Szabad Szó, 1946. október-december (48. évfolyam, 218-293. szám)

1946-10-01 / 218. szám

jezentette, Hogy a közeljövőben ■áneinkbea porondra lépnek mind­­azok, akik ed­dig hallgatásra kény­­derültek, vagy kadenciumot fo­gadtak. Újból megjelenik: a népi mozgalom folyóirata, a Válasz. Nem mindegy, hogy a felemelkedő magyar tömegeknek milyen mű­veltséget adunk. Kívánatos, hogy a legjobb, leghaladóbb magyar kultúra legyen. Kovács Imre nagy tetszéstől fá­­gért beszéde után hatalmas lelke­sedés fogadta a szónoki emelvényre lépő Veres Pétert. — Jónéhány évvel a háború előtt — kezdte beszédét a perce­kig tartó lelke® ünneplés csilla­pultával amikor mi, magyar írók, öntudatos parasztok és ér­telmiségiek már láttuk, hogy a fasizmusban gyülekező sátáni erők megint háborúba sodorják •­rilágot ás vele együtt Magyar­oss­ágot is, elhatároztuk, hogy ezt a háborút pedig a dolgozó magyar nép, de különösen az elnyomott, földnélküli és jognélküli paraszt­ság teljes gazdasági, politikai szellemi felszabadulásának kell követni És azt is elhatároztuk hogy ez a felszabadulás egyben a magyarság nemzeti felszabadulása is legyen minden gyarmati nyo­morúság, minden idegen, befolyás alól. Ezért alakítottuk meg an­nak idején a Márciusi Frontot, ké­sőbb pedig a Nemzeti Parasztpár­­tot. " — Hogyan akartuk ezt elérni? Mik voltak a céljaink? Gazdasági téren a teljes és végleges földre­­form: a föld legyen azé, aki meg műveli. Az iparban pedig a nagy- t­eites termelés, a kapitalizmus­­teljes felszámolása, a gyár, a bank, a tőké tegyen a nemzedé. Politikai téren: -az ország legyen a dolgozó magyar népé, a paraszt­ság,­­munkásság és értelmiség hármas szövetsége birtokolja az államhatalmát, vagyis legyen köztársaság és legyen benne népi demokrácia mint életforma. Szel­lemi térei: magyar népi-nemzeti iskolát, magyar népi-nemzeti saj­gód, a nemzeti irodalom, művé­szet és tudomány teljes szabad­ságát akartuk —. Külpolitikai téren: békét a­­­eleteurópai­­és középeurópai né­pekkel a dunamedencei magyar­ság egyesítését, megszabadulást az ezeréves német befolyástól, s hogy ez megtörténhessék, a ránk­­telepítsés* svábság kitelepítését követeltük.­ ­ Magyar országot! — Ez volt az állmunk, ez volt a vágyunk: ez volt nekünk az új Magyarország. Uj országban új tanbei* akartunk: * koldussá, szol* gává nyomorított, tudatlanságban, babonában, szervezetlenségben és nyomorúságban poshadó magyar parasztságból és a hazátlan bitan­goknak kikiáltott munkásságból szép, szalbad, egészséges, jól táp­lált, művelt és öntudatos magyar nemzetet akartunk. Új honfogla­lást végleges honfoglalást akar­tunk: visszahódítani ősi jussun­kat, a földet a német zsoldban élő földesuraktól, visszahódítani a magyar ipart a Weisz -Manfré­­doktól és a Trunkhahnoktól, az iskolát a Klebelbersberg—Hóma­­noktól az akadémiát és a tudo­mányok házát a Herczeg Feren­­cektől, Budapestet, az ország szi­vét a Wolff­októl és Friedrichek­­től Budakörnyékét és a Dunán­túlt az ellenünk odatelepített svá­boktól is így tovább. Magyar­or­szágot akartunk itt a Duna völ­­gyébe­n, végre ezer év után iga­zán a dolgozó magyarok országát akartuk megvalósítani. Mi valósult meg ebből? 1. A földreform, de ennek is ne­héz a befejezése mert közben mgerősödött az úri ellenállás és hátra van még a pénzügyi rende­zés. 2. A választójog. Ez megvan. Sőt szinte túlságosan megvan. Még a Volksbundista sváboknak is megvan, a nyilasoknak is megvan és az úri reakciósoknak is meg­van. 8. A köztársaság. Magyarország most már örökre és véglegesen köztársaság. — De ezzel vége is- Uj Ma­gyarországért folyó harcunknak még a felét sem végeztük el. Hátra van még a neheze. A földet mi betelekkönyvezzük, de a termést nem tudjuk betelekkönyvezni, a föld hasznát, de még a mezei ter­melő munkabérét sem tudjuk biz­tosítani. Ezt magának a dolgozó parasztságnak kell évről-évre ki­harcolnia. •­ A választójog és a köztár­­saság még csak keret, amelyet tehet rossz és tehet jó tartalom­ Veres Péter beszéde mar megteltem. A választójoggal nemcsak élni, hanem vissszaélni is lehet. Láttunk még olyat, hogy a félrevezetett, megcsalt nép önmaga ellen szavazott Ne feledjük el, hogy Hitlerre 17 millió német szavazott és ugyanennyi német halt bele. A múlt maradványai — Meg van és meg maradt a nagytőkés osztály. Esek úgy tudtak a háborús iparral a németeket Ib­szpelgálta, hogy egyben apogolbará­­tok is voltak. Annyi pénzt, kincset vittek ki az országból, hogy most ha visszahoznák, könnyítenének a bajainkon. De nem hozzák vissza, ellenkezőleg, az elmaradt hasznot is követelik rajtunk. Mint idegen állampolgárok, olyan számlát nyúj­­tottak be a békekonferenciához elpusztult gyáraikért és kiosztott földjeikért, hogy a hajunk az ég­nek áll tőle. Közben itthon visz­­szaszerezték régi hatalmukat és olyan agrárollót teremtettek a hozzánem­ értő politikusok félrévé­ vetésével, hogy attól koldul a ma­­gyar parasztság. — Megmaradt még a régi iskolarendszer is. A parasztok gyerekei nem férnek be az isko­lába. Ezért kell népi kollégiumo­kat alakítani, ezért kellett a Népi Művelődési Intézetet megvalósí­tani és a falusi Dolgozók Iskolá­ját és a falusi partikulákat létre­hozni. Mi az egész iskolát akar­juk, saját népünket magunk akarjuk szabadságra, demokrá­ciára, magyarságra, jobb mun­kára, jobb erkölcsre, jobb ízlésre nevelni. Megvan még a falusi és városi élet és a falusi és városi ember égbekiáltó különbsége is. A paraszt még csak politikai jo­gokban egyenrangú, de gazdasá­gilag, társadalmilag és emberileg nem. Ezt fejezi ki az agrárolló: egy parasztnak az egész napi munkája nem ér annyit, mint egy városi dolgozónak a félnapi munkája és nem ér annyit, mint a nemdolgozónak egyetlen órája Uraink a háttérből vigyorognak •A Külpolitikai téren a legrosz­­szabbul állunk. Kemény és igaz­ságtalan békét kapunk. Nem valósíthatjuk meg a dunameden­cei, a magyarság egyesítését, nem alakíthatjuk ki a magyar többségű területekből a magyar nemzeti államot. Már eddig is 120 ezer menekültet kellett szűk és koldus hazánkban elhelyezni és még Százezrekért kellene elhe­lyeznünk, de nincs hová.­­ Ráadásul a félmilliónyi sváb­­ságból eddig csak 120 ezernyi ment ki és már nem is fog az egész kimenni. Nem engedik kí­vülről és nem engedik belülről. A legkeservesebb katasztrófa sza­kadt ránk és uraink a háttérből kárörvendve vigyorognak, nagy­­polgáraink elégedetten dörzsölik a kezüket: ez az ország még a miénk lesz — mondják. — Ehhez járulnak még külön a belső bajok. A telepeseket az itt­­maradt „nlagyarhű“ svábok és fétováblk gyűlölettel fogadják. A közigazgatás is sok helyen össze­forrott a svábokkal és magyar hivatalban sváblelkű urak ülnek és akadályozzák a telepesek vég­leges beileszkedését, hogy aztán rájuk foghassák, hogy naplopók és összeférhetetlenek. A budapest­­környéki sváb gyűrűt szét akar­tuk törni, hogy magyar Budapest és magyar környéke legyen de csak karcolásokat ejtettünk rajta. — Azt­ állítják, hogy ezek a te­lepesek nem értenek a gazdálko­dáshoz, hogy tönkremegy a kezü­kön a budapestkörnyéki kertmű­velés. A svábok a budakörnyéki barackosoktól eltekintve, semmi­féle komoly kertkultúrát nem mű­veltek, csak tejet híg vizestejet hordtak a fővárosba. A konyha­kert, a bolgárok és magyar ker­tészek műve Csemegeszőlőt Bu­dapestre a gyöngyösi és nagykő­­rösi magyar szőlőtermelők, a téli almát meg Szabolcs-Szatmárból hozzák- A legtávolabbi és legel­­hagyatottabb magyar vidékeken Egerben, Makón, Szegeden, Ka­locsán, Kecskeméten és a Csalló­közben százszorta különb kerté­szek vannak, mint a budakörnyé­ki svábok. Még hiszünk és tűrünk... — A megmaradt kapitalizmus ellen védekezni akartunk, elvég­re szabadság és demokrácia van és ehhez jogunk van és megindí­tottuk a szövetkezeti szervezke­dést. Tele van az ország paraszti szövetkezetekkel, de ezeknek a szövetkezeteknek se árujuk, se hi­telük nincs, mert a magántőke nem ad nekik, de az állam is te­hetetlenül és közömbösen, egyes hivatalok és intézmények pedig ellenségesen nézik a szövetkezete­ket. Ebbe nem tudunk és nem fogunk belenyugodni. A magyar állam a dolgozó magyar nép, a parasztok és munkások országa legyen. Jól jegyezzék meg azok az urak, akik próbára teszik az újjáépítésben hívő és verejtékező nép türelmét, hogy nincsenek többé csendőrök és szolgabírák, nincs magyar királyi bíróság és Horthy-hadsereg. Rendet akarunk! — Rendet akarunk mi is, de jó rendet, a dolgozó parasztok és munkások rendjét, a falusiak , a városiak egyenrangúságának rend­jét, az ipari és mezei árak egy­formaságának rendjét, a falusi és városi iskolák egyenjogúságá­nak rendjét, a magyarok és nem magyarok egyenjogúságának rendjét, nyugalom pedig majd csak akkor lesz, ha ezt a rendet megteremthetj­ük. — Azt mondják: vannak akik fogcsikorgatva vesznek részt a koalícióban. Hát mink is fogcsi­korgatva veszünk részt De nem azért, mert sokaljuk a szegény­parasztok és munkások hatalmát, hanem azért mert keveselj­ük. Ellenben igenis sokaljuk az úri befolyást . És nem azért elégedetlen­kedünk, mert keveseljük a hatal­mat, ami a pártunknak jutott hanem azért, mert messze va­gyunk céljainktól és úgy látszik, mintha távolodnánk tőlük A kül­politikát már elveszítettük, most a belpolitikában is az a veszély fenyeget hogy hamvába hull a magyar újjászületés Kikkel szövetkezünk? — Mi itt a teendő? Harcolni tovább. Szívósan, fáradhatatlanul, eltökélten. Harcolni, de hogyan és kikkel? A Nemzeti Paraszt­­párt a koalíciónak ezidőszerint még legkisebb pártja, csak a céljai nagyok. Kevesen, vagyunk, hát szövetkeznünk kell De kikkel szövetkezzünk? Azokkal, akiknek ugyanolyanok az érdekei, mint nekünk. A parasztokkal, akiknek ugyanolyan sovány a kosztja, mint nekünk és az értelmiséggel, amelyik ugyanúgy szabad nem­zetet akar, mint mi. — A szövetkezésnek azonban feltételei vannak. Mi egyetértünk a munkáspártokkal a szabadság és a demokrácia megőrzésében, egyetértünk az urak és a nagy­tőkések elleni harcban és ha harcolni kell, nem maradunk hátrább, mint ők. Mi egyetértünk a Kisgazdapártban lévő parasz­tokkal, de csak a parasztokkal, a termelők érdekeinek a védelmé­ben, harcolunk is érte, sőt, job­ban harcolunk, mint ők. Ha a m úri Magyarország maradékát, a szervezkedő rekciót meg kell semmisíteni, vagy hátra kell szorítani, ott leszünk az első vo­nalban, de nem nyugszunk bele hogy a harc és győzelem után mi, parasztok megint hátulra szo­ruljunk, mint eddig. —A népi demokrácia alapja a munkások és parasztok szövet­sége, ennek a szövetségnek a­­ereje pedig a parasztok és a mun­kások egyenrangúsága lehet. Hét pont — Ezért már most megmond­juk, hogy mit tartunk első lé­pés- nere ehhez az új Magyarország­hoz. 1. A földreform befejezésével egy­idejűleg a megváltás és tör­lesztés sürgős szabályozását, sis azt akarjuk, hogy­ha így befolyó pénzből a fö­rtrejáratottak és a fölmívesfenvei esetek beruházási és építkezési kölcsönt kapjanak. Ami pénzt a parasztok teoretmak öísae, abból ezek ék kaphassanak kölcsönt. 1. Biztosítani akarjuk a paraszti és nmr,k£noE8vee fceserek hitel- és áruellátását. Ha már megma­radt a nagytőkés rendssear, egyetlen védelmünk a szövetkezet. Az Ipar!­rmmfcássásn­ál közvetlen árucserét akarunk a szövet V­ c?csek útján. Ha mi olcsón adtak a falun, legyen a munkásnak se olcsó a kenyér. 3. A mezőh­szdaelyi érdekképvise­­let, a p.-v­asasi önkormányzat sürgős megvalósítását akarjuk. Azt akar­juk, hogy érezze meg és értse meg torit és ellenfél, hogy a nemzet fe­lét kitevő parasztság nélkül nincs állami és gazdasági élet. A paraszt­ság meg­hallgatása nélkül soha többé ne állapíthassanak meg se meze­­árakat, se ipari árakat, se malom dézsmát, se vámot, se beszolgálta­tást, se adót, se bankkamatot, se mezőgszdasági termelési rendszert. 4. Új és ált­alános közigazgatási re­formot, új megyerendszert. Olyat, amelyben nem a főispánok és főszolgabírók parancsolnak, hanem amelyben a nép, a parasztok és mun­kások választott képviselői adják meg az irányt, ön ők jelölik meg a tennivalókat. 6. A tel­epenfa­lvókba és telepes me­­gyékbe olyan magyar közigaz­gatást akarunk, amelyik nem érzi ellenségének, nem érzi hazátlan csa­vargének, tolvaj naptopának a tele-— Sokan azt várják, hogy ál­lást foglaljunk a koalíció mai vál­ságával kapcsolatban. És úgy gon­dolom, hogy amit elmondtam, amint vázoltam a Nemzeti Pa­rasztpárt távolabbi céljait, ez ál­lásfoglalás ebben a kérdésben is. .— Vagyunk mi annyira forra­dalmi párt, mint a munkáspártok. Ha tehát felmerül a kérdés: az urakkal tartunk’­, vagy a mun­kásokkal, mi azt mondjuk, a mun­kásokkal tartunk. — Ez az ország két nagy társa­dalmi osztályból áll: a parasztság­ból és a munkásságból. Az értel­miség nem külön osztály, az ér­telmiségnek a két nagy dolgozó réteg soraiban kell vállalnia szel­lemi és lelki szolgálatot a társa­dalmi és gazdasági felszabadítás és az újjáépítés érdekében Ha harcolni kell az urak, a reakció­sok, a kapitalisták ellen, mi ott leszünk az első vonalban. Együtt megyünk a munkáspártokkal, mert népi demokráciát akarunk s ebben a céljaink közösek­ A A nagygyűlés utolsó pontjaként, Kéry János fővárosi titkár felol­vasta a Nemzeti Paraszt­párt nagy­­budapesti szervezetének határozati javaslatát Ez olyan közigazgatást követel, mely a nép érdekében működik. Népi származású tiszteket a hon­védségbe és a rendőrségre! Küzdel­met a korrupció ellen. Szüntessék meg a mammutfizetéseket és javít­sák meg az alacsony osztályban évő tisztviselők fizetését. Közleke­dési segélyt, progresszív családi pót­lékot! A közalkalmazottak státus­­rendezését, a B-listázás befejezését, munkaalkalmak biztosítását, igaz­ságos szociálpolitikát, a forint biz­­osítása érdekében a spekuláns ka­pitalizmus letörését. Hi­telt a népi szövetkezeteknek. A közüzemi díjak eszállítását, olcsóbb lakbéreket. Megbec­slést az értelm­ségnek ké­pest, hanem magyar testvérnek, akik pártolni, gyámolítani, tanítani kell, hogy ez a második honfoglalás sikén, résén befejeződhessék. 6. Ragaszkodunk hazam, hogy azok­ a testvéreink, akik föld nélkül ma­­radtak, mert már nem jutott nekik, akár itthoniak, akár a szomszédánla­mokból telepítik őket ide, olyan em­­beri megélhetést, ób­an munkabért, táplálkozást, ruhát és lakást kapja­nak, hogy ne a magyarság mostoha­ gyermekei legyenek. A földnél, kü­­­i földmunkások számára legalább olyan megélhetést követe­­ltek, mint az 5—10 holdas törpebir­tokosoknak van. Nem lehetünk áru­lói a föld nélkül maradt testvéreink­nek, nem hagyhatja cserben soha többé paraszt a párásítót, még ak­kor se, ha szegényebb. 7. A velünk együttérző, a magyar­­Ságért dolgozni és temvetol tadó értelmiség megbecsülését, a ma­gyar írók, művészek, tudósok szel­lemi szabadságot akartak és hogy ennek társadalmi alapja legyen, az egész közoktatás megújítását akarjuk. A parasztok tehetséges gyermekeit akarjuk . Iskolában látni az urak és polgárok tehetség­telen fiai helyett. Csak így lesz a magyar népnek magából való, neki felelős, érte dolgozó vezetősége. Nem nyugodhatunk bele és nem fogjuk tűrni, hogy a magyar paraszt csak cselédnek és napszámosnak legyen jó a saját hasájában. Részt akarnak a nemzet vezetésében Ja. — íme, nagy vonalakban ezek a Nemzeti Parasztpárt céljai. Hi­tünk és meggyőződésünk szerint ezek egyben az új Magyarország, a népi demokrácia felépítéséihez , a kiindulópontok ia. —— munkáspártiakkal vannak vitáink* különösen a pestkörnyéki telepe­sek beszélhetnének erről. De mai tudjuk, hogy ezek az emberek nem proletárok, hanem hatalmi vágytól megszédült karrierista kispolgárok. — A Kisgazdapárt parasztjaival a parasztság kérdéseiben már ed­dig is többször megértettük egy­mást ,és úgy érezzük, velük tu­dunk együtt dolgozni. Viszont mi nem akarunk Nagyatádi útjára lépni. Elhisszük Nagy Ferencnek, hogy ő sem akarja ezt. D­iában sokan járják ezt az évi* azt akarjuk, hogy ez a ix, —­ az ország háza — a mién l­egyen Veres Péter beszédét számtalan­szor szakította félbe a hatalmas tö­meg izzó lelkesedése. Szavalókóru­sok zúgták a parasztság követelé­seit. " Mikor Veres Péter befejezte be­­sédét, a zászlók és táblák erdeje a magasba emelkedett és percekig­­irtott az egetverő éljenzés. ..Péter bácsi/ Péter bácsi!“ — harsogta a nagygyűlés. Tül azt akarjuk, hogy Magyarorszá­gon a magyar szellem uralkodjék. — Megteremtjük a népi demo­kráciát Minden feladatunkat meg fogjuk oldani. Aki úgy érzi, közös a célunk tartson velünk! A határozati javaslatot a tömeg egy emberként, lelkesen tette ma­gáévá. * Délután két óra, mire vége a gyűlésnek- A lelkes tömegből vagy huszonötezer torokból át­szellemülten tör fel a Kossuth­­nóta. A második versszakot már parasztpárti módra éneklik: Esik eső karikára, Veres Péter kalapjára... A sze­­kértábor megbomlik a n­ép oszol­ni kezd. Fiatal parasztpártiak egy cso­portja, sorban, fegyelmezetten vo­nul a Szabadság-tér felé. Daluk­tól hangos a környék, a nagy há­zak öreg falai helyeslen visszhan­gozzák a magyar jövő énekét­• Holnapra megfordítj­ ’■ • Az egész világot!“ Az Országháza a miénk legyen! Mit követel a budapesti szervezet? Arcképek egy szekérről ­­O­K­O­L­Ó­K must, bor, szesz, Bourne stb. ipari hőmérők FISCHER PÉTER hőm­író­ éstár VI., Bajcsy-gillingikT­át SS 7349

Next