Szabad Szó, 1948. április-június (50. évfolyam, 75-147. szám)
1948-04-01 / 75. szám
, Csütörtök, 1948 április 1 ÁRA 50 FILLÉR 10. évfolyam vám Csütörtök, 1948 április 1 50. évfolyam 75. szám S -ABABISZO A NEMZETI PARASZTPÁRT KÖZPONTI NAPILAPJA 140.000 forintot osztottak ki a földművesszövetkezetek versenyének nyertesei között Világszerte felháborodást keltett Francoék bekapcsolása a Marshall-tervbe Megállapították az idei mezőgazdasági munkabéreket Egyenlő munkáért egyenlő bér jár A hivatalos lap március 31-i, 74. szánban közli az Országos Mezőgazdasági Munkabérmegállapító Bizottságtól az 1948. gazdasági évre megállapított mezőgazdasági munkabéreket. A készpénzben megállapított jág gazdasági alkalmazottak a munkabérek szempontjából osztályokba sorolódnak. A régi világból fentmaradt címek: majorosgazda, ispán, botos ispán, magtáros, stb. megszűnnek, helyettük a vezetőmunkás meghatározást kell használni. A vezetőmunkás a többi munkással együtt köteles dolgozni, de emellett felügyel munkástársaira. Ezért a hivatalosan megállapított munkabéren felül 25 százalék pótdíjat kap. Munkabírásuk szerint a mezőgazdasági munkások így tagolódnak: Első osztályú munkás az a 18. életévét betöltött munkavállaló férfi vagy nő, aki a nehéz munkát (férfiaknál: kaszálás, zsákolás, A napszámos (órabéres) és idénymunkások (sommások, hónaposok) rendes munkaideje március 1-től április 15-ig napi 8.5, április 16-tól szeptember 15-ig napi 10, szeptember 16-tól október 31-ig napi 8.5, november 1-től március 1-ig napi 8 óra. Abentkosztos, kommenciós gazlandóságokat a gazda készpénzben köteles fizetni s a munkás készpénzben köteles elfogadni A gazda és a munkás ezenkívül szabadon megállapodhatik abban, hogy a természetben való járandóságot is az érvényben lévő hatósági áron átszámítja készpénzre. nőknél: nehéz kapálás, marokszedés) rendszeresen bírja. Másodosztályú az a teljes munkabírású nő, aki 16. életévét már betöltötte, de még nincs 18 éves és az a férfi, aki 15 éves elhút, de 18. életévét még nem érte el. Harmadosztályú munkás a 15.,lletve 16. életévét még be nem töltött férfi vagy nő, és az 55 évesnél korosabb nő, meg a 60 évesnél idősebb férfi. Általános elv azonban: egyenlő munkáért egyenlő munkabér jár. Ha tehát az I. osztályú munkással együtt dolgozó II. vagy III. osztályú munkavállaló vele egyenlő eredményt ér el, I. osztályú munkabért kapdasági alkalmazottak rendes munkaideje: március 1-től március 31-ig napi 9.5, április 1-től szeptember 30- ig napi 11, október 1-től október 31- ig napi 9.5, november 1-től márciusig napi 9 óra. * Aratási és cséplési munkaidő napi 14 óra. Pihenőidő reggel félóra, délben egy (aratásnál, cséplésnél két) óra, délután félóra. Munkaszünetnek számít minden vasárnap és ünnep, nap. Ilyenkor teljes szabad nap jár a gazdasági alkalmazottnál Az állatok gondozását azonban ezeken a napokon is el kell végezni. Az I. osztályú napszámos órabére, élelmezés nélkül, átlagos munkán 1.40—1.50, nehéz vagy szakszerűséget igénylő munkán 1.60—1.80, aratásnál, cséplésnél, zsákolásnál 2—2.20 forint. A 11. osztályú munkás ennek 80 százalékát, a 111. osztályú pedig 60 százalékát kapja. Ha a gazda élelmet ad, napi 4 forinttal kevesebbet fizet. Az idénymunkások (sommások, hónaposok, mező- és hegyőrök, pásztorok) havi bére: márciustól— novemberig, élelmezés nélkül 400, élelmezéssel 280 forint, decembertől—februárig 340, illetve 220 forint. Az idénymunkást és ellátásra szoruló hozzátartozóit a munkáltató köteles hatósági áron a gabonaadaggal ellátni. A gabona hatósági árát a gazda részletekben vonhatja le. Ha a gazda élelem helyett élelmezési járandóságot ad, havonkint és fejenkint 40 kg búzát, 3,5 kg szalonnát, félkiló húst, 1 kg sót, 2 kg hüvelyest, 15 kg burgonyát, 2 forint fűszerpénzt és napi félliter tejet köteles adni. A munkaidőn felül, meg az ünnepnapokon végzett munkáért túlóradíj jár, mégpedig az első két óráért az órabér 25 százaléka, a további két óra után 50 százalék, minden további óra után pedig 100 százalék. Hathónapi szolgálat után hatnapi fizetett szabadságidő, egy esztendő után 12 napos fizetett szabadságidő jár. A bentkosztos gazdasági alkalmazott évi bére: 2 g árpa, 5 q csövestengeri, egy pár csizma vagy bakancs, egyszeri talpalással és javítással, 2 pár alsóruha, egy öltöny munkaruha, a fehérnemű mosása, a ruhák javítása, egy kocsi (legalább 6 g) szalma, egy 40 kilós süldő, 135 forint havi készpénz. A gabonaadagot a gazda — hatósági áron — biztosítani köteles. A kommenciós gazdasági alkalmazottak évi bére: 4 g árpa, 1600 négyszögöl szántóföld (felszántva), 400 négyszögöl kert (megművelve), egy tehén tartása és borjának takarmányozása, egy anyasertésnek, meg évi szaporulatának — féléves korig — legelőn tartása, szabad baromfitartás, 20 kg. só, 20 kg. szalonna, egy pár csizma vagy barkancs, egy öltöny munkaruha, 6 köbméter tűzifa, 20 liter petróleum vagy villanyvilágítás két égővel, szoba-konyhás lakás, 150 forint havi készpénz. Gabonaadagot a gazda ad. A mezőgazdaságban alkalmazott iparosokra a szakmájuk szerinti kollektív szerződés érvényes. Aratási munka bére: tarlóról Ispán helyett vezetőmunkás Munkaidő Munkabér A tőke erkölcse A száznál több alkalmazottat foglalkoztató üzemek államosításával elhárult gazdasági fejlődésünk, tervgazdálkodásunk ésyak legnagyobb akadálya. A felszabadulás óta éppen elég keserves tapasztalatot szereztünk arról, hogy a nagytőke nem hajlandó beleilleszkedni az új rendbe és a legkülönbözőbb formában újra meg újra igyekszik elgáncsolni a demokrácia gazdasági törekvéseit, a termelés fokozása érdekében tett erőfeszítéseit. A felszabadulás után, amikor a dolgozók áldozatos munkájával a lerombolt gyárak újjáépültek és az elhurcolt gépeket sikerült valamennyire pótolni, felocsúdtak tőkéseink is első rémületükből. Azon a címen, hogy jóvátételre termelnek, igyekeztek minél több állami kölcsönt kicsikarni és Gordon Ferenc pénzügyminisztériumában az nem is ütközött különösebb akadályokba. Az már szinte természetes volt, hogy az állami hitelt nem a termelés fokozására, hanem spekulációs célokra használták fel és ezzel nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy bekövetkezett nálunk a világtörténelem legnagyobb inflációja. De az értékálló pénz megteremtése után is mindent megpróbáltak a nagyüzemek tulajdonosai és igazgatói, hogy a dolgozók verejtéke árán továbbra is biztosítsák maguknak a mammutjövedelmeket. Nem volt olyan paragrafus, amelyet kellő gyakorlattal és összeköttetéssel meg ne tudtak volna kerülni, nem volt olyan drákói intézkedés, amelyet egy kis bátorsággal ki ne tudtak volna jároltatni. A gazdasági rendőrség egymás után derítette fel a viszszaéléseket : a protekciós áruelosztás, hamis árkalkuláció, a célhitel elsikkasztása, a jövedelem eltitkolása, áruelvonás, árdrágítás, stb. miatt egymás után kerültek a hűvösre a dolgozók bőrére spekuláló tőkések, igazgatók és segítőtársaik. Sokan persze elkerülték a megérdemelt büntetést, mert az Ár- és Anyaghivatal, Bán Antal iparügyi minisztériumaa sohasem fukarkodott a perdöntő „szakvéleménnyel“, ha a bajbajutottak megfelelő összeget tudtak áldozni erre a célra is. De egyébként is, akik a lebukott igazgatók székébe ültek, rendszerint ott folytatták, ahol elődjeiknek abba kellett hagyniuk. Kiderült, hogy a most államosított üzemek háromnegyed része szerepelt a gazdasági rendőrség nyilvántartásában valamilyen — rapdszemt tolet — gazdasági taneseteknt finy tgtunkt. A Nemmtzeti Parasztpártot aligha sretne azzal megvádolni, hogy, bíztunk a tőkések és gyárigazgatók demokratikus átalakulásában, az új rend iránt megértő állásfoglalásukban. De bármennyire tisztában voltunk azzal, hogy kutyából nem lesz szalonna, a mások verejtékéből élő tőkés sokkal inkább megszokta a munkátlan életet, semhogy valaha is saját jószántából dologra szánja magát és a demokratikus célok szolgálatába szegődjék, mégis megdöbbenéssel olvassuk ezt a statisztikai adatot. Mert felháborító az, hogy három év óta az állam pénzét négy nagyüzem közül háromban bűnös spekulációkra használták fel. Ez csak a felderített esetek száma s nyugodt lelkiismerettel feltehetjük, hogy még ennél is rosszabb az arány. Éppen ideje volt annak, hogy véget vessünk a tűrhetetlen állapotnak és erős kézzel biztosítsuk a tervgazdálkodás sikerét, a dolgozók életszínvonalának a felemelését. u. gy.)