nap után mind megdöbbentőbb«) tárul elénk az új korszak. Tapsol a képviseőhárz óriási többsége, mikor a hajsza indul a munkásnép szervezetei ellen. Tapsol, midőn a közoktatásügyminiszter tanácsosa nyíltan hirdeti, hogy a felekezeti türelmetlenséget be kell vinni az iskolába. Tapsol, midőn az igazságügyminiszter bejelenti, hogy lábbal fogja tiporni a sajtószakbírságot! De tombol e többség, midőn akad egy-két képviselő, aki helyteleníti a középkor visszaállítását. Hát ezek azok a nemzeti hősök ? Ezek a nemzeti küzdelem vezérei? Ezek lazították fel az országot a Fejérváry-komány törvénytelse esetek vedetei ellen? Hisz ezek még a Fejérváry-konmány embert az őstermészet csak olyannak ad mint a másikat. Különbözik-e német trón? kéthetes fia egy kocsis kéthetes fiától ? Mem ér többet egy herceg hullája az árok mentét szenvedett koldus hullájánál? S éppen egy erőség dolgában mi különbség van a magyar, van, más nemzetiségű között? Csak a nyelvük különbözik, de a szivük egyformán dobog, a gyomruk egyformán korog. A szivük keserűséggel eltt íren szabadságért dobog, a gyomruk a népnyugzók kapzsisága miatt éhségtől korog és ez jobban összefűzi a magyart a románnal, tóttal s a többi fajtával, mint ahogy a nyelvi különbség elválasztja őket. Egyszóval, fajmagyarnak nevezik magukat e tőkések, az ezerholdasok, az uralkodó osztály tagjai. Magyar voltukkal, a háromszinű lobogóval, hazafias szólamokkal leplezik azt az egyetlen őszinte törekvésüket, hogy hatalmukat, vagyonukat, jogaikat a nép rovására gyarapítsák Ha sztrájkolsz, ha jobb munkabért kérsz, ha nem hallgatsz a népbolondító papokra, ha panaszkodni jogtalanságod és nyomorod miatt, akkor téged hazátlan bitang szocialistának neveznek a faji magyarok. Ők a magyar nacionalisták, akik úgy létezik, most kezdik elérni hallamuk tetőpontját Mert a képviselőház többségi pártjaiban ők alkotják a többséget. Hozzájuk tartoznak az agráriusok, a tőkések úgy az alkotmány-, mint a függetlenségi párton, azon felül is szószátyár díszfa anaffijak és fitiálisok tmudeniól© rangban és vallásban, akik szintén elég szép számmal varnnak képviselve.