Szabad Szó, 1949. október-december (51. évfolyam, 228-303. szám)

1949-10-01 / 228. szám

■■ ■ ■■hiiiwp muhi mi ’­SI. ^FOLYAM,­­ SZÁM. * ^ SZOMBAT, 1949 OKTÓBER 1. W Rákosi Mátyás hatalmas beszéde a Rajk-ügy tanulságairól, Jugoszlávia helyzetéről, népgazdaságunk fejlődéséről, a béketábor győzelmeiről és legközelebbi feladatainkról Máris túljegyezték a dolgozók a tervkölcsönt: az eddigi eredmény 506 millió forint A Magyar Dolgozók Pártja nagybudapesti aktívája péntek délután 1­5 órakor értekezletet tartott a Sportcsarnokban. A hatalmas teremben jóval az értekezlet megkezdése előtt gyüle­keztek a résztvevők, akik kitörő, leírhatatlan lelkesedéssel éltették Rákosi Mátyást és az MDP Központi Vezetőségének tagjait. A percekig tartó éljenzés és taps elültével Kovács István, az MDP nagybudapesti pártbizottságának titkára nyitotta meg az értekezletet, majd Rákosi Mátyás lépett a mikrofon elé. Leírhatatlan az a lelkesedés, ahogyan Rákosi Mátyást, mindnyá­junk szeretett vezérét ünnepelték a nagyaktíva résztvevői. Hosszú percek teltek el, mire a lelkes ünneplés elcsitult és Rákosi Mátyás megkezdhette történelmi jelentőségű, minden magyar dolgozó számára­­ iránym­utató beszédének elmondását. Gyilaszok és a többi rendőrspiclik, akiknek egyik fő gondja a szabad­ságharc folyamán azt volt, hogy a jugoszláv dolgozó nép legjobb fiai­nak, Arszo Jovanovicsnak, Zsuro­vicsnak, Hebrangnak küzdelmét el­lensúlyozzák. Most már tudjuk, hogy Titoék saját erősítésükre az angol és amerikai kémek és spiclik egész hadát hívták meg a szabad­ságharc idején Jugoszláviába.­­ Most már tudjuk, hogy Titóék egyik fő gondja a felszabadító há­ború alatt az volt, hogy minél több öntudatos harcos, a jugoszláv nép minél több igaz fia pusztuljon el ebben a küzdelemben. Brankov, a budapesti jugoszláv követség volt ügyvivője nemcsak arról rántotta le a leplet, hogy Titónak a háború alatt gyanús tárgyalásai voltak a németekkel, de arról is, hogy szá­zával ölette le azokat a szabadság­­harcosokat, akik az amerikai impe­rialistákkal szemben a Szovjetunió­ban látták népük támogatóját. — Most már tudjuk Rajk vallo­másából, hogy az egész jugoszláv szocializmus csak látszatra készült, csak engedmény volt a dolgozó ju­goszláv tömegek felé és azzal a mellékcéllal hozták létre, hogy Titoék így hatásosabban tudják leplezni az imperialisták terveit a népi demokráciákkal és a Szovjet­unióval szemben. Tito és bandája az imperialista kémszervezet szolgálatában — Összehívtuk Pártunk nagybu­dapesti vezetőit — kezdte beszédét Rákosi Mátyás —, hogy megtár­gyaljuk velük Rajk és kémbandá­jának felszámolásával kapcsolat­ban a tanulságokat és azokat a teendőket is, amelyek a legköze­lebbi időben Pártunk és a dolgozó magyar nép előtt állnak. — Rajk kémszandájának leleple­zése ma már teljes jelentőségében áll előttünk. Sikerült lelepleznünk az ellenség veszedelmes ötödik had­­oszlopát, amely beszivárgott so­raink közé és a Párton, a népi de­mokrácián belül készült titokban arra, hogy minden vívmányunkat meg­semmisítse. E leleplezéssel kapcsolatban fény derült az amerikai imperialisták stratégiai tervére, amely nem ke­vesebbet tűzött ki célul, minthogy ez új világháború bevezetésekép­pen az összes népi demokráciákat kiszakítsa a Szovjetunió vezette bé­kefrontból és az imperialisták tá­borába vigye át. — Egy esztendő óta arra lettünk figyelmesek, hogy az amerikai imperialisták nagyon magabiztos hangon beszéltek valami ,.Opera­tion X“ nevű tervről, amelynek egyik fontos része abban állt, hogy benyomulnak a népi demokráciák vezető pártjaiba. Ugyanakkor hal­lottunk úgynevezett mélyértelmű fejtegetéseket arról, hogy az el­múlt két világháború tapasztalatai alapján helytelen volna az impe­rialisták részéről totális háborúra venni az irányt, azaz olyan hábo­rúra, amely egyszerre az egész Szovjetunió vezette békefront meg­semmisítését tűzi ki célul. Ehelyett ezek az imperialista hangok bizonyos korlátolt körülhatá­rolt célok érdekében folytatandó háborúra akartak irányt venni. Most már megértjük, hogy ilyen korlátolt és körülhatárolt cél lett volna a népi demokráciák leszakí­tsa a Szovjetunió oldaláról. És az is világos számunkra, hogy az a hidegháború, az a fokozódó kard­­csörtetés, amelynek a berlini légi­híd csak egy része volt, hozzátar­tozott a terv előkészítéséhez.­­ Az imperialisták e korlátolt tervének tengelye és alapja az az árulókból, kémekből, Ge­­s­apo-ügynökökből álló banda lett volna, amely ma Jugoszá­via élén áll. Ennek a gyülevész bandának lett volna az a feladata, hogy az ame­rikai imperialisták megbízásából faltörő kosként szerepeljen a népi demokráciák ellen. Rajkék leleple­zése végre a maga meztelenségé­ben megvilágította a jugoszláv árulók üzelmeit.­­ A Rajk-per folyamán nyil­vánvalóvá vált, hogy Tito és ban­dájának árulása nem tavaly jú­niusban kezdődött, hogy ennek a bandának tagjai külön és együtt­véve hosszú esztendők óta, mint rendőrspiclik, kémek, besúgók, pro­vokátorok, vagy Gestapo-ügynökök dolgoztak. Az is bizonyítást nyert, hogy a rájuk vonatkozó kompro­mittáló adatok a Gestapo irat­tárából az Egyesült Államok kém­szolgálatának a kezébe kerültek és hogy a jugoszláv vezetők ma ugyan­úgy végrehajtják az­ amerikai imperialisták és a kémek uta­sításait, mint ahogy Rajk vég­rehajtotta Horthy rendőrségé­nek, később az amerikai és jugoszláv kémszervezeteknek a parancsait. — Most már tudjuk, hogy a je­lenlegi jugoszláv vezetők jelenté­keny részét 1941-ben a Gestapo küldte haza a francia internáló tá­borokból. Fény derül ezzel kapcso­latban a jugoszláv szabadsághar­cokra is. Most már tudjuk, hogy mint Spanyolországban, a hősök mellett ott settenkedtek az árulók a Rajkok is, úgy Jugoszláviában a fasiszták ellen önfeláldozóan küzdő, mérhetetlen áldozatokat hozó jugo­szláv hősök mellett ott nyüzsögtek a Titok, a Rankovicsok, Kardeljek. Rajk és bandája utasítást kapott, hogy fegyveresen állítsa vissza a kapitalizmust . A per rávilágított arra, hogy amíg a népi demokráciákban a régi rend, a reakció nem volt leverve, addig az imperialisták Tito Jugo­szláviáját, mint stratégiai tartalé­­lékot kezelték. Ennek a tartalék­nak ezidőben külön jelentőséget adott az, hogy szocialistának tudta magát kijátszani és mint ilyen a népi demokráciák országaiban ké­mei, diplomáciája és befolyása ré­vén nagy segítséget tudott nyúj­tani a mit sem sejtő népi demokrá­ciákkal szemben. Amikor azonban a harc eldőlt, a reakciót a népi de­mokráciák leverték, amikor a jugo­szláv árulók amerikai urai a stra­tégiai tartalékot, Tito bandáját kénytelenek voltak a harc első vo­nalába dobni. Rankovics erről nyu­godtan azt mondotta Rajknak, hogy „a felszabadulás után, 1945-ben, 46-ban a helyzet olyan volt, hogy Jugoszlávia nyugodtan maradhatott a háttérben, kijátszva látszólagos forradalmiságát a Szovjetunió és a többi népi demokratikus országok felé. Neki, már­mint Jugoszláviának — akkor kellemetlen feladatokat, a Szovjetunió ellen és a népi demo­kráciák ellen nem kellett vállalnia.­­ A reakciós erők veresége után azonban — mint Rankovics mon­dotta —, a helyzet annyira megvál­tozott, hogy Jugosláviának az ed­digi tartalék szerepét betöltő mi­voltát fel kellett adnia és magának Jugoszláviának kellett előtérbe lép­nie.“ Jugoszlávia lett a népi demo­kratikus kormányzati rendsze­rek megdöntésére irányuló harcban a rohamcsapat. — Nálunk Magyarországon ez annyit jelentett, hogy Rajk és bandája utasítást ka­pott arra, hogy fegyveres erő­vel állítsák vissza Magyaror­szágon a kapitalizmust. Ebben az utasításban nemcsak az volt benne, hogy az ország minden reakciós erejére kell támaszkodni, de a terv végrehajtásához megkap­ták volna az angol-amerikai zóná­ban összegyűjtött nyilasokat, csend­őröket, Horthysta tiszteket és ami még fontosabb, a jugoszláv árulók fegyveres haderejét­. Az ilyen fegyveres orvtáma­dás kiegészítő része lett volna va­lami nemzetközi konfliktus, amely­nek le kellett volna kötnie a Szov­jetunió erejét és ugyancsak kiegé­szítő részei lettek volna különböző zavargások, köztük a katolikus reakcó mozgósítása, amely a többi népi demokráciák számára megne­hezítette volna, hogy az így megtá­madott Magyarország segítségére siessenek.­­ Ennek a pernek a fényénél érnjük meg többek között, hogy miért tartott és tart Jugoszlávia gazdasági erejéhez mérten óriási hadsereget. Ez a hadsereg tudva­levőleg időnként 700.000 főt számol. — Ma már világos, hogy Tito is amerikai gazdáinak utasításait követte, akik a jugoszláv katonák véré­vel hajtották volna végre ter­vüket, híven ahhoz a politiká­jukhoz, amely szerint más ke­zével kell kikapartatni a gesz­tenyét a z­ízből. — Ez volt az „Operation X“, az amerikai imperialisták titkos terve, amelynek minden részlete bizo­nyítja, hogy a mohó imperialista rablók és Gestapo-iskolát járt provokátorok Tito, Rankovics, Gyi­­lasz közös szerzeménye. A Rajk­­banda leleplezése fényt vetett ezekre az aljas tervekre és mellé­kesen fényt vetett arra is, hogy a jugoszláv árulók nem az idén augusztusban határozták el, hogy a görög szabadságharc megfojtá­sához segédkezet nyújtanak, hanem már, amint Rankovics azt Rajk­­kal közölte, tavaly kész volt a terv Tito és a görög mono­rcio­­fasiszták együttműködésére. Fény derült arra is, hogy Mindszenty és társainak de­­mokráciaellenes működése nem volt valami elszigetelt jelenség, hanem szerves része vett az amerikai, imperialisták és jugo­szláv bérenceik közös érzelmei­nek. ..Rankovics jugoszláv belügymi­niszter — mint Rajk köztl —­­döntően aláhúzta azt, hogy figyel­jek fel arra, hogy már eb­ben az időben — tehát 1948 októberében, amikor én vele beszélgettem — Mindszenty min­den eddiginél sokkal élesebb, lep­lezetlenebb politikai támadást ve­zet a kormány ellen. " Rankovics megmondotta, hogy ez nem Mind­­szentynek a saját feje és meggyő­ződése alapján történik. A Tibor banda albérletbe kapta volttá meg hazát,hal­ á A népi demokratikus orszá­gokban a további demokratikus szocialista fejlődés megakadályo­zására . Vatikán minden erejét is harcba kellett vetni. Azt is mon­dotta Rankovics, hogy az iskolák államosítása körül Mindszenty ki tudott váltani Pócspetrin egy kis parasztzendülést a kormány intéz­kedéseivel szemben­. Mindszenty most a különböző nagyhatalmi körök sugallatára és a Vatikán sugallatára olyan min­denre elszánt politikát fog folytatni, hogy január végére, februárra, 1949-ben odáig érjenek az esemé­nyek, hogy ne egy Pócspetri legyen, hanem minden ■ vármegyében, vá­rosban, járásban, a falvakban ha­sonló zendülések robbanjanak ki a demokratikus központi kormány­zattal szemben.“ Ezzel kapcsolat­ban Rajk rámutatott arra, hogy a reakciós katolikus klérus megmoz­dulásait Csehszlovákiában és Len­gyelországban ő azonnal úgy érté­kelte, mint az amerikaiak által megrendezett, Mindszentyvel pár­huzamos akciókat.­­ Végül fény derült arra is, mi

Next