Szeged és Vidéke, 1904. szeptember (3. évfolyam, 263-288. szám)

1904-09-01 / 263. szám

S ha majd ebben az irányban neveljük fiainkat, akkor a legtehetsé­gesebbek és legszorgalmasabbak is, saját hajlamukat követve, fogják föl­keresni a produktív életpályákat. S akkor meg fog szűnni az az anomália, amelyet a jelenben a kenyérkereső életpályák megválasztásában tapasz­talunk , közgazdaságunk pedig fejlődni és emelkedni fog,­ lerázva magáról végre azokat a bilincseket, amelyeket már évszázadok óta visel. Hauser Benő. Politika. A pécskai pótválasztás napja. Aradmegye központi választmánya a pécskai kerületben a pótválasztást szeptember 13-ára, keddre tűzte ki. A választási elnökök ugyan­azok maradnak: Varjassy Árpád kir. tan­­felügyelő és Prekupás Illés vármegyei tiszti ügyész. Az 1904. évi költségvetés. A hiva­talos lap mai száma közli az 1904. évi költség­­vetési törvényt, amely igy törvényerőre emel­kedett. Olcsó marhasó. A hivatalos lap mai száma közli a mérsékelt áru marhasóról szóló 1897. I. t.-cz. módosítása tárgyában hozott, immár szentesített uj tövényt, valamint a pénzügy­minisztériumnak a törvény életbeléptetésére nézve kiadott végrehajtási utasítását. Gyorsan, sokat és jól. Irta: Káplány Géza kir. ítélőtáblás bíró. 1. Ezidőszerint minden hivatalban meg­kívánják, hogy mindenki gyorsan, sokat és jól dolgozzék. Megköveteli ezt a mai rendszer, amely­nek jelszava: a munkaerőnek mennél telje­sebb, mennél czélszerűbb kihasználása. így van ez a telekköny­vi hivatalokban is. Aki sokat dolgozik , felsőbbségének el­ismerésében és soronkívüli előléptetésben részesül. Ellenben, aki nem bír, nem tud, vagy nem akar sokat dolgozni, az elveszett ember, mert nem kaphatván elsőosztályú minősítést, örökösen mellőztetik. Az ilyen hivatalnok ostorhegy alatt áll, mindegyre megszólítják, figyelmeztetik, intik minden csekélységért; a szelíd és nem szelíd nyomásnak mindenféle módját érzi és a kegyvesztettségnek jeleit mind sűrűbben tapasztalja. E tapasztalatok eredménye azután a lázas sietség, amelylyel mindenki igyekszik minden erejét megfeszítve gyorsan dolgozni, hogy sokat mutathasson ki a statisztikában, s ily módon elsőosztályú minősítéshez jutva, fölebbvalóinak kegyét megnyerje és reménye legyen — olykor százakat átugorva — soron­­kívül, gyorsan előremenni, amire elég sok példát talál. A fizetés kevés, a család szaporodik, a kiadások növekednek, az élelmi­szerek és lakás mindegyre drágulnak s igy a meg­élhetés hovatovább mind nehezebbé válik. Csoda e hát, ha lázasan sietnek a maguk és családjaik sorsát mielőbb megjavítani igyekvő hivatalnokok érdemeket szerezni a soronkivül való gyors előléptetésre; nem törődve azzal, hogy idegrendszerük a túlfeszített lázas mun­kát sokáig nem bírja ki s hogy a halál is őket soronkivül, idő előtt, talán nagyon is idő előtt fogja learatni, ha ugyan arra nem kárhoztatja, hogy élőhalottakká váljanak, így pusztulnak el 10—15 évi lázas mun­kásság után a legfényesebb tehetségek, a leg­kiválóbb munkaerők, mert minden erejüket és mi­nden tehetségüket túlfeszítva igyekeztek gyorsan, sokat és jól dolgozni. De hát a mai rendszer mindezzel édes keveset törődik. A kidőlt helyébe lép más és a munkaerőben nincs fogyatkozás. A fő az, hogy nagy munkaerők legyenek, hogy a statisztika sokat mutathasson ki. Ki törődnék most azzal, hogy minden kiváló tehetség és minden nagy munkaerő egyszersmind a hazának is nagy veszteség, ha idő előtt pusztul el. Ki gondol arra, hogy az a kiváló tehetség és nagy munkaerő sokkal többet használt volna a hazának, ha 10—15 évi túlfeszített lázas munkásság helyett 30—40 évig dolgozik nyugodt meg­fontolással s erőpazarlás nélkül rendes lépés­ben haladt volna előre, mert a hosszú tapasztalás által megszűrt nézetek és a rend­szerint csak az érettebb­ korban megszerez­hető bölcs megfontolás minden téren, minden pályán és minden szakmában igen nagy értéket képviselnek. Kétségtelen, hogy vannak emberek, akik igen sokáig, még késő vénségükben is képesek gyorsan, sokat és jól dolgozni. Ezekről a természettől különösen megáldott rendkívüli emberekről azonban mértéket venni s azt mindenkire egyformán alkalmazni nem lehet, mert az emberek túlnyomó nagy része közepes tehetség és közepes munka­erő. Ezek pedig amazokkal nem versenyez­hetnek , azokkal szemben tehát a mai rend­szerben sohasem érvényesülhetnek. Ez magyarázza meg a mai rendszernek azt a végtelenül elszomorító jelenségét, hogy egé­szen fiatal emberek a sok évi szorgalmas, lelkies,Tieretes és becsületes munkában meg­őszült kollegák százait ugrálják át csak azért, mert eme közepes tehetségű és közepes munkaerejű emberek minősítvényi táblázata csak másodosztályú; mintha ők volnának az okai annak, hogy születésükkor a sors nem áldotta meg őket éles ítélőtehetséggel és nem ajándékozta meg nagy munkaerővel, hogy ,fáradhatatlan“ jegyet is kaphassanak főnökeiktől minősítvényi táblázatukban. Ez a jelenség szüli a hivatalnoki karban azt az általános, azt a mély elkeseredést, amelynek utóvégre is leginkább a magyar állam vallja kárát. E bajt csak igazságos szolgálati prag­matika szüntetheti meg. De hát hol késik ez az éji homályban ? ! Messze, ingyen messze , annyira messze, hogy a most élő nemzedék annak eljövetelét aligha fogja megérni,­ mert a mai rendszer sűrű ködében a hozzánk vezető ösvényt nem találja meg. A megélhetés nehézségei, a családi gondok és az előretörekvés hatalmas ösztöne azonban hovatovább mindjobban és jobban arra sarkalják a közepes tehetségű és közepes munkaerejű embereket is, hogy a mai rend­szerben is keressenek és találjanak utakat és módokat az előmenetelre. És nem sokáig és nem is hiába keres­tek , mert találtak utakat és módokat, amelyek szintén czélhoz vezettek. A sikert látva immár rohannak az em­berek, hogy ők is ugyanazon uton és ugyan­azon módon könnyebben boldogulhassanak és előremehessenek. Föltalálták ugyanis a módját annak, hogy hogyan lehet sokat dolgoznia annak is, aki nem bír, nem tud vagy nem akar sokat dol­gozni , mert sokat dolgozni muszáj a mai rendszer szerint, mivel másképpen a statisz­tikában nem lehet sokat kimutatni, enélkül pedig nincs elsőosztályú minősítés, tehát nincs előléptetés sem, de van figyelmeztetés, intés, szidás, korholás és fegyelmi. Ez a mód pedig nagyon egyszerű, mint a Kolumbus tojása. Csak nem kell a dolgok mélyére hatolni, töviről-hegyire mindent átvizsgálni, azok fölött behatóan gondolkozni, az esetet minden ol­dalról nyugodt megfontolással meghányni­­vetni, hasonló eseteknek utána nézni, véle­ményünk megalkotása előtt szakkönyvekben és szaklapokban búvárkodni, s nem kell az elhatározásban sokat és hosszasan tűnődni és aggodalmaskodni. Könnyedén és ötletszerűen intézve a dolgokat, hasonlíthatatlanul gyorsabban mun­kálkodhatunk s ennélfogva hasonlíthatatlanul­­több ügyet sokkalta kevesebb fáradsággal és sokszorosan kisebb munkaerővel földolgoz­hatunk. Ily módon a czél el van érve. Sokat mutathat ki a statisztikában még az is, aki nem bir, nem tud vagy nem akar sokat dolgozni. Azzal édes keveset törődik az ilyen ember, hogy munkája nem alapos és esetleg nem is jó. Megnyugtatja lelkiismeretét azzal, hogy hiszen ott van a felsőbb fórum , akinek nem tetszik, vigye följebb , ott majd meg­változtathatják, ha csakugyan nem jól intézte volna el. Így született meg, nőtt nagyra és terjed rettenetes szaporasággal az a szörnyű fölüle­­tesség, amely megölője az alaposságnak. Rettenetes pusztítást visz ez véghez minden téren és okoz milliókra menő s igen sokszor helyrehozhatatlan károkat. SZEGED ÉS VIDÉKE. Szeged, 1604. csütörtök, szeptember 1. A czégtársak, mint virilisták. — Érdekes jogri kérdés. — (Saját tudósitónktól.) Avarfy Ferencz dr. ügyvéd, aradi törvényhatás­i bizottsági tag nagyon érdekes fölebbezést adott be az aradi virilisták névjegyzéke ellen. A nagy­­érdekű jogi kérdést, amelyet a fölebbező föl­vet, valószínűleg Szegeden is föl fogják vetni s ilyen módon itt is alapos bonyodalmakra lehet kilátás. Avarfy ugyanis a közigazgatási bíróság döntéseire hivatkozva azt akarja kimutatni, hogy kereskedelmi c­égek tagjai a c­ég adója révén nem lehetnek virilisták, tehát azokat ki kell hagyni a névjegyzékből. A közigazgatási bíróságnak van is két döntése, amely ilyesmit mond. Az egyik az 1897. évi 1599. K. számú döntvény, amely íge­ szól: A kereskedelmi czég által fizetett adó, vagy ennek valamely hányada a czég tag­jainak saját nevük alatt fizetett adójába a törvényhatósági legtöbb adót fizetők név­jegyzékének összeállításánál be nem tudható. A másik döntvény ugyanez évtől való s az 1823. K. számot viseli. Ez a követ­kezőket mondja ki egy konkrét eset révén : A legtöbb adót fizető törvényhatósági bizottsági tagok névjegyzékének megállapí­tásánál csak oly állami adók vehetők szá­mításba, melyeket az illetők saját szemé­lyükben s nevük alatt, saját vagyonuk vagy jövedelmük után fizetnek, illetőleg, amelyekre az 1886. évi XXL­­.-cz. 76-ik §-ának kedvezménye kiterjed. Van azután még egy közigazgatási bíró­sági döntvény, amely szerint részvénytársa­ságok vagyona és jövedelme után a c­ég­­vezető nem gyakorolhat virilis jogot. Ezeket a döntéseket arra lehet magya­rázni, hogy például Szegeden a Holtzer S. és fiai ezég négy, az Eisenstädter S. és társa ezég két, a Lengyel Lőrincz ezég két tagja (van ilyen vagy húsz) nem lehetnek tagjai a törvényhatóságnak, mivel a czég neve alatt fizetik az adót. Mindez nagyon érdekes dolog, de nem igazságos. Szegeden is évek óta az igazoló választmány arra a helyes álláspontra he­lyezkedett, hogy miután az eddigi gyakorlat állandóan a mai irányelvek szerint állapította meg a virilisták lisztáját, amelyek mindannyi­szor jóváhagyottak, a jövőben se tér el ettől. Kérdés azonban, hogy az idén fölebbezés formájában nem merül-e föl a kérdés. Furcsa is lenne, ha valaki saját vagyona vagy jövedelme után, mert történetesen egész vagyonával egy ezégnek tagja, vagy a czége nem a maga nevét tünteti föl, ne gyakorol­hassa a törvényben megállapított virilis jo­got. A czég, ha nem részvénytársaság, vagy szövetkezet, ilyen nézőpontból jogi személy­nek nem tekinthető s akik annak a czégnek tulajdonosai, s a czégben birt vagyonuk után a virilis jog őket megilleti, ebből a jogból ki nem rekeszthetők.

Next