Szeged és Vidéke, 1903. április (2. évfolyam, 79-103. szám)

1903-04-01 / 79. szám

zeti jogok tekintetében,­­ és helyet­tük törvényes uton létrejönne egy harmadik, önálló, a katonai jogok szuverenitásával bíró állam. De még ezt az elvi egységet sem az egész hadsereg vezérletére, vezény­letére és belszervezetére mondja ki a törvény, hanem külön kimondja a ki­­egészítő magyar hadseregre és külön kimondja az osztrák hadseregre, még­pedig azért, mert a kiegészítő magyar hadseregen kívül álló rész (amint azt már egy múltkori czikkünkben ki­mutattuk) — ha mindjárt egészet is mond a törvény szövege — közjogi­­lag és „de facto“ már csak az osztrák hadsereg lehet. A magyar király és az osztrák császár katonai felségjogainak koordi­nált uniójában, egyesülésében és nem unitászában, egységében van tehát a katonai elvek ugyanazonossága foly­tán a hadsereg szét nem bonthatósága, de nem egysége, kifejezve. És hacsak ebben az unióban van kifejezve , ak­kor kétségtelen, hogy a vezérlet, ve­zénylet és belszervezet egységének — a kétféle közjogi minőségű, ámde egységes elveket tartalmazó katonai felségjogok különbözősége szerint — külön kell vonatkozni úgy a kiegé­szítő magyar, mint az osztrák had­seregre. Külön is vonatkozik, de azért a kétféle katonai felségjogok tartalmát képező elveknek az egysége (amelyet sokan, legtöbben, még az egyetemi ka­tedráról is, tévesen vélnek a hadsereg egységének) megmentődik azáltal, hogy úgy az osztrák, mint a magyar kato­nai felségjogok ugyanazon egy sze­mélyben találkozván — daczára ezen kétféle minőségű felségjogoknak — az uralkodó mind az osztrák, mind a magyar, tehát az egész hadsereg egy­séges vezérlete, vezénylete és balsze­retetét eszközölheti anélkül, hogy a magyar királyi és osztrák császári felségjogok (a katonai elvek tekinteté­ben) összeütközésbe jönnének. A katonai felségjogok elveinek egy­ségét tehát a magyar királyi és osz­trák császári katonai felségjogoknak törvényes, koordinált uniója eszközli, és egyúttal menti meg a monarkia hadseregét attól, hogy azok akár különálló magyar és osztrák elemre szétváljanak, akár a vezérletre, vezény­letre és belszervezetre vonatkozó nem egységes elvek szerint igazgattassanak. Amint tehát a két szuverén állam védelmi rendszerében a katonai elvek egyenlősége, a két állam törvényhozá­sának megegyezése, tehát nemzeti jogok által effektuáltatnak, akképpen az egész hadsereg megbonthatatlanságát bizto­sító katonai elveknek egysége a tör­vény által statuált felségjogok által esz­közöltetnek. Azonban a katonai felségjogoknak ezen koordinált uniójához s ennek közjogi korolláriumához, a kétféle felségjogok katonai elveinek az egy­ségéhez a nyelvi egység nem hogy nem tartozik, sőt tisztán ezen kétféle felségjogok katonai elveinek az egy­ségét tartva szem előtt, éppen nem is szükséges. Ennek a közjogi bizo­­nyítására is rá fogunk térni. A „SZEGED ÉS VIDÉKE” TÁRCZÁJA. A tavaszi tárlat. III. A kiállított festmények további méltatá­sánál is az a vezérlő szempontunk, milyen hatással van valamely műalkotás a lelkünkre. Nem keressük a mesterkélt terminus tech­nikusokat, nem fürkészszük a képeken azt, amire talán maga a festő sem gondolt, mert így könnyen azon hibába eshetnénk, hogy oly­asvalamit magyarázunk a művekbe, ami azoknak alapkarakterével merőben ellenkezik. A nagyközönség számára írjuk ezen ismer­tető sorokat, amelyekkel semmi más czélunk nincs, csupán az, hogy megkönnyítsük vala­melyest a tárlat látogatását, a közszemlére tett művek megértését. Sem külföldi, sem művészettörténeti példákra nem hivatkozunk, egyszerűen a saját benyomásainkról adott számot. Természetes, hogy más szemüvegen át is lehet nézni a képeket, sőt szükséges is, hogy kiki a saját lelkületébe illeszsze a művészi hatásokat s lehetőleg egyéni véle­ményt alkosson. Korántsem vagyunk hívei a szellemi oktrojálásnak, melyet egyesek oly­­képp akarnak gyakorolni, hogy a fölebbez­­hetetlen kritika álorczáját öltik magukra és itt-ott ellesett műszavak alkalmazásával zavar­ják össze a közönség képzeteit. Egyszerűen, világosan, a magunk jobb belátása szerint veszszük sorra a tavaszi tárlat harmadik és negyedik termeiben kifüggesztett képeket is. Ehelyütt Kelety Gusztáv hagyatékának tizenöt műdarabjával, Telepy Károly nagyobb gyűjteményével, Tahy Antal, Glatz Oszkár, Hegedűs László és a mieink közül Nyilasy Sándor és Zombory Lajos több festményével találkozunk. Az előző czikkelyekben említett neveken kívül itt még néhány föl nem sorolt festő műveit látjuk kiállítva. Ezen befejező közleményünk az utóbbiakkal is részletesen foglalkozik. Kelety Gusztáv művészete immár a tör­téneté és a halhatatlanságé. Az ő gyönyörű tájképeit finomság, stilizáltság, pazarul válta­kozó színesség és a természet hűsége jellem­zik. Kelety színeinek pompája szinte vetélke­dik a kék menyboltozat és a zöld pázsit ragyogó színeivel. S milyen sokatmondó, beszélő képek ezek! A felhők, a sziklák, a fűszálak, a fenyvesek mintha a múltból re­gélnének egy-egy csudabájos legendát. A ne­mes hatásoktól repeső szívvel szemléljük a gazdag művészi örökséget. Telepy Károly tájképfestő művészete vetélkedik a legkiválóbbakéval. Csupa arány, mélység, hangulat, színgazdagság minden egyes vászna. A kisebb méretű festmények kedvességükkel lepnek meg, a nagyobbak széles vonásaikkal, hatalmas térhatásukkal. Telepy egyik ékessége az idei tárlatnak, kár, hogy képeit kissé szétszórtan helyezték el. Hegedűs Lászlónak „Munkaközben'' czimű képe nagyon eredeti, tősgyökeresen magyaros. A kidolgozás Hegedűs kiváló ké­­pessségeire vall. „Madonná“-ja gyönyörű alak, kifejező arczc­al, harmonikus színekkel. Nagyon érdekes és egyéni megoldást talál a képen a sejtelmes háttér. A kép erőteljes hatással van már a külsőségeivel is ; a har­madik teremnek mindenesetre legkiemelke­dőbb darabja. Glatz Oszkár élénk, kedves és közvet­len képei ragadják meg a szemlélő figyel­mét. Nyárfáinak világos perspektívája, a „Délután“ napsugaras, verőfényes hangulata és valamennyi művének magyaros levegője karakterizálják az ő festőművészetét. Özv. Koroknyai Ottóné gyümölcseibe szinte bele­harapna az ember, oly természethívek és színesek. Azt mondják, hogy gyümölcsöket könnyű festeni. Lehet, de ez a körülmény mit sem von le Koroknyainé közvetlen erejű művészetéből. „Éjjel a kikötőben“ czímmel Tury Gyula igen különös, de érdekes képet állí­t.rí A szób'130_'7r^lH líi- SZEGED ÉS VIDÉKE, Szeged, 1903. szerda, április 1. Polítika. A katonai javaslatok ellen. Ezer­kétszáz tagú küldöttség járult ma ismét gróf Apponyi Albert házelnök elé, hogy a vaáli kerületbeli Martonvásár és Biske közönségének peticzióját a katonai javaslatok ellen átadják. Gyapay Pál földbirtokos ve­zette a küldöttséget. Gróf Apponyi a szoká­sos kijelentésekkel vette át peticziót a dele­­gácziós teremben. Az indemnity megobstruálása. A M. Sz. tudósítója a képviselőház folyosóján kérdést intézett a függetlenségi párt tíz tag­jához, hogy az indemnity-javaslattal szemben a függetlenségi párt milyen álláspontot fog elfoglalni. A válaszokat így összegezi a lap" Végleges választ természetesen egyik sem adhatott, hiszen a függetlenségi párt hivata­losan még nem foglalkozott a felhatalmazási törvény kérdésével. Annyit azonban vala­mennyien kétségtelennek mondanak, hogy a függetlenségi párt az indemnityt éppúgy meg fogja obstruálni, mint ahogy teszi a katonai javaslatokkal. Bizonytalan ez idő szerint csak az, hogy egyhangúlag, vagy szótöbbség alapján hozzák-e meg a fenti határozatot, mert több mint negyven kép­viselő, — a párt tagjainak többsége — a leghatározottabban kijelentette, hogy — akárhogy döntsön is a párt, — folytatja a harczot az indemnity ellen. V­annak néhányan, akik egy hónapi indemnityt hajlandók meg­adni annak ellenében, hogy a katonai vita néhány napra megszakíttassék a tisztviselők fizetésrendezése kedvéért. Ezek azonban el­enyésző számmal vannak. A húsvéti szünet. Az országgyűlés húsvéti szünetét a kormány — tekintettel a felhalmozódott munkaanyagra — igen rövidre fogja szabni a húsvéti szünetet. Azt tervezi tudniillik, hogy a húsvéti szünet április 8-án kezdődjék és 15-éig tartson. Ezzel szemben egyes képviselők azt szeretnék elérni, hogy legalább április 4-dikén kezdődjék a szünet. Ország­g­yű­lés. A képviselőház ülése. Budapest, márczius 31. (Saját tudósítónktól.) Esős, borongós nap. Semmi különös nem készülődik, csak Lukács László pénzügyminiszter nyújt be három fontos javaslatot, köztük a készfizetések fel­vételéről szólót is. .A mai szónokok közt szerepelt Pichler Győző, a karzaton tehát sok a szép asszony. Az ülésről egyébként itt adjuk a részle­tes tudósítást. Elnök : Dániel Gábor, megnyitja az ülést, előterjeszti az irományokat. Lukács László pénzügyminiszter három javaslatot terjeszt be. A készfizetések föl­vétele tárgyában, a koronaértékek megállapí­­tásáról szóló törvény további kiegészítéséről, a két kormány közt az érme- és pénzrend­

Next