Szeged és Vidéke, 1904. augusztus (3. évfolyam, 237-262. szám)

1904-08-02 / 237. szám

SZEGED, 1904. kedd, augusztus | POLITIKAI NAPILAP.­­ 111. ÉVFOLYAM, 237. (864.) SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: KÁRÁSZ­ UTCZA 10. SZÁM. Kiadi­vatal: SCHULHOF KÁROLY könyvkereskedése. FELELŐS SZERKESZTŐ: BALASSA ÁRMIN dr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 24 kor. — Félévre 12 kor. — Negyedévre 6 kor. — Egy hóra 2 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. Az őszi választások és a házszabályrevizió. Miu­t minden czézári természetű ember, Tisza István gróf is fütyül a tanácsadókra. Csak a maga eszére hallgat és a maga utján jár Hiszen ez a legnagyobb baj, mert a maga útjára vitte az ország ügyét is. Az az út pedig fekete-sárga diadalivek alatt halad. Zárkózottságából folyik, hogy tervei felől csak következtetés útján lehet tájékozódni. Ily következtetés vezette a politikai köröket annak megsejdítésére, hogy az őszre nagy dolgokat forgat a fejében Tisza István: a házszabály­­revíziót és az új választásokat. Meg­erősítették ezt egyes elejtett szavai s az a körülmény, hogy a félhivatalos c­áfoló gépezet meg sem nyikordult, ellenben a félig-meddig függetlenségi újság újból megerősítette a revízió és a választások tervét. Kétségtelennek kell tartanunk, hogy ha mindezt tervezi is Tisza, utóbbi megfontolás nélkül legalább a revízió tervét nem fogja szőnyegre dobni, mert ez a merénylete olyan vihart idézhet elő, hogy annak következtében könnyen megbukhatik a mindenható miniszterelnök úr — fölülről. Hiszen küldetése voltaképpeni czél­­jának, az obstrukc­ió leverésének már megfelelt. S a kérdés maga úgy áll, hogy Bécsnek kívánatos ugyan, hogy a házszabályrevizió megtörténjék s ezzel ne csak esetleges uj obstrukcziók veszedelme hárittassék el, hanem a még hátralevő, összbirodalmi érdekeket szolgáló javaslatok is gyors elintézést nyerjenek. Ezért a czélért szívesen áldoz időt és nyugalmat Bécs, kérdés azonban, nem csinálhatná-e meg a revíziót könnyebben és olcsóbban más, mint éppen Tisza, akitől olyannyira retteg már a közvélemény? S az e kérdésben kitörő harct nem fogja-e éppen Tisza kihívó egyénisége miatt újabb megrázkódásnak kitenni az összbirodalmi eszme alig megszilárdult uralmát ? Azt tudja mindenki, aki a hagyo­mányos osztrák politika jellemét is­meri, hogy ez a politika minden ál­dozatot megkíván a személyektől, de ő semmi áldozatot nem hoz szemé­lyeknek. Azt is könnyen meg lehetne érteni, hogy a gazdasági csapásoktól sújtott országban az elkeseredés szo­­c­iális térről könnyen átcsaphat a po­litikai térre s helyesen jegyezték meg, hogy egy újabb obstrukc­ió összes előföltételei megvannak már a népben. Könnyen megeshetik hát, hogy a revizió-harcz nyakát szegi Tiszának s ezt ő mindenesetre maga is ki tudja számítani. Mérlegelve tehát a körülményeket, Tisza egyéni önzését s viszont a fé­lelmesen közeledő gazdaság-politikai harczokat is, — azt a nézetet kell el­fogadnunk helyesnek, hogy a ház­­­szabályrevíziót Tisza esetleg tervezi, az új választásokat azonban minden­esetre megcsinálja, mert a jelenlegi Házban közös vámterületes, 14. §-os többség nincsen. Ami a választásokat illeti: éppen­séggel nem osztjuk azt a fölháboro­­dást, ami emiatt különösen a függet­lenségi párt egyes részein észlelhető. Mintha csak az sivitana ki panaszos följajdulásukból, hogy nem elég jól viseljük magunkat, hát miért teszed koc­kára a mandátumunkat ? Éppen azért van szükség a válasz­tásokra, hogy a nemzet megszabadul­jon a kétes és megbízhatatlan politi­kai elemek vezérszerepétől. Aki tes­­testől-lelkestől nem hive a saját pro­gramjának, akiben kor, a vér lustult hajlamai, vagy szkeptikusan leszűrt tanulságok megrendítették a hitet a nemzet diadalmas erejében, azoknak nincs joguk vezető polcton maradni s nincs joguk különösen ellenzéki zászló­kat emelni, mert csüggedt vezérek minden csatát elveszítenek. Hitben erős, meggyőződésben rendületlen friss egyéniségek kellenek a magyar ország­­gyűlésbe, akik nem csalják meg a nemzetet, mert magukban sem csa­lódtak. A nemzetnek egyáltalán nincs oka félni az új választástól, annál több oka van egyenesen követelni azt. Szolgai parlamenti többség, hite­­vesztett ellenzék oly tényezők, amelyek virágzó országokat is hanyatlásba képesek dönteni. Az olyan szegény, elnyomott országnak, aminő Magyar­­ország, elvhű többségre s rajongó, rendületlen meggyőződésű ellenzékre van szüksége. Ezt a többséget és ezt az ellenzéket meg is szerezheti az ország, ha az új választásokon a jelenlegi Háznak a kilencztizedrésze kimarad. " Eötvös Károly beszámolója. Eöt­vös Károly, a nagykőrösi kerület képviselője e hónap tizennegyedikén utazik kerületébe, ahol beszámolót mond. A gyűlésen elintézést nyernek a pártkérdések is. Ezt a határidőt a nagykőrösi párt Július huszonnyolc­adikán állapította meg egy értekezleten, melyen Eötvös Károly is jelen volt, amelyben egy küldöttség élén a nagykőrösi függetlenségi pártot Szép Lajos elnök képviselte. Lapunk mai száma 12 oldal. Lesben. Eötvös Károly a magyar zenéről gyö­nyörű beszédet mondott ma a képviselőház­ban. A magyar irodalomnak legnagyobb élő mestere vette pártfogásába a magyar zene ügyét. S mégis, mégis azt hiszszük, hogy nem igen lesz foganatja a beszédnek. S nem fog hatni a sok jó tanács sem, amit a vajda adott Berzeviczynek. Mert hiába, nem lesz egy darabig még magyar muzsika. Addig, amíg úgy tánczo­­lunk, ahogy az osztrák­­ fütyül. Majd ha a magunk nótájára kezdünk élni, akkor lesz a magyar muzsikának is becsülete. Mostanában sokat beszélnek és írnak arról, hogy a magyar közoktatási politika híjával van az általános tervnek s hogy e miatt mindig dirib-darab munkát végez a kormány. Azt is fölpanaszolják, hogy a köz­oktatási kormányzatnak czéljaira soha sem jut elegendő pénz. Ahogy ezeket az igazságokat elolvassuk, eszünkbe jut a szegedi egyetem dolga is. Akármilyen szükség is van erre az egye­temre, soha sem készül el. Aki pártolja, nem mer hozzáfogni, aki meg ellenzi, nem bátor­kodik nyilatkozni. Berzeviczy sem állott elő nyíltan Kassa pártolásával, csak kertelt mel­lette. Hogy azonban ne haragudjon meg Pozsony és Szeged sem, beszélt a negyedik egyetemről és a második műegyetemről is. Mégis csak furfangos sárosi ember ez a Berzeviczy. Ha már semmit sem adhat, legalább nagyon sokat ígér. Újabban a függetlenségi párt körében sokat beszélnek arról, hogy a pártnak nincs hivatalos sajtóorgánuma. Ahogy erről beszélnek és vitatkoznak, nagyon szomorú dolgot árul el a párt. Ez pedig az, hogy egy nagy magyar politikai pártnak támogatójaként nem jelentkezik az országban több egyetlenegy fővárosi kevéssé elterjedt újságnál s még az sem azonosítja magát teljesen a párt törekvéseivel. Ez is bizonyítéka annak, hogy a függetlenségi párt taktikájának immár nemcsak az országban, a választóközönségben, hanem a sajtóban sem akadnak hívei. S bizony, ezen a pártlap sem segít. Mivelhogy nem sokat ér az újság — elő­fizető nélkül. Vasárnap délelőtt nagy csend volt a városházán. Üres volt a folyosó és a sok hivatalszoba. Kérdi valaki: — Hát nincsen vasárnap hivatalos óra a városházán ? Megfeleltek rá. •— Hivatalos óra volna, de nem akad, aki fölhúzza . . . Ugor.

Next