Szeged és Vidéke, 1904. június (3. évfolyam, 185-208. szám)
1904-06-01 / 185. szám
Delegácziók. A magyar delegáczió négy egyesült albizottságának ülése május 31-én. Elnök: Szapáry Gyula gróf. Tárgyalják a megszállott területen levő parancsnokságok, csapatok és intézetek 1905. évi rendkivüli szükségletét. Münnich Aurél előadó ismerteti a szükségletet, indokolva az előző évre megszavazott költségvetésre nézve az apróbb eltéréseket. Az 1905. évi tiszta szükséglet 7.583.000 korona. 1903 óta nem kevesebb, mint 10.393.000 koronával kevesbedett a szükséglet. A pénzügyminiszter Bosznia és Herczegovina költségvetését is előterjeszti. Ezúttal ez először terjesztetik elő. Ugyancsak először terjesztetnek elő az idén a költségvetéssel kapcsolatos és az 1891-ik és 1900. évi bevételek és kiadásokról szóló kimutatások. Javasolja, hogy elismerést szavazzanak a könnyebben előterjeszthető költségvetés előterjesztéséért. Bosznia és Herczegovina költségvetésből meggyőződhetik a bizottság, hogy közgazdasági és kulturális viszonyaik folytonos haladást tüntetnek föl. Meggyőződhetett továbbá arról, hogy saját költségeit nemcsak saját bevételeiből fedezi Bosznia, hanem még feleslege is van. Ez onnan ered, hogy a Boszniában épülő két vasút költségeinek fedezésére fölvett kölcsönök kamatai ezt a költségvetést nem terhelik, jövőre azonban már 4.800.000 koronával ezek is be fognak állíttatni, úgy hogy jövőre ez az előnyös helyzet megváltozik. Az 1905. évi rendkívüli szükségletet elfogadásra ajánlja. Hegedűs Sándor csatlakozik a pénzügyminiszter iránti elismerés kifejezéséhez. Reméli, hogy a költségvetéshez előterjesztett indokolás később bővebb lesz és világos képét fogja adni az országnak ezzel kapcsolatos fejlődéséről is. A kiadásokról és a bevételekről való kimutatásra nézve a fejlődés szempontjából néhány észrevétele van. Részben igen szomorúak az eredmények, de oly adórendszerrel, mint Boszniában uralkodik, kedvezőbb eredmények nem is voltak elérhetők. Az összes egyenes adóbevételi források alig mutatnak föl fejlődést, sőt egyik-másik visszaesést mutat. Ezek az adók olyan természetűek, hogy fejlődésre alig képesek; olyan adók, mint amint például a dézsma, vagy a juh- és kecskeadó, pénzügyi szempontból alig fejlődhetnek. A dézsmánál ezerkilenczszázegygyel szemben nem kevesebb mint egymillió korona a visszaesés. Elismeréssel adózik a pénzügyminiszternek, hogy a bruttó költségvetés-rendszert hozta be, hogy az ottani közgazdasági helyzet máris bizonyos eredményt ért el. A pénzügyminiszter figyelmébe ajánlja azonban az adóreformot. Kéri a pénzügyminisztert, viágosítsa föl a bizottságot a megszállott tartományokban folyó adminisztrácionális költségekről, mert e dolgok bizonyos közvetett hatással mégis vannak a közös költségekre. Kérdi, hogy ez a mostani fizetésrendezés ott végleges-e és általánosan kiterjedett-e ? Elnök: Más senki szólani nem kívánván, elfogadottnak jelenti általánosságban a részletes tárgyalás alapjául a költségvetést és az előadónak az elismerésre vonatkozó javaslatát. Burián István báró közös pénzügyminiszter köszönetet mond az elismerésért. Hegedűsnek feleli: sajnálja, hogy újabb keletű zárszámadásokkal nem szolgálhatott, azzal mentegeti, hogy kevés ideje volt a nyélbe ütésére. Ami azt illeti, hogy a megszállott tartományok fejlődéséről részletesebb jelentések terjesztessenek elő, azt mondja, hogy magának is szándéka, hogy évről-évre ilyen jelentéseket kidolgoztasson, ez eddig az idő rövidsége miatt nem történhetett meg. Ezután részletesen beszámol politikájáról, amire azután a költségvetést részleteiben is elfogadták. A jegyzőkönyv hitelesítésével az ülést délután fél 1-kor berekesztették. SZEGED ÉS VIDÉKE, Szeged, 1904. szerda, Junius 1. Hadügyi albizottság délután ülést tartott. Az ülésen hitelesítették a minapi tárgyalásokról szóló jelentést, amire az ülés véget ért. A jelentést átküldték az osztrák delegácziónak. Osztrák delegáczió. Az osztrák delegáczió ma délelőtt tíz órakor ülést tartott. A hadügyi költségvetés volt ezúttal is napirenden. A szónokok ezúttal is nagyobbrészt az osztrák belpolitika szempontjából ítélték meg a helyzetet. Hoffmann (német) a rendkívüli követelések ellen foglalt állást, míg a katolikus néppárti Ebenhoch a költségeket megszavazta egy igazi patent osztrák hazafiságtól áradozó beszéd kíséretében. Ez a beszéd arra a gúnyos megjegyzésre késztette az utána következő Stranszky cseh delegátust, hogy még csak a katonabanda-tuss hiányzott. Stranszky egyébként is kemény és alapos bírálatban részesítette a közös kormányt és igen éles szavakkal támadta az abszolutisztikus udvari politikát. Kijelentette továbbá, hogy a fölveendő rendkívüli kölcsönt nem szabad a 14 ikő segítségével elintézni, mert az súlyos sértés volna az alkotmány ellen. Az ülést délben fölfüggesztették. Délután folytatták a tanácskozást. Duleba a lengyelek nevében a javaslat mellett, Sustersics rukén a javaslat ellen beszélt. A győzelem. Bánffy Dezső báró — megválasztott képviselő. (Saját tudósítónktól.) Szeged magyarságának becsülete forgott koczkán és Szeged magyarságának becsülete nem veszett el, — de hiszen ez természetes volt. Bánffy Dezső báró fölemelte Szegeden a párbatiport nemzeti ügy lobogóját és ez a lobogó nem bukott, mert nem bukhatott el. Mikor a Szeged és Vidéke több mint másfél évvel ezelőtt megadta a kormányképes ellenzék programját, az új pártnak hite-hamva sem volt Szegeden. Azaz hogy volt, de akkor csak a lelkekben élt. Most eljött az idők teljessége, amit az encziklopedisták, a sajtó készített elő és az ige, az eszme testet öltött. Ki hitte volna ? Az emberek egy része nem akarta elhinni, hogy az igazságot útjában föltartóztatni — arra nincs emberi erő. • Ma aztán föllengett hatalmasan a nemzeti lobogó. Szeged a magyarság igazi fővárosa lett. A római polgár a büszkeségnek arczot besugárzó fényével mondotta : Romanus sum elves — római polgár vagyok ; a szegedi polgár eztán nem kisebb önérzettel mondhatja: Szegedi polgár vagyok! Nem tudjuk hirtelenében elmondani, mi minden nagy siker rejlik a szegedi győzelemben. Először a nemzet ügye, a frázisokból kiábrándult erős hazafi akarat, amely nem akar „elveket“ követni, a hazának akar használni, más elve nincs. Aztán az újjászületett politikai lelkiismeret (igen, az), amely nemcsak szóval, de tettel is meggyőződését érvényesíti. És az idealizmus, amely megvetette az egyéni önzést és a lélek legbensőbb mélyéből kincseket aknázott elő, amelyeket odaajándékozott a közérdeknek. És az új honfiúi reménység, bizalom, hogy nincs még elveszve Magyarország. Nem lehet, amíg ilyen hű fiai teremnek. A Szózat, amely a Széchenyi téren este 8 órától kezdve hosszú időn át szakadatlanul harsogott, az az egetverő üdvriadal, amely Bánffy megválasztását ünnepelte, legjobban bizonyítja, hogy ez a győzelem a város győzelme volt. De a lelkesedést, a rajongó győzelmi mámort nem is kísértjük meg leírni. Idő telik bele, míg e dús eseményű napnak minden mozzanata felszínre jut. Kezdetben a Bánffy-párt a győzelem biztos reményében volt, később e biztos remény tudattá erősödött. És minden egyes ember, aki a sikerért dolgozott, kivívta az egri, nem a szegedi nevet. Tiszteljük a vezéreket, mert övéké a lelkesítés és szervezés munkája, de hajoljunk meg a közkatonák előtt, mert ők alkották a siker magvát, a szavazatokat! Délben egy pillanatra úgy volt, hogy Bánffy vezető fölényét átveszi a Rónay-párt. De ez csak egy pillanatra deprimálta itt a hangulatot: a szavazatok eztán is bőséggel omlottak és a végeredmény az, hogy Bánffy Dezső bárót száztizenöt abszolút szótöbbséggel Szeged város I. kerülete országgyűlési képviselőjévé megválasztotta. Az eredmény már este 0—7 órakor föltétlen bizonyossággá vált. Ettől kezdve a közhangulat, a lelkesedés tetőpontját járta meg. A győzelmet a szegedi Bánffy-párt még a délután folyamán megtelefonálta Bánffy Dezső bárónak, aki vonatra ült és éjjel 12 óra után megérkezett Szegedre. Csak győztes imperátorokat, Caesarokat illet és er olyan diadalmenet, amely Szeged város új országgyűlési képviselőjét a városba bekísérte. Szeged városa érezte, hogy egy nagy embert, egy izzó lelkű magyar államférfit visszaadott a hazának és ez az érzés diadalittassággal töltötte el a lelkeket. Bánffy Dezső fején borostyán ékeskedik s ezt a borostyánt meg nem tépheti földi hatalom, mert a nemzeti géniusz ujjal fonták. És Szeged, a „nemzet büszkesége“ ma a szó szoros értelmében azzá vált s a büszkeség mindenkivel közös. Köszöntünk minden szegedi polgárt és diadalmas örömmel köszöntjük Szeged város nagynevű új képviselőjét, a győztes vezért, Bánffy Dezső bárót * A választásról a következő részletes tudósításunk számol be : A Bánffy-párt fölvonulása. Csillogó verőfénynyel virradt ránk a történelmi jelentőségi nap. Mintha a természet is ünnepi ruhába öltözött volna, hogy méltóképpen köszöntse a magyar nemzeti eszme dicsőséges föltámadását, amely Szeged politikai nagyságát fogja hirdetni az országnak. Az egész város talpon van. A belváros utcráin izgalmas lárma, mindenfelé élénk mozgolódás jelenti a nagy küzdelem lázas előkészületeit. Valósággal mámoros hangulat lett úrrá mindenek fölött, a választás színhelye pedig egy országos jelentőségű döntő