Szabad Szó, 1952. január-február (54. évfolyam, 1-5. szám)

1952-01-06 / 1. szám

r Budai Nagy Antal NOWA-HUTA a lengyel acélváros f\tszáz esztendővel ezelőtt Zsig- ^ mond magyar király és né­met-római császár úgy megszo­rult, hogy még az udvari kony­hára való sem került ki minden­nap. A királyok, akkoriban, úgy segítettek magukon, hogy hitvá­nyabb pénzt verettek. A tékozló és bővérű Zsigmond sem talált ki újai Kevesebb ezüstöt kevertetett az új pénzbe és a különbség­ből feljavította megrendült háztartását. A nagybirtokos nemességnek és főpapságnak ■ nem tatszett a pénzhigitás, mert rossz ezüstben kapták a tizedet. Lépes György, Erdély püspöke, összegyűjtötte a föurakat és kimondotta: a földes­úri kilencedet és egyházi tizedet csak aranyban lehet fizetni. Az új rendelet másfélszeresére emelte a jobbágy terheit. Ezt már a türel­mes magyar paraszt és a csendes román jobbágy is megelégelte. A husziták forradalmi tanai különben is megborzolták Erdély népeit és csak alkalomra vártak, hogy for­mát öltsön a változások reménye, terv legyen az indulatból, elszánt­ság a dühből, sereg a maguk közt füstölgő elégedetlenekből, fegyver a kaszából. Budai Nagy Antal fogta marokra a parasztok kusza vágyait. A forrongó parasztok ve­zére nemcsak az egyenesre kala­pált kaszához értett: szolgált Zsigmond seregében és megtanulta a husziták táborában a kelyhesek új harcmodorát. Megismerte az ak­kor új hadviselést és megszer­vezte az első magyar néphadse­reget. Az urak meghökkentek, fegy­verbe szólították a riadt nemes­séget. A Bábolnahegy oldalában ütközött meg a két sereg. A harci szekerek fedezetével támadó népi gyalogság éket vágott az úri se­regbe, körülkerítette és döntő csa­pást mért az ellenségre. Diadal­maskodott a kor legfejlettebb ka­tonai tudománya, a huszita harcok tüzében próbát tett új taktika, a harcikocsik alkalmazása, a jólkép- zett, fürge és vakmerő gyalogság, a nehézkes, elavult, lovagi hadvi­selés fölött: a forradalmi harc­modor. ________________ _ Leveleit, küldeményeit így címezze: Szabad Szó Budapest, 62. Postafiók 207. A legyőzött nemesség alkura kényszerült: Kolozsmonostoron 1437. júniusában szerződtek. Az urak azonban csak időt akartak nyerni. A nevezetes esztendő vé­gén Erdély hatalmasai: a magyar földesurak, székely nemesek és szász kalmárok megkötötték a ká­polnai úniót«. A parasztoknak újra hadba kellett szállniok. Budai Nagy Antal kilenc nap alatt állí­totta talpra szétszéledt seregét: új katonákkal pótolta az elma­radt, hűtlen bocskoros kisnemcse- ket és megnyerte a kolozsvári céh­legényeket, a magyar történelem első ifjúmunkásait. Désváraál üt­köztek meg. Ismét győzött a népi hadsereg, de súlyos árat fizetett. Megfogyatkozott a diadalmas had, most már nem tudták úgy szét­szórni a nemességet, mint Bábol­nánál. Lépes püspök és Csáki vajda megint időt akart nyerni, újra egyességet kínált Budai Nagy Antal már tudta: csel rejlik a békeajánlat nyájassága mögött, de a parasztoknak is kellett a pihe­nés. üjra megegyeztek. Az urak — híven hagyományaikhoz —, újra megszegték a szerződést Budai Nagy Antal mégegyszer hadba- szólította Erdély népét Most már csak a legelszántabb zsellérekre és a városi céhlegényekre számítha­tott Kolozsvár és Monostor kö­zött találkozott a két sereg — 1438. január 6-án. A felkelők haj­nalban rajtaütöttek a nemeseken, de Csáki vajda készült a táma­dásra. Az első rohamot visszaver­ték. A parasztok újra támadásba lendültek, de addigra erősítést kaptak az urak. Most már tízezer főnyi, jólfelszerelt pihent nemes­ség állt szemben a megfogyatko­zott alig kétezerayi forradalmi haddaL Kegyetlen öldöklés kezdő­dött »A dühös parasztok oroszlán­ként harcoltak«, alkonyaira mégis az urak serege maradt felQl. A pa­raszt-had vezérét nem lelték sehol. Budai Nagy Antal a néppel har­colt, a forradalom seregét vezette, bajtársaival maradt holtában is. Elnémult az első erdélyi szabad­ságharc zaja, de parázsló emléke tovább * élt a keserű jobbágy­szívekben, hogy fellobbanjon Dózsa vérében és majd századok múltán diadalmaskodjék az elnyomottak ügye, a munkásosztály vezetésével, a Nagy Októberi Szocalista For­radalom új világot teremtő győ­zelme után. KORODA MIKLÓS BALZACNÁL egyszer betörtek. At tró rosszul alwlt és felriadt a töretre. Látta, hogy a félhomály­ban valaki motoszkál a szobában. Hangosan nevetni kezdett. A be­törő zavaréba Jött, és dadogni kez­dett. <— ügye, ön betörő, barátom? A szívélyes hangra a csirkefogó bevallotta: — Igen. — Nem rested hiábavaló dolgok­kal tölteni a drága idejét? — dor­gálta meg az író. — Nincs jobb dolga, mint sötétben keresgélni, ott, ahol én még fényes nappal sem találok semmit ?! * EGY KIÁLLÍTÁSON kiállították egy fiatal festő szobrát is. Az át­kötés egyáltalán nem sikerült, úgyhogy minden müvésztag szidta a csapnivaló művet. A kitűnő hu­moráról ismert Fényes Adolf egy délután a kővetkező cédulát akasz­tatta a szobor nyolcába: •—< Szobor vagyok, de fájok min­den tagnak! □ LISZT FERENC egy alkalommal a pétervdri udvarban hangverseny­zett. Az egyik szám közben Miklós «ír hangosán beszélgetni kezdett a szomszédjával. Liszt erre hirte­len abbahagyta a játékot. — Ilii az, kedves Liszt, miért hagyta abba? — kérdezte a cár. Liszt udvariasan, de önérzetesen válaszolta: Ha a cár beszél, mindennek el kell némulrda!... © WILDE OSZKÁRT, s költőt be­mutatták egy francia Írónőnek, aki arról volt nevezetes, hogy korának legcsvnyább női közé számított. Az eredeti is szellemes hölgy a bemutatás után Így sióit Wilde- hoz: —i Ugyebár, én vagyok a legcsu- nyább nő Franciaországban? A poéta szórakozottan hallgatta a hölgyet és gépies udvariasság­gal válaszolta: — ú, ne tessék szerénykedni... Az egész világon!... A SCHÓDELNÉVBL történt, a régi Nemzeti Színház kiváló színésznő, jével. Kirándult egy nagyobb szi- nésztársasdggál és megbámultak egy szép kéttornyú templomot. Valaki megjegyezte: zSzép egy pár torony.« *—* Ha egy pár volna *->. mondta mosolyogva Sehódelné —, akkor az egyiknek férfinek kellene lenni, a másiknak nőnek. Úgyis van *-> szólt közbe az ott ácsorgó harangozó. — A bal­felöli torony az asszony. Nagy­pénteken abban van — a kereplő. Krakó ősi falai alatt, amerre a vén Visztula habjai mossák a füzes partokat, új emberek vidám arca mosolyog felénk. Olt, ahol még nemrégen a kis Mogila falu roskatag házai állottak, szünet nélkül folyik a lázas munka: épül Nowa Huta, a hugyel Dunapen- tele. A falucs­ka már telje­sen eltűnt, he­lyén hatalmas, többemeletes épülettömbök szöknek a ma­gasba, és mel­lettük óriási üzemcsoport nőtt ki a földből. A Visztula-parti széles betonúton tehergépkocsik száguldanak, vontatótraktorok dü­börögnek. Az egyik helyen ekszka- vátor-óriások markolói tépik, ha­rapják a földet, amott meg kar­csú toronydaruk és gyors transz­portőrök viszik az? építőanyagot fel az égbeszökő állványokra. Na­ponta 150 vagonnyi építőanyagot használnak fel ennél az építkezés­nél. Az emberek ezrei dolgoznak Nowa Hután, Lengyelország hat­éves tervének legnagyszerűbb al­kotásán. S a Tegnagyobbrészük fiatal. Több mint 70 százalék az ifjú építőmunkások száma, akik az 1600 hektáron fekvő várost épí­tik. A hatéves terv végére 60.000 ember lakja majd az új szocia­lista várost, amelynek többek kö­zött 8 ipari szakiskolája, 2 tech­nikuma, 40 különböző iskolája, számos bölcsődéje és óvodája lesz. Hatalmas színház, szálloda, 12 klub, 4 kultúr- és sportpark, kenyérgyár, több áruház, mozi és étterem is épül itt. De eddig csak a lakótelepről beszéltünk, pedig az építők igazi büszkesége az a négy nagy- olvasztó és kilenc Martin-kemence lesz, amely az élenjáró szovjet technika legújabb vívmányai sze­Ainer lkában »oamLcs« néven Ismerik azokat a rajzsorozatokat, amelyekkel tele vannak a lapok, és amelyek könyvek alakjában Is megjelemnek. Minden gyerek heten- ként átlag 10—12 Ilyen lapot, vagy füzetet olvas. Egy ismert amerikai újságíró szerint a »comics« által propagált »felsőbbrendű« amerikai embertípus jellegzetesen fasiszta. Nem így & »Baltimore Sun«!. E lap szerint a »comics« a »nehéz Idők költészete és előkészítik az rint készül. A hatéves terv végén a nowa-hutai kohóművek több fé­met adnak az országnak, mint amennyit Lengyelország egész ko­hászata adott a második világ­háború előtt. Nowa-Huta — az új káderek kohója is. üj káderek százai ko- vácsolódnak ki itt, akik elsajátít­ják a szocialista ipar legjobb módszereit és a szovjet sztahano­visták tapasztalatait. A brigádok­ban folyó nagy nevelőmunka át­formálja az embereket és napróL napra növeli öntudatukat. Óriási kohóhoz hasonlít ez az építkezés, ahol csupán elenyésző százalék a salak. A többség szilárdan helyt­áll és kemény acéllá edződik. Az alábbi példa jellemzi a munka lendületét. A »Czenstocho- wa« és a »Kosciuszko«-kohó, va­lamint * a wizowi és gerzewl vegyipari üzemek dolgozói a Nowa-Huta építőive! össze­fogva, elhatá­rozták hogy együttes mun­kával másfél hónappal a ki­tűzött határidő előtt üzentbe- helyezik akomj binát első részlegét. Ahhoz azon­ban, hogy ez valóraváljék, nem­csak a szerelőcsarnok építését kell befejezni, de el kell készíteni egy nagy kompresszort, a kazánházat is és fel kell szerelni egy kisebb villanytelepet. Tizenhét kilométer­nyi csatornahálózatnak is el kell készülnie. Mindez azonban nem akadály, mert az építők tudják, miért dolgoznak. Mogila falucska már végérvé­nyesen eltűnt, helyén ragyogó város, óriási vas- és acélmű: a béke újabb erődje épül. S ahogy épül az új város, a kombinát, úgy fejlődnek az emberek, úgy szépül egyre a dolgozók élete is Lengyelországban. ifjúságot az erőszak világára«. A szadista, állati kegyetlenséget mulató rajzsorozatok Ilyesmire ne- vélik a fiatalságot: december 19-én jelentette a Reuter, Mexicóból, hogy két testvér és egy pajtásuk há­borúsdit játszott. Elhatározták, hogy haditörvényszéket alakítanak és ítélkeznek a tizenkétéves Manuela nevű cselédjük felett. A három fiú halálra ítélte Manuélát. Az ítéletet végTe is hajtották. A letérdepellteteitít kislányt fejbe- lőtték I,.!-ni. • . "V " “ l George illisru: A medvetáncoltató Dr. Georgs Ulieru (1887—1944) huszonhat éven át dolgozott Romá. nlában, mint járási orvos. Élmé­nyeit »Egy Járási orvos naplójából« | óimmal dolgozta fel, mely most Jelent meg magyar fordításban. <Szépirodalmi Könyvkiadó.) Ulieru állandóan harcot folytatott a nép­betegségek, a babonák, az elmara- dottaág ollen, anyagi éa erkölosl támogatás nélkül, ellenséges környe­zetben. A szélhámosok, politikai ka­landorok, panamisták kormányozta burzsoá Romániában nem érvénye­sülhetett. Könyvéből közöljük az alábbi részleteket: NEM TELJESÍTETTEM az S. községbeli N. V. kormánypárti képviselő kívánságát, s a kérés ellenére jár-ványkórházba utaltam egy kortesének két skarlátbeteg gyerekét. A következmény az volt, hogy a minisztériumból szemrehá­nyást kaptam kötelességmulasztás miatt s azzal vádoltak, hogy a pellagra az én hibám következ­tében terjedt el mértéken felül járásomban. A minisztérium dok­tor Barbete egészségügyi főfel­ügyelőt küldte ki az ügy kivizs­gálására. Miután felvilágosítottam a tények állásáról, megrótt s olyan tanácsot adott, amit soha életemben rém felejtek el. »Sokse köpjön a szél ellen« — mondta. — Ha lelkiismeretesen teljesí­2 fém kötelességemet, semmitől sem félék — válaszoltam. — Csak éppen a következmé­nyeket kell elviselnie s az állását is elveszti. — Miért veszteném el, ha sem­mi hibát nem követtem el? — Hónál fehérebb lehet, s nú befeketítjük koromszínüre, korom- színű iáiét s mi patyolatfehérre mossuk — rekesztette be a vitát a főfelügyelő, tekintélye egész sú­lyával. * HÁROM HÓNAP óta nem fo­lyósították a fizetésemet, a tejes és a pék nem hajlandó többet hitelezni. Capoj, a sokat tapasztalt öreg egészségőr, aki már számos dok­tort kioktatott, hogy s mint kel! pénzt szerezni ilyen sanyarú helyzetben, a kővetkező tanácsot adta: »Menjünk, doktor úr és tart­sunk vizsgálatot például P. köz­ségben s vegyük sorra a kocsmá- rosokat. Mindegyiknél lelünk majd valami kifogásolni valót. Uraságod ordítozni kezd s azzal fenyegeti a kocsmárost, hogy fel­jelenti, amiért nem tartja tiszte­letben az egészségügyi rendelke­zéseket, elmagyarázza neki, hogy a törvény pontosan előírja, milyen állapotban kell tartani a helyisé­geket s hogy a bírság igen tete­mes. Ezután uraságod kimegy. En ott maradok a kocsmáros- sal... ő meg nemsokára visz egy kis túrót, szalonnát, füstölt- húst meg egyebet ■ kocsiba. Akármit kapunk, megelégedhetünk vele. Távozás előtt uraságod ke- zetszorít veile, elmondja, hogy mindent a legpéldásabb rendben talált s ha a kocsmárosnak esze van, a markába is csúsztat va­lamit. Nem fog rosszul esni az ilyen ajándék sem. így kell csi­nálni, doktor úr, az elődei is így csinálták s nem bánták meg. Ha nem követi a példájukat, szegé­nyen pusztul el. — í <ts X Egy nap majd azt is elmon­dom, hogy csinálják az italpró­bát. Nem tréfadolog, komoly sum­mákat lehet keresni« — mondta az öreg a maga meggyőző mód­ján. * A SZOMSZÉDOS FALUBÓL ijesztő kutyaugatás, szűkölés hal­latszott. ügy látszott, hogy a falu valamennyi kutyája egy helyre gyűlt s ott vonít, nyújtot­tál! és kétségbeesetten. A kutya­ugatáson szaggatott dobütés ha­tolt keresztül. — Vájjon miért vonítanak eny- nyire a kutyák? — kérdeztem Capoj t. — Bizonyára a medvetáncoltató jött meg a medvéjével — vála­szolt az egészségőr. Fölkerekedtünk. Minél inkább megközelítettük a falut az or­szágúton, annál erősebben és ré- mületesebben hangzott a kutya­ugatás és a dobpergés. A faluban ahány ház, annyi nyitott kapu, nyitott ajtó. Sem a házakban, sem az udvarokon nem láttunk senkii s nem hallottunk emberi hangot. Az egész falu V. M. paraszt­párti képviselő háza előtt gyűlt össze. A zsivajgáson áttört a medvetáncoltató dobjának szagga­tott dobbanása s a medve durva morgása. Atverekedtük magunkat a tö­megen, hogy-közelebbről vehessük szemügyre a látványosságot. Az udvar közepén ott feküdt, arccal a földnek, a birtokos, a képviselő, s várta, hogy a medve megtapossa. A medvetáncoltató abbahagyta a dobolást, ráparancsolt a med­vére, mire az lassan rálépett a képviselő úr testére, lábai előbb a derekát taposták meg, majd a vállát. A képviselő úgyszólván eltűnt a hatalmas vad talpai alatt. Miután teljesítette a parancsot, a medve faképnél hagyta betegét, ismét két lábra állt, gazdája pedig tovább folytatta a gyászos dobol ást. A kimerült és sápadt képviselőt fölemelték a földről s bevitték a házba. — Sem ő, sem hozzátartozói soha nem fordulnak orvoshoz, ha betegek — mondta Capoj, mikor már ismét az országutat róttuk. — Mandracsoája, a kuruzslónő kőrisbogárport itatott vele, ettől úgy tönkrement a veséje, hogy nem bírja a vizeletét visszatar­tani. A cigányasszony rántotta-boro­gatással gyógyítja, ő pedig kény­telen a nadrágjában állandóan disznóhólyagot tartani, hogy össze ne vizelje magát. A képviselő­házba is így jár! Valahányszor szabadságon van, mindig magá­hoz hívatja a b.-i hadirokkantat, hogy az a csillagokból megjósolja neki, mi fog történni a politikában. Maga M. úr, a párt vezére is, állandóan figyelemmel kíséri a képviselő közvetítésével a csillag- jós jövendöléseit. A választások alkalmával a parasztpárt vezére meglátogatta a képviselőt; a dísz­vacsora után, mikor maguk ma­radtak, elhivatták Mandracsoáiat, hogy »forgassa vissza« gyomru­kat. És a képviselő mindenkinek meséli, hogy M. úrnak erről az éjszakáról kitörölhetetlenül kedves emlék maradt a szívében. Az egészségőr szelíd, beletörődő hancon így fejezte be előadását: »Bizony! Bármilyen ostobád mégis megszedték magukat és te­kintélyes emberek, míg mi, akik becsülettel dolgozunk, mehetünk a fenébe ...!«

Next

/
Thumbnails
Contents