Szabad Szó, 1946. január-június (48. évfolyam, 1-141. szám)

1946-01-01 / 1. szám

Új doiatések előtt«»» Irlas Darvas J&asse? A TÖRTÉNELEM ÉS AZ EM­BERI TÁRSADALOM nehéz vajúdással, tragédiákat áiibö- zögteto válságai- s reményteljes hajnalod ás ai nem tisztelik a szok­ványos dátumokat. Maguk terem­tenek maguknak dátumokat: szőr nyíreket és véreseket vagy bízta sókat és dicsőségeseket. Az em Bernek azonban kellenek a mért földkövek, amelyeknél megállhat visszanézhet, mérlegelhet és új erőt gyüj'het, új feladatokat tűz­het maga elé, a legközelebbi stá­cióig. Most ftt állunk egy ilyen mért- földkőnél, 1945 és 46 határán. Az elmúlt esztendőről ne be­széljünk sokat. Végigéltük szen­vedéseit, örömeit vérrel, pusztu' lássál törlesztettük a múlt adós­ságait s az uraink bűnéből szét­veri ország romjain elkezdtük egy új haza, a mi igazi hazánk építéséi. Szenvedésben és veszte­ségben is, jó lehetőségekben .is- talán soha nem kaptak annyit egy summában ezer esztendő mai gyár nemzedékei, mint mi az el­múlt esztendőtől. Nem volt még nemzedék, amelyre ennyire illet­tek volna a Himnusz szavai: ,-Megbünhődte már e nép a múl­tat s jövendő1...“ Magyarok mii* l ói bűnhődtek, egy egész nemzet bűnhődött a mailért, amelyért CiUtí w.vi'CÄ thC-fjiy -.rí- C\. c i-A. ’ ■felelősek- — s a szenvedések fe­jében milliók kaptak, egy egész nemzet kapott lehetőséget a sza­bad és emberhez méltó élet meg teremtésére. a KÉRDÉS most ez: vájjon íesz-e elég erőnk, öntudatunk JL_* és elszán Ságunk, hogy valósá' go" teremtsünk ebből a lehető­ségből? A most kezdődő esztendőben sokminden eldől nemzetünk éle­tében. E döntések egyrészében ott érezzük még a múlt bűneit é& terheit- — másrészben azon­ban egyedül rajtunk múlik, hogy mit csinálunk jól s mit rosszul. A ránk következő hónapokban még mindig a fizikai lét gondjai lesznek a legsúlyosabbak. Ezeken a gondokon a saját erőnkből egé­szen az új termésig nem is tu­dunk kielégítő eredménnyel segí­teni. De az már rajtunk múlik, hogy a meglévő keveset igzcágo- san osszuk él, hogy becsületes rendet teremtsünk az elosztás és termelés mai anarchiájában s ne engedjük, hogy milliók nyomorá­ból ezrek vagy tízezrek 6zfimára terüljön dús asztal, szülessen jó­lét és vagyon. pártunk a kormányzat reaad- tjeremtŐ erőfeszítéseit őszinte ro- kcnérzéssei figyeli és támogatja, — de az a kívánságunk, hogy az odáig történt intézkedések csak * kezdetet jelentsék. Kétféle ban- áiiizmust kell itt sürgősen és gyö­kerese.-. kiirtani. Az egyik a gazl d£t$ági életben építette ki a maga jól körülbástyázott rablóvárait, _ a másik pelig a közéletben. Az *egyik üzletel, seftel, harácsol- i— a másik korrumpál, vagy ösz- fBöesküvéseket sző az új magyar demokrácia ellen- Szemérmetlen­ségben éö veszedelmessé gben egyik sem marad a másik mögött: >.!' adéktalanul fel kell venni ve- Vük a harcot, immár nemcsak jel­szavakkal s fenyegetésekkel, ha­nem tettekkel is. ~ Hangsúlyozzuk azonban, hogy * napi gondok és bajok_ zűrzava­rában messzebbre is kell néznünk Olyan döntéseket is tennünk kett. amelyek nemcsak a nehéz idők átvészelését biztosítják, hanem alapot raknak új nemzeti élet­formánknak. M INÉL ELŐBB rendezni kell az államformánkat. Az ideiglenesség állapotának ezen a téren is meg kell szűnnie a nem szabad engedni, hogy a ki­rály nélküli királyság torz for­mája után az elnök nélküli köz" társaság bizonytalansága mere­vedjék ránk. Pártunk vezére, Veres Péter, már megmondotta parlamenti beszédében, hogy a Nemzeti Paraszipárt népköztár­saságot akar- S velünk együtt ezt akarja a magyar nép túlnyomó nagy többsége, benne a sokmil­liós dolgozó magyarság. Népköz- társaságot, amelyben a nép bizal­ma és szeretete állít maga fölé államfőt — államfői, aki a nép­akarat jogán vezet és a népnek , felelős. A leghatározottabban szemben állunk mindenféle legi­timista és restaurációs ábrándo­zással: a múltat még visszajáró kísértetek képében sem akarjuk. Az 1946-os esztendő meghozza j számunkra a békeszerződést is. A moszkvai megegyezés érteimié­ben a velünk kötendő béke fel­tételeit a három bafáti nagy­hatalom: a Szovjetunió, taz Egye­sült Államok és Angliai külügy­miniszterei dolgozzák ki. Viszont aafasens meg keil tenn-anli, -V<r - <. e döntések előtt az illetékesek megismerhessék a mi állas,pon­tunkat is: lássák békés, jó szán­dékainkat. eddigi erőfeszítésein­ket s eredményeinket, demokra­tikus átalakulásunk bizonyítékait és nemzeti érdekeink jogossá- g gát. Ehhez azonban befelé is megfelelő közvéleményt kell te­remtenünk. Egyfelé küzdenünk kell a soviniszta túlzások feléle­dése ellen, amelyek csak arra jók, hogy a körülöttünk élő né­peknél s a demokratikus nagy­hatalmaknál is bizalmatlanságot ébresszenek velünk szemben, hogy még jobban megnehezítsük a határokon kívül élő magyarsag sorsát, hogy mások a ..feléledő magyar imperializmus“ vádjával fegyvert kovácsoljanak még jogos nemzeti kívánságaink ellen is. Másfelé viszont küzdenünk kell az olyan, felfogás ellen, amely a másik végletbe esve a nemzed mazochizmusi szugge- rálja egyetlen lehetséges maga- | tartásként. Nemzeti realizmust kell az egész magyarságban kiformálnunk: egy nem sovi­niszta és nem. imperialists, de ugyanakkor nem ® szolgalelkű, új nemzeti öntudatot. G azdasági téren olyan alapvető döntéseket kell ten­nünk. amelyek a politikai demokrácia mellett a gazdasági d&mokráóát is biztosítják, ame- ! lyek a tőke kizsákmányolásával 3 szemben megvédik a dolgod jj milliókat. Pártunk éppen ezért örömmel üdvözli a bányák Í államosítására vonatkozó tör­vényjavaslatot. Mi a magántu­lajdon alapján állunk s mindig l is a magántulajdonon alapuló jj jj társadalmi redszer harcosai le- j ; szűrik — de éppen ezért nem ! vagyunk hajlandók eltűrni, hogy 5 mammutvállalatok, óriási tőkés í: érdekeltségek, trösztök és kar- | tellek, bankok és egyéb hatal­masságok gyarmatnak tekintsék jj a dolgozó magyar milliókat is j ha lehet, kisemberek tízezreit j forgassák ki munkájuk haszná- 5 9t i magyar nép most i saját erejéből meg tadja ragadni som kerekét... Beszélgetés Veies Péténél az újévi kényénél, a kékeszejzcdésiől és végül arról, hogy mit ér az ember, ha magyar és paraszt Súlyos, nehéz történelmi évei zártunk le magunk mögött, szá­zadok óta a legnehezebbet. A ro­mokon túl, a régi politikai rend­szer eltakarítása mellett igazán történelemfacrmálóvá <ht a döntő esemény avatja ezt a keserves esztendőt, hogy hosszú idők vé­res és vérleien harcainak célja milliók vágya és legjobbjaink ál' ma most végre kezd beteljesülni: a nép, a legsOrnyarúb b magyar sors népe. a szegényparasziság megérkezett a mélyből. Rettene­tes pusztulások közepette meg* szűnt az „áttörhetetlen közeg“, nincs semmi akadály, ami vissza­tartsa a felszabadult friss erőket. Birtokon és egyben nemzeten hé­vül a nép most rendezi sorait, hogy az ország életének, a nem­zeti élet minden (politikai, gaz' dasági és művelődési) területén elfoglalva «z őt megillető helyet, végre otthon is érezhesse magát a saját hazájában. A történelemformáló év határkö­vénél felkerestük ennek a mély­ből napfényre tört népnek kétség* kívül legeredetibb, legjeUegrete- sloö képviseletei: Veres Pétert, a Nemzeti pa-rasztpárc országos elnökét♦ Író és politikus. Köny­vek és harcok gazdag eredményei vannak mögötte. Mikor az iror dalmi életben már súlya lett, „Számadás“ címen könyvet írt küzdelmes feltörekvéséről. Most is tlyen számadást várunk tőle osztálya beérlszéséről-, • Szilvesz­teri számadást és ugyanakkor új­évi kitekintést az elkdiietkezendő eseményekre. „Egy kefék ember' spóra, amint vidáman pillant kö­rül a világban" — jellemezte ta~ taláJLcktn őt Móricz 'Zsügmond. Így szerettük volna, hä most is vidáman pillantana körül e rom' világban és világos, bölcs logiká­jával a magyarság és a parasztság jövőjéről beszélne• Számtalanszor hangsúlyozta, hogy amikor 5 a szegényparasziságot említi, nem­csak osztálykérdésről van szó, hanem magyar kérdésről, Most majd meglátjuk — Évekkel ezelőtt köayvlbea válaszolt arra a* Ady.kérdésre, ho£7 „mit ér az ember, ha magyar?“ — megtoldva saját kérdőjelével — és még ráadásul paraszt Is? A lezáróit év történelmi eseménye! cián, mi ma a válasza erre a kettős kérdésre, ami tulajdonképpen egyetlen egész: sorsunk lényege? — Most majd meglátjuk — hangzik Veres Péter válasza. — Ezer esztendeje soha nem próbák háttá ki a magyar?:' • demokrati­kus önkormányzók pességedt és ezért terjedt el köztünk a tévhit, hogy turáni átok ül rajtunk, hogy nekünk Mohács kell és ezért sóhajtozott egyik-másik magya­runk, hogy mit ér az ember, ha magyar... Hát most majd meg­látjuk. A kezdetén vagyunk, de hogy még ebben a beszélgetésünk­ben séma bús magyar légvárak­ban j&rjunk, beszéljünk először arról, amiből élünk. — Ahhoz viszonyítva, ami most egy ©ve volt — tereli a szót Veres Péter a hétköznapi gondok felé —, mezőgazdasági "'me'é,*űnk helyreállítása terén vigasztaló jelenségeket látunk. Egyrészt állatállományunk is több maradt, mint amennyi a háború hónapjaiban látszott sha van baj, főleg abból van, hogy ez a meglévő állatállomány te­nyésztésre alkalmatlan és nagyon gyors szaporodásra nem számít­hatunk. Jőuő'e elegendő kenyeret remélhetünk — Egyes vidékekéi eltekintve, ahol a parasztság nagyon szerve­zeten és t-ehe’eüen a szántás-ve- ■és olyan arányban megtörtént, hogy a földművelésügyi miniszté­riumból befutott jelentések sze­rint az őszi vetésterület negköze- UH a hárommillió holds -. Ez há­romnegyedrésze a békebelinek, azonban JcözePe® termés mellett még a jóvátételi fizetéseken túl is elegendő kenyeret remélhetünk felőle. Most mir én Ja beícmelegszeim a napi gondokba és a hajdan híres magyar gyümölcs, és főzelékterme, lés jövője kezd érdekelni. — Hogy egyebünk hogyan lesz, gyümölcsünk és főzelékünk, az sokban függ az időjáráson túl a j magyar nép es a földre ívelés ügy' I kormányzat ügyességétől és éber­ségétől. Emelőre & gyümölcster­melés ^erén van nagy veszedelem. Védekezőszerek hiánya és a fák gooadozatlansága, a pajzs tetű és minden élősdi elszaporodása olyan veszedelem, amelyet ma még fel­mérni sem tudunk. Szőlő, gyümölcs — Az elmúlt tíz-tizenöt év aja Magyarországon hatalmas arányú 1 csemegeszőlőtermelés és általában minőségi termelés alakult ki. Fia* ■el fácsicáink százezrei most van­nak termőképes állapoibaa. Leg« első feladaHmk a védekezőszereis gyártását és arányos, elbírható áron való elosztását megszervezni, Mer4 ha nem, a fekete kereskedem lem a jövő évben ki fogja rabolni igész gyümölcs- és íteőlőtennelé- lünké1. — Ax .elmeik emnseaööbe» au 3. gyaláz&t történt meg velünk, hogs' még lőeelékütsk sincs, hogy egy kilogramm káposztáért £3—40.00& pengőt kell űzetnünk... — iá-ős* tovább a beszélgetés fonalát. — Én tavaly február első napján, — folytatja Veres Péter, — mikor ostrom után kibúj am a pincéből, első cikkem az eLső budapesti demokratikus magyar- napilapban arról szólt, hogy min­denki termeljen ott, ahol és ameny* nyit tud: főzelékeket. Azonban a városi lakosság jórésze inkább feke éaésbe és az országúton való kuncsorgasba kezdeti, mintsem, hogy a vára® környékén megmű­velje konyhakertjét. A híva áioa kca'ücwvüc.íi as Vol'y mert a melegházak tönkrementek ás a háború miatt nem is tudták idejében elkezdeni- A szárazken- tegzet az aszálytól és rcssz munkától szenvedett. Ennek a jövőben nem szabad előfordulnia. A földmívelésügyi kormányzat és a megyei, városi, községi; gazda, sági vezetők gondoskodjanak róla, hogy a konyhákért munka már kora tavaszai meginduljon és legalább főze1 ékünk legyen a kenyér mellé, mert zsírra és húsra még sokáig asm számit* hatunk. Békét a falu és város UőzőHt — Mié várhatónk a. beszolgáltatás és a jövő évi köaellátás terén? — Az új termésig, mint már sokszor megmondtuk, sem rend, sem elegendő élelmiszer nem lesz. Ahhoz, hogy a meg'évet igazsá­gosan elosszuk, az kellett volna, hogy még c nyár elején a kor­mány elfogadja a Nemzeti ?** rasztpártnak javaslatát az in­tézményes közellátásról és a bér szolgáltatási rendszer intézmé­nyes kiépítéséről- Most már olyan kevés készlet van a termelőknél. és az állam rendelkezésére álló raktárakban is, hogy a gyűjtő­akciók akár üzleti, akár kény* szereszközökkel, különösen a máj közlekedési viszonyok mellett. ból, életük alapját jelentő ki magántuMjdonaikbóL Í nZEKKEL A HATALMÁSSA- 'j GOKKAL SZEMBEN a múltban a dolgozó parasztság is mindig a rövidebbet húzta: parasztok milliói fizették meg a gazdasági válságot, az iparpoli­tika mesterkedéseit, a bánk- krachot, ők fizették meg legsú­lyosabban, vérrel és szenvedés­sel. a profilért csinált háborút. Viszont még ma sincs megvédve velük szemben a dolgozó paraszt­ság. Láthatjuk ezt már ma is, amiken a parasztságnak keli legtöbb áldozatot hozni az újjá­építésért — viszont a nagytőke lehetőleg minden alól kibújik, szépen restaurálódik, sőt, új va­gyonok születésével szépen sza­porodik is... Olyan alapvető intézkedéseket akarunk tehát, amelyek megvé­dik dolgozó, küszködő kisparaszt- ságunkat mindenféle kizsákmá­nyolás ellen, A szövetkezeti rendszer komoly kiépítésére gondolunk elsősorban, amelyben a szép szavakon kívül eddig még alig történt valami. Alig történt, mert & „gyarmatot“ féltő gazda­sági hatalmasságok a kulisszák mögött mindent megtesznek, hogy megakadályozzák az igazi szövetkezeti mozgalom kialakulá­sát.., 1 946 komoly döntések éve lesz. Mi mindent meg fogunk tenni, hogy ezek a döntések ne a régi rendszer restaurálását segítsék a „demokrácia“ címkéje alatt, hanem a népi demokrácia útján vigyék előbbre sokai szen­vedett nemzetünket. Mindenütt ott leszünk, segítséggel, ahol a népért, a nép érdekében történik valami, — de mindenki ellen harcolni fogunk, aki a régi szol­gaság helyett egy új szolgaságot akar a nép nyakára telepíteni. ®5fidds 1946 Január 1Í ^ Ä évMmm» 1 szám- ■ I íl E M I E T I PAHSlIPÍiT KÖZPONTI N I N U P J Ä &£&. ifit / A(

Next

/
Thumbnails
Contents