Századok – 1958
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az első magyar szocialista forradalom 1
2 NEMES DEZSŐ A tanácsköztársaság jelszava behatolt a szociáldemokrata párt mögött álló munkástömegek tudatába is. A tömegek a baloldali szocialisták vezetésével mind határozottabban léptek fel a két munkáspárt erőinek egyesítéséért — a tanácshatalom megteremtése, szocialista rendszer létrehozása érdekében. A liberálisok és jobboldali szociáldemokraták koalíciójának nem sikerült a forradalmat „befejezni", s a demokratikus átalakulást a tőkés rendszer megőrzése alapján és a monarchistákkal való kompromisszum segítségével korlátozni. S a polgári rendet védelmező kormányzat politikai válságának elmélyülése csak növelte és végül ellenállhatatlan erejűvé tette a munkástömegek forradalmi lendületét. A liberális-szociáldemokrata kormánykoalíció 1919 márciusában felbomlott. A munkásforradalom erői váratlan gyorsasággal a hatalom közvetlen meghódításának a feladata elé kerültek. Győzelmi lehetőségük adva volt. A kitört válság és a munkásforradalom erőinek ellenállhatatlan nyorrása a szociáldemokrata párt jobboldalát teljes meghátrálásra, centrista elemeit pedig firia késztette, hogy a balszárny mellé álljanak és maguk is állást foglaljanak a tanácsköztársaság kikiáltása mellett — közösen a kommunistákkal, egyesülve a kommunista párttal. A mi 1919 márciusi forradalmunk nagyszerű, békés győzelmének több oka volt. A legfontosabb azonban abban rejlett, hogy az egész dolgozó nép döntő többsége néhány hónap alatt kiábrándult a polgári-szociáldemokrata koalíciós kormányzatból. A nép csalódott ebben a kormányzatban, mely a demokráciáról ugyan sokat beszélt, de a monarchista ellenforradalmi erőkkel szemben tehetetlen volt és megalkudott velük ; a nagybirtok felosztását is ígérte, de nem hajtotta végre, hanem büntető expedíciókat küldött a földet elfoglaló parasztok ellen és terror-rendszabályokkal próbálta meggátolni a kommunista mozgalom gyors fejlődését. Ugyanakkor képtelen volt útját állni az ipari termelés növekvő csődjének. Ez a „demokratikusnak" hirdetett kormányzat határtalanul megasztalta a győztes antant hatalmakat, s azok kegyeit kereste minden módon, így azáltal is, hogy kész volt az országot felvonulási terepként a szovjetellenes háború rendelkezésére bocsátani. A nép csalódott az antant nagyhatalmak és a belső monarchista reakció előtt behódoló kormányzatban ; a kispolgári dolgozó osztályok és rétegek a proletárhatalomért küzdő munkásosztály mellé álltak, Szovjetoroszországgal való imperialista-ellenes szövetség politikáját tették magukévá ; a magyar nép ehhez kapcsolta minden alapvető követelésének a teljesítését. A polgári társadalmi rendet védelmező koalíciós kormányzat politikája a nép körében teljesen elvesztette hitelét, amihez új lökést adott a hírhedt Vyx-jegyzék, amely megmutatta, hogy az antant nem az új magyar kormánynak osztogatja kegyeit. Így következett be az, hogy 1919. március 20-án a szociáldemokrata pártvezetőség képviselői elmentek a Gyűjtőfogházba — ahová a liberálisszociáldemokrata koalíciós kormány egy hónappal azelőtt a kommunista párt vezetőit bezáratta , és bent a börtönben kötötték meg a megállapodást a hatalom közös átvételéről és a két párt egyesüléséről, a proletárdiktatúra szükségességének elvi elismerése alapján és annak közös megvalósítása érdekében, így következett be az, hogy a hatalmat 1919. március 21-én az egyesült kommunista—szocialista párt vette át a magyar munkásosztály és a szegényparasztság nevében. A hatalom átvételének ez a módja, tehát az, hogy a két munkáspárt együttes erői álltak ki a tanácsköztársaság megvalósításáért, ugyancsak egyik feltétele volt a hatalom békés meghódításának. Ugyanis nem volt