Szabad Szó, 1949. január-március (51. évfolyam, 1-75. szám)

1949-01-01 / 1. szám

II. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, URA INGYEN FALINAPTÁR­­AT. Döntő bizonyítékok Mindszenty kémkedéséről és hazaárulásáról — ———■■—marnám—^a—i———w—,Mii­am——— Eredmények és feladatok Irta : Erdei Ferenc­ ­Az elmúlt esztendő a fordulat ■éve volt az ország politikai éle­tében. 1948-ban, az 1848-as for­radalom százéves fordulóján a magyar demokrácia elvégezte annak a munkának a nagy ré­szét, amit sem az 1848—49-es forradalomnak és szabadság­­harcnak, sem az 1918—19-es forradalmaknak, sem pedig az egész évszázadnak nem sikerült elvégezni. A legnagyobb eredmény: de­mokráciánk politikai alapjainak megszilárdítása. E tekintetben a legnagyobb eseménye volt az esztendőnek a munkásosztály egységének, a munkásosztály­­ egységes pártjának a megterem­tése. A munkásosztály egységes marxista-leninista pártja az a tényezője népi demokráciánk fejlődésének, amely biztosítja a twiWS^cx -t. CZ eredményes előre­haladást és minden akadály, minden reakciós ellenállás sike­res leküzdését. Az elmúlt esz­tendőben a reakciós erők teljes szétverése be is következett. A Pfeiffer-párt felszámolása után és az áruló jobboldali szociál­demokrata vezetők félreállítása után, valamint a klerikális re­akció fejének Mindszentynek, a megfékezése után, nincs többé olyan reakciós ellenzéki erő a magyar népi demokrácia hala­dása útjában, amely megakadá­lyozhatná a dolgozó nép teljes felszabadulását és az új világ felépítését. 1948 döntő politikai győzelmei tették lehetővé, hogy olyan gaz­dasági intézkedéseket hajtson végre a nép államhatalma, amely véget vetett a nagytőke befolyásának és lerakta a szo­cialista kiépítés alapjait. A nagy­­vállalatok államosítása, a nem­zeti vállalatok kiépítése és az állam gazdasági szerveinek a megteremtése lehetővé tette, hogy a tervgazdálkodás és a szo­cialista építés munkája hatal­mas lépésekkel haladjon előre. De ennek következményeképp értük el azt is, hogy az ország gazdasági életének stabilizáló­dása továbbfolytatódott. A múlt évben olyan állami költségve­tést hajtottunk végre, amely nem hiánnyal, hanem felesleg­gel zárult. És ugyanebben az évben olyan költségvetést ter­jesztett az Országgyűlés elé a Köztársaság kormánya, amely ismét nem hiánnyal küzd, ha­nem felesleggel fog zárulni. S mindezt nem a dolgozó nép adó­jának mértéktelen felemelésével, hanem a nagytőke nyereségének a megszüntetésével és az álla­mosított vállalatok hasznának a nép javára való fordításával ér­tük el. Tervgazdaságunk világraszóló eredményt ért el az első esz­tendőben. Nemcsak teljesítettük az első tervévre előirányzott be­ruházásokat, hanem azt is elér­tük, hogy a hároméves tervet két év és öt hónap alatt, tehát 1949 december 31-ig befejezzük. A hároméves terv végrehajtása során elért eredményeink azt is lehetővé tették, hogy hozzáfog­hattunk új, ötéves tervünk ki­dolgozásához, amely nemzet­­gazdaságunk fejlődésének, dol­gozó népünk életszínvonalának újabb hatalmas, soha nem látott emelkedését fogja eredményezni. Minden elért politikai és gaz­dasági eredményünknek további és legjobb biztosítéka az, hogy nemzeti függetlenségünk alap­ján, de nem elszigetelve és egye­dül haladunk a fejlődés meg­kezdett útján, hanem szoros szö­vetségben és barátságban együtt a nagy Szovjetunióval és a népi demokráciákkal. A szocialista építésnek az útján haladunk mind biztosabban és mind hatá­rozottabban, s ez az út közös útja Keleteurópa minden népi demokráciájának. De ez a közös út egyúttal a magyar társada­lom, a magyar nemzet előreha­ladásának és minden olyan nem­zeti problémánk megoldásának is útja, amelyért az elmúlt száz esztendőben olyan sokat és olyan eredménytelenül küzdött a magyar nép. Az elmúlt történelmi esztendő mutatta meg igazán, hogy mit értünk el a földreformmal és mit kell még elérnünk a földre­form végrehajtása után. A fej­lődés nyilvánvalóvá tette, hogy tovább kell haladnunk és új úton kell elérnünk azt, amit a földreform még nem tudott biz­tosítani. Fel kellett ismernünk, hogy a nagybirtokos osztály uralmának megdöntése után, szembe kell szállnunk a dolgozó parasztság megmaradt elnyo­móival és kizsákmányolóival, a nagygazdákkal és a többi falusi kapitalistával. Ezt az osztály­­harcot kell még győzelmesen végigvinnünk, hogy dolgozó pa­rasztságunk teljes felszabadu­lása és végleges felemelkedése bekövetkezzék. Fel kellett is­mernünk azt is, hogy mezőgaz­daságunk öröklött elmaradott­ságát nem szüntethetjük meg a földreform alapján kialakult, szervezetlenül és tervszerűtlenül termelő, kisbirtokrendszer vál­tozatlan fenntartásával. Fel kel­lett ismernünk, hogy a dolgozó parasztságnak a szövetkezés út­jára kell lépni, hogy a szövetke­zetek kiépítésével mezőgazdasá­gunkat szervezettebbé, tervsze­rűbbé tehessük és így maga­sabb életszínvonalra emelhessük. Ezek a felismerések és a fel­ismerést követő kezdeményező lépéseik voltak az elmúlt esz­tendő döntő eseményei paraszt­ságunk életében. A munkásosz­tály és a nép államhatalma se­gítségével a dolgozó parasztság felvette a harcot a falu kizsák­mányolóival szemben és hozzá­fogtunk szövetkezeteink építé­séhez, mind az általános föld­művesszövetkezetekben, mind a termelőszövetkezeti csoportok­ban. De hatalmas segítséget nyújtott a népi államhatalom ezen túlmenően is a­ dolgozó pa­rasztságnak. 1948 végére már 100 gépállomás működik az or­szágban, mint a paraszti gazdál­kodás legnagyobb segítő ereje és a jövő fejlődés legfőbb ténye­zője. És végül nagy eseménye az elmúlt esztendőnek, hogy any­­nyi hiábavaló próbálkozás és kudarc után, végre sikerült megteremtenünk a dolgozó pa­rasztság egységes szervezetét, a Dolgozó Parasztok és Földmun­kások Országos Szövetségét. Ilyen nagyjelentőségű politi­kai események közben és a pa­rasztság életének ilyen döntő fordulata idején, a mi pártunk életében is figyelemreméltó ese­mények történtek. Első nagy eseménye volt pártunknak ezévi VII. Országos Pártgyűlésünk, az Országgyűlés házában. Ez a Pártgyűlés félreérthetetlen vilá­gossággal kifejezte azokat a po­litikai elveket, amelyekkel moz­galmunk annak idején, még a régi rendszer alatt, elindult és amelyekkel 1945-ben Debre­cenben kezdtük a párt országos szervezését, de amelyek később, a párt jobboldalának ingadozá­sai és árulása következtében el­homályosodtak. Ez az Országos Pártgyűlés megadta a szilárd és világos elvi alapját a párt el­múlt évi munkájának. A politikai elvek, amelyeket pártunk kongresszusa meghatá­rozott: a munkás-paraszt szövet­ség, a jobboldali befolyás ellen való küzdelem és a falusi osz­tályharc következetes vitele, nem maradtak jámbor óhajtá­sok. Az iskolák államosításáért vívott harcban a párt vezetői és tagjai nagy részükben megmu­tatták, hogy elszántan és követ­kezetesen vallják a kifejezett elveket és érvényesítésük érde­kében a munkában és harcban is megállták a helyüket. Az isko­lák államosításáért folyó harc­ban a Nemzeti Parasztpárt szer­vezetei túlnyomó többségükben jól megállták helyüket és pa­raszti vezető embereink új gár­dája került az­­élre ebben a harcban. Komoly és nagy jelentőségű eseménye volt pártunknak az a vita, amelyet a paraszti jövendő kérdései körül a kérdések tisz­tázása érdekében folytattunk. Ez a vita megmutatta pár­tunk egységét és szilárd poli­tikai alapjait. A vita eredménye nem az lett, amit a reakció várt, hogy pártunkat az ellentétek és a széthúzás felőrölték volna, ha­nem egészen más. A vita során tisztultak nézeteink a parasztság jövője kérdésében, egységesebbé vált politikai elveink értelme­zése és határozottabbá vált pár­tunk gyakorlati munkája. • Azt is megállapíthatjuk, hogy pártunk emberei komoly mun­kát végeztek a parasztság szö­­vetkezet mozgalmának fejlesz­tése érdekében. Mind az állam­­igazgatásban, mind a szövetke­zeti központban, mind az egyes szövetkezetekben, mind pedig a pártszervezetekben dolgoztak és harcoltak tagjaink a szövetkezeti mozgalom fejlesztéséért, mint a parasztság fejlődésének egyetlen előrevezető útjáért. Elmondhat­juk, hogy pártunk a szövetkezeti munkából ahhoz méltóan vette ki részét, ahogy mozgalmunk első szakaszában küzdöttünk a földreform kivívásáért és 1945- ben részt vettünk a földreform végreha­j­tásában. Politikai elveink tisztázódása és pártunk munkájának követ­kezetesebb és egységesebb ve­zetése útján fontos határkő a párt Országos Vezetőségének szeptember 14-i határozata. Ez a határozat az elvi vita lezárása­­kép, meghatározta a párt poli­tikájának újabb lépéseit és meg­adta azt a munkaprogrammot, amelyet az év őszére és telére magunk elé szabtunk. Bátran megállapíthatjuk, hogy az Or­szágos Vezetőségnek ez a hatá­rozata sem maradt írott malaszt, hanem a munkaterv alapján hiánytalanul megvalósítottuk mindazt, amit a határozat célul tűzött ki. Ilyen gazdag esztendő után, a fejlődés új szakaszának kapujá­ban, nyilvánvalóan új feladatok állanak előttünk. Ezek az új fel­adatok nemcsak az eddigiekhez hasonlóan fontosak és nagyok, hanem különböznek is az eddi­giektől. Az új esztendőben népi demokráciánk fejlődésében új szakasz következik, s ha méltó­­kép akarjuk folytatni eddigi munkánkat, akkor ezekre az új feladatokra kell most jól fel­készülnünk. Az új esztendőben három nagy feladat áll előttünk, ame­lyek megoldásában a Nemzeti Parasztpártnak is komoly és felelős részt kell vállalnia és a munkából teljes erejével ki kell vennie a részét. Az egyik: az új Függetlenségi Front meg­alkotása, a másik: a dolgozó parasztság egységes szervezeté­nek erőteljes kiépítése és a har­madik, de nem az utolsó, hanem a legnagyobb feladat: a szövet­kezeti mozgalom továbbfejlesz­tése a szocializmus útján. Az új Függetlenségi Front­nak a magyar dolgozó nép egy­ségét kell kifejeznie és meg­erősítenie, s ennek az egység­nek a munkás-parasztszövetség a megingathatatlan alapja. De az új Függetlenségi Frontnak azt is érvényre kell juttatnia, hogy a tőkés elemek visszaszo­rításáért vívott harcban és a szocializmus építéséért folyó munkában megnövekedett a munkásosztály történelmi hiva­tása és vezető szerepe. A dolgozó parasztság új egy­séges szervezete, a DéFOSz ennek az új Függetlenségi Frontnak lesz egyik fontos tényezője. Ezért a DéFOSz-nak az egész dolgozó parasztságot képviselő, valóban egységes szervezetévé kell fejlődnie, s az új esztendőben a szövetség helyi szervezeteit is mindenütt ki kell építenünk. A legnagyobb munka azonban az új esztendőben a szövetkezeti mozgalom fejlesztése lesz. El kell érnünk, hogy a dolgozó parasztság a szövetkezés útján igazán felismerje és munkájá­val, öntudatos részvételével a szövetkezeti mozgalmat a pa­rasztság és a falu jövőjének alapjává tegye. Mindez együtt hatalmas épí­tőmunka, amellyel új korszakát nyitjuk meg a dolgozó paraszt­ság történetének és új, felsza­badult, emberhez méltó világot teremtünk a feudalizmus és a kapitalizmus korszakában el­nyomott és megnyomorított dol­gozó parasztságnak. A munka azonban harcon keresztül vezet. A szövetkezeti gazdálkodást és a parasztság felszabadult új világát csak úgy tudjuk kiépí­teni, ha legyőzzük és visszaszo­rítjuk azokat az ellenséges erő­ket, amelyek a fejlődés útjában állanak. Az építőmunka tehát élesedő osztályharcon keresztül vezet és építőmunkánk minden lépéséért harcot kell folytat­nunk a fejlődés ellenségeivel, a még megmaradt falusi kizsák­­mányolókkal, a kulák nagygaz­dákkal. Az új feladatok még nagyobb munkát és még felelősebb sze­repet rónak pártunkra, de ez a munka különbözik az eddigiek­től. Demokráciánk elmúlt négy esztendeje alatt pártharcokat vívtunk, választási demagógiát folytattunk és kortes politikát

Next