Századok – 1870
Szalay László: Klement János Mihály II. Rákóczi Ferenc követe Berlinben; Hágában; Londonban - 1
de Transsilvanie ablakából. A magyar háború kezdetén titkára lévén a kalocsai érseknek, Széchenyi Pálnak, kit Leopold császár békeeszközlésére küldött vala hozzám , máskülönben nem nyerhettem őt meg ügyünknek, mint ígérvén, hogy papi javadalmat szerzek neki Francziaországban, minek ígéretére a néhai király (XIV. Lajos) által felhatalmazva voltam. Ő igen jelentékeny dolgokat fedezett föl előttem; napfényre hozta a bécsi udvar összes ármányát ; hivén, hogy ama franczia javadalom őt biztosítani fogja a mondott udvar üldözése elől még azon esetben is, ha a magyar háború nem ér szerencsés véget. De én semmit sem voltam képes számára kieszközölni sem az elhunyt királynál, kinek igéretét birtam, sem az orleansi hercegnél (a régensnél) , s Brenner remény nélkül maradt, ő, ki fejét arra valónak hitte, hogy püspöki mitrát, hogy bíbornoki süveget viseljen. Kétségbeesett jövendőm iránt, kenyér nélkül látta magát halálom után. Arczán olvastam e gondolatokat, midőn a mama őt megrohanta , s az orleansi herczeg emlékezhetni fog figyelmeztetésemre végtalálkozásunk alkalmával , hogy én Brennert képesnek tartom árulásra, ha javadalom nélkül hagyatik. Ez oknál fogva semmi befolyást sem engedtem neki Parisban maradt vagyonom kezelésére. Dem módot talált, szándékom és utasításom ellenére, tőkéimről intézkedni, képzelvén magának, hogy a busás nyereség, melyet mind nekem, mind magának fog szerezni a biketek vásárlása által (Law speculatióit érti), őt kimentendik előttem. De látván, hogy én nem állok nézeteihez, hogy rászallom eljárását , segédet seholsem találván , érezvén az ellenem elkövetett vétség súlyát ; s egyszersmind nem birván ügyeim alapos ismeretével, melynek árulása őt a bécsi udvar kegyébe ajánlaná ; alatta egy gyászos jövő képzelmének, annál borzasztóbb képzelmének, mivel tisztán emberi tudománya nem ismert pietást : épen nem csudálkoztam, midőn értésemre esett, hogy annyi pogány philosophies példáját követte. —Ezen esemény, asszonyom, oly elevenen tanúsítja az emberi ész gyöngeségét és tehetetlenségét, fönntartani bennünket szemben a szerencsétlenségekkel, hogy miután kegyed róla, a boldogtalanról, megemlékezett , remélem, meg fogja bocsátani, hogy részemről elmondottam egész históriáját, mely velem mélyen érezteté, mi lennék én szenvedéseim közepette, ha Isten kegyelme nem támogat!"