Szabad Szó, 1948. január-március (50. évfolyam, 1-74. szám)
1948-01-01 / 1. szám
Ára 40 fillér Kossuth Lajos életregénye tól SZABAD SZÓ A NEMZETI PARASZTPÁRT KÖZPONTI NAPILAPJA Népi köztársaságbeli Románia Kiöntött a Tisza — 3000 ■A . G. Bernard Shaw véleményet• Az oroszok és az amerikaiak végül is meg fognak egyezni A londoni konferencia bukása után megkérdezték Bernard Shaw-t a világhírű angol írót: mi a véleménye a jövő alakulásáról? — Az a tény — mondotta Shaw —, hogy a négy hatalom külügyminisztereinek tanácskozását újabb határidő kitűzése nélkül elnapolták, egyáltalán nem jelenti azt, hogy kelet és nyugat között, háború törhessen ki. Egy ilyen konferencián lényegében csak egy dolog történhetik: a résztvevők megvitatjáák a problémákat és éppen ez történt azon a konfrencián, amely most véget ért. — Tudom, hogy Önök arra kíváncsiak, vájjon ez a sikertelenség háborút jelent-e? De vajjon miért jelentene? — Talán azért, mert a résztvevők nem egyeztek meg bizonyos feltett kérdésekben, az emberek egyszerre elkezdték ölni egymást . Csat, az őrültei képzelik azt, hogy a Lancaster House-i konferencia meghiúsulása háborút vezeti . Ne feledjük el, hogy Oroszország éppen most kötött kereskedelmi szerződést Angliával. A jövőben egyéb hasznot hajtó egyezményeket is kötnek majd. Másrészt pedig az elvekről való vitatkozás, de elvekbe való meg nem egyezés egyáltalán nem jelenti azt, hogy a vitatkozók, az ellentétes véleményen lévők ne tudnának megegyezni a komoly kereskedelmi kérdésekben és azokban a problémákban, amelyekben nincsenek alapvető ellentétek. Csak azt mondhatom, hogy egy szép napon az amerikaiak az angolok és az oroszok elhatározzák majd, hogy közös frontot alkotnak azoknak a kérdéseknek az alapján, amelyekben meg van a megegyezés lehetősége. Ez az összefogás elkövetkezik, de ne kérdezzék tőlem, hm mikori! - ' fc ■ A 48-as centenárium első napján ünnepli a magyar nép legnagyobb költőjének, Petőfinek 125. születésnapját. Szebb és méltóbb nyitánya nem is lehet a jubileumi évnek, 1848 szellemét, tanulságait, példamutatását és ösztönzését aint,és a szabadság nagy költőjén érthetjük és érzékelhetjük legtökéletesebben. A korszak máig időszerű vágyai és törekvései benne tudatosultak legtisztábban. Szabadságmozgalmak, forradalmak, a nagy történelmi pillanatok más, békésebb alkatú költőket is megihletnek. Nálunk, 1848-ban az első diadalmas pillanatok hatására mindenki forrdalmár lett. Az lett a szelíd Jókai, a megfontolt Arany, s annyi más alakja irodalmunknak. S nem megalkuvásból, alkalmazkodási készségből lettek azok. A márciusi napok felszabadították őket is, megszabadítot- ták kételyeiktől, aggá-i Ivaktól. De mégis —si bár őszintén, meggyő- ződtéssel álltak a szabad-s ságharc ügye mellé — késő öregségükben úgy gondoltak vissza 1848-ra, mint csillogó, földöntúli csodára, fiatalságuk rog mantikus fellobbanására. Nem érezték már valóságnak, eleven történe- lemnek. GÉSZEN MÁS Petőfi! Th magatartása 1848-cal •*—' szemben. Neki a forradalom nem romantikus kaland volt. Rajongó, csodálatos szavakkal üdvözölte a feltámadt tengert, a nép megmozdulását, mint viharmadár, úgy cikázott az izzásig hevített légkörben, de szeme mindig a földön volt. A kivívott szabadság nagyszerűségét minden ízében átélte, de a forradalom lassú hozó menete, a lehetőségek elmulasztása, a célok zavarossága és tisztázatlansága égő hiányérzettel töltötte el. Csupa lelkesedés és önfeláldozás s egyben csupa keserűség, csupa kritikai magatartás — ez az ő forradalmi szerepe. 1848—49 alakjai közül ő élte át legjobban a magyar szabadságharc minden mozzanatát és minden szükségletét. Mert a forradalom egyetlen szereplője sem volt annyira a nép fia, mint ő. Nem 1848-ban e nem politikai verseivel lett a nép és a szabadság költője. Az alföldi magyarság mélységéből jött, a magyar jobbágy sorsát, keserves életét, elnyomottságát gyermekkora óta ismerte és átélte. De megismerte parasztságunk emberségét, elpuszgyát, emberi igényeit. Az ő költészete ennek az emberségnek, ennek a paraszti igényességinek a kifejezője. Versei tisztító zivatart keltettek a 40-es évek áporodó, kiszikkadó lírájában, a városi úri különcök élettől, földtől, magyarságtól távolálló „almanach - költészetében’*. A nép nyelvén, a nép hangján fejezte ki a magyar paraszt néma harcát a feudális Magyarország ellen. Szabó Dezső szén hasonlatát idézve: „Mint ahogy a sasnak karma nő, a vadkannak agyara, úgy lett ennek az elgyötört közösségnek Petőfije, minden organikus érdekének megtalált orgánuma.’ Az ő szemének kellett először rávetődnie az Alföldre, szomorú pusztáinkra, néma falvainkra, hogy meg- V*r filifin, embeRégesc*' - bé, parasztibbá váljék az elnyomó úri Magyarország, az ő versei mondták ki először úgy a szabadságot, hogy az csakugyanaz egész dolgozó nép szabadságát jelentette. ÉS SOKKAL TÖBB volt ő, mint a parasztok bajainak énekese. Szerte az országban jobbágyok milliói sínylődnek még, de Petőfi költészetében a jobbágy a paraszt már a nemzet vezető tagjává emelkedik. Magyar nemzet — ez a fogalom Petőfinél a dolgozó nép közösségét jelenti s a nemzet csak szabad, független hazában élhet, Habsburgok nélkül, német járom nélkül. 300 esztendő magyar függetlenségi hagyományai olvadnak öszsze Petőfi költészetében a nép társadalmi harcával, szabadságvágyával. A magyar történelem e kettő áramát senki tisztábban és következetesebben, senki bátrabban és felelősségteljesebben nem fejezte ki, mint ő. A 67 utáni romlott magyar közvélemény elnéző mosollyal s egyben álnok célzatossággal kócos, beszámíthatatlan ifjúvá stilizálta Petőfi történelmi alakját Forradalmisága gyermekbetegség lett, amelyből — mondották •— „kinőtt volna’ ha tovább él, a nép költőjéből pedig romantikus álmodozót faragtak, a puszták és betyárok cigányadalnokát. felsikkasztották, meghamisították meleg emberségét, megiy tanításait a világszabadságról, a népek békéjéről. Az urak jól a szolgák hazájábanünnepelt költő lehetett "az a Petőfi, aki éppen most 100 pszto^-^k, 1847. Pz-1 veszterének éjszakáján írta: „Csak a ^zsarnok s a szolgaiéi ok: ■ p kettő az ép ellenem.” 1j Nincs már tőbbé felejtettünk zsarnok s megj-kínzott népünk annyi ssötét évszázadok után [szabaddá egyenesedik. „Nem kell már szégyentjtkoznünk és alakoskodjnunk: végre szabadon Ünnepelhetjük Petőfit P etesi esztendeje ÍRTA: KELEMEN JÁNOS !