Szabad Szó, 1951. július-december (53. évfolyam, 26-52. szám)

1951-07-01 / 26. szám

Számok és tények Jt sirgáló búzaföldeken zúgva- **■ zakatolva aratja a súlyos, telt kalászokat a sztyeppek hajója —’ a kombájn. Az idén is dús termést takarít be a szovjet nép. S ezt a dús. termést elsősorban a kitűnő agrotechnikának, a nagymérvű gé­pesítésnek és villamosításnak kö­szönheti. Amerre a szem ellát, mindenütt száz- és . százezernyi gép a kolhozföldeken, száz- és százezernyi gép a szérűkön, paj­tákban és rakodóhelyeken. Mindez az ötéves tervek s különösen * há­ború utáni ötéves terv eredménye. NéZíük Weg, mit jelent ez az óriási arányú gépesítés számokban kifejezve. A Szovjetuniónak 1940-ben 7069 gép- és traktorállomása volt. Megindult a háborúutáni ötéves terv, s már 1947-ben 7584 gép- és traktorállomás szolgálta a kolho­zokat. Az idei mezőgazdasági mun­kákban már több mint 8400 gép­es traktorállomás, erdővédő, rét­talajjavító és állattenyésztési gép­állomás vesz részt. A gép- és trakforállomások meg- növekedett gépi felszerelése lehe­tővé tette a mezőgazdasági mun­kák fokozott gépesítését. 1950-ben a gép- és traktorállomások az 1949. évinél 15 és az 1940. évinél pedig 40 százalékkal több mező- gazdasági munkát teljesítettek. A háború előtt 90 fajta különböző munkában helyettesítették az em­bert a gépek. Tavaly már 170 fajta mezőgazdasági munkát vé­geztek a gépek. * Hatalmas iramban folyt a mező- gazdaság villamosítása. Tízezer kolhozt és 2500 gép- és traktor­állomást villamosítottak, úgyhogy ma mintegy 30.000 kolhoz és több mint 6000 gép- és traktorállomás használ villamosenergiát nemcsak a kolhoz-házak háztartási szükség­leteinek kielégítésére, hanem a nehezebb szántóföldi és állatte­nyésztési munkák elvégzésére is. A falusi villanytelepek teljesítő- képessége 1951-ig. 1940-hez képest, közel háromszorosára fokozódott. Uj, tökéletesebb gépek kerültek a mezőgazdaságba. Százötven fajta mezőgazdasági gép sorozatgyártá­sát kezdték meg a háború utáni ötéves tervben. Csupán 1950-ben 50 új pépkanstrukciót vezettek be a termelésbe. A földeken a benzin­motoros traktorok helyett ma már sokkal nagyobb teljesítményű Die­sel-motoros, lánctalpas traktorok dolgoznak, amelyeknek üzemanyag­fogyasztása is 30—40 százalékkal kisebb. Ugyanakkor a kombájnok termelékenysége is kétszerese a háborúelőttinek. A »Sztalinyec 6« kombájn egy idényben ma már átlagban 500 hektárról takarítja be a gabonát. * Az új gépekhez új káderek is születtek. Szervezettebb a munka, s az élemárók nagyszerű eredmé­nyei példát mutatnak. Komsztan tyin Borin kombájnvezetö 1950 jú­niusában 17 munkanap alatt egy traktorral és két »Sztalinyec 6« kombájnnal 1045 hektár kalászost takarított be és 17.382 mázsa ga­bonát csépelt. S az idén még na­gyobbak a vállalások. Csabanov kombájnvezető például két »Szta­linyec 6« kombájnjával naponta 80 hektárt, azaz; több mint három­napi normát teljesít. Az egész idény alatt 2000 hektár gabonát takarít be és legalább 30.000 má­zsát csépel. Igv növekszik évről évre mind a gépek, mind pedig a mezőgazdasági dolgozók t>T~5Ít- ménye. 1 A földkerekség valamennyi tudo­mányos intézetében nap mint nap a tudósok serege figyeli egy érde­kes kis készülék rezzenéseit. A le- heletfinomságú jelekkel a föld mélységei, a földalatti rétegalakulá­sok üzennek nekünk. E készüléket használja a kőolajkutató, hogy megállapítsa r. rejtett ásványkincs lelőhelyét. et készülék tárja fel az érdeklődő tüdős előtt a föld méhé­nek ismeretlen birodalmát. A mo­dern geológia legszebb felfedezé­seit köszönheti ennek az aránylag egyszerű készüléknek. Aki ezt a gépet feltalálta, a fizika egyik leg­nagyobb lángelméje colt. A tudós neve: Eötvös Lóránd, a találmány: c, torziós inga. Eö'vös Lóránd 1848-ban, a sza­badságharc lángoló napjaiban született. Akkor már kibontako­zott az a roppant arányú ipari fej­lődés, mell,ben már vajúdott a XX. század gépkorszako. A ter­melésben és az emberi öntuda'ban lezajlott forradalmak új és új szükségleteket teremtettek. Eötvös Lóránd méltó volt ahhoz a korhoz, melyben szüléiéit. Korán kifejlődőit benne az új keresésé­nek vágya, a kutatás nemes szen­vedélye. A he.idelbergí , egyetemen kiváló tudósoktól tanult, doktori oklevelet szerzett, s rövidesen méltó helyet ci vott ki magának i\ tudományos világban. Már 23 éves korában egyetemi ka'eflrát kapott és a kisérle'i fizikát tanította. 19tó-ben bekövetkezett halá'áig kísérletezésnek. tudományos bú­várkodásnak szentelte minden per­cét. Legfon'osabbak. és legértéke­sebbek azok a kutatásai, amelye­ket c, nehézségi erő térbeli válto­zásainak mérésére végzett. Meg­figyelte, hogy nemcsak a látható emelkedések, a hegyek. dombok gyakorolnak hatást a nehézségi erőre, hanem a föld beledében fekvő különféle sűrűségű rétegek is, mégpedig sűrűségüknek meg­felelően. Zseniális eljárást alkal­mazott s azt oly tökélyre vitte, hogy az egész világ bámulatát és elismerését felkeltette. Szinte hi­2 StafadSzér hetetlen érzéken.yséjjü műszereket — torziós ingákul — Szerkesztett. Tisztában volt. felfedezésének jelen­tőségével és akadémiai beszá­molójában azt mondta: »A közép­kor előítéleteinek és csodaszerei­nek lomtárából előkerestem a va­rázsvesszőt s azt nem imádság­gal, nem is ördöngösséggel, hanem a vesszőhöz — melyről a varázs az idők folyamán úgyis lekopott — jobben illő mechanikai érvelé­sekkel arra bírtam, hogy feleletet adjon.« Torziós ingái ma már va­lóban igazi varázsvesszőkké vál­tak a föld mélyének felkutatásá­nál. A világon mindenütt alkal­mazzák ezeket az elmés készüléke­ket. YECSEY FEREXC, a. korán el­hunyt, kiváló hegedűművész, vacso­rára volt hivatalos egyik ismerd- 'sérvét. Yeesey elfogadta a meg­hívást és a kitűzött Időre ponto­san megjelent. A ház úrnője lel­kendezve fogadta: — Mennyire örülök! Remélem, elhozta a hegedűjét is, mester ! — Sajnos, a hegedűn nem szó. költ vacsorázni — felelte Vectey. EGY ORVOSPROFESSZORRÓL beszélték, a századforduló Idején, hogy egyszer a Zugliget környé­kén kószált, amikor egy bandita 'elébe állt. — AUj! Ha megmozdulsz, a halál fia vagy! A professzor cvlkkere fölött für­készve nézett a; idegen arcábr, mintha vlzsgázgatná: — Ostobaság! lla megmozdu­lok, az éppen annak a jele, hogy élek;,, • A MIX DIG jókedvű Swift egyszer Írók között ült egy kiskocsma asz­talénál, s nagyokat hallgatott. Csak akkor szólalt meg, mikor egy je­lentéktelen, de felettébb szerényte­len Ifjú tUdn igy nyilatkozott ; — Az én müveimet akkor is ol­vassák majd, ha a Shakespeare-i már régen elfelejtették. — De addig nem!..., — vágta oda Swift a pipafüst mögül. O TÍZ IÁM, Itália ragyogó festője, csaknem 100 évet élt és rengeteget alkotott, A fejedelmek versengtek érte. V; Károly császár meghívására Augsburgban is dolgozott három éven keresztül. Ez alatt három portrét készített a császárról, aki így nyilatkozott: — Tizian jóvoltából háromszoros halhatatlanságban less részem. MIKOR Haydn mestermüvét, a »Teremtés« c. oratóriumot először előadták, sok embernek nem tet­szett. Haydn nevetett és azt mondta.- »Van-e jobb hús a fácánhúsnál:? Mégis kétfajta ernber nem szereli: a fogatlan, aki nem rághatja és a rosszgyomrú, aki nem emésztheti.« FAY ÁSD RAS idejében egy me­gye gyűlés már igen hosszú ideig tartott. A kitűnő meseíró már unta a dolgai, felszólalásra jelentkezett és a következő kis mesét mondta el: ».4 varjak gyűlést tartották. — Só, mit végeztetek'’ — kérdezte az egyik hazafelé, tartó varjút a szarka. —■ Azt, hogy a jövö héten fogunk majd dönteni!* A szegedi Fehér-tó rákjai Négyszemközt ütünk s szegedi tudományegyetem biológiai inté­zetében: Megyeri János dr. adjunk­tus és jómagam. Illetve csak kép­letesen ülünk négyszemközt, mert voltaképpen 30—40 szempár sze- gezodik ránk. Az előttünk levő akváriumban ugyanis Streptoce- phalusok úszkálnak, s róluk illik tudni, hogy Magyarország leg­kisebb rákjai s egyedül csak a sze­gedi Fehér-tóban tálálhatók. Rylov moszkvai szovjet biológus fedezte fel először ezeket a felcentiméte­res nagyságú, enyhén átlátszó, nylonszerfl élőlényeket Belső-Azsia sós tavaiban és Itteni megjelené­sük azt bizonyltja, hogy hazánk zooDpiaiUg szorosan a keleti állatföldrajzi térségbe kapcsoló­dik bele. A levegő „potyautasai“ A parányi élőlények életviszo­nyairól Megyeri adjunktus, aki egyébként most fejezte be a Fe­hér-tó csodálatos mikroszkópos faunájának feltárását, elmondja, hogy vándorlásuk a szél, vagy a madarak segítségével történik. A nőstényállat petéi megkapaszkod­nak a madarak lábán, vagy tolla­zatán és ilyen módon száz és száz kilométereket képesek utazni. — Miért foglalkozik a tudo­mány ilyen előszeretettel ezekkel a jelentéktelennek tűnő lényekkel? — — A szegedi egyetem hydró- biológ:ai vizsgálatai ötéves ter­vünk halgazdálkodási programmjá- nak a szolgálatában állanak. A rákokkal pedig azért foglalkozunk különösképpen szívesen, mert na­gyon variábilisak, vagyis élet- körülményeik megváltoztatása ese­tén (például a sókoncentráció nö­velése, vízinövények meghonosí­tása stb.) biológiailag azonnal rea­gálnak s így rajtuk pontosan ie- mérhetök a változások. — Ide kapcsolódnak a külön­böző halbetegségek vizsgálatai is. Ezeknek az apró rákoknak az érintése nyomán ugyanis úgy­nevezett »fertőző kapuk« nyílnak a halak testén, amelyeken azután a baktériumok megtelepednek és a fekélyesedés megindul. Némely rákfajta rátelepszik a halak kopol- tyújá'ra és ott étősködik. Nem vi­tás már, hogy ezek ellen a beteg­ségek. ellen csak a biológiai véde­kezés lehet eredményes. „Ponty-sebészet“ — Belklinika halak részére? Avagy ambulanciás rendelés pon­tyok számára? — teszem fel ne­vetve a kérdést, de Megyeri ad­junktus komolyan válaszol: — Ez sem tartozik a fantáziák világába, mert igenis operáljuk a fekélyes halakat és néha penicilinnel is próbálunk beavatkozni, de termé­szetesen csak kísérletképpen, egv- egy halnál. így persze csak teore­tikus, a tudomány szempontjából érdekes adatok kerülnek nap­világra, amelyek azortban kiinduló pontul szolgálnak egy olyan el* járás kidolgozásánál, amely lehe­tővé teszi a paraziták életfeltételei­nek a megsemmisítését anélkül, hogy a halállomány károsodást szenvedne. ■. , — A külföld részéről is vari érdeklődés a fehértói rákfauna iránt? — Hogyne. Több wint 40 rák­fajtát sikerült eddig megkülönböz­tetnem s a felfedezett példányo­kat átadjuk más biológiai intéze­teknek is tanulmányozás céljaira. Legutóbb a lublini lengyel egye­tem Marie Curie biológiai intézete kért anyagot.-— További feladatok?-r- További kutatási feladatunk a minőségi feltárás után a meny- nyiségi számbavétel is. Ezek az észlelések minden bizonnyal érté­kes adatok lesznek nemcsak bioló­giai és faunisztikus szempontból, hanem a tervszerű haltenyésztés szempontjából is. (h. 1.) A francia választások során Martinique szigetén a reakció nem alkalmazta az új választási törvényt, mert az nem kedvezett neki. Itt a Kommunista Párt a szavazatok 84 százalékát kapta meg s mind a három mandátum őt illetté volna. Mégis az egyik helyre egy munkásnyúzó Ültet­vényest Juttattak. Martinique a Kis-Antillák néven ismert szigetcsoport legnagyobb szigete. A szigetcsoport a Csendes- óceán nyugati felében, a 62. hosz- szúsági fok mentén, észak-déli irányban fekszik. Légvonalban kö­rülbelül 700 kilométerre van Porto Ricótól. Martinique területe 1106 négy­zetkilométer, az TO46-OS népszámlá­lás adatai szerint 305.000 ember él rajta. Ebből csupán 5000-re tehető a fehérek száma. A szigeten a gaz­dag trópusi talaj bőven ontja a mezőgazdasági termékeket. Főterménv a cukornád, amelyből nemcsak cukrot, hanem szeszt és rumot is gyártanak. Termesztenek még kakaót, kávét és dohányt. Ipart szempontból csupán a mezőgazda- sági termékeket feldogozó konzerv- és szeszgyártóipar jöhet számításba. Martinique szigetéről a századfor­duló elején sokat hallott a világ. 1902-ben a inég ma is működő Mont-Pelée vulkán elpusztította St. Pierre városát. Martinique mai fő­városa és legjelentősebb kikötője az 52.000 lakosú Port de France. Ezen a francia gyarmaton m.qg döbbentő módon, már első pillan­tásra szembetűnik a kapitalista tár­sadalmi rend felháborító szociális Igazságtalansága: a javakban dús­káló gyarmati kizsákmányolták eh bérért dolgoztatják a nyomorgó bennszülött lakosságot. rtWHHSWMWWHWMHSHMHWWWHWWSiVWSWWWWWWMWWSWWHSWIWWWWWWSWHMMWMW Szeberényi Lehel: • ÉG A DARU (Részlet az író készülő regé­nyéből.) F.g a daru. Pusztul a gőgös óriás. Hol van az a rendíthetetlen hata­lom? Hol van a régi, mindeneket maga alá hajtó méltóság? Itt csak a’tehetetlenség van. Ategbénult be- hemót. Szánalmas szörnyeteg. Eg az első motor! A kormányon valahogy kitámo- Ivog a fülkéből és rábukik a kor- iá ra. Csorbában merész gondolat vil­lan. Föl! A halálba megy. aki föl- tnegv. Bele a lángok gyomrába. —’ Föl! Az embeiek csak álltak meredten, Merő képtelenség. Biztos halál. Csorba is meginog egy percre. Mi az, ezek félnek? Csalódnia kell? — Emberéletről van szó! A kormányos ott csüng a korlá­ton. A magasban. A tíiz mindjárt elnyeli. Csorba szeme villog. — Mindenkitől ném kívánhatom... — s a kommunisták összerezzen­nek. Érzik, hogy súlya van Csorba szemének. Rájuk nehezedik. Pillanat. l enn az emberekben el­akad a lélek. .Meredten bámulnak arra a három férfire. Fürgén kapaszkodik felfele a me­redek vaslétrán Csorba Mátyás, Kriston Barna és Varga Béni. Szo­rosan egymás sarkában. Csorba már benne tapos a lán­gokban. Eléri a kormányost, leemeii a korlátról, mint a pelyhet. Béni derekára kötél van erősítve s most sebesen húz fél egy vödör vizet. Ráloccsantják a kormányosra. A kormányos magához tér. Szédeleg. de már meg van mentve A párká­nyon elmehet. Nem megy el. Nézi, ezek mit művelnek. Micsoda merészség! Csorba, az a nagytestű Csorba egyet lódít ma­gán és fenn van a daruhidon. Kris­ton a nyorrtában, Béni a kötéllel utánuk. — Vizet adjl — kiabál Csorba Lent a vödröt megtöltik, Feni húzza fel a kötéllé!. Sebesen, hogy a nagy kaiimpálásbaii ki is locsog. — Vigyázz arra a vízre! — Vigyázzon Matyi bácsi a nad­rágjára! Az a nadrág már lángol Kriston a tenyerivel csapkodja le a lángot. Matyi bácsi rá se ránt. A láng be­borítja teljesen s egy vödörre való víz dől az arcánál is. — Ne öntsd ki azt a vizet! — kiabál Bénire, hogy az már zúdí­taná a lángokra. — De hisz megégünk — liheg Béni. — A motorra kell! A motor még nyolc-tiz lépés. De a motor a cél, azt kell elérni, azt kell megmenteni. S a vizet nem le­het elpocsékolni már a híd elején. Egészen közelről kell önteni, hogy hatása legyen. A híd maga fűzből van. Lángok­ból van szőve. A vaspadozata vö­rösen izzik. Azon végigmenni em bernek! De Csoiba mái megv is Nyomában Kriston, nyomában Varga Béni a vödörrel. Tarossák^ lángot és majdnem szénné ég lá­bukon a bakancs. Es még Kristonnak viccelődni van kedve: — Legkőzelebbre csináltatunk a samotosokkal szilikabakancsot! A tűzálló’ szilikatéglával falazzák a Martin-kemencét. Négy-öt lépés... már csak há­rom lépés ... Csorba eléri a kocsit. — Add a vödröt! Sisteregve füstöl a motor. Gőz csap fel. A lángok ijedten elbúj­nak. De ez csak pillanat, mert a motor alól új láng csap fel s megint fűzben van a drága gép­Csorba tehetetlenül ieejti a kezét Most mit csináljon? Nincs több víz. Szélmalorrharc, el kell, hogy sírja magát az ember. Épp rá akar kiáltani Bénire: ne aludjon, eressze azt a vödröt, mikor újabb rocska víz zúdul. Jó, hogy őt, nem öntötték nyakon. ALég nagyobb sistergés, még nagyobb gőz. S a lángok nem juthatnak Ulekzethez mert nyakukban a harmadik rocska. Atatyi bácsi hátrakapja a fejét meglepetten s azt hiszi, káprázik a szeme. Elég vakító a fényesség hozzá. A kis Szabó Laci a háta- megett már ereszti is le a rocskát. Csuzda Marci a másodikat, Varga Béni éppen most emeli át -teli vöd­rét a korláton. — Hát ti, hogy kerültetek ide? — Ahogyan Matyi bácsiék — és röhögnek, mint akiken nem fog tűz és víz, semmi. — Jól van, no! — mondja Matyi bácsi olyan teliszivvel, olyan igen­igen nagy büszkeséggel, hogy meg akar repedni az a csurcmvíz keble. Hogyne, mikor itt van fenn az egész brigád. Hanem, ami most megy. azt gyö­nyörűség nézni. Olyat még nem látott' ez a gyár. Ahogy ezek az emberek mozognak csodálatos nyu­galommal, haláltniegvető bátorság­gal a lángok kellős közepén, benne a tűz gyomrában. Rocska rocska után zúdul a mo­torra. A lángok megtorpannak és hátrálni kezdenek. Mindez eddig pillanatok műve volt, néhány perc. S akkor fölbúg a tűzoltók sziré­nája. Egytnruhás emberek futnak odalenn lázasan, de katonás fegye­lemmel. És egy perc rr.ulva négy-öl hatalmas vizsiigár záporozza a da­rut. A lángokat percek alatt elsöp- rik. De ekkor már meg volt mentve a daru lelke, a legdrágább kincs: a hármas motor.

Next

/
Thumbnails
Contents