Századok – 1958

Tanulmányok - Nemes Dezső: Az első magyar szocialista forradalom 1

2 Ν EM KS DEZSŐ A tanácsköztársaság jelszava behatolt a szociáldemokrata párt mögött álló munkástömegek tudatába is. Ε tömegek a baloldali szocialisták vezetésé­vel mind határozottabban léptek fel a két munkáspárt ereinek egyesítéséért — a tanács? atalom megteremtése, szocialista rendszer létrehozása érdekében. A liberálisok és jobboldali szociáldemokraták koalíciójának nem sikerült a forradalmat „befejezni", s a demokratikus átalakulást a tőkés rendszer meg­őrzése alapján és a monarchistákkal való kompromisszum segítségével korlá­tozni. S a polgári rendet védelmező kormányzat politikai válságának elmélyü­lése csak növelte és végül ellenállhatatlan erejűvé tette a munkástömegek forradalmi lendületét. A liberális-szociáldemokrata kormánykoalíció 1919 márciusában felbomlott. A munkásforradalom erői váratlan gyorsasággal a hatalom közvetlen meghódításának a feladata elé kerültek. Győzelmi lehe­tőségük adva volt. A kitört válság és a munkásforradalom erőinek ellen­állhatatlan nyerrása a szociáldemokrata párt jobboldalát teljes meghátrá­lásra, centrista elemeit pedig firia késztette, hegy a balszárny mellé álljanak és maguk is állást foglaljanak a tanácsköztársaság kikiáltása mellett — közö­sen a kommunistákkal, egyesülve a kommunista párttal. A mi 1919 márciusi foriadalmunk nagyszerű, békés győzelmének több oka volt. A kgfcnlcsahb azonhan abhan rejlett, hogy az egész dolgozó nép döntő többsége néhány hónap alatt kiábrándult a polgári-szociáldemokrata koalíciós kormányzatból. A nép csalódott ebben a kormányzatban, mely a demokráciáiéi ugyan sokat beszélt, de a monarchista ellenforradalmi erőkkel szemben tehetetlen volt és megalkudott velük ; a nagybirtok felosztását is ígérte, de nem hajtotta végre, hanem büntető expedíciókat küldött a földet elfoglaló parasztok ellen és terror-rendszabályokkal próbálla meggátolni a kommunista mozgalom gyors fejlődését. Ugyanakkor képtelen volt út ját állni az ipari termelés növekvő csődjének. Ez a „demokratikusnak" hirdetett kor­mányzat határtalanul megasztalta a győztes antant hatalmakat, s azok kegyeit kereste minden módon, így azáltal is, hogy kész volt az országot felvonulási terepként a szovjetellenes háború rendelkezésére bocsátani. A nép csalódott az antant nagyhatalmak és a belső monarchista reakció előtt behódoló kormányzatban ; a kispolgári dolgozó osztály rok és rétegek a proletárhatalo­mért küzdő munkásosztály mellé álltak, Szovjetoroszcrszággal való imperia­lista-ellenes szövetség politikáját tették magukévá ; a magyar nép ehhez kapcsolta minden alapvető követelésének a teljesítését. A polgári társadalmi rendet védelmező koalíciós kormányzat politikája a nép kőiében teljesen elvesztette hitelét, amihez új lökést adott a hírhedt Vyx-jegyzék, amely megmutatta, hogy az antant nem az új magyar kormánynak osztogatja kegyeit. így következett be az, hogy 1919. március 20-án a szociáldemokrata pártvezetőség képviselői elmentek a Gyűjtőfogházba — ahová a liberális­szociáldemokrata koalíciós kormány egy hónappal azelőtt a kommunista párt vezetőit bezáratta — és bent a börtönben kötötték meg a megállapodást a hatalom közös átvételéről és a két párt egyesüléséről, a proletárdiktatúra szük­ségességének elvi elismerése alapján és annak közös megvalósítása érdekében. így következett be az, hogy a hatalmat 1919. március 21-én az egyesült kommunista—szocialista párt vette át a magyar munkásosztály és a szegény­parasztság nevében. A hatalom átvételének ez a módja, tehát az, hogy a két munkáspárt együttes erei álltak ki a tanácsköztársaság megvalósításáért, ugyan­csak egyik feltétele volt a hatalom békés meghódításának. Ugyanis nem volt

Next

/
Thumbnails
Contents