Szeged és Vidéke, 1903. november (2. évfolyam, 296-345. szám)

1903-11-01 / 296. szám

minthogy pedig a bécsi katonai kormányzat számára fentartott kato­nai ügyekben a magyar minisztérium jogi felelősségre, a törvény szerint, nem vonható , bármit is tesznek Bécs­­ben, ezért egy magyar miniszternek sem eshetik kutyabaja sem. Már most ezért a politikai felelős­ség üres frázisáért mondjuk ki mi cse­rében azt a fontos, egyenesen állami szuverenitásunkat csorbító, materiális közjogi elvet, hogy a magyar király akképpen és úgy foszthat meg ben­nünket a magyar hadseregben nem­zeti nyelvünktől, amikor és amiképpen akar ? Hitvány korszakunknak hitványabb politikai szédelgése a jog álarc­a alatt ennél még nem rovódott föl ál­laméletünk történetében. Hát az országgyűlés törvényszerű befolyásával hogy állunk a bécsi kor­mányzat alá tartozó katonai ügyek­ben ? Mert az elaborátum hirdeti, hogy ez is fönnáll. Az okos ember arról is hallgat, amije van, az oktalan pedig azzal is dicsekszik, amije nincs. 1867-ben kiadtuk kezünkből ezt a jogot, most tehát mit dicsekszik Tisza Pista vele, hogy az fönnáll. Nem áll fönn,­­vllitsuk vissza az 1848: III. t.-czikkelyt teljes épségében és majd akkor fönn fog állani, akkor majd nem jelenhetnek meg a klopi­­féle hadiparancsok a magyar közjog gúnyjára és az alkotmányossággal vér­tezett Magyarország csúfságára ; akkor majdnem kiálthatna „Halt!“-ot minden kaszárnya kapujában egy baka-káplár az egész magyar minisztériumnak és az egész magyar országgyűlésnek. Ez eddig nagyjából a dolognak közjogi oldala volna, de nézzük a politikai oldalát is. Háromszáz szabadelvűből elindul kilencz szabadelvű, hogy az ország és az alkotmány válságán segítsen. Üléseznek, terveznek, konsziderálnak, fúrnak, faragnak s egy követ fújnak Bécscsel, amint egy követ fújtak már 36 esztendőn keresztül. A jólelkű néző azt hinné, hogy az ország obstrukcziós válságában a szabadelvű párt és Bécs egymást nem bírták megérteni és ez a meg nem értés csinálja a válságot. Nincs tehát sürgősebb teendő, mint egymást meg­érteni, mert csak kettőjükön , Bécsen és a szabadelvű párton áll a vásár. Az országgyűlési ellenzékhez hozzá sem szólnak, mert hiszen te (az el­lenzék) eddig sem számítottál és a válságban csak ötödik kerék voltál. Majd ha mi (Bécs és a szabadelvű párt) megegyezünk, akkor rendbe fog minden jönni. Hogy ebben a játékban az ostoba­ság-e a nagyobb vagy a képmutatás, azt nehéz volna eldönteni. Hideg tény azonban az, hogy eddig is az országgyűlési ellenzéken és a nem­zeten állt a vásár, nem pedig Bécs­­nek meg a szabadelvű pártnak az egyetértésén. A nemzeti nyelv jógainál­ csorbítatlan föntartása nélkül pedig nem lesz vásár. Nem lesz, ha a kitartott métresz bármivel is kedveskedik sze­retőjének ; nem lesz, ha Bécsben mindjárt meggebednek is, ha Beck­erék mindjárt a holdvilágig is öltik ki a nyelvüket. És erről hamarosan meg fog győ­ződni Tisza István mini­szterelnök úr is! A „SZEGED ES VIDEKE“ TARCZÄJA. A naturalizmus. Irta: Hegedűs Pál. Zola Assomok­­i&nsk, igen rossz magyar fordításban Pá­nká-­knak előadása alkalmá­ból bizonyosan érdekes lesz a naturalizmus fejedelmének nézeteit és elveit föleleveníteni. Kétségtelen, hogy­ a naturalista irány az is­kola fejét követő epigonok túlzásai miatt hanyatlóban van és a romantikus irányzat kezd tért hódítani az irodalmakban világ­szerte, pedig az evolutió tanának érvényesü­lése korában alig lehet jogosultsága. Az igazság a naturalizmusban van. A csengő­bongó, frázisköltészet kora lejárt. A mai emberek emberi igazságokat, nagy igazságo­kat akarnak látni az irodalom minden ágá­ban. Akinek nem tetszenek, ne lássa meg őket, de bármikép fintorgatja is az orrát, az igazságok elnyomása nem sikerül. Zola ezelőtt huszonhárom évvel Le roman experimental cz. művében a natura­lizmus lényegét a következőkép fejtegette. Az irányok összekavarodásának mai korá­ban talán nem lesz érdektelen és tanulság nélkül való a mester önigazolásának föleleve­­nítése. Gyakran vetették szememre — úgym­ond Zola — a naturalizmus szót és még ma is úgy tesznek elleneim, mintha nem értenék, mit jelent. A gúnyolódás igen könnyű ily dolgokban. Nagy vétkem, szerintük az, hogy egy új szót gyártottam és bocsátottam világgá, a világgal egyenlő kori irodalmi iskola meg­jelölésére. Mindenek előtt nem én gy­ártottam ezt a szót, mely több idegen irodalomban már használatos volt; én csak a franczia irodalom jelenlegi állapotának megjelölésére használtam. Akkor hát, vetik ellenem, a na­turalizmus az első írott művekkel egykorú. Nos, hát én nem állítottam ellenkezőt. Ez csak azt bizonyítja, hogy­ az emberiséggel veleszületett. Aristotelestől Boileauig minden bíráló azt az elvet vallja, úgy mondják, hogy minden műnek alapja az igazságr a való. Én is azt mondom és ez új érvekkel lát el. A naturalista iskola tehát, még gúnyolói és tá­madói beismerése szerint is, megingathatatlan alapokon nyugszik. Nem egy ember szeszély­e vagy egy csoport találmánym, a dolgok örök alapjából, abból a kényszerűségből született, melyben minden szó van, hogy művének alapjául a természetet kell tenni. Jó. Indul­junk ki ebből. Akkor meg, viszonozzák, minek a nagy­ zaj, minek tolja föl magát njitó gyanánt? Itt kezdődik a félreértés. Én csak megfigyelő vagyok, aki tényeket jegyzek föl. Egyedül az empirikusok találnak föl új formulákat. A tudósok beérik azzal, hogy léptenkint haladnak előre a kísérleti módszerre támasz­kodva. Világos, hogy az én zsebemben nincs új vallás. Én nem nyilatkoztatok ki semmit; én nem találok föl semmit, mert sokkal hasznosabbnak tartom engedelmeskedni az emberiség ösztönének, a fobionos fejődés­nek, mely­ magával ragad. Egész szerepem annak tan­ulmányozá­­sából áll, hogy miből fejlődtünk és hová jutottunk. Mikor arra vállalkozom, hogy meg­mondjam, ez után hová jutunk, az részemről tiszta számítgatás, logikai következtetés. A múltból és jelenből, azt hiszem, következtet­hetek a jövőre. Ebből áll föladatom. Nevetsé­ges nekem mást tulajdonítani. De az új szó, ez a szörnyű „naturalis­­mus“ szó! Kétség nélkül szerették volna, ha Aristoteles elnevezéseit használom, mert hisz’ ő is beszélt az igazságról a művészetben. SZEGED ÉS VIDÉKÉ. Szeged, 1903. vasárnap, november 1 SZEGED VÁROS KÖZGYŰLÉSE. A törvényhatóság közgyűlése október 31-én. — Negyedik tutp. — (Saját tudósítónktól.) Lassan gyülekeztek a tisztelt városatyák. A tanács már attól tartott, hogy a közgyűlést el kell napolni . Így a költségvetés tárgyalására, ami minden esztendőben kemény dió, csak a jövő héten kerülhet a sor. Tóth Pál dr. sietett meg­nyugtatni a kartársait: — Nini, gyűlnek már lassan , utóvégre még majd sokan is leszünk ! A tanács tagjai azonban csak akkor tudtak megnyugodni teljesen, mikor öt óra is elmúlt már és az öreg Fillich Kálmán még mindig nem volt sehol. Így­ aztán a tizennyolc­ indítványt tartalmazó memo­randuma, amelyben a költségvetési előirány­zat fölött mond kemény kritikát, átsiklott a­nélkül, hogy ő általánosságban védőbeszédet mondhatott volna mellette. Helyette Kor­mányos Benő dr. cselekedte meg ezt, aki fél óra hosszat döngette a tanácsot s a beszéde végén mégis oda lyukadt ki, hogy a költségvetést általánosságban elfogadja. Ehez a közgyűlés is hozzájárult s a rész­letes tárgyalást keddre halasztotta. A törvény­hatóság mai tanácskozásáról a következő tudósítást közöljük : Elnök : Pálfy Ferencz polgármester. Jegyzők : Tóth Pál dr. és Follráth Gyula. Jelen vannak : Tisztviselők: Pálfy Ferencz polgármester, dr. Tóth Pál főjegy­ző, polgármester-d.. Bokor Pál, dr. Gaál Endre és Taschler Endre tanácsnokok, Kele­men Kálmán árv. ülnök, Tóth Mihály főmérnök, Falka János főszámvevő, dr. Turóczy Mihály alügyész, Balogh Károly alszámvevő, Várady Jenő könyvvivő. — Törvény/hatóság­i bizottsági tagok: ..Ambrus István, Balogh Ferencz, Bartucz István, Békefi Antal, Bokor Adolf, Cserép Sándor, Csernovics Agenor, Cserzy Mihály, Falta Marczel dr., Fekete Ipoly, Fournier Károly, Hauser R. Sándor, Hutter József, Kiss Ferencz, Kompolti Ábrahám dr., Kormányos Benő dr., Kótay Pál, László Kálmán, Nemecskay István, Obláth Lipót, Pap Sándor, Perjéssy László, Stein Antal, Schütz Já­nos, Thomay József, Tóth Antal, Varga Ferencz, Vészics Lajos, Vö­neki Pál, és ha a dolgok örök alapját én is elfogadom, ha nem teremtek uj világot, akkor nincs szükségem új szóra sem. V­alóban azt kell hinnem, tréfálnak velem. Hát a dolgok örök alapja nem ölt-e különböző alakokat az egyes korok és a műveltség szerint ? Hatezer év óta minden nép a maga módja szerint hitta a közös forrásból származó dolgokat. Homeros natu­ralista költő. Egyelőre megengedem, de a franczia romantikusok nem olyan naturalisták. A két irodalmi korszak között nagy űr tá­tong. Ez annyit tesz, mint a történelmet egy vonással eltörülni és számba sem venni az emberi szellem állandó fejlődését. Bizonyos, hogy minden mű nem egyéb, mint a ter­mészet egy része valamely­ vérmérséklet sze­rint tekintve. Csakhogy, ha itt megállunk, nem jutunk tovább. Mihelyt az irodalomtör­ténelmet érintjük, tüstént idegen elemekre, a szokásokra, eseményekre, a szellem műkö­désére bukkanunk, melyek megváltoztatják, megállítják vagy magukkal ragadják az irodalmakat. -Az én nézetem szerint a natu­ralizmus az első írott sorral egyszerre kelet­kezett. E naptól fogva az igazság kérdése föl volt vetve. Ha az emberiséget az egyes korszakokon keresztülvonuló hadseregnek te­kintjük, melynek föladata az igazság meg­hódítása, az első hely a tudósokat és írókat illeti meg. Ebből a szempontból kellene egy irodalomtörténelmet írni és nem holmi nevet­séges aesthetika szerint. Én azonban nem térhetek ki oly messzire. Kénytelen vagyok a múlt századnál állapodni meg, azoknál a csodálatos szellemi mozgalmaknál, melyekből mai társadalmunk fejlődött. És épp itt talál­tam a naturalizmust és vele a szót is. Hagy­juk Aristotelest és Boileaut. Egy szóra volt szükség egy különös fejlődés megjelölésére, mely a világ teremtésével egyidejű és ked-

Next