Szeged és Vidéke, 1903. november (2. évfolyam, 296-345. szám)
1903-11-01 / 296. szám
minthogy pedig a bécsi katonai kormányzat számára fentartott katonai ügyekben a magyar minisztérium jogi felelősségre, a törvény szerint, nem vonható , bármit is tesznek Bécsben, ezért egy magyar miniszternek sem eshetik kutyabaja sem. Már most ezért a politikai felelősség üres frázisáért mondjuk ki mi cserében azt a fontos, egyenesen állami szuverenitásunkat csorbító, materiális közjogi elvet, hogy a magyar király akképpen és úgy foszthat meg bennünket a magyar hadseregben nemzeti nyelvünktől, amikor és amiképpen akar ? Hitvány korszakunknak hitványabb politikai szédelgése a jog álarca alatt ennél még nem rovódott föl államéletünk történetében. Hát az országgyűlés törvényszerű befolyásával hogy állunk a bécsi kormányzat alá tartozó katonai ügyekben ? Mert az elaborátum hirdeti, hogy ez is fönnáll. Az okos ember arról is hallgat, amije van, az oktalan pedig azzal is dicsekszik, amije nincs. 1867-ben kiadtuk kezünkből ezt a jogot, most tehát mit dicsekszik Tisza Pista vele, hogy az fönnáll. Nem áll fönn,vllitsuk vissza az 1848: III. t.-czikkelyt teljes épségében és majd akkor fönn fog állani, akkor majd nem jelenhetnek meg a klopiféle hadiparancsok a magyar közjog gúnyjára és az alkotmányossággal vértezett Magyarország csúfságára ; akkor majdnem kiálthatna „Halt!“-ot minden kaszárnya kapujában egy baka-káplár az egész magyar minisztériumnak és az egész magyar országgyűlésnek. Ez eddig nagyjából a dolognak közjogi oldala volna, de nézzük a politikai oldalát is. Háromszáz szabadelvűből elindul kilencz szabadelvű, hogy az ország és az alkotmány válságán segítsen. Üléseznek, terveznek, konsziderálnak, fúrnak, faragnak s egy követ fújnak Bécscsel, amint egy követ fújtak már 36 esztendőn keresztül. A jólelkű néző azt hinné, hogy az ország obstrukcziós válságában a szabadelvű párt és Bécs egymást nem bírták megérteni és ez a meg nem értés csinálja a válságot. Nincs tehát sürgősebb teendő, mint egymást megérteni, mert csak kettőjükön , Bécsen és a szabadelvű párton áll a vásár. Az országgyűlési ellenzékhez hozzá sem szólnak, mert hiszen te (az ellenzék) eddig sem számítottál és a válságban csak ötödik kerék voltál. Majd ha mi (Bécs és a szabadelvű párt) megegyezünk, akkor rendbe fog minden jönni. Hogy ebben a játékban az ostobaság-e a nagyobb vagy a képmutatás, azt nehéz volna eldönteni. Hideg tény azonban az, hogy eddig is az országgyűlési ellenzéken és a nemzeten állt a vásár, nem pedig Bécsnek meg a szabadelvű pártnak az egyetértésén. A nemzeti nyelv jógainál csorbítatlan föntartása nélkül pedig nem lesz vásár. Nem lesz, ha a kitartott métresz bármivel is kedveskedik szeretőjének ; nem lesz, ha Bécsben mindjárt meggebednek is, ha Beckerék mindjárt a holdvilágig is öltik ki a nyelvüket. És erről hamarosan meg fog győződni Tisza István miniszterelnök úr is! A „SZEGED ES VIDEKE“ TARCZÄJA. A naturalizmus. Irta: Hegedűs Pál. Zola Assomoki&nsk, igen rossz magyar fordításban Pánká-knak előadása alkalmából bizonyosan érdekes lesz a naturalizmus fejedelmének nézeteit és elveit föleleveníteni. Kétségtelen, hogy a naturalista irány az iskola fejét követő epigonok túlzásai miatt hanyatlóban van és a romantikus irányzat kezd tért hódítani az irodalmakban világszerte, pedig az evolutió tanának érvényesülése korában alig lehet jogosultsága. Az igazság a naturalizmusban van. A csengőbongó, frázisköltészet kora lejárt. A mai emberek emberi igazságokat, nagy igazságokat akarnak látni az irodalom minden ágában. Akinek nem tetszenek, ne lássa meg őket, de bármikép fintorgatja is az orrát, az igazságok elnyomása nem sikerül. Zola ezelőtt huszonhárom évvel Le roman experimental cz. művében a naturalizmus lényegét a következőkép fejtegette. Az irányok összekavarodásának mai korában talán nem lesz érdektelen és tanulság nélkül való a mester önigazolásának fölelevenítése. Gyakran vetették szememre — úgymond Zola — a naturalizmus szót és még ma is úgy tesznek elleneim, mintha nem értenék, mit jelent. A gúnyolódás igen könnyű ily dolgokban. Nagy vétkem, szerintük az, hogy egy új szót gyártottam és bocsátottam világgá, a világgal egyenlő kori irodalmi iskola megjelölésére. Mindenek előtt nem én gyártottam ezt a szót, mely több idegen irodalomban már használatos volt; én csak a franczia irodalom jelenlegi állapotának megjelölésére használtam. Akkor hát, vetik ellenem, a naturalizmus az első írott művekkel egykorú. Nos, hát én nem állítottam ellenkezőt. Ez csak azt bizonyítja, hogy az emberiséggel veleszületett. Aristotelestől Boileauig minden bíráló azt az elvet vallja, úgy mondják, hogy minden műnek alapja az igazságr a való. Én is azt mondom és ez új érvekkel lát el. A naturalista iskola tehát, még gúnyolói és támadói beismerése szerint is, megingathatatlan alapokon nyugszik. Nem egy ember szeszélye vagy egy csoport találmánym, a dolgok örök alapjából, abból a kényszerűségből született, melyben minden szó van, hogy művének alapjául a természetet kell tenni. Jó. Induljunk ki ebből. Akkor meg, viszonozzák, minek a nagy zaj, minek tolja föl magát njitó gyanánt? Itt kezdődik a félreértés. Én csak megfigyelő vagyok, aki tényeket jegyzek föl. Egyedül az empirikusok találnak föl új formulákat. A tudósok beérik azzal, hogy léptenkint haladnak előre a kísérleti módszerre támaszkodva. Világos, hogy az én zsebemben nincs új vallás. Én nem nyilatkoztatok ki semmit; én nem találok föl semmit, mert sokkal hasznosabbnak tartom engedelmeskedni az emberiség ösztönének, a fobionos fejődésnek, mely magával ragad. Egész szerepem annak tanulmányozásából áll, hogy miből fejlődtünk és hová jutottunk. Mikor arra vállalkozom, hogy megmondjam, ez után hová jutunk, az részemről tiszta számítgatás, logikai következtetés. A múltból és jelenből, azt hiszem, következtethetek a jövőre. Ebből áll föladatom. Nevetséges nekem mást tulajdonítani. De az új szó, ez a szörnyű „naturalismus“ szó! Kétség nélkül szerették volna, ha Aristoteles elnevezéseit használom, mert hisz’ ő is beszélt az igazságról a művészetben. SZEGED ÉS VIDÉKÉ. Szeged, 1903. vasárnap, november 1 SZEGED VÁROS KÖZGYŰLÉSE. A törvényhatóság közgyűlése október 31-én. — Negyedik tutp. — (Saját tudósítónktól.) Lassan gyülekeztek a tisztelt városatyák. A tanács már attól tartott, hogy a közgyűlést el kell napolni . Így a költségvetés tárgyalására, ami minden esztendőben kemény dió, csak a jövő héten kerülhet a sor. Tóth Pál dr. sietett megnyugtatni a kartársait: — Nini, gyűlnek már lassan , utóvégre még majd sokan is leszünk ! A tanács tagjai azonban csak akkor tudtak megnyugodni teljesen, mikor öt óra is elmúlt már és az öreg Fillich Kálmán még mindig nem volt sehol. Így aztán a tizennyolc indítványt tartalmazó memoranduma, amelyben a költségvetési előirányzat fölött mond kemény kritikát, átsiklott anélkül, hogy ő általánosságban védőbeszédet mondhatott volna mellette. Helyette Kormányos Benő dr. cselekedte meg ezt, aki fél óra hosszat döngette a tanácsot s a beszéde végén mégis oda lyukadt ki, hogy a költségvetést általánosságban elfogadja. Ehez a közgyűlés is hozzájárult s a részletes tárgyalást keddre halasztotta. A törvényhatóság mai tanácskozásáról a következő tudósítást közöljük : Elnök : Pálfy Ferencz polgármester. Jegyzők : Tóth Pál dr. és Follráth Gyula. Jelen vannak : Tisztviselők: Pálfy Ferencz polgármester, dr. Tóth Pál főjegyző, polgármester-d.. Bokor Pál, dr. Gaál Endre és Taschler Endre tanácsnokok, Kelemen Kálmán árv. ülnök, Tóth Mihály főmérnök, Falka János főszámvevő, dr. Turóczy Mihály alügyész, Balogh Károly alszámvevő, Várady Jenő könyvvivő. — Törvény/hatósági bizottsági tagok: ..Ambrus István, Balogh Ferencz, Bartucz István, Békefi Antal, Bokor Adolf, Cserép Sándor, Csernovics Agenor, Cserzy Mihály, Falta Marczel dr., Fekete Ipoly, Fournier Károly, Hauser R. Sándor, Hutter József, Kiss Ferencz, Kompolti Ábrahám dr., Kormányos Benő dr., Kótay Pál, László Kálmán, Nemecskay István, Obláth Lipót, Pap Sándor, Perjéssy László, Stein Antal, Schütz János, Thomay József, Tóth Antal, Varga Ferencz, Vészics Lajos, Vöneki Pál, és ha a dolgok örök alapját én is elfogadom, ha nem teremtek uj világot, akkor nincs szükségem új szóra sem. Valóban azt kell hinnem, tréfálnak velem. Hát a dolgok örök alapja nem ölt-e különböző alakokat az egyes korok és a műveltség szerint ? Hatezer év óta minden nép a maga módja szerint hitta a közös forrásból származó dolgokat. Homeros naturalista költő. Egyelőre megengedem, de a franczia romantikusok nem olyan naturalisták. A két irodalmi korszak között nagy űr tátong. Ez annyit tesz, mint a történelmet egy vonással eltörülni és számba sem venni az emberi szellem állandó fejlődését. Bizonyos, hogy minden mű nem egyéb, mint a természet egy része valamely vérmérséklet szerint tekintve. Csakhogy, ha itt megállunk, nem jutunk tovább. Mihelyt az irodalomtörténelmet érintjük, tüstént idegen elemekre, a szokásokra, eseményekre, a szellem működésére bukkanunk, melyek megváltoztatják, megállítják vagy magukkal ragadják az irodalmakat. -Az én nézetem szerint a naturalizmus az első írott sorral egyszerre keletkezett. E naptól fogva az igazság kérdése föl volt vetve. Ha az emberiséget az egyes korszakokon keresztülvonuló hadseregnek tekintjük, melynek föladata az igazság meghódítása, az első hely a tudósokat és írókat illeti meg. Ebből a szempontból kellene egy irodalomtörténelmet írni és nem holmi nevetséges aesthetika szerint. Én azonban nem térhetek ki oly messzire. Kénytelen vagyok a múlt századnál állapodni meg, azoknál a csodálatos szellemi mozgalmaknál, melyekből mai társadalmunk fejlődött. És épp itt találtam a naturalizmust és vele a szót is. Hagyjuk Aristotelest és Boileaut. Egy szóra volt szükség egy különös fejlődés megjelölésére, mely a világ teremtésével egyidejű és ked-