Szabad Szó, 1939. július-augusztus (41. évfolyam, 31-32. szám)
1939-07-30 / 31. szám
NÉPPEL A NÉPÉRT! Előfizetési «Pakt 4 / V Politikai hetilap Szabad Szó és Képes Világlap Mezőgazdasági szaklap, külön címszalagzal MBBB IKft HBPlík ESSEK Uccal árusítását az eposz 1940 Január Mg: ■X« Hf 11» JB mak fik ' «fii gAfi'ifitt Csomagos küldés esetén: flHff BWk ff a HB ff HB jjff fii Éf Megjelenik minden vasárnap % pengő 90 fBB ^ aaR IEEE Jp » Ek SmB rnnjiB tfr . . HL#a »L JBK SBL teSKUr mmBBr SEsBsLrf 'Mg Budapest. Amerikába erre 3 dollar ^ Telefon: is7-679. Egyes szám ára 10 fillér Posta takp. csekkszámla ez. 4215 Negyvenegyedik évfolyam, 31. sz. Felelős szerkesztő: SZABÓ PÁL Budapest, 1939. július 30. HETI 8€ AINI C BC ) A KORMÁNYZÓ Varga József iparügyi államtitkárt iparügyi miniszterré nevezte ki. A SZOVJET-MONGOL csapatokat, amelyek ismételten átlépték a Khalki-folyót, a japánok visszaverték. A MINISZTERTANÁCS, Kárpátalja problémáival, továbbá a Ház munkarendjével és a házszabályrevíziós tervezettel foglalkozott. A KÉPVISELŐHÁZ hétfőn már tárgyalja a házszabályrevízióra vonatkozó indítványt. 60 ANGOL BOMBAVETŐGÉP Franciaország felett gyakorlatozott. A PAPA enciklikát ad ki, melyben a világbékére hívja fel az egyes államokat, ZOG ALBAN KIRÁLY és felesége a gyermekük egészségi állapotára tekintettel nem utaznak el Oslóból. ELTŰNT a kassai premontreiek templomából egy háromméteres perzsaszőnyeg. MUSANOV, a bolgár képviselőház elnöke, kedden reggel fél kilenc órakor többnapos látogatás után elhagyta Franciaországot. A „REPÜLŐ ERŐD“, az amerikai légiflotta büszkesége három országos magassági rekordot állított fel ezer-kétezer és ötezer kilós terheléssel. BLÉRIOT harminc évvel ezelőtt 1909 július 25-én repülte át huszonöt lóerős gépével a La Manchecsatornát s harminchét perc alatt ért a francia partról az angol partvidékre. A FÖLDRENGÉSTANI Obszervatórium budapesti készülékei július 25-én 4 óra 43 perc 04 másodperckor földrengést jeleztek. A földmozgás Budapesten 15 percen át volt észlelhető. Levél a parasztfiatalsághoz! Kedves Barátaim ! Nagyon sokkal közületek már találkoztam a pécsi és a debreceni parasztifjúsági konferenciákon, ahol szépeket terveztünk a parasztságról és jövőjéről; országos barangolásaim során is összebarátkoztam néhányatokkal, de akiket nem ismerek, azokat is mindig úgy tekintettem, mint barátaimat, testvéreimet. Most ennek a barátságnak a jogán fordulok Hozzátok. Bizonyára már értesültetek arról, hogy megalakult a Nemzeti Parasztpárt. Nagyon szeretném, ha e hír hallatára nem csóválnátok fejeteket és nem legyintenétek lemondóan, hogy megint egy párt, mikor már éppen elegetek van a pártokból. Jól tudom, hogy a magyar falvak népét állandóan csábítják és szervezik a különböző pártokba. Minden évben új nevekkel és a megváltás ígéretével találkoztok, s mindezideig nem tettek semmit a parasztságért. A jelekből ítélve tovább is ez lesz a helyzet, hacsak a parasztság észbe nem kap és be nem látja, hogy az ő helye nem a különböző divatos pártokban van, hanem a saját pártjában, a parasztpártban. A Nemzeti Parasztpárt megalakult, s most hívunk benneteket, hogy fiatal erőitekkel legyetek segítségünkre. Nagy felelősség terhel benneteket is, nemcsak bennünket, mert rajtatok áll a következő parasztgenerációk sorsa. Eddig a parasztság szlgos küzdelmei mind elbuktak, mert a parasztság széthúzott, pártoskodott, erőit szétforgácsolta és könnyen elbánhattak vele. Most meg kell teremteni a parasztegységet, hogy soha többet senki ki ne használhassa egyéni céljaira a parasztságot, s ebben nektek lesz a legtöbb munkátok. Fiatalok vagytok, még nem rontott el benneteket a politika, a választási korupció, még hisztek a parasztságban és a jövőben s ha ez így van, nem térhettek ki az idő szava, a történelem parancsa elől: a fajtátokat kell szolgálnotok. Barátaim, nem ígéretekkel, nem a szokásos politikai frázisokkal állunk elétek. Igényesebbek vagyunk: mi egy új paraszt életforma programjával indulunk a harcba s a parasztság politikai megszervezése mellett a gazdasági, társadalmi és kulturális tömörítésére is gondolunk. Olyan múlt áll mögöttünk, hogy csak azt tehetjük. Akik elindítottuk a Nemzeti Parasztiért gondolatát, egytől-egyig már hosszú évek óta írással és szóval harcolunk a parasztság emnelt sorsba emeléséért, jogaiért és boldogulásáért s nem egy közülünk a bíróság elé került s börtönt kapott. Mi már akkor követeltük a földreformot, amikor a mostani hangoskodók erre zsidóbérencséget kiáltottak. Mi akkor álltunk oda a parasztság mellé, amikor a parasztságot még lenézték és megvetették azok, akik most keblükre akarják ölelni. Mi nem tehettünk másként, mert a parasztságból jöttünk és mi sohasem fogjuk cserbenhagyni és elárulni a fajtánkat. Hívunk benneteket fiatal paraszt barátaim a munkára. Rengeteg mulasztást kell pótolni és nagy terveket kell megvalósítanunk. Ne gondoljátok, hogy Magyarországon nem lehetne reformokat csinálni, mert eddig nem csináltak. Lehet, csak nem volt legény a gátra. Ezért van rátok szükség, mert gátakat kell építni idegen szándékok és idegen eszmék, mint a Tisza vagy a Kőrösök áradó hullámai ellen, s ha ez megtörtént, akkor a gátak védelmében megkezdhetjük az új Magyarország építését. Abban a reményben, hogy megértitek hívó szavunkat, baráti szeretettel köszöntelek mindnyájatokat: Kovács Imre. Napról-napra szükséges, hogy időnként megnézzük a múltak tanulságait, mert azokban népünk, országunk létének szinte minden kérdésére igaz feleletet kaphatunk. Ma, amikor olyan sok szó esik az ország függetlenségéről, nemzeti függetlenségünk és önállóságunk megóvásáról, mely idők tanulságait vehetnénk figyelembe leginkább, ha nem az E18-as szabadságharcét? Az erről a korról szóló történelmi könyveket lapozgatva, azt találjuk, hogy a nemesség legjobbjai belátták s kimondták, hogy a nemzetet szabaddá tenni és a szabadságot megvédeni csak akkor lehet, ha a nemesség lemond a kiváltságokról ... Deák Ferenc, a haladó szellemű nemesség egyik vezére azt így fogalmazta meg: „...csak ott igazán boldog és virágzó a haza,ahol a földet szabad kezek mivelik, ott erősa nemzet, hol a tulajdont és függetlenséget szabad kezek védik." Kölcsey Ferenc pedig,a Himnusz írója, így beszélt az országgyűlésben: „Kötelességünk úgy intézni az ország dolgait, hogy a nép egyszer tulajdoni és polgári jogokat nyerjen s ezáltal a polgári alkotmány 700.000 puhaság és szegénység által elaljasodott lélek helyett 10 millión felülemelkedhető igaz lelket nyerjen.“ De fölsorakoztathatnánk akár egy egész könyvre valót is az ilyen emelkedett szellemű megnyilatkozásokból, így írtak és beszéltek akkor az uralkodó nemesség legjobbjai. Igaz, hogy a szabadságharc elbukott a hatalmas túlerő ellenében, de a nemzet a fölszabadított jobbágysággal olyan csodáikat művelt a harcban, hogy méga vereség után is egy új föltámadásnak kellett jönni. És ugyan nem lett volna-e más a szabadságharc kimenetele, ha a jobbágyság fölszabadítása nem a legutolsó percben történik? Nem árt ezeken a tanulságokon elgondolkozni azoknak az uraknak, akik ma olyan sűrűn hangoztatják aggódva az ország függetlenségét, viszont egyszer sem idézik Deák Ferenc szavait: „Ott erős a nemzet, hol a tulajdont és fügetlenséget szabad kezek védik“... Bizony, önállóságunk legbiztosabb záloga csak a szegénységből fölemelt sokmillió magyar lehet! De azoknak is szól a múlt tanítása, akik — mint hirdetik — a nép jobb sorsát akarják és ezt idegen példák lemásolásától, sőt idegen segítségtől várják. Várjon Petőfi és Táncs is, akik igaz harcosai voltak a magyar nép szociális fölemelkedésének, nem azt tanították-e, hogy ez a fölemelkedés csak szabad országban történhetik meg? Petőfi nem csak életével, de halálával is megpecsételte ezt a tanítást! S várjon nem az ő tanításukat igazolta a szabadságharc utáni két évtizedes elnyomatás? A múltak példája sok mindenre figyelmezteti