Szeged és Vidéke, 1903. december (2. évfolyam, 346-390. szám)

1903-12-01 / 346. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1903. kedd, deczember 1. ; POLITIKAI NAPILAP. | II. ÉYFOLYA», 346. (579.) SZERKESZTŐSÉG; KÄRÄSZ-UTCZA 10. SZÁM. Kiadóhivatal: SCHULKOF KÁROLY könyvkereskedése. Megjelenik naponta kétszer. FELELŐS SZERKESZTŐ : dr. BALASSA ABMIN. TÁRSSZERKESZTOK; dr. FÜLÖP ZSIGMOND és dr SZÁSZ HUGÓ. ELŐFIZETÉSI ARAK; A reggeli és esti kiadás egydtt: EgOBf. évre 28 korona, — Féléére 14 korona. — Negyedévre 7 korona. Egy hóra 2 kor. 40 äll.^Egyes szám ára: reggeli lap 8 í, esti lap 2 f. A reggeli lap előfizetési ára: Egész érre 24 kor., fél érre 12 kor. Egyes szám ára 8 fill. Béke. (K. E.) Ebben a perczben ugyan még nincs okunk arra, bog}'' a bérezek ormain örömtüzeket gyújtsunk és hogy fohászos zsolozsmák zsendüljenek föl a völgyek öléből, de nemcsak lehet, hanem valószínű is, högy mihamarabb helyreáll a rend a parliamentben és rövid idő alatt kibontakozik az ország a válságos politikai helyzet zűrzava­ros bonyodalmaiból. A béke hófehér galambját Kossuth Ferencz röpítette föl ma délután a képviselőház ülésén, általános érdeklődést keltve. Értékes nemzeti reformokat kérő levélkét vitt aranyos csőrében a galamb az ob- strualók részéről Tisza István gróf miniszterelnöknek, aki kijelentette, hogy az ellenzéknek ilyen föltételek mellett már lehet a kormánynyal érdemlege­sen tárgyalnia a parliamenti rend helyre- állitásTól. Úgy megörült a kormány­elnök a kilátásba helyezett békének, hogy majd rágyújtott ott helyben a békepipára. Hamarjában kötelező Ígé­retet tett a választói jog kiterjesztésé­ről és a nemzeti érdekeknek ojyan biztató védelmezését helyezte kilátásba, hogy a legedzettebb obstruáló táv­szónokok és tömeginditványozók is, csodák-csodája, helyeslő fejbólintással kisérték Tisza szavait. A legharcziasabb ellenzékiek azonban ráfujtak arra a tűzre, amelyet Kossuth és Tisza egye­sült erővel nagynehezen kicsiholtak, hogy rágyújthassanak a békepipára és minden áron el akarták oltani azt a lángot, amely a lelkekben a béke hírnökeképpen jelentkezett a töltéte- lek meghallgatása után. A szenvedély indulatos hangján türelmetlenül köve­telték ezek, hogy a kibontakozás föl­tételei közé okvetlenül vegyék bele a magyar nyelvet is, mert e nélkül szó se lehet a parliamenti rend helyreál­lításáról. Ugrón Gábor, a nagyerejű, pedig kijelentette, hogy a magyar ve­zényszó nélk'.il nem szerel le, ha hat­felé vágják is. Már pedig a legfőbb hadúr akkor se enged, ha csakugyan hatfelé vágják a székely rabonbánt. És a nemzeti küzdelem során akárhogy változott a helyzet, mindig ezen for­dult meg a haicz sorsa. A király nem enged. Senki fiának. Még a hatfelé- vágás Ugron-féle nemzeti operácziója árán se. Elvitázhatatlan tény, hogy orszá­gos érdekből föltétlenül szükség van a békére. A megnyugtató lecsi'llapitás őszinte szándéka tehát minden körül­mény közt csakis helyeselhető. Két­ségtelen továbbá, hogy a mostani poli­tikai helyzetbe sikeresen beleilleszt­hető az olyas föltételek mellett való békéltetés, amelyeket Kossuth ajánlott és amelyek közül a legjelentékenyeb­bet már meg is Ígérte Tisza. Az egy­séges nemzeti akarat ma már nem mondja, hogy a magyar vezényszó nélkül nem lehet vele beszélni a bé­kéről. Másfelől ám m.ég mindig ott tartunk, hogy a hadúr nem hajlandó alkudozni a nyelv megállapítása joga felől. Letagadhatatlan, hogy a nyelv­kérdést illetően lényegesen és döntően változott a hadbaáilás a nemzet és a legfőbb hadúr közt folyó küzdelem­ben. Amikor egyfelől szívós ragasz­kodás mutatkozik a helytelenül ma­gyarázott felségjogok gyakorlásához és amikor másfeiől a nemzettagok jelentékeny kontingense a magyar nyelv jogának alkotm.anyjogi hatály nélkül való megállapítása híján is hajlandó a küzdelmet abbanhagyni, akkor már csak arra az egy kérdésre vár feleletet az ország : elég nemzetiek, elég fontosak és a nyelvkérdéshez való viszonylat tekintetében is poli­tikailag elég sulyospk-.í a föltételek rhoz, hog;\' a bekclteíé.s alapjául szol­gáljanak. No hát a v.Uasztüi jog kiter­jesztése, a szocziális reformok és az iskolák magyarosítása mindenesetre olyan természetű kérdések, amelyek alapján elkezdhetők és a kormány részéről joggal várható komoly, biz­tató, sokatigérő törekvések megnyil­vánulása esetén eredménynyel bevé- gezhetök a békéltető tárgyalások. Ma az országnak egyik legfőbb érdeke a parliamenti rend helyreállí­tása, hogy a sürgős elintézést váró kérdéseket végre valahára elkezdje már tárgyalni a képviselőház. Ennél a pontnál meg kell állapodnunk, mert nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy a nemzet döntésére van szükség országos ügyekben. Mert hát a katonai ügyeken kívül is vannak ám nekünk, még pedig szép számmal, országos ügyeink. Ezekről mondta tegnap Tisza az ugrai választókerület polgáraihoz intézett beszédében, hogy a nemzet ura akarna lenni saját sor­sának és meg szeretné valósítani a maga politikáját. Hiszen ennek kiáltó daczossággal mond ellent beszédének az a másik passzusa, amely szerint ő felsége elhatározása folytán kelet­kezett programmal lépett a kormány a nemzet elé és legfelsőbb helyen ki­látásba helyezték a katonai kérdések rendezését. No, köszönjük szépen azt a fából vaskarikát, amelylyel a vasár­napi politikai szélcsöndben az ugraiak szeretett képviselője választóit mulat­tatta. Hiába szeretnénk a magunk sorsá­nak urai lenni, ha igaz az, amit Tisza mondott; hogy elérhetetlen vágyakért meddő küzdelmeket folytatva koczkára teszszük a nemzet minden érdekét. Még csak egyet szögezünk le ide, amiről a ma megváltozott politikai helyzet képének megrajzolásánál el­feledkeznünk nem szabad. Mit is mondott Klopiban a legfőbb hadúr ? Tudja :;;eg az én hadseregem, hogy én soha sem adom fel azokat a jogokat és jogosítványokat, amelyek az ő legfőbb hadurának biztosítva vannak. A fennálló intézményekhez akarok ra^íaszkodni. — Tetszik még ezekre emlékezni ? Ha igen, ak­kor lássa be ez a néptörzs, amely- j nek különös előnyeit a nagy egész javára kel! értékesítenie, hogy az ismert föltételek alapján ma már bele lehet és kell mennie az egyelőre kibontakozást eredményező békéltető tátgyalásokba. Jusson eszünkbe min­dig, hogy ma már nem osztatlanul és egységesen követeli az egész nemzet a magyar vezényszót és hogy egyéb becses nemzeti értékek ellenében már hajlandó leszerelni. A politikai köz­vélemény kiváncsi érdeklődéssel várja, hogy a mai békeakkordokból impozán­san kialakul-e a kibontakozás hatalmas szimfóniája, vagy pedig a hófehér békegalambnak szárnya csattogása még tüzeseb’'re melegíti a magyar politikai élet izzó levegőjét. Politika. A főrendiház ülése. A főrendiház ma Csáky .Mbin gróf elnöklete alatt ülést tartutt.^ ,Az ülés megnyitása után az elnök felolvassa a királyi kéziratot, valamint a miniszterelnök átiratát a dele- gáczió tagjainak megválasztása tárgyában. A dele- gáeziüba megválasztattak; Apponyi Lajos gróf, Bolius Zsigmond báró, Brankovics György, fiziráky .Antal gróf, Ernuszt Kelemen, Esterházy Miklós herczeg, Gáli József, Harkányi Frigyes báró, Keg- levich István gróf, Kussevich Szvetozár, Laszkáry Gyula, Lukács .\ntal, Pall.avicinl Ede órgróf, Rud- nyánszky József báró, Samassa József, .Szapáry Gyula gróf, Széchenyi Imre gróf, .Széchenyi Manó gróf, Wodianer Albert báró és Zichy Ágost gróf , rendes, továbbá l'irczák Gyula, Csáky Vidor gróf, Uray Kálmán báró, Esterházy János gróf, Kegle- vich Oszkár gróf póttagokul. Elnök bejelenti gróf Széchenyi I.ászlónak a főrendek soraiba felvételét és Bezerédi Fáinak főrenddé kinevezését. Több mentelmi bejelentés után az ülés véget ért. A béke föltétele. A „Budapesti Tudósító“ jelenti ; Egy kőnyomatos lap ma nyilatkozatot közölt, amelyet Tisza István gróf miniszterelnök tegnap a Nemzeti Kaszinóban egy társaság előtt beszélgetés közben az obstrukezió leszerelésének föltételeiről tett volna. Illetékes helyről annak a kijelentésére hatalmaztak föl bennünket, hogy a miniszterelnök a Nemzeti Kaszinóban csakugyan folytatott beszélgetést, de annak tartalmát az illető közlemény különösen a házszabályok szükséges módositásának mértékére vonatkozólag tévesen adja elő. ___________ Lapunk mai száma 10 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents