Szabad Szó, 1951. január-június (53. évfolyam, 159-25. szám)

1951-01-07 / 159. szám

ff | Teljes heti rádióműsor 1 * 53. ÉVFOLYAM, 159. SZÁM 12 oldal 60 fillér VASÁRNAP, 1951 JANUÁR 7 Új feladatok előtt írta: Kovács Attila A r­égi szokás, — amikor magunk 11 mögött hagyjuk az óesztendőt — találgatni, mit hoz az új. De szükség van-e ma arra, hogy ta­lálgassunk? Nincs! A homályos sejtések, találgatások ideje lejárt. Az­­ijesztendő olyan lesz, amilyenre egész népünk teremtő ereje for­málja. Nem kel­l jó és a tokira bocsát­koznunk, ha végzett munkánkat s erőinket felmérjük. A szocializmust építjük, nyitva áll előttünk a jövő. S az elkövetkezendőkkel csaknem ugyanúgy számot vethetünk, mint az elmúlt esztendővel. De hogy a jövőt tisztán lássuk magunk előtt, ahhoz pontosan ismernünk kell az elmúlt év eredményeit. Hősi erőfeszítésekben, teremtő munkában gazdag, sikeres esztendő volt az 1950-es. A múlt év törté­nelmünk fontos dátuma is, mert ötéves tervünk megindításával el­kezdtük a szocializmus alapjainak lerakását országunkban. Az ötéves terv első esztendejét­­ sikerrel fe­jeztük be, üzemeink diadallal je­lentették már a naptári év lejárta előtt tervévük végét. Jelentősen növekedett a termelékenység, a megelőző időszakhoz képest. Ipari termelésünk meghaladja a háború­­előtti termelés kétszeresét. Hatal­mas békeművek építésébe fogtunk. Új gyárvárosok körvonalai bonta­koztak ki Dunapentelén és Inotán. Gyárainkat korszerűsítettük, a szo­cialista munkaverseny kiszélesedett. Közlekedési rendszerünk, fejlődő iparunk szükséglete szerint, kétszer annyi árut és utast szállított, mint 1938-ban. A falvakban mély gyökeret vert a termelőszövetkezeti mozgalom. Állami gazdaságaink és termelő­szövetkezeteink vetésterülete az or­szág vetésterületének több mint 14 százalék­a. 360 gépállomásunkon több mint 6000 traktor dolgozik. Állatállományunk jelentősen meg­növekedett. Nyugodtan elmondhat­juk, hogy­ az elmúlt esztendőben mezőgazdaságunk is rálépett a szocialista fejlődés széles, egyenes útjára. H hasonlóan gazdag eredményekben kulturális fejlődésünk is, is­koláinkban 30.000-rel több fiatal tanul, mint a megelőző évben. A munkás- és parasztiiatalok száza­lékaránya jelentősen megnövekedett az egyetemeken, főiskolákon. Hét és félmillió tankönyvvel láttuk el a tanulóifjúságot. Ugyanilyenek az eredmények a könyvkiadás, a szín­ház, mozi és a kulturális tömeg­­mozgalom területén is. Jobban éltünk, többet fogyasztot­tunk, mint azelőtt. Megszűnt a munkanélküliség. Számos területen munkaerőhiány mutatkozik. Ezzel szemben a Marshall-orszá­­gokban megnövekedett a nyomor, gyarapodott a munkanélküliek száma, csökkent a fogyasztás mind élelmiszerből, mind pedig más köz­szükségleti cikkekből. 1950-ben a szocializmus gyors­ütemű építésével párhuzamosan nagy eredményeket mutathatunk fel a béke megszilárdításában is. Átfogóan a béke védelme és a szo­cializmus építése jellemezte az el­múlt esztendőt, s ez jellemzi majd az 1951-es évet is. A két főfeladat megvalósítására a legszélesebb nemzeti összefogásban forr eggyé a magyar nép. Az amerikai impe­rialisták gyilkos koreai banditiz­­musa, vad háborús készülődése arra késztetett minden becsületes magyar dolgozót, hogy széles nem­zeti egységfrontban tömörüljön né­pünk vezető pártja, a Magyar Dol­gozók Pártja mögé, hogy az MDP vezetésével megingathatatlan hívei legyünk a béketábornak, melynek élén a világ legerősebb gazdasági és katonai hatalma, a béke legna­­nagyobb biztosítéka, a­ hatalmas­ Szovjetúnió álo­m 4 . Az ifjesztendő, az ötéves tere második éve hatalmasabb fel­adatokat tartogat számunkra,­ mint az elmúlt év. Az elmúlt év ered­ményekben gazdag volt, de nem szabad szemet hunynunk a hiányos­ságok felett sem. A termelés több területén tapasztalható volt a ha­nyagság, az öntudatos, következe­tes belső fegyelem egyes helyeken nem érvényesült. Helyenként el­harapódzott a pazarlás, a kényel­messég és a javak élvezete iránti túlságos mohóság. Mindez arra vezethető vissza, hogy szocializ­musunkat különösebb áldozatok nélkül építhettük eddig,­­ mert a Szovjetunió nemcsak a szabadsá­got adta meg számunkra,­­ hanem elhárította előlünk a nagyobb aka­dályokat is. A fejlődés meggyorsult, s nem tűri meg ezeket a hibákat. A béke védelme, szocializmusunk gyorsabb épít­ése küzdelmet kíván még. Küz­deni pedig bátran,­ fegyelmezetlen, önfeláldozóa­n lehet csak eredmé­nyesen. Sikerekben gazdag, boldog, bé­kés új esztendőt akarunk. Ilyen lesz az új esztendő, ha úgy dolgo­zunk érte, hogy nem­ ismerünk egy pillanatnyi megtorpanást sem, bé­kénk védelme és szocializmusunk építése ügyében. Ebben a nagy­szerű harcban nem vagyunk ma­gunk. Követhető, fényes példa előttünk a szovjet nép példája. Ab­ban a korszakban élünk, amikor a nagy Sztálin új, boldog világba vezeti a világ dolgozóit. 1951 a szocializmus diadalmas fejlődésé­­nek új esztendeje lesz. Az új év feladatai nagyszabá­súak, világosan állnak előttünk- Békénket védjük és szocializmusun­kat építjük. Ezt az­ egybeforrott két nagyszerű feladatot a nemzet egé­szének támogatásával a Magyar Dolgozók Pártja, élén a bölcs Rákosi Mátyással viszi előre a megvált stílás útján. A BÉKÉÉRT... Izzó vasakat kalapáltam a szúrós szikra hullt, minden csapással nőtt a béke s parányibb lett a múlt. Dolgoztam és a gyűlölet nem lankadt benn­em­el harcban a békés alkotás ellenségeivel. A békés munka vágya, mely hevíti szívemet. A békéért fegyvert fogok s harcolni elmegyek s így érez minden dolgozó, ki nyugton él ma még és biztos kézzel építi jövendő életét. Dolgoztál-e kovácsműhelyben, ahol síró vasak engedelmes, nekünk való formába hajlanak? Így hajlott meg, küszködve bár, a régi rend vakon, hogy felragyogjon romjain az új társadalom. S nehéz munkában, bonyolult szavakkal küzdve még, így éreztem meg magam is az írás örömét, s mennyi őrhelyet kell a múlttól még meghódítanunk, vérrel, csellel, míg elmondhatjuk, hogy hatalmon vagyunk! De szép az élet — szabadon! Be­forrongó e kor, csaták dörögnek, harc heve és munka lába forr. Az otthonért! Szerelmedért! Induljunk harcba nép, hadd hordozzam veled ma még a munka fegyverét! Te benned élek és ha írok, toltam te vezeted, sorsunkról így mondok igaz és bátor éneket. Mily lankadatlan hős erő­ mely karunkban dagad, hogy meghajol előttünk a szó és az anyag! SZŰCSI MARGIT

Next