Katolikus gimnázium, Szakolca, 1878

konysággal a szépsége által elbájoló költészet iránt, melynek halhatatlan és örök csodálatot keltő szavakban ad kifejezést a világ méltán legna­gyobb költőjének elismert Homer. Agyában emberboldogító magasztos eszmék hosszú láncolata keletkezik, s földjének porából bölcseket alkot, hogy legyen ezredek múlva az utókornak elkezdeni ott, hol ők bevégezék. Míg Plátó egy eszményi köztársaság nagyszerű körvonalait veti a papírra, hogy megmutassa vele, mily paradicsommá lehetne e föld, ha mi oly piciny gyarló lények a gondolatnagyság és szívnemesség ama fokára képesek volnánk vergődni, melyre az ő lánglelke emelkedett: azalatt Solon az államot oly szerkezetre fekteti, melynek rugóit nem a megtö­­kélyesedett, hanem a hibákkal elhalmozott polgárok alkotják. S igy az elmélet náluk­ép oly magas színvonalán áll a tökélynek, mint a gyakorlat. Azon országot, melyet a képzelet pompás ecsetjének segélyével az ész maga elé varázsol, ők minél célszerűbb törvények által Göröghon földjére igyekeznek átültetni. Természetes tehát, hogy az általuk alkotott intézmények, tekintve az akkori kor műveltségi viszonyait és tör­vénykezési állapotát, a szabadelvűség bélyegének nyomait viselik hom­lokukon, úgy hogy a mézajkú Demosthenes nemes büszkeséggel szónokol­hatta, miszerint a rabszolgának Attikában több szólásszabadsága van, mint más országokban a polgárnak.") Szemere Bertalan mondja, hogy a respublicához egyszerű, önmegta­gadással járó, s erkölcsileg szigorú élet kívántatik. S bizonyára e jellem­vonás volt sajátja a görög népnek, mig a párttusakodás fajírta polgárhá­ború örvényébe nem keveredett. A mely nép kebelében oly jellemek állanak a közügyek élén, mint Athénben, kik a kormánypadról nem visznek el egyebet magukkal, mint a tiszta öntudatot, hogy polgártársaik bizalmával vissza nem éltek, ott lehetetlen a nemzetnek nem okulnia, lehetetlen magasabb életnézetek bir­tokába nem jutnia. A­hol Socrates méregcsészével ajakán azon hazának, mely őt meg nem értve a halál révére taszítja, elég nagylelkű és lelkileg emelkedett,­­ életének árán példát adni, midőn a helyett, hogy tömlöcéből megszökve hóhérainak csak hűlt, helyét hagyja, a nyugodt lemondás hang­ján szól: „A hazafi legelső kötelme a törvényeknek engedelmeskedni, ez alól semmi föl nem oldozhatja­ "); mondom ily példákkal szemben lehe­tetlen, hogy a görög nép a nemes önmegtagadást és erkölcsi fenkölt jel­lemet el ne tulajdonította volna. Talán semmihez sem lehet Göröghon egész életműködését találóbban hasonlítani, mint a forráshoz. Valamint a forrás üde vizcseppjei fris élet­erőt kölcsönöznek a fáradság és szomjtól elalélt vándornak, és a szelíd 1) Demosthenes. Fülöp ell. III. besz. 110. 2) Plato. Socrates Védelme és Critója.

Next