Szabad Szó, 1946. január-június (48. évfolyam, 1-141. szám)
1946-01-01 / 1. szám
A Új döintések előtt«»» Irlas Darvas Jasse? TÖRTÉNELEM ÉS AZ EMBERI TÁRSADALOM nehéz vajúdással, tragédiákat áldörögtető válságai s reményteljes hajnalodásai nem tisztelik a szokványos dátumokat. Maguk teremtenek maguknak dátumokat: szőrnyíreket és véreseket vagy bíztatókat és dicsőségeseket. Az embernek azonban kellenek a mért földkövek, amelyeknél megállhat visszanézhet, mérlegelhet és új erőt gyűjthet, új feladatokat tűzhet maga elé, a legközelebbi stációig. Most itt állunk egy ilyen mértföldkőnél, 1945 és 46 határán. Az elmúlt esztendőről ne beszéljünk sokat. Végigéltük szenvedéseit, örömeit vérrel, pusztulással törlesztettük a múlt adósságait s az uraink bűnéből szétvert ország romjain elkezdtük egy új haza, a mi igazi hazánk építését. Szenvedésben és veszteségben is, jó lehetőségekben ,istalán soha nem kaptak annyit egy summában ezer esztendő mai gyár nemzedékei, mint mi az elmúlt esztendőtől. Nem volt még nemzedék, amelyre ennyire illettek volna a Himnusz szavai: ,Megbünhődte már e nép a múltat s jövendőt...“ Magyarok milliói bűnhődtek, egy egész nemzet bűnhődött a mailért, amelyért CiUtí w.vi'CÄ thC-fjiy -.rí- C\. c i-A. ’ ■felelősek- és a szenvedések fejében milliók kaptak, egy egész nemzet kapott lehetőséget a szabad és emberhez méltó élet megteremtésére. a KÉRDÉS most ez: vájjon lesz-e elég erőnk, öntudatunk JL_* és elszánságunk, hogy valóságot teremtsünk ebből a lehetőségből? A most kezdődő esztendőben sok minden eldől nemzetünk életében. E döntések egy részében ott érezzük még a múlt bűneit és terheit — másrészben azonban egyedül rajtunk múlik, hogy mit csinálunk jól s mit rosszul. A ránk következő hónapokban még mindig a fizikai lét gondjai lesznek a legsúlyosabbak. Ezeken a gondokon a saját erőnkből egészen az új termésig nem is tudunk kielégítő eredménnyel segíteni. De az már rajtunk múlik, hogy a meglévő keveset igzzágosan osszuk el, hogy becsületes rendet teremtsünk az elosztás és termelés mai anarchiájában s ne engedjük, hogy milliók nyomorából ezrek vagy tízezrek szsimára terüljön dús asztal, szülessen jólét és vagyon, pártunk a kormányzat renndtteremtő erőfeszítéseit őszinte rokonérzéssel figyeli és támogatja, de az a kívánságunk, hogy az odáig történt intézkedések csak * kezdetet jelentsék. Kétféle banállizmust kell itt sürgősen és gyökeresen. kiirtani. Az egyik a gazd d£tsági életben építette ki a maga jól körülbástyázott rablóvárait, a másik pedig a közéletben. Az *egyik üzletel, seftel, harácsolt— a másik korrumpál, vagy öszszeesküvéseket sző az új magyar demokrácia ellen- Szemérmetlenségben és veszedelmességben egyik sem marad a másik mögött. ..Iadéktalanul fel kell venni vellük a harcot, immár nemcsak jelszavakkal s fenyegetésekkel, hanem tettekkel is. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a napi gondok és bajok zűrzavarában messzebbre is kell néznünk Olyan döntéseket is tennünk kell, amelyek nemcsak a nehéz idők átvészelését biztosítják, hanem alapot raknak új nemzeti életformánknak. MINÉL ELŐBB rendezni kell az államformánkat. Az ideiglenesség állapotának ezen a téren is meg kell szűnnie , nem szabad engedni, hogy a király nélküli királyság torz formája után az elnök nélküli köztársaság bizonytalansága merevedjék ránk. Pártunk vezére, Veres Péter, már megmondotta parlamenti beszédében, hogy a Nemzeti Parasztpárt népköztársaságot akar- S velünk együtt ezt akarja a magyar nép túlnyomó nagy többsége, benne a sokmilliós dolgozó magyarság. Népköztársaságot, amelyben a nép bizalma és szeretete állít maga fölé államfőt — államfőt, aki a népakarat jogán vezet és a népnek , felelős. A leghatározottabban szemben állunk mindenféle legitimista és restaurációs ábrándozással: a múltat még visszajáró kísértetek képében sem akarjuk. Az 1946-os esztendő meghozza számunkra a békeszerződést is. A moszkvai megegyezés értelmében a velünk kötendő béke feltételeit a három baráti nagyhatalom: a Szovjetunió,az Egyesült Államok és Angliai külügyminiszterei dolgozzák ki. Viszont aafasens meg kell tennünk,Ver - e e döntések előtt az illetékesek megismerhessék a mi álláspontunkat is: lássák békés, jó szándékainkat, eddigi erőfeszítéseinket s eredményeinket, demokratikus átalakulásunk bizonyítékait és nemzeti érdekeink jogosságát. Ehhez azonban befelé is megfelelő közvéleményt kell teremtenünk. Egyfelé küzdenünk kell a soviniszta túlzások feléledése ellen, amelyek csak arra jók, hogy a körülöttünk élő népeknél s a demokratikus nagyhatalmaknál is bizalmatlanságot ébresszenek velünk szemben, hogy még jobban megnehezítsük a határokon kívül élő magyarság sorsát, hogy mások a ,,feléledő magyar imperializmus“ vádjával fegyvert kovácsoljanak még jogos nemzeti kívánságaink ellen is. Másfelé viszont küzdenünk kell az olyan, felfogás ellen, amely a másik végletbe esve a nemzed mazochizmust szuggerálja egyetlen lehetséges maga-tartásként. Nemzeti realizmust kell az egész magyarságban kiformálnunk: egy nem soviniszta és nem imperialista, de ugyanakkor nem szolgalelkű, új nemzeti öntudatot. Gazdasági téren olyan alapvető döntéseket kell tennünk, amelyek a politikai demokrácia mellett a gazdasági demokrácát is biztosítják, ame-lyek a tőke kizsákmányolásával szemben megvédik a dolgos jj milliókat. Pártunk éppen ezért örömmel üdvözli a bányák államosítására vonatkozó törvényjavaslatot. Mi a magántulajdon alapján állunk s mindig is a magántulajdonon alapuló jj jj társadalmi redszer harcosai le- iszűrik — de éppen ezért nem vagyunk hajlandók eltűrni, hogy a mammutvállalatok, óriási tőkés érdekeltségek, trösztök és kartellek, bankok és egyéb hatalmasságok gyarmatnak tekintsék is a dolgozó magyar milliókat is s ha lehet, kisemberek tízezreit forgassák ki munkájuk hasznán . Súlyos, nehéz történelmi évet zártunk le magunk mögött, századok óta a legnehezebbet. A romokon túl, a régi politikai rendszer eltakarítása mellett igazán történelemformálóvá .Et a döntő esemény avatja ezt a keserves esztendőt, hogy hosszú idők véres és vértelen harcainak célja milliók vágya és legjobbjaink álma most végre kezd beteljesülni: a nép, a legsörnyarúbb magyar sors népe, a szegényparasztság megérkezett a mélyből. Rettenetes pusztulások közepette megszűnt az „áttörhetetlen közeg“, nincs semmi akadály, ami visszatartja a felszabadult friss erőket. Birtokon és egyben nemzeten kívül a nép most rendezi sorait, hogy az ország életének, a nemzeti élet minden (politikai, gazdasági és művelődési) területén elfoglalva az őt megillető helyet, végre otthon is érezhesse magát a saját hazájában. A történelemformáló év határkövénél felkerestük ennek a mélyből napfényre tört népnek kétségkívül legeredetibb, legjelegzetesbb képviseletei: Veres Pétert, a Nemzeti parasztpárt országos elnökét♦ író és politikus. Könyvek és harcok gazdag eredményei vannak mögötte. Mikor az irodalmi életben már súlya lett, „Számadás“ címen könyvet írt küzdelmes feltörekvéséről. Most is ilyen számadást várunk tőle osztálya beérkezéséről, • Szilveszteri számadást és ugyanakkor újévi kitekintést az elkövetkezendő eseményekre. „Egy kerek ember spóra, amint vidáman pillant körül a világban" — jellemezte tartalálkokb őt MóriczZsigmond. Így szerettük volna, ha most is vidáman pillantana körül e romavilágban és világos, bölcs logikájával a magyarság és a parasztság jövőjéről beszélne. Számtalanszor hangsúlyozta, hogy amikor a szegényparasztságot említi, nemcsak osztálykérdésről van szó, hanem magyar kérdésről. Most majd meglátjuk — Évekkel ezelőtt könyvében válaszolt arra az Ady.kérdésre, ho£7 „mit ér az ember, ha magyar?“ — megtoldva saját kérdőjelével — és még ráadásul paraszt is? A lezárult év történelmi eseménye tolán, mi ma a válasza erre a kettős kérdésre, ami tulajdonképpen egyetlen egész: sorsunk lényege? — Most majd meglátjuk — hangzik Veres Péter válasza. — Ezer esztendeje soha nem próbált háttá ki a magyar?:' • demokratikus önkormányzók pességedt és ezért terjedt el köztünk a tévhit, hogy turáni átok ül rajtunk, hogy nekünk Mohács kell és ezért sóhajtozott egyik-másik magyarunk, hogy mit ér az ember, ha magyar... Hát most majd meglátjuk. A kezdetén vagyunk, de hogy még ebben a beszélgetésünkben séma bús magyar légvárakban járjunk, beszéljünk először arról, amiből élünk. — Ahhoz viszonyítva, ami most egy éve volt — tereli a szót Veres Péter a hétköznapi gondok felé —, mezőgazdasági "'me'é,yünk helyreállítása terén vigasztaló jelenségeket látunk. Egyrészt állatállományunk is több maradt, mint amennyi a háború hónapjaiban látszott s ha van baj, főleg abból van, hogy ez a meglévő állatállomány tenyésztésre alkalmatlan és nagyon gyors szaporodásra nem számíthatunk. Jövőre elegendő kenyeret remélhetünk — Egyes vidékekét eltekintve, ahol a parasztság nagyon szervezeten és teheresen a szántás-ve■és olyan arányban megtörtént, hogy a földművelésügyi minisztériumból befutott jelentések szerint az őszi vetésterület legköze- Ul a hárommillió holdó. Ez háromnegyed része a békebelinek, azonban JcözePe® termés mellett még a jóvátételi fizetéseken túl is elegendő kenyeret remélhetünk felőle. Most mit én ia belemelegszeim a napi gondokba és a hajdan híres magyar gyümölcs, és főzeléktermelés jövője kezd érdekelni. — Hogy egyebünk hogyan lesz, gyümölcsünk és főzelékünk, az sokban függ az időjáráson túl a magyar nép és a földre ívelés ügyes kormányzat ügyességétől és éberségétől. Emelőre a gyümölcstermelés terén van nagy veszedelem. Védekezőszerek hiánya és a fák gondozatlansága, a pajzs tetű és minden élősdi elszaporodása olyan veszedelem, amelyet ma még felmérni sem tudunk. Szőlő, gyümölcs — Az elmúlt tíz-tizenöt év óta Magyarországon hatalmas arányú csemegeszőlőtermelés és általában minőségi termelés alakult ki. Fiat ■el fácskáink százezrei most vannak termőképes állapotban. Legfelső feladatunk a védekezőszereis gyártását és arányos, elbírható áron való elosztását megszervezni. Mert ha nem, a fekete kereskedellem a jövő évben ki fogja rabolni egész gyümölcs- és ízelőtemetésünket. — Ax .elmeik emnsencébe» au 3. gyalázat történt meg velünk, hogy' még leeelékütik sincs, hogy egy kilogramm káposztáért £3—40.00& pengőt kell űzetnünk... — rá-és* tovább a beszélgetés fonalát. — Én tavaly február első napján, — folytatja Veres Péter, — mikor ostrom után kibújom a pincéből, első cikkem az első budapesti demokratikus magyarnapilapban arról szólt, hogy mindenki termeljen ott, ahol és amenynyit tud: főzelékeket. Azonban a városi lakosság jórésze inkább fekenésbe és az országúton való kuncsorgásba kezdett, mintsem, hogy a vára® környékén megművelje konyhakertjét. A híva áioa kca'ncwvac.íi as Vol'y mert a melegházak tönkrementek ás a háború miatt nem is tudták idejében elkezdeni A szárazkentegzet az aszálytól és rossz munkától szenvedett. Ennek a jövőben nem szabad előfordulnia. A földmívelésügyi kormányzat és a megyei, városi, községi, gazdasági vezetők gondoskodjanak róla, hogy a konyhákért munka már kora tavaszal meginduljon és legalább főzelékünk legyen a kenyér mellé, mert zsírra és húsra még sokáig nem számithatunk. Békét a falu és város között — Mié várhatónk a beszolgáltatás és a jövő évi közellátás terén? — Az új termésig, mint már sokszor megmondtuk, sem rend, sem elegendő élelmiszer nem lesz. Ahhoz, hogy a megyévet igazságosan elosszuk, az kellett volna, hogy még a nyár elején a kormány elfogadja a Nemzeti P*arasztpártnak javaslatát az intézményes közellátásról és a bérszolgáltatási rendszer intézményes kiépítéséről- Most már olyan kevés készlet van a termelőknél, és az állam rendelkezésére álló raktárakban is, hogy a gyűjtőakciók akár üzleti, akár kényszereszközökkel, különösen a más közlekedési viszonyok mellett. Az magyar nép most saját erejéből meg tudja ragadni sem kerekét... Beszélgetés Veres Péténél az újévi kényénél, a békeszerződésről és végül arról, hogy mit ér az ember, ha magyar és paraszt ®5fidds 1946 Január 1Í ^ Ä évMmm» 1 szám I íl E M I E T I PAHSlIPÍiT KÖZPONTI N I N U P J Ä ból, életük alapját jelentő ki magántujdonaikból ! EZEKKEL A HATALMASSÁGOKKAL SZEMBEN a múltban a dolgozó parasztság is mindig a rövidebbet húzta: parasztok milliói fizették meg a gazdasági válságot, az iparpolitika mesterkedéseit, a bankkrachot, ők fizették meg legsúlyosabban, vérrel és szenvedéssel, a profitért csinált háborút. Viszont még ma sincs megvédve velük szemben a dolgozó parasztság. Láthatjuk ezt már ma is, amiben a parasztságnak kell legtöbb áldozatot hozni az újjáépítésért — viszont a nagytőke lehetőleg minden alól kibújik, szépen restaurálódik, sőt, új vagyonok születésével szépen szaporodik is... Olyan alapvető intézkedéseket akarunk tehát, amelyek megvédik dolgozó, küszködő kisparasztságunkat mindenféle kizsákmányolás ellen. A szövetkezeti rendszer komoly kiépítésére gondolunk elsősorban, amelyben a szép szavakon kívül eddig még alig történt valami. Alig történt, mert a „gyarmatot“ féltő gazdasági hatalmasságok a kulisszák mögött mindent megtesznek, hogy megakadályozzák az igazi szövetkezeti mozgalom kialakulását... 1946 komoly döntések éve lesz. Mi mindent meg fogunk tenni, hogy ezek a döntések ne a régi rendszer restaurálását segítsék a „demokrácia“ címkéje alatt, hanem a népi demokrácia útján vigyék előbbre sokat szenvedett nemzetünket. Mindenütt ott leszünk, segítséggel, ahol a népért, a nép érdekében történik valami, de mindenki ellen harcolni fogunk, aki a régi szolgaság helyett egy új szolgaságot akar a nép nyakára telepíteni. &#&. ifit / A(