Szeged és Vidéke, 1904. március (3. évfolyam, 100-125. szám)

1904-03-01 / 100. szám

SZEGED ES VIDÉKÉ SZEGED, 1904 kedd, mtaius 1. “1 POLITIKAI NAPILAP. | Ili. ÉVFOLYAM, 100. (727.) SZAa, SZERKESZTÖSÉ6; KÁRÁSZ-ÜTCZA 10. SZÁM. Kiadóhivatal: SCHULHOF KÁROLY könyvkerBakp^dési. FELELŐS SZERKESZTŐ: BALASSA ARMIN dr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 24 kor. — Félévre 12 kor. — Negyedévre 6 kor. — Egy hóra 2 kor. —■ Egyes szám ára 8 fillér. A nagylaki választás. (_a.) A szomszéd Csanádmegyében választás készül. A nagylaki kerület képviselőjének megüresedett székét töltik be a hét folyamán a nagylaki kerület választó polgárai. A választási harcz, amely már a teljes mértékben megindult, mindenesetre érdekes és figyelemre méltó. Magán viseli ugyanis a magyar politikai élet összes ismer­tető jeleit, minden bélyegét és vala­hány jellegét. Ha közelről tekintjük a küzdelmet, akkor látni fogjuk, hogy ez a választási harcz a mai politikai helyzet közepette különösen érdemes a följegyzésre és a vizsgálódásra. Első sorban jellemző az ok az idő­közi választásra. Az uj miniszterelnök hatalomra jutásakor első gondjának tartotta az édes atyja protekcziós rend­szerének fölujitását. A protekczió be­vonult a politikába, vagy jobban mondva, ismételten minden vonalon győzedelmeskedni látszik. Természe­tes, hogy az uj miniszterelnök régi hivét, Kristóffy Józsefet, a nagylaki képviselőt rögtön kinevezte szatmári főispánnak. A magyar politikai morál mértéke szerint Ítélve : jól tette ; ámde Kristóffynak tehetségét olyan módon nem szabadott volna fölhasználni, mint ahogy azt Tisza tette. A megüresedett mandátumért meg­indult a vetélkedés. Ádáz, nagy küz­delem kezdődött. A háborúság tart most is. Érdekes, szinte pokoli, de fölötte szomorú harcz. Fájdalommal tölti el az ember lelkét ez a vetélke­dés. Nézni kell azt, hogy kik vetél­kednek. Üres, tehetetlen, névtelen emberek. Aféle pontok. Ha tiz pontot rakunk egymás után, akkor sem jelent semmit a pontok serege. így van ez az értéktelen emberekkel is. A három jelölt mellé: a kormány- pártiak, Szederkényiek és az oláh nemzetiségiek jelöltje mellé azután odaállott küzdeni a függetlenségi poli­tika eszméjével egy fiatal ember: Nagy Sándor dr. aradi publiczista és ügyvéd. A tehetetlenek közé odaállott az erős, a semmik közé a valaki, a kicsinyek mellé a számottevő, a tehetségtelenek elébe a számottevő ember. Belement a küzdelembe, amelyet irtózatos fegy­verekkel szemben kell megvívnia. Mélyen fájlalni kell ugyanis, ami­kor a politikai küzdelmekben nem elvek és tehetségek, eszmék és embe-. rek, hanem egyéni érdekek és hiúság­ból eredő törekvések állnak harczba. S ezekkel szemben az eszmének és a politikai meggyőződésnek nehéz hely­zete van. Azok a jelöltek, akik Nagy Sándor­ral szemben küzdenek a választók kegyeiért, a képviselői állásért s a vele járó dicsőségért, nem az elveiket és a maguk tehetségét teszik a serpenyőbe. Izgatniuk s gyanusitgatnak. Undor fogja el az embert, hallván a cselekedeteik­ről. A nemzetiségi jelölt a magyarság ellen izgat. A nemzeti érzés ellen tá­mad ; a faji gondolattal szemben küzd ; az állam egysége ellen harczol. Szomorú ez a fegyver s méltó módon kellene megtorolni alkalmazója bűnét. Ámde hasonló módon piszkos az Ugron-párt jelöltjének cselekedete is. Falragaszokon izgat a Kossuth-párt jelöltjének sze­mélye ellen. Nem az elvekkel szemben harczol, hanem az emberre kiált. Rágalmaz s piszkolódik. Amit mond, nyílt felekezeti izgatás. A néppárt antiszemita szele fujdogál elő belőle. A választási küzdelemnek ilyen el- fajultságaihoz hozzájárul a kormány- párti jelölt érdekeiért való személyi befolyásolás. Ezzel szemben áll Nagy Sándor dr. a maga kiválóságának súlyával. A küzdelemben ő mellette áll minden becsületesen s helyesen gondol­kodó ember.' ' Nem a politikai meg­győződéséről, a Kossuth Ferencz pártjá­hoz való ragaszkodásáról, hanem egyéni értékéről van szó. Az teszi szükségessé, hogy a választási harcz- ból győztesen kerüljön ki. Az igazság Nagy Sándor dr. mellett van. A józan gondolkodás mérlegének serpenyőjében feléje hajlik a helyes Ítélet. Kell is, hogy igy legyen. Kíván­juk a magyar parlamentnek s a nagy­laki választóknak, hogy érdemeset tüntessenek ki bizalmukkal. Politika. A miniszterelnök a királynál. Bécsből jelentik, hogy a király vasárnap dél­előtt Tisza István gróf miniszterelnököt magánkihallgatáson fogadta. A kihallgatás a magyar parlamenti helyzettel függ össze. A Kossuth-párt ellen. Marosvásárhelyről jelentik: Petri Zsigmond pártelnök vasárnap a második kerületi függetlenségi pártot gyűlésre hivta egybe, amelyben Bedőházy János képviselő be­számolót mondott. Bedőházy a Kossuth-pártból való kilépését okolta meg. A gyűlés bizalmat szavazott Bedőházynak és Petrinek a Kossuth-pártból való kilépésükért és — egy más jelentés szerint — e fölött örömét fejezte ki. Az oláhok készülődése a választásokra. Az oláhság hivatalos orgánuma, a Tribuna mai számában a magyarországi oláhokhoz nyilt fölhívást intéz, hogy lépjenek ki a passzivitásból a politikai cselekvés terére. Véget kell vetni — úgymond a proklamáczió — annak az állapotnak, hogy birka módjára hurczoljanak benneteket az urnához. Szavazzatok a ti fiatokra. Végül fölhívja azokat, akik képx'iselők akarnak lenni, hogy addig is, mig a választásra sor kerül, forogjanak a nép közt és ismerjék meg bajait, kívánságait. SZEGED VÄROS^ KÖZGYŰLÉSE. A törvényhatósági bizottság íiiése február hó 29-én. (Saját tudósitónktól.) A legelőkérdésben mérkőztek ma az érvek és az erők a köz­gyűlésen. Bokor Pál tanácsnok gazdag adat­halmazt terjesztett elő a legelők gazdasági jövedelmét illetőleg. Mindjárt utána a tanyai gazdaközönség két képviselője, Pálfy Antal és Papp István támadták a tanács javaslatát. Pálfy Antal régi ellensége a legelőpusztitásnak s ma is régi elvei értelmében beszélt. Meg­lepetést keltett Papp István fölszólalása. Papp egyike volt azon gazdáknak, akiket a legelő­kérdésben kiküldött bizottságba meghivtak. A bizottság a legelőkihasitást véleményezte és ezt a véleményt aláírásával támogatta Papp István is. Mai közgyűlési beszédének elején is ilyen értelemben beszélt. Ez bizony nagyon nem tetszett tanyai képviselőtársai­nak, annál inkább tetszett azonban a tanács­nak. Mily nagy volt azonban a meglepetés pro és kontra, amidőn Papp István beszéde végén odakonkludált, hogy a legelőpusztitó javaslatot nem fogadja el és indítványozza annak napirendről való levételét. László Gyula tartotta meg eztán, előre jelzett, nagyszabású beszédét a tanács javaslata ellen. Tartalmasán és ügyszeretetre valló buzgalommal csoportosította mindazon érveket, amelyek a mai legelőrendszer fön- tartása mellett fölhozhatók. Kitért a belterjes gazdálkodás kérdésére is s azt igyekezett bizonyítani, hogy az Szegeden leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Különben idézte a községi törvényt, amely szerint a tanácsi javaslatot most nem is lehet tárgyalni, mert gazdasági rendszer lényeges átalakításáról lévén szó, a közgyűlést 8 nappal előbb meg kellett volna hirdetni. Ugyanez volt kiindulási pontja Polczner Jenő beszédének is, aki szintén a legelőket védelmezte a tanácsi javaslattal szemben. Fölemlítette, hogy ha a tanyai lakosság a törvényszerű számban volna a közgyűlésen képviselve, eféle javaslatokkal sikerrel nem hozakodhatna elő a tanács. Erre nézve meg­jegyezzük, hogy a 400 városi képviselőről szóló közgyűlési határozat hatályba lépését várva a szervezeti szabályzatban nyugszik s részben már ez év végén életbe lép, ameny- nyiben ugyanis ennek az évnek a végén már 29-el több városatyát választ a közönség s ennyivel több virilistának lesz törvény- hatósági bizottsági joga az 190.5-ik évben a közgyűlésen. A mai közgyűlésről szóló részletes tudósításunk a következő: Pálfy Ferencz polgármester elnök dél­után 4 órakor a folytatólagos közgyűlést megnyitja. Következik a legelőkihasitási ügy folytató­lagos tárgyalása. A legelőklhasltás ügye. Bokor Pál tanácsnok beterjeszti a legelőkre vonatkozó gazdasági adatokat, amelyeket lapunk vasárnapi számában részletesen ismer­tettünk. 1,-í Lapunk mai száma 10 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents