Szeged és Vidéke, 1904. június (3. évfolyam, 185-208. szám)

1904-06-01 / 185. szám

Delegácziók. A magyar delegáczió négy egyesült al­bizottságának ülése május 31-én. Elnök: Szapáry Gyula gróf. Tárgyalják a megszállott területen levő parancsnokságok, csapatok és intézetek 1905. évi rendkivüli szükségletét. Münnich Aurél előadó ismerteti a szük­ségletet, indokolva az előző évre megszava­zott költségvetésre nézve az apróbb eltérése­ket. Az 1905. évi tiszta szükséglet 7.583.000 korona. 1903 óta nem kevesebb, mint 10.393.000 koronával kevesbedett a szükséglet. A pénzügyminiszter Bosznia és Herczeg­­ovina költségvetését is előterjeszti. Ezúttal ez először terjesztetik elő. Ugyancsak először terjesztetnek elő az idén a költségvetéssel kapcsolatos és az 1891-ik és 1900. évi bevételek és kiadásokról szóló kimutatások. Javasolja, hogy elismerést szavazzanak­ a könnyebben előterjeszthető költségvetés elő­terjesztéséért. Bosznia és Herczegovina költ­ségvetésből meggyőződhetik a bizottság, hogy közgazdasági és kulturális viszonyaik folytonos haladást tüntetnek föl. Meggyőződ­hetett továbbá arról, hogy saját költségeit nemcsak saját bevételeiből fedezi Bosznia, hanem még feleslege is van. Ez onnan ered, hogy a Boszniában épülő két vasút költségeinek fedezésére fölvett kölcsönök kamatai ezt a költségvetést nem terhelik, jövőre azonban már 4.800.000 koronával ezek is be fognak állíttatni, úgy hogy jövőre ez az előnyös helyzet megváltozik. Az 1905. évi rendkívüli szükségletet elfogadásra ajánlja. Hegedűs Sándor csatlakozik a pénzügy­­miniszter iránti elismerés kifejezéséhez. Re­méli, hogy a költségvetéshez előterjesztett indokolás később bővebb lesz és világos ké­pét fogja adni az országnak ezzel kapcsolatos fejlődéséről is. A kiadásokról és a bevételek­ről való kimutatásra nézve a fejlődés szem­pontjából néhány észrevétele van. Részben igen szomorúak az eredmények, de oly adó­rendszerrel, mint Boszniában uralkodik, ked­vezőbb eredmények nem is voltak elérhetők. Az összes egyenes adóbevételi források alig mutatnak föl fejlődést, sőt egyik-másik vissza­esést mutat. Ezek az adók olyan természe­tűek, hogy fejlődésre alig képesek; olyan adók, mint amint például a dézsma, vagy a juh- és kecskeadó, pénzügyi szempontból alig fejlődhetnek. A dézsmánál ezerkilencz­­százegygyel szemben nem kevesebb mint egymillió korona a visszaesés. Elismeréssel adózik a pénzügyminisztern­ek, hogy a bruttó költségvetés-rendszert hozta be, hogy az ottani közgazdasági helyzet már­is bizonyos ered­ményt ért el. A pénzügyminiszter figyelmébe ajánlja azonban az adóreformot. Kéri a pénz­ügyminisztert, vi­ágosítsa föl a bizottságot a megszállott tartományokban folyó adminisz­­trác­ionális költségekről, mert e dolgok bizo­nyos közvetett hatással mégis vannak a közös költségekre. Kérdi, hogy ez a mostani fizetés­rendezés ott végleges-e és általánosan ki­­terjedett-e ? Elnök: Más senki szólani nem kívánván, elfogadottnak jelenti általánosságban a rész­letes tárgyalás alapjául a költségvetést és az előadónak az elismerésre vonatkozó javas­latát. Burián István báró közös pénzügyminisz­ter köszönetet mond az elismerésért. Hege­dűsnek feleli: sajnálja, hogy újabb keletű zárszámadásokkal nem szolgálhatott, azzal mentegeti, hogy kevés ideje volt a nyélbe ütésére. Ami azt illeti, hogy a megszállott tartományok fejlődéséről részletesebb jelenté­sek terjesztessenek elő, azt mondja, hogy magának is szándéka, hogy évről-évre ilyen jelentéseket kidolgoztasson, ez eddig az idő rövidsége miatt nem történhetett meg. Ezután részletesen beszámol politikájáról, amire az­után a költségvetést részleteiben is elfogadták. A jegyzőkönyv hitelesítésével az ülést délután fél 1-kor berekesztették. SZEGED ÉS VIDÉKE, Szeged, 1904. szerda, Junius 1. Hadügyi albizottság délután ülést tartott. Az ülésen hitelesítették a minapi tárgyalásokról szóló jelentést, amire az ülés véget ért. A jelentést átküldték az osztrák delegá­­cziónak. Osztrák delegáczió. Az osztrák delegáczió ma délelőtt tíz órakor ülést tartott. A hadügyi költségvetés volt ezúttal is napirenden. A szónokok ezút­tal is nagyobbrészt az osztrák belpolitika szempontjából ítélték meg a helyzetet. Hoff­mann (német) a rendkívüli követelések ellen foglalt állást, míg a katolikus néppárti Eben­hoch a költségeket megszavazta egy igazi patent osztrák hazafiságtól áradozó beszéd kíséretében. Ez a beszéd arra a gúnyos megjegyzésre késztette az utána következő Stranszky cseh delegátust, hogy még csak a katonabanda-tuss hiányzott. Stranszky egyéb­ként is kemény és alapos bírálatban részesí­tette a közös kormányt és igen éles szavak­kal támadta az abszolutisztikus udvari politikát. Kijelentette tovább­á, hogy a fölveendő rend­kívüli kölcsönt nem szabad a 14 ik­ő segít­ségével elintézni, mert az súlyos sértés volna az alkotmány ellen. Az ülést délben fölfüggesztették. Délután folytatták a tanácskozást. Duleba a lengyelek nevében a javaslat mellett, Sus­­tersics rukén a javaslat ellen beszélt. A győzelem. Bánffy Dezső báró — meg­választott képviselő. (Saját tudósítónktól.) Szeged magyar­ságának becsülete forgott koczkán és Szeged magyarságának becsülete nem veszett el, — de hiszen ez természe­tes volt. Bánffy Dezső báró fölemelte Szegeden a párbatiport nemzeti ügy lobogóját és ez a lobogó nem bukott, mert nem bukhatott el. Mikor a Szeged és Vidéke több mint másfél évvel ezelőtt megadta a kormányképes ellenzék programját, az új pártnak hite-hamva sem volt Sze­geden. Azaz hogy volt, de akkor csak a lelkekben élt. Most eljött az idők teljessége, amit az encziklopedis­­ták, a sajtó készített elő és az ige, az eszme testet öltött. Ki hitte volna ? Az emberek egy része nem akarta elhinni, hogy az igazságot útjában föltartóztatni — arra nincs emberi erő. • Ma aztán föllengett hatalmasan a nemzeti lobogó. Szeged a magyarság igazi fővárosa lett. A római polgár a büszkeségnek arczot besugárzó fényé­vel mondotta : Romanus sum elves — római polgár vagyok ; a szegedi pol­gár eztán nem kisebb önérzettel mond­hatja: Szegedi polgár vagyok! Nem tudjuk hirtelenében elmon­dani, mi minden nagy siker rejlik a szegedi győzelemben. Először a nemzet ügye, a frázisokból kiábrán­dult erős hazafi­ akarat, amely nem akar „elveket“ követni, a hazának akar használni, más elve nincs. Aztán az újjászületett politikai lelkiismeret (igen, az), amely nemcsak szóval, de tettel is meggyőződését érvényesíti. És az idealizmus, amely megvetette az egyéni önzést és a lélek legbensőbb mélyéből kincseket akná­zott elő, amelyeket odaajándékozott a közérdeknek. És az új honfiúi remény­ség, bizalom, hogy nincs még elveszve Magyarország. Nem lehet, amíg ilyen hű fiai teremnek. A Szózat, amely a Széchenyi­ téren este 8 órától kezdve hosszú időn át szaka­datlanul harsogott, az az eget­verő üdvriadal, amely Bánffy meg­választását ünnepelte, legjobban bizo­nyítja, hogy ez a győzelem a város győzelme volt. De a lelkesedést, a rajongó győ­zelmi mámort nem is kísértjük meg leírni. Idő telik bele, míg e dús ese­­ményű napnak minden mozzanata fel­­színre jut. Kezdetben a Bánffy-párt a győze­lem biztos reményében volt, később e biztos remény tudattá erősödött. És minden egyes ember, aki a sikerért dolgozott, kivívta az egri,­­ nem­­ a szegedi nevet. Tiszteljük a vezéreket, mert övéké a lelkesítés és szervezés munkája, de hajoljunk meg a köz­katonák előtt, mert ők alkották a siker magvát, a szavazatokat! Délben egy pillanatra úgy volt, hogy Bánffy vezető fölényét átveszi a Rónay-párt. De ez csak egy pillanatra deprimálta itt a hangulatot: a szava­zatok eztán is bőséggel omlottak és a végeredmény az, hogy Bánffy Dezső bárót száztizenöt abszolút szótöbbséggel Szeged város I. kerülete országgyűlési képviselőjévé megválasztotta. Az eredmény már este 0—7 óra­kor föltétlen bizonyossággá vált. Ettől kezdve a közhangulat, a lelkesedés tetőpontját járta meg. A győzelmet a szegedi Bánffy-párt még a délután folyamán megtelefonálta Bánffy Dezső bárónak, aki vonatra ült és éjjel 12 óra után megérkezett Sze­gedre. Csak győztes imperátorokat, Caesarokat illet és er olyan diadal­menet, amely Szeged város új ország­gyűlési képviselőjét a városba bekí­sérte. Szeged városa érezte, hogy egy nagy embert, egy izzó lelkű magyar államférfit visszaadott a hazának és ez az érzés diadalittassággal töltötte el a lelkeket. Bánffy Dezső fején borostyán ékes­kedik s ezt a borostyánt meg nem tépheti földi hatalom, mert a nemzeti géniusz ujjal fonták. És Szeged, a „nemzet büszkesége“ ma a szó szoros értelmében azzá vált s a büszkeség mindenkivel közös. Köszöntünk minden szegedi polgárt és diadalmas örömmel köszöntjük Sze­ged város nagynevű új képviselőjét, a győztes vezért, Bánffy Dezső bárót­­ * A választásról a következő részle­tes tudósításunk számol be : A Bánffy-párt fölvonulása. Csillogó verőfénynyel virradt ránk a tör­­ténelmi jelentőségi nap. Mintha a természet is ünnepi ruhába öltözött volna, hogy méltókép­pen köszöntse a magyar nemzeti eszme dicső­séges föltámadását, amely Szeged politikai nagyságát fogja hirdetni az országnak. Az egész város talpon van. A belváros utcráin izgalmas lárma, mindenfelé élénk mozgolódás jelenti a nagy küzdelem lázas előkészületeit. Valósággal mámoros hangulat lett úrrá mindenek fölött, a választás szín­helye pedig egy országos jelentőségű döntő

Next