Szeged és Vidéke, 1904. augusztus (3. évfolyam, 237-262. szám)
1904-08-02 / 237. szám
SZEGED, 1904. kedd, augusztus | POLITIKAI NAPILAP. 111. ÉVFOLYAM, 237. (864.) SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: KÁRÁSZ UTCZA 10. SZÁM. Kiadivatal: SCHULHOF KÁROLY könyvkereskedése. FELELŐS SZERKESZTŐ: BALASSA ÁRMIN dr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 24 kor. — Félévre 12 kor. — Negyedévre 6 kor. — Egy hóra 2 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. Az őszi választások és a házszabályrevizió. Miut minden czézári természetű ember, Tisza István gróf is fütyül a tanácsadókra. Csak a maga eszére hallgat és a maga utján jár Hiszen ez a legnagyobb baj, mert a maga útjára vitte az ország ügyét is. Az az út pedig fekete-sárga diadalivek alatt halad. Zárkózottságából folyik, hogy tervei felől csak következtetés útján lehet tájékozódni. Ily következtetés vezette a politikai köröket annak megsejdítésére, hogy az őszre nagy dolgokat forgat a fejében Tisza István: a házszabályrevíziót és az új választásokat. Megerősítették ezt egyes elejtett szavai s az a körülmény, hogy a félhivatalos cáfoló gépezet meg sem nyikordult, ellenben a félig-meddig függetlenségi újság újból megerősítette a revízió és a választások tervét. Kétségtelennek kell tartanunk, hogy ha mindezt tervezi is Tisza, utóbbi megfontolás nélkül legalább a revízió tervét nem fogja szőnyegre dobni, mert ez a merénylete olyan vihart idézhet elő, hogy annak következtében könnyen megbukhatik a mindenható miniszterelnök úr — fölülről. Hiszen küldetése voltaképpeni czéljának, az obstrukció leverésének már megfelelt. S a kérdés maga úgy áll, hogy Bécsnek kívánatos ugyan, hogy a házszabályrevizió megtörténjék s ezzel ne csak esetleges uj obstrukcziók veszedelme hárittassék el, hanem a még hátralevő, összbirodalmi érdekeket szolgáló javaslatok is gyors elintézést nyerjenek. Ezért a czélért szívesen áldoz időt és nyugalmat Bécs, kérdés azonban, nem csinálhatná-e meg a revíziót könnyebben és olcsóbban más, mint éppen Tisza, akitől olyannyira retteg már a közvélemény? S az e kérdésben kitörő harct nem fogja-e éppen Tisza kihívó egyénisége miatt újabb megrázkódásnak kitenni az összbirodalmi eszme alig megszilárdult uralmát ? Azt tudja mindenki, aki a hagyományos osztrák politika jellemét ismeri, hogy ez a politika minden áldozatot megkíván a személyektől, de ő semmi áldozatot nem hoz személyeknek. Azt is könnyen meg lehetne érteni, hogy a gazdasági csapásoktól sújtott országban az elkeseredés szociális térről könnyen átcsaphat a politikai térre s helyesen jegyezték meg, hogy egy újabb obstrukció összes előföltételei megvannak már a népben. Könnyen megeshetik hát, hogy a revizió-harcz nyakát szegi Tiszának s ezt ő mindenesetre maga is ki tudja számítani. Mérlegelve tehát a körülményeket, Tisza egyéni önzését s viszont a félelmesen közeledő gazdaság-politikai harczokat is, — azt a nézetet kell elfogadnunk helyesnek, hogy a házszabályrevíziót Tisza esetleg tervezi, az új választásokat azonban mindenesetre megcsinálja, mert a jelenlegi Házban közös vámterületes, 14. §-os többség nincsen. Ami a választásokat illeti: éppenséggel nem osztjuk azt a fölháborodást, ami emiatt különösen a függetlenségi párt egyes részein észlelhető. Mintha csak az sivitana ki panaszos följajdulásukból, hogy nem elég jól viseljük magunkat, hát miért teszed kockára a mandátumunkat ? Éppen azért van szükség a választásokra, hogy a nemzet megszabaduljon a kétes és megbízhatatlan politikai elemek vezérszerepétől. Aki testestől-lelkestől nem hive a saját programjának, akiben kor, a vér lustult hajlamai, vagy szkeptikusan leszűrt tanulságok megrendítették a hitet a nemzet diadalmas erejében, azoknak nincs joguk vezető polcton maradni s nincs joguk különösen ellenzéki zászlókat emelni, mert csüggedt vezérek minden csatát elveszítenek. Hitben erős, meggyőződésben rendületlen friss egyéniségek kellenek a magyar országgyűlésbe, akik nem csalják meg a nemzetet, mert magukban sem csalódtak. A nemzetnek egyáltalán nincs oka félni az új választástól, annál több oka van egyenesen követelni azt. Szolgai parlamenti többség, hitevesztett ellenzék oly tényezők, amelyek virágzó országokat is hanyatlásba képesek dönteni. Az olyan szegény, elnyomott országnak, aminő Magyarország, elvhű többségre s rajongó, rendületlen meggyőződésű ellenzékre van szüksége. Ezt a többséget és ezt az ellenzéket meg is szerezheti az ország, ha az új választásokon a jelenlegi Háznak a kilencztizedrésze kimarad. " Eötvös Károly beszámolója. Eötvös Károly, a nagykőrösi kerület képviselője e hónap tizennegyedikén utazik kerületébe, ahol beszámolót mond. A gyűlésen elintézést nyernek a pártkérdések is. Ezt a határidőt a nagykőrösi párt Július huszonnyolcadikán állapította meg egy értekezleten, melyen Eötvös Károly is jelen volt, amelyben egy küldöttség élén a nagykőrösi függetlenségi pártot Szép Lajos elnök képviselte. Lapunk mai száma 12 oldal. Lesben. Eötvös Károly a magyar zenéről gyönyörű beszédet mondott ma a képviselőházban. A magyar irodalomnak legnagyobb élő mestere vette pártfogásába a magyar zene ügyét. S mégis, mégis azt hiszszük, hogy nem igen lesz foganatja a beszédnek. S nem fog hatni a sok jó tanács sem, amit a vajda adott Berzeviczynek. Mert hiába, nem lesz egy darabig még magyar muzsika. Addig, amíg úgy tánczolunk, ahogy az osztrák fütyül. Majd ha a magunk nótájára kezdünk élni, akkor lesz a magyar muzsikának is becsülete. Mostanában sokat beszélnek és írnak arról, hogy a magyar közoktatási politika híjával van az általános tervnek s hogy e miatt mindig dirib-darab munkát végez a kormány. Azt is fölpanaszolják, hogy a közoktatási kormányzatnak czéljaira soha sem jut elegendő pénz. Ahogy ezeket az igazságokat elolvassuk, eszünkbe jut a szegedi egyetem dolga is. Akármilyen szükség is van erre az egyetemre, soha sem készül el. Aki pártolja, nem mer hozzáfogni, aki meg ellenzi, nem bátorkodik nyilatkozni. Berzeviczy sem állott elő nyíltan Kassa pártolásával, csak kertelt mellette. Hogy azonban ne haragudjon meg Pozsony és Szeged sem, beszélt a negyedik egyetemről és a második műegyetemről is. Mégis csak furfangos sárosi ember ez a Berzeviczy. Ha már semmit sem adhat, legalább nagyon sokat ígér. Újabban a függetlenségi párt körében sokat beszélnek arról, hogy a pártnak nincs hivatalos sajtóorgánuma. Ahogy erről beszélnek és vitatkoznak, nagyon szomorú dolgot árul el a párt. Ez pedig az, hogy egy nagy magyar politikai pártnak támogatójaként nem jelentkezik az országban több egyetlenegy fővárosi kevéssé elterjedt újságnál s még az sem azonosítja magát teljesen a párt törekvéseivel. Ez is bizonyítéka annak, hogy a függetlenségi párt taktikájának immár nemcsak az országban, a választóközönségben, hanem a sajtóban sem akadnak hívei. S bizony, ezen a pártlap sem segít. Mivelhogy nem sokat ér az újság — előfizető nélkül. Vasárnap délelőtt nagy csend volt a városházán. Üres volt a folyosó és a sok hivatalszoba. Kérdi valaki: — Hát nincsen vasárnap hivatalos óra a városházán ? Megfeleltek rá. •— Hivatalos óra volna, de nem akad, aki fölhúzza . . . Ugor.