Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1921

REV 2010 | Az intézet halottai.­­ Évi értesítőnkben első helyen veszteségeinkről kell beszámolnunk. Alig volt intézetünkben valamikor oly dús aratása a Halálnak, mint az utolsó néhány hónap alatt, egymásután rövid időközökben dőltek ki olyan férfiak, akik kiváló képességeikkel, odaadó munkásságukkal isko­lánk felvirágoztatása körül elévülhetetlen érdemeket szereztek. Letűnt je­leseink elhalálozásuk idő­rendjében : Mocskonyi József. Született 1860-ban Albertiirsán lelkészi család­ból. Középiskolai tanulmányait Budapesten s Szarvason végezte. Tanári oklevelét 1886-ban szerezte meg, szaktárgyaiból, a görögből és latinból kitűnő eredménnyel. A szarvasi főgimnáziumnak 1883-tól kezdve 37 éven át volt tanára s 12 évig igazgatója. Tanítványait ismereteinek közlésében nagy tudásával, fegyelmezésében gyöngéd, lekötelező bánásmódjával hó­dította meg­, megbecsülte már a gyermekben az embert, bizonyára azért, mert ő maga is, mint korán árvaságra jutott, önerejéből küzdötte fel ma­gát. Mint igazgatót szelídlelkűség, a legapróbb ügyekben is gondosság, pontosság jellemezték Nagy képességei különösen a világháború és en­nek áldatlan következményei idején tűntek ki; vallásos és hazafias lelke még a leg­feny­egetőbb veszélyekből is mindig meg tudta találni a helyes kivezető utat. Ekkor dolgozott a leglázasabban, hathatósan védte az is­kola érdekeit, őrködött, mentett, a csüggedőket költői lelke ékesszólásá­val bátorította 1920. év őszén szabadságot kért, hogy majdan új erőre kapván visszatérhessen szeretett iskolájába. Ám a kifejtett óriási munka teljesen aláásta gyenge egészségét, mind jobban hervadt s 1922. febr. 8-án befejezte áldásos tevékeny életét Istenadta tehetségével érdemeivel, nagy munkaerejével nemcsak a szarvasi gimnáziumnak szerzett dicsősé­get, hanem az iskola keretén túl is tiszteletet, becsületet vívott ki nevének. Chován Károly, nyug. tanár 1839. március 24-én született. Szarva­son elvégezvén a középiskolát s Eperjesen a teológiát, a tanári pályát választotta. 1863 - 74-ig a Selmecbányai ev. lyceumban, 1874-től 1900-ig a szarvasi főgimn­­ban működött s ezen idő alatt csaknem minden tan­tárgyat tanított. Mint régi szabású professzor, valódi polyhistor, bámula­tos tudásával, tankönyvhöz mereven nem ragaszkodó tanítási módszeré­vel igazságos s nagy emberszeretetre valló bánásmódjával örök hálára kötelezte ezrekre menő tanítványait Bár több mint két évtized óta élt nyugalomban, feledhetlen marad előttünk tiszteletre méltó alakja; na­ponkint ellátogatott­ közénk, részt vett minden bajunkban, örömünkben s irányitólag hatott ránk puritán jellemével, nemesen érző szivével, nagy szerénységével s önzetlenségével, józan életmódjával, példás önmegtar­tóztatásával, amelynek gyenge szervezete mellett hosszú életkorát kö­szönhette. Meghalt 1922 február hó 26-án. Liska János, nyug. tanár. Született Szarvason 1866 március hó 30-án. Iskoláit Szarvason s a budapesti tud. egyetemen végezte. Szak­tárgyaival, a latin és görög nyelvvel tanári működését Sopronban kezdte. Szarvasra 1890 őszén választották meg. A tanári pályán 29 évet töltött s alapos tudásával eredményes tanításával kivívta tanítványai háláját

Next