Szabad Szó, 1948. július-szeptember (50. évfolyam, 148-225. szám)

1948-07-01 / 148. szám

f\vi r —~j x-mn, Aa Ma: Az őserdő partizánja! SS[ Omi Hadifoglyok névsora Csütörtök 1948 július 1. 1 killi ara 50 „„„ ~ SZABAPSZO A NEMZETI PARASZTP­ÁRT KÖZPONT B NAPILAPJA M Szokotovszkij levele után enyhült a berlini feszültség VERES PÉTER: A nyugati imperializmus demokráciánk és eredményei ellen tör ERDEI FERENC: Szoros és erős demokratikus szövetség létesül az új Függetlenségi Frontban A munkásosztály ereje nélkül nem tudtunk volna semmire sem menni Péter Pál napját ünnepelte az ország. Az aratásnak ősidőktől való ünnepe ebben az esz­tendőben különös jelentőséget nyert. Súlyos esztendők után először remélhetünk jobb ter­mést, harcban, belpolitikai egyenetlenségben eltöltött esztendők után először ünnepelünk baráti egyetértésben békés aratást. Nyolcvan gyűlésen központi szónok, száz és száz gyűlésen helyi szónok beszélt Péter Pál napján az ország népéhez. S ezeknek az ünnepi gyűléseknek a hangulata is megerősít­het bennünket abban, hogy a magyar demo­krácia jó úton jár, hogy a pártok nem egymás­sal marakodnak, versengenek immár, hanem összefogva­ szolgálják népünk jobb jövőjét. Veres Péter Berettyóújfalun Péter-Pál napján Bihar megye­­ székhelyén, Berettyóújfalun Ve­­­­res Péter honvédelmi miniszter mondott beszédet a kormány kép­viseletében a Függetlenségi Front pártjainak közös aratási ünnepén. Veres Pétert a vármegye határán a vármegye és a község vezetősége fogadta. Berettyóújfalu határában a Parasztpárt elnökének fogadá­sára díszkaput állítottak fel, lovas, bandérium várta a minisztert és a lovasok hatalmas érdeklődő tö­meggel együtt kísérték Veres Pé­tert a gyűlés színhelyére. A népgyűlés első szónoka Török Gábor, az Ufosz központi kikül­döttje volt. A parasztság nagy tö­megszervezeteinek, az Ufosznak és a Fékosznak az üdvözletét tolmá­csolta az aratás megkezdése nap­ján Bihar vármegye népének. Ezu­tán magyar ruhába öltözött kislá­nyok virágcsokrot nyújtottak át Veres Péternek, majd a község nevében átadták az új kenyeret, s a kalászokból font koszorút Ezután Veres Péter, mint a kor­mány kiküldöttje mondotta el be­szédét sokezer biharmegyei dol­gozó paraszt előtt. A vármegye a nagy átalakítást. Éppen ezért vannak és lesznek is hibák a termelés, az értékesítés körül, vannak még aránytalanságok egyes cikkek ára között, de eze­ket a hibákat és aránytalansá­gokat fokozatosan kiküszöböl­jük. A bajok átmenetiek és népi gazdaságunk izmosodása­, 64 parasztpárti szervezetéből is ; több mint 40 szervezet képvisel­tette magát a népgyűlésen. Nagyobb karéj kenyér — Negyedszer kezdi el az ara­tást a magyar paraszt a saját­ján — mondotta Veres Péter — és minden reményünk megvan arra, hogy ebből az aratásból végre többesztendős aszály után nagyobb karéj kenyér jut az újbirtokosok és szegényparasztok asztalára. A negyedik szabad aratást fel kell azonban használni arra is, hogy visszaemlékezzünk az elmúlt négy esztendő munkájára és számot ves­­sünk az ország dolgaival. Régebben azt mondották, hogy a politika úri huncutság, a de­mokráciában viszont a politika már nem az urak huncutsága többé, hanem a nép igazsága. Ahhoz azonban, hogy valóban a nép igazságává váljék, szük­ség van a nép teljes részvéte­lére az ország ügyeinek intézé­sében, mert nép nélkül még a val arányosan eltűnnek majd gazdasági életünkből. A múltban milliók jól vég­zett, kemény munkájának a jutalma a nagybirtokosok és nagytőkések zsebébe vándorolt. Ma a népi demokrácia gazda­sági téren legnagyobb felada­tának éppen azt tartja, hogy a demokrácia sem tud népi poli­tikát csinálni. Veres Péter emlékeztette a hall­gatóságot arra, hogy ma Magyar­­országon forradalom van, s ez a forradalom ezer esztendő törté­nelmi számadását hajtja végre, mert teljes, a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élet min­­den területére kiterjedő forrada­­dalom nélkül nem lehet elérni a nemzet újjászületését. Márpedig teljes ú­jjászületésre van szükség. Akik dolgozni akarnak és akik lopják a napot Ezután vázolta Veres Péter az elmúlt négy esztendő eredményeit és hangsúlyozta, hogy a mai kor­mány és a demokrácia abban kü­lönbözik a múlt rendszertől, hogy nemcsak ígérget, hanem ígéreteit be is váltja. A földreformot való­sággá tette, s ma már a magyar parasztság legnagyobb­­része a maga földjén dolgozik. A kormány nemcsak ígérte a népnek a sza­badságot, hanem meg is terem­tette a szabad, köztársasági állam­formát. Ezután ismertette a mi­niszter a tervgazdálkodás szüksé­gességét, amelynek egyik célja az is, hogy megbüntesse mind a két fajta munkanélküliséget, munkaalkalmat teremtsen azok részére, akik dolgozni akarnak, de nincs rá lehetőségük és mun­kára fogja azokat is, akik tudná­nak dolgozni, csak éppen hogy lopják a napot. — A hároméves terv — mon­dotta Veres Péter — elsősor­­­­ban a helyreállítás terve, az új és igazi országépítés az ezt kö­vető ötéves tervvel kezdődik meg igazán, ebből, valamint a tízéves öntözési és villamosí­tási tervből már igen sokat fog látni a falu is. Egyértelmű külpolitikát­­ és egységes belpolitikát Veres Péter ezután a kül- ési belpolitika feladatait vázolta és kijelentette, hogy be kell látnia végre-valahára mindenkinek, hogy Magyarországnak egyértelmű kül­politikára van szüksége és nem kétkulacsoskodásra, nem lehet Nyugat felé kicall­­­gatni akkor, amikor Nyugatról az imperializmus demokráciánk és eddig elért eredményeink ellen tör. Az egységes belpolitikáról Veres Péter kijelentette, hogy az a Függetlenségi Front, újjászervezé­sében és a legszorosabb politikai A ni­mik­a becsülete Kétmillió forintot osztanak szét augusztusban a mezőgaz­daságban azok között, akik a termelési versenyben a legki­válóbb eredményeket érik el. De a jó munkának, a lelkes versengésnek nemcsak ez a kétmillió forint lesz a jutalma, hanem ennél sokkal több. Mert a munkaversenyben azok is­ nyernek, akik nem viszik el az­ első díjat, akik nem kapnak­­ pénzjutalmat. A munkaverseny célja ugyanis a mezőgazdaságii és ipari többtermelés, vagyis:­­ nagyobb darab kenyér, több­­ hús, vaj és tojás, több szerszám és ruha, olcsóbb lábbeli, emel­kedő életszínvonal. Jól emlékszünk rá, a múlt­ban még a jó terméstől is fél­nünk kellett. Egy-egy bő esz­tendő felért egy aszállyal, mert senkinek se kellett a búza, a hús és a gyümölcs. A nagybir­tokosok kormánya gondosko­dott arról, hogy — ha pré­miummal, ráfizetéssel is —, de értékesítse a külföldi piacon a nagybirtokok terményeit, a pa­raszt pedig­ belefuthatott tulaj­don zsírjába. A népi demokrácia tervgaz­dasági kiküszöböli a túlterme­lés veszélyeit és nagy gondot fordít arra, hogy a dolgozó­ pa­­rasztság munkájának gyümöl­cse ne jusson illetéktelen ke­zekbe. Természetes, hogy me­zőgazdaságunk fejlődése ma még nem éri el azt a fokot, amely az apróbb részletekre is alkalmazható tervgazdálkodás­hoz szú:véges, nem lehet egyik napról a másikra elvégezni ezt dolgozóknak biztosítsa munká­juk gyümölcsét. De minden ki­tüntetésen, pénzjutalmon felül,­ mindnyájunknak, minden ma­­i gyár dolgozónak a munka be- I csülete, a szabadabb, emberibb­­ élet és — mert ez sem várat, s sokáig magára — az anyagi jó-­­ lét lesz a jutalmunk.­­ Célunkhoz, a jobb élet meg­teremtéséhez nagy lépéssel visz közelebb a mezőgazdaság­ban és iparban folyó munka­verseny. Minden megbecsülést és jutalmazást gérdemelnek azok, akik ennek a verseny."­ az élenjárói s legkiválóbb mun­­káiéi.

Next