Századunk, 1864. június - 1865. február (1. évfolyam, 7. szám - 2. évfolyam, 3. szám)

1864-06-25 / 7. szám

KTexuzetgazdászati, htUMSuistit­ai, ip­ar-'kereskedel­m»a­i b­liczercTePit. 4 Ismerett­erjesztő^Közlöny " szerkesztőségi hivatal Sándor-utcza 16. szám, hova a kéziratok s re-1 Kiadó s ügyleti iroda S­á­n­d­o­r-utcza 16-ik szám.— Egyszeri hirde­­clamatiók intézendők. — Megjelen e lap minden szombaton 1—2 te­sek sora vagy ennek megfelelő hely 6 krjával, többszöri s állandói nagy tömött ivén ügyleti értesitővel s hirdetésekkel. A hirdetések jutányosabban vétetnek fel. E lapért eső dij egy hóra helyben házhoz hordással S0 kr. félévre 5 fit 40 kr.‘ Vidékre postai szétküldéssel egy hóra 1 frt, félévre 6 forint. Megrendelések minden időtől kezdve a cs. k. postahivataloknál s nyilv. ezégeknél létethetnek de közvetlen a szerkesztőséghez is intézhetők­ ­.­Szám. Pest, szombat, junius 25-én. 1864. 1-ső évi folyam. Átalános szemle. Nemzeti cultura. 1. Az emberi szellem, végig­­haladván fejlődése egyes fokozatán, mind magasabb tudalmi körbe vágy, mind magasabb egységre tör. A szellem ezen mun­kásságát, mely szerint azt, mi alantabb körbe tarto­zik, önmagába fölvevén tagadja, a szellem fejlődési menetének nevezik, s midőn a szellem fejlődési kö­rének, egy oly álláspontjára jut, honnan végig te­kintve eddigi haladásán, mintegy önmagát visszatü­k­­rözötten szemlélheti, teljes kibékültségre jut önmagá­val, s azon harczot, melyet a világ szétesettsége és saját énje ellen folytatott, a cultura nyomása alatt megszünteti. A szellem, nyilatkozzék az egyes elszigeteltsé­gében, vagy bár legyen az egy nemzet össztudata, a­­vagy a mindent ölelő világszellem (kizárva innen a pantheisticus felfogást s a dolgot szorosan alanyi ol­daláról véve) tartozik ezen fejlődési menetet áthaladni s midőn áthaladta, ott látja magát az öszhangzatos műveltség, a mindent felkaroló önmagát tudás szellemi pantheonában. A nemzeti közszellem ezen leírt állapotát, mely­­szerint a tudás összes tényezőit, minden eddigi vívmá­nyait fölvette magába, s azt gyümölcsöztetni képes, leginkább a nemzet kultúrájának lehet, és kell ne­vezni. Ugyanis két tényező működik örökösen mint egymásra ható, minden nagyobbszerű­ kifejlődés al­kalmával: anyag és szellem. S e két tényező, folytonosan mint egymásra ha­tó, egymást kiegészítő s leginkább korlátozó, s mint ilyen fejlesztőn működik. A föld, melyet művelünk, melyhez mint hazánkhoz ragaszkodunk, az égalj, mely alatt élünk, melynek befolyását szervületünkre nem tagadhatjuk, a ruházat és tápszerek, a társadalmi számtalan különféleségű viszonyok, a kormányzat, mind megannyi korlátozói, de egyszersmind előmozdí­tói szellemi életünknek. S a mint említett tényezők változnak, idomulnak, alakulnak, fejlődik tovább a szellemi élet, átváltozik a kultúra, illetőleg magasabbra száll, vagy mélyebbre sülyed. Csak ha e körülményt kellőn megfigyeljük, válik érthetővé azon az őstörténelem által számtalan­szor igazolt adat, mely szerint hajdanra a ma oly rideg, sivár, élettelen, természetileg megdermedt éjszak sze­rencsétlen népei, nemzetei, törzsei magas kultúrával bírtak. A kereskedelmi világhírű karaván-út hajdan azon tereken húzódott keresztül, melyek ma lakatlan pusz­taságok, sivatagok. Hol mai napság a Sámán galó­­cza lével hódítván magát, babonás jóslatot mondogat a fa­bábot imádó szibériai lakók előtt, ott kiművelt cultus volt, mely magasabb szellemiséget tisztelt, egy mélyebb felfogású istennek áldozott. A mongolok, kik az ismert világot átkalan­dozták, rémítő pusztulást és enyészetet lehelő emlé­keket hagyván magok után, egykor a vas és érczbá­­nyák művelésével foglalkoz­nak, s a cultura ezen egyik hatalmas tényezőjét a lehető legmagasabb fokig­ fejlesztették, melyről Hero­dot és a keleti évkönyvek hitelesen tanúskodnak. De másfelől míg az éghajlat, természet szülte viszonyok hatnak egyesekre úgy mint nemzetekre, ad­dig a tápszer, melyivel étkezik, a ruházat, melyet felölt, a közszokások, melyeknek mindenki többé-kevesbbé rabja, szinte mindmegannyi korlátozói, s illetőleg to­vább fejlesztői a nemzetek magasb culturál életének. Az indus, a ki gyönyörű éghajlat alatt élvén, hol a természettől úgyszólván semmit sem kell kierezz

Next