Szeged és Vidéke, 1904. április (3. évfolyam, 126-153. szám)

1904-04-01 / 126. szám

Szeged, 1904. péntek, április 1. SZOED­EM VIDÉKE. A tanácstermen át haladt a polgármes­ter, ahol már akkor ott voltak a távollevő főügyész kivételével a tanács összes tagjai. Ők is búcsúzkodni jöttek a régi vezetőtől, eddigi fejüktől. Tóth Pál dr. helyettes polgármester a tanács nevében a következő beszéddel vett búcsút a nyugalmazott polgármestertől: Nagyságos Polgármester úr ! A mai nap igen nevezetes napot képez Szeged város tanácsának körében; neveze­tessé teszi ezt amaz esemény, hogy Nagyságod mai napon hagyja el hazánk törvényei által oly széles hatáskörrel fölruházott azon állást, melyre polgártársainak bizalma hat ízben egyet­értő lelkesedéssel helyezte és amelynek 32 évi kitartó és hű munkálkodásával oly nagy tisz­tességet szerzett. Nehezünkre esik arra gondolni, hogy mai naptól kénytelenek leszünk nélkülözni szak­avatott és pártatlan vezetését, sokszor tapasz­talt bölcseségét. Ámde amint a tengereken járó hajóknak a távolság daczára útmutató gyanánt szolgál a világító torony. Nagyságodnak nemes alakja lesz előttünk jövőben is az a fénylő pont, melyre mint megbizható iránytűre úgy magán-­, mint hivatalos utainkon szüntelenül tekinteni fogunk. Fogadja Nagyságod az elválásnak ezen ünnepélyes pillanatában évek hosszú során át tanúsított jóságáért, szeretetéért és soha meg nem vont támogatásáért hálánknak és köszönetünknek kifejezését azon kérelmünk kapcsán, hogy nagyrabecsült jóindulatában bennünket jövőre is részesíteni kegyeskedjék. Az isteni gondviselés áraszsza el nagy­ságodat minden áldásával! Mindnyájan megéljenezték az ősz pol­­gárm­estert, aki meghatottan, szinte zokogva vett búcsút hivataltársaitól. Megköszönte ed­digi támogatásukat és mindannyiukkal kezet fogva, elbúcsúzott tőlük. . . . Lassan, csendesen haladt ki az ősz polgármester az akták és vitatkozások helyé­ről. A napsugár éppen besütött az ablakon, ahogy elbúcsúzott hivatalának szolgáitól is. Azután körülj­árt a városházán, elbúcsúzni az őt szeretettel környező tisztviselői kartól. . . . Délben hazament az öreg polgár­­mester. Megtért a családi házba pihenni, nyugodni. Eredj a dolgodra, majd csak megyek én is! — De nem úgy apám, itt a Sárgám, jó, könnyű járású, menjen haza rajta! — No jó, majd fölülök rája. A fiú falsegítette a lóra s elkísérte a kutig, hol a letépett ingujjával bekötözte a lábát s aztán odaszólott: Édes apám, ha szavára nem esnék, estére átmennék ám vacsorára édes apámék­­hoz. Majd hozok az előhegyiből néhány litert s ludfertály is lesz a háznál. Estére pedig, hogy megvacsoráztak, a fiú megkérte az apját: Édes apám ! azt a szent-orbáni földet, amin összekaptunk, visszaadnám, csak ne haragudjon ! — Nem kell nekem, — szólt az öreg meg vagyok én a nélkül is, csak oszt’ te is békességben légy már. A fiadra meg jobban vigyázz, mint ma ! Hát azért, hogy a Pétert megmen­tette, nem fogadna el valamit ? Nem én, fiam ! Amid van, azt tartsd meg magadnak. Hanem ha megengeded, hogy a fiad velem jöjjön, mikor a határba szekerezni járok, azt nagyon szeretném. A fiú megígérte mindkettőt s a szent béke után előbb az asszonyok, aztán az emberek csókolták meg a kis Pétert, hisz ő volt a kapocs, ki összehozta őket. Harmadnapra pedig, hogy a seb be­hegedt már, a két ellenség közösen tartozott az uraságnál, a kis Péter pedig az öregapja kocsiján őrizte a tarisznyát az elemózsiával. A fogadalmi templom. A templom tervei. — A bíráló bizottság­ eg­ybehivása. — A tervek kiállítása. (Saját tudósitónktól.) Egy negyedszázada már annak, hogy Szeged közönsége elhatá­rozta, hogy az árvíz emlékére monumentális templomot építtet. Végre-valahára most odáig jutott az ügy, hogy Szeged közönsége be­válthatja Istennek tett fogadalmát. Biztosítva van már a templom­építés költsége, holnap pedig lejár a tervpályázat határideje. A pá­lyázat nagy eredménynyel járt, a legneve­sebb műépítészek küldöttek templomterveket. Eddig tizennégy terv érkezett Szegedre, ámde ma értesítés érkezett a városhoz, hogy holnap délig, a pályázat határidejéig még közel negyven pályamunkát küldenek csupán Budapestről Szegedre. Kétségtelen, hogy a város megtalálja a tervek között azt, amely a fogadalmi templom részére a legalkalmasabb. Sőt találnak tervet a rókusi templom számára is. Nincs is már akadálya a templomépítésnek, egyedül a helykérdés még az, amelyet tisztázni kell. A közgyűlés már nyilatkozott abban a kér­désben, hogy a belvárosi templom föntar­­tandó. Sőt a közoktatásügyi miniszter is döntött ebben a kérdésben, midőn a bel­városi templomot műemlékké nyilvánította és annak föntartására kötelezte a várost. Most tehát csak arról lehet szó, hogy a templomépítés czéljaira kijelölt helyek közül választ a törvényhatóság. A közgyűlés által elfogadott feltételek szerint a templomnak monumentális jellegű­nek és oly nagynak kell lennie, hogy abban 3400 hívő kényelmesen elférjen. Tisztán a templom építési költségét 1.200.000 korona költségben állapította meg a város. A pályázat lejárta után rövidesen összeül a város által alakított tizenkéttagú bizottság, amely a tervek közül kiválasztja a legszeb­bet. Az abszolút becsű tervek közül az elsőt 4000 koronával, a másodikat 2500 koroná­val, a harmadikat pedig 1500 koronával díjazza a város. Minden pályázó köteles azonban művét megvásárlás esetére a város­nak ezer koronáért átengedni. A pályázat lejártáról Gaál Endre dr. tanácsnok közelebb jelentést tesz a tanács­nak, amely elrendeli a bíráló bizottság egybehívását. A bíráló bizottság elnöke Pálfy Ferencz, tagjai pedig Gaál Endre dr., Iván­­kovics Sándor dr., Lázár György dr., Varga Ferencz, Jászai Géza, Csernovics Agenor, Steiczel Frigyes, Tóth Mihály, Rainer József és az országos mérnök- és építészegylet két tagja. E bizottság megvizsgálja az összes terveket és a pályadíj kiadására nézve javas­latot tesz a tanácsnak. A pályamunkák jutalmazása után a tanács az összes templomterveket ki fogja állíttatni. A terveket valószínűleg a városi széképület közgyűlési termében helyezik el oly módon, hogy azokat a törvényhatóság tagjai és a nagyközönség is megtekinthesse. A tanács a beérkező templom­tervek közül fogja kiválasztani a rókusi új templom részére szükséges tervet is. KÖZIGAZGATÁS.­ ­ Az uj árvaszéki ülnök, Pálfy József dr., az uj árvaszéki ülnök ma tette le hivatali esküjét. Tóth Pál dr. beszédben üdvözölte az új főhivatalnokot és kérte, hogy továbbra is eddigi buzgóságával munkálkod­jék a közigazgatás terén. SZEGED ÉS VIDÉKE. Szegednek különálló hivatása van a magyarság életében. A nemzeti szellem központjának szeretjük ne­vezni ezt a várost, amely huszonöt esztendő alatt a magyar kultúrának második székhelye lett. Szegednek ebben a kialakulásában a jövendő haladásnak zálogát találjuk és a város fejlődése körül való munkálkodásban a Szeged és Vidéke kötelességében állónak tartja a küzdelm­et, a harczot. Kétesztendős fönnállása alatt a Szeged és Vidéke küzdött és dolgo­zott Szeged érdekeiért. A magyar köz­élet nagyságait szólaltatta meg a város fejlesztése körül teljesítendő állami feladatok tárgyában. A közigaz­gatás, az irodalom, a művészet, az ipar és a kereskedelem szegedi fejlő­dése körül minden nap harczba szállott a Szeged és Vidéke gárdája és a lap minden egyes száma a hivatás átérzé­­sének bélyegét hordozta magán. A Szeged jövendőjéért való rajongó lelkesedéssel folytatott küzdelem mel­lett a reális nemzeti politika eszmé­jéért küzd és harczol ez az újság. A magyar nemzet független egyéni­ségének kialakulása, nyelvének szuve­­renitása, gazdasági önállósága, társa­dalmi rendjének a tiszta szabadelvű­­ség alapján való fölépítése és a tiszta magyar irodalom és művészet; ezek azok az eszményi czélok,­­ amelyeket a Szeged és Vidéke szolgál. Nagy czélok ezek és kötelességünknek tart­juk ezekért az eszmékért a napról­­napra való harczot. Az újság egyéb feladatainak telje­­sítésében , a napi eseményekről való hű és pontos értesítésben, azoknak tárgyilagos bírálatában teljesítjük a kötelességünket. A szerkesztőség, élén Balassa Ármin dr. felelős szerkesztő­vel, a vidéki újságírás legkiválóbb tagjaiból áll; politikai és irodalmi czikkeink mindenkor önállóak és érté­kesek, helyi hírszolgálatunk pontos, országos és külföldi eseményekről budapesti tudósítónk útján a legfris­sebb értesüléseket közölhetjük. Külö­nös súlyt helyezünk a tisztviselők ügyeire, a kereskedelmi és ipari érde­kekre. Ezért a munkásságért eddig is kitüntetett bennünket az olvasóközön­ség. Ez lelkesít és­ buzd­ít bennünket a további küzdelemre. Az eddigi támogatásban továbbra is bízunk és a közönség irántunk való jóindulatát megköszönve, kérjük azt továbbra is. A Szeged és Vidéke­k szerkesztősége. A Szeged és Vidéke előfizetési árai: egész évre........................24 korona, félévre.......................... 12 „ negyedévre .................. 6 „ egy hóra...................... 2 „ Egyes szám ára 8 fillér. A lapra előfizethetni a kiadóhivatalban : Schulhof Károly könyvkereskedésében, Kárász­­utcza 10. sz. alatt. A Szeged és Vidéke kiadóhivata­la.

Next