Szeged és Vidéke, 1904. február (3. évfolyam, 60-99. szám)
1904-02-02 / 60. szám
Kótay Pál fölvilágosítást kér a tanácstól, hogy mely városi hivatalnokok élveznek még ötödéves korpótlékot ? Tóth Pál főjegyző a fölvilágosításokat megadja. Kótay Pál: Nem fogadja el a tanács javaslatát. Nem tekinti érvnek azt, hogy ha a mérnököknek megadják ezt a kedvezményt, akkor a többi pótlékosoknak is meg kell adni. Mert a mérnökök nem esnek egy beszámítás alá a segéd- és kezelőszemélyzettel. A kárpótlék intenczióját fejtegetve, bizonyítja, hogy indítványa helyes volt. Összehasonlítja a városi mérnökök fizetési rendszerét az állami tanárokéval. Az államnál olyan rendszer van, amiről szóló kifejezett indítványában, amelyet ismételten elfogadásra ajánl. A közgyűlés a tanács javaslatát tizenhét szóval tizenhat szó ellenében elfogadja. Fölkiáltások: Többen voltunk ! Tóth Pál dr. főjegyző tiltakozik az ellen, mintha ő a szavazatokat nem jól olvasta volna össze. Sótartási átalányok. Tóth Pál dr. főjegyző a tanács nevében javasolja, hogy a lovasrendőrök lótartási átalányát változatlanul meghagyva, az 1 hold tanyai földet a külterületi lovasrendőröknek tovább is megadják. A közgyűlés így határoz. Nők a hivatalban. Tóth Pál dr. főjegyző a tanács nevében mellőzését javasolja Pillich azon indítványának, hogya nagyirodán gépirónőket alkalmazzanak. A szervező bizottság ugyan pártolta az indítványt, de a tanács szocziális okokból ellene van annak. Pillich Kálmán: A szegedi tanács Kínába való, ahol a férfiak még most is czopfot viselnek. Itt azonban már kissé előrehaladottabb a czivilizáczió. Hosszas indokolással elfogadásra ajánlja eredeti indítványát. Kormányos Benő hasonló szellemű fölszólalása után Tóth Pál dr. főjegyző válasza közben azt mondja, hogy a fiatalemberektől nem szabad elfoglalni a hivatalt . . . Óriási, perczekig tartó lárma tört ki erre. — Proletárok azok, nem hivatalnokok! — Állapot, nem hivatal! — Menjenek inkább kubikosnak! Tóth Pál dr.: Nem minden fiúnak a szülei vannak abban a helyzetben, mint a Pillichéi voltak, hogy kitaníttathassák jogásznak. Tiltakozik a czopf ellen ; Pillichnek van czopfja. Általános zajban befejezi beszédét s a tanács javaslatát ajánlja elfogadásra. Pillich Kálmán: Személyes kérdésben szól. Érezte azt a rettentő nyomort, amelyben az ő családja volt. Édesatyja 42 évig volt a város levéltárosa és adószedője. Pedig akkor csak 3 adószedő volt. 42 évi szolgálat után özvegye kapott 200 frtot, ebből élt édesanyja öt árva fiúval. Szóló maga tartotta fönt magát, anyjának egy garasába se került. A főjegyző tehát ne dobálódzék olyan dolgokkal, amikről tudomása sincs, Föntartja indítványát. A közgyűlés a tanács javaslatát 37 szavazattal 12 ellenében elfogadta. A vámszedési eljárás javítása. Bokor Pál tanácsnok javasolja, hogy a vámházaknál gyakorolt vámszedési eljáráson néhány javítást tegyenek, így pl. hetivásárok alkalmával a vámkapuknál kisegítő erőket alkalmazzanak. Pálfy Antal tanyai kapitány a tanács javaslata ellen szól, mert abban a tanyai nép kisebbítését látja. Nagy kavarodás támad. — Igaza van ! Igaza van ! — kiáltják többen is. — Egyik ember olyan, mint a másik ! Pálfy Antal tanyai kapitány fejtegeti a tanácsi javaslat igazságtalan voltát, amelynek elvetését kéri. Azt javasolja, hogy a vámot ne a kapuknál, hanem a piaczon fizessék. Köszönjék meg, hogy van földművelő magyar, mert ez a lelke mindennek ! Lusztig Lajos : A vámházaknál a kezelés rossz, azért történt, hogy nemrégiben néhány kisegítő ember alkalmazását határozta el a közgyűlés. Helyesli a tanács javaslatát, mert az az igazság. Bartucz István: Elfogadja Pálfy Antal indítványát. Fejtegeti a javasolt eljárás helytelenségét. Indítványozza, hogy minden vámháznál a kocsihoz vigyék a vámczédulákat. Schütz István : Elfogadja a tanács javaslatát, de módosítást javasol. Most minden csirke után egy-egy bárczát adnak. Ötven csirkéért ötven bárczát. Ajánlja, hogy együttes bárczákat adjanak ki. Pillich Kálmán elmondja az ügynek bizottsági történetét. Javasolja a tanács javaslatának elfogadását, de fölvilágosítást kér arra nézve, hogy a javadalmi ügyosztály mikor megy át Fodor Károly adóügyi tanácsnok vezetésébe s hogy a gőzfürdő is átmegy-e ? Kótay Pál: A vadvám és halvám tekintetében indítványozza, hogy ezekre nézve is nyomatott bárczákat s ne írottakat adjanak ki. Sáry János ismerteti a tanács javaslatának történetét. Elfogadja a tanács javaslatát. Bokor Pál tanácsnok : Sokan nem értették meg a tanács javaslatát, de legkevésbé értette meg Pálfy Antal. A tanács javaslata csak azt czélozza, hogy nagy forgalom alkalmával gyorsan lehessen a vámolást lebonyolítani. Pillich kérdésére nézve elmondta, hogy a javadalmi hivatalt e hónap 3-án adja át a polgármester hozzájárulásával Fodor Károlynak. Hozzá megy át a gőzfürdő is. A vadvámokra nézve megjegyzi, hogy a jövőre azokra nézve is nyomatott bárczákat adnak ki. Pálfy Antal tanyai kapitány: Ha indítványát el nem fogadják, kéri, hogy a vámőrök egy órával korábban keljenek föl. Fodor Károly tanácsnok: A javadalmi ügyosztályt a közel napokban fogja átvenni Bokcrtól. A gőzfürdőre nézve megjegyzi, hogy a javadalmi osztályhoz a gőzfürdő ügyei csak annyiban tartozhatnak, hogy ott bárczákat kezelnek, ezek a javadalmi hivatal ellátása alá kerülnek, de a fürdő gazdasági ügyei továbbra is a gazdasági ügyosztály hatáskörében maradnak. A közgyűlés nagy többséggel elfogadja a tanács javaslatát s a fölmerült indítványokat mellőzi. Apró ügyek: Bokor Pál tanácsnok Pillich Kálmán azon indítványára, hogy az erdei fa ne csak ölfának, hanem épületfának is eladassék, a tanács nevében kijelenti, hogy a tanács már is így hasznosítja az erdei terményeket. Kéri tehát az indítvány mellőzését. A közgyűlés igy határoz. Bokor Pál tanácsnok javasolja, hogy a Szentmihálytelek végén levő füzes hasznosításával a tanács megbizassék. A közgyűlés így határoz: gőzfürdő-ügy. Bokor Pál tanácsnok javasolja, hogy a gőzfürdő építésénél előfordult késedelem miatt megbírságolt Adók Istvánnak a bírságot engedjék el. Pillich Kálmán: A főjegyző bizonyosan elfogadja a tanács javaslatát, de szóló ügy egyszerűen nem fogadja el. (Derültség.) Jogilag igazat ad a tanács javaslatának, mert nem maga Ádók volt a vállalkozó s nem az ő hibája miatt nem lehetett az építkezést kellő időre befejezni. Mégse érti, hogy lehet az, hogy ez a dolog 1896-ban volt aktuális, most meg 1904 van, azóta 8 év múlt el. Hogy nem jön az egész gőzfürdői leszámolás-ügybe a közgyűlés elé ? Mikor ezt az ügyet a tanácsban előadták, Tóth Pál hogy nem ocsúdott föl álmából ? (Derültség.) Fölvilágosítást kér arra, hogy miért nem hozta be az egész ügyet a tanács most s miért hoz csak be egy ilyen kis dolgot ? Ki a felelős a leszámolás elmaradásáért ? Kéri a főjegyző fölvilágosítását. Bokor Pál tanácsnok: Beszélni akar. Több hang: Hát a főjegyző nem beszél ? Kérdezték. Taschler és Gaál tanácsnokok: így nem lehet valakit kérdezni! Bokor Adolf: Szólni akar. Pillich Kálmán : Várja meg a fölvilágosításokat ! Bokor Adolf: Azt mondják a tanács tagjai, hogy nem kötelesek válaszolni. Kótay Pál: Hát hányan vezetik itt a tanácskozást ? (Nagy zaj.) Pillich Kálmán: Ilyet lehetetlen még elképzelni is. Csak tán nem fajult el eddig ez a közigazgatás ! Bokor Pál tanácsnok : Kijelenti, hogy a Pillich által említett ügy nem tartozik a közgyűlés elé, azért nem terjesztették elő. Javasolja a bírság elengedését. Obláth Lipót: Indítványozza, hogy a tanács utasíttassék arra, hogy ezt az ügyet a teljes végleszámolással együtt terjeszsze a közgyűlés elé. A „SZEGED ÉS VIDÉKE“ TÁRCZIJA. Földönfutók.* I. Az idegenben. Leáldozott a nap vörös korongja Párázatok között az Óczeán mögé. A rengeteg rév árbocz erdejében Felsír a szél. Az ég csillagtalan. Itt lenn ezernyi láng imbolyg, ragyog Hajók ormány a lármás partokon. Megjött az est, de nem hozott nyugalmat. Ezernyi ernyedt kar tovább feszül. Ezernyi agy lázas munkában ég. Ezernyi ajk kenyér után sóhajt. Ezernyi szív eped nyomor-tanyákon Az egyre késő boldogság után. Utczák során ezernyi czéda nép Törtet, rohan, múló gyönyört keres Poshadt világszenny forgatag sorában. A kikötőben indulásra kész A legnagyobb világjáró hajó. Orrán a láncz csörtetve húzza fel Nagy horgonyát, a jó remény jelét. Pedig reménye vesztett mind a nép, Ki rátolult e vizi szörnyetegre. Darab kenyér után lihegve fut, A sivatag viz sivatag partjára E sártekének másik oldalára. Hazát, falut, házat, rokont, barátot, A múlt időknek minden örömét. *) A Dugonics-Társaságban székfoglaló gyanánt elolvasta 1904. január 31-én a szerző. Buját, baját, szelíd emlékeit. Korhadt fejfát, behorpadt sírokat, — Hol ők nyugosznak, édes vérei. Kiknek áldott halóporához ő Nem tér meg immár élve, — halva se — Elhagyja mind, hogy elhagyhassa igy A rá leselkedő sötét nyomort. Mindent elhagyva, elhagyottan áll Tengernyi nép közt egyes egyedül. Nem int az induláskor senki búcsút; Nem támogatja senki terhes utján; Nem várja senki túl a tengeren. Csak az, kitől menekszik, ha nyomor ! Kormány mögött, a nagy csavar fölött Lánczon, kötélen vaczkot rögtönözve. Fásultan ül a férj s az ifjú nő, Ki összehúzza keblén rongyait. Hogy széltől óvja alvó kisdedét: Arany magot, mit más világba ver Alföldi rónán támadt fergeteg. Mereng az asszony. Felszáradt szemén Rég már a könny, de szive felsajog, S arczára mély barázdát szánt a bú. Belé mered az esti szürkületbe. Sóvárgó lelke vissza-vissza rebben, Mint a viharvert, tépett lobogó. Mit szél ellen ragad a gyors hajó. És újra látja édes otthonát, Patics viskóját, mályvás ablakát, A tornyos ágyat, tulipántos asztalt. Szűz Máriának rozmaringos képét Varrottas abroszon az Isten-áldást — S megérzi a magyar kenyér szagát. És újra látja azt a rónaságot, Holding kalászok sárgás tengere S a merre lát a szem, élet fakad A mérhetetlen búzaföldeken. Az együgyű agy meg nem értheti: Dús asztagok között miért kisért Népmilliókat az éhenhalás ? Az ősi tűzhelyen miért öl el Minden nemes tüzet a nyers nyomor? Földmivelő miért földönfutó? Keblen a kisded is miért hazátlan ? . . . Mint egykor az, kit gyilkos kéz elöl Szűz anyja futva más világba vitt. Hogy porba dőlt kőistenek közé Elrejtse újszülötte kis fiát, A Sphynx alatt szendergő Isten-embert? Nem tudta ő se mért kell futnia? A nagy rejtélyt a Sphynx se oldja meg. Az együgyű asszony se tudja ezt. Titkát az óczeán se fejti meg! Csak hívja, vonzza mormoló szavával, S a kényszerűség hajtja emberét. Kit tágra nyílt szemével úgy követ, Mint alvajáró az elaltatót. Ahol leszállt a nap vörös korongja, A sok földönfutót mind arra vonzza Hazug reménysugárral uj hazába A Vörös Csillag, ez az Isten átka! Nem igy kereste honját hajdanában Az ős magyar, kit a Turul madár S Hadúr vezérelt vészes utakon Kárpát övezte gazdag rónaságra, A két folyamköz legelőire! Karddal szerezte, vérrel öntözé És karja ezred éve óvta meg Rázúduló vad ellenek hadától Minden göröngyét ősi birtokának! És innét elfut idegenbe most. Koldusbottal fegyvertelen kezében. Rabszolga sorba a szabad magyar! SZENJED ÉS VIDÉKE. Szeged, 1904. kedd, február 2.