Katolikus gimnázium, Szakolca, 1878

I. Családi jogintézmények az atticaiaknál. A népek műveltségi állapotára és társadalmi helyzetére mi sem derít annyira fényt, mint azon jogelvek és intézmények, melyek a pol­gárok egymás közötti, nem különben az állam iránti viszonyait sza­bályozzák. A köz- és egyéni szabadság, az általános és személyes jogbátorság fokától függ a haladás, s ezt csupán szabadelvű törvények képesek létre­hozni. Hiányos törvények megölik azon életerőt, melyet az emberek lel­kébe az anyatermészet szórt; megmételyezik erkölcsi önérzetét az egyes­nek ; elfojtják a közéletet, a népek tevékenységének e­gy­ pontját. Az ázsiai nagy birodalmakban az uralkodó ép oly rabszolgája volt a papi kasztnak, mint neki a nép. Az eke mellett születettnek nem volt szabad iparágat űznie, a mesterember meg könyvet nem vehetett kezébe, szabad röptű szelleme oda volt láncolva ama röghöz, vagy kézi szer­számhoz, melynél napvilágot látott; az ész hatalmas ereje megtört a sö­tétségben, melylyel az ősrégi törvények hálózták körül. A fejedelem báb volt, melyet Zoroaster, Buddha, Brahma és egyéb vallásalapítók papjai táncoltattak kények-kedvek szerint; ezek ismét egymást hódították el képzelt jóslataik hosszú sorozatával. A járás-kelés, étkezés, öltözködés s minden apróság észbutító sza­bályosságok által volt korlátozva. Az egyén önállóságának minden föltéte­lét elvesztette. Szinte jól esik, az ókori álladalmak törvényei és szokásai visgálatánál, egy fenköltebb néptagra bukkanunk a görögökben. E classicai népcsalád összekötő kapocs gyanánt Ázsia és Európa közé ékeltetett, mint egy üstökös, hogy fényt áraszszon maga körül és bámulat kitöréseket fakaszszon azok nyakán, kik dicsőségének csak utósu­­garaiban gyönyörködhetnek ama szellemi művek közvetítésével, melyeket az emberiség közkincséül hátrahagynának. Sajátságos egy nép. A lomhaság ölében fetrengő és erejét a háremek illatos termeiben elfecsérlő népek sorában ifjúi élénkség, férfiúi erély- és tettkészséggel jelenik meg a történelem színpadán. Szivében telve fogé-1*

Next