Szeged és Vidéke, 1904. október (3. évfolyam, 289-314. szám)

1904-10-01 / 289. szám

hivatalos pártvacsora jellege. Bánffy Dezső báró Szeged város I. kerületé­nek országgyűlési képviselője s igy minden kerületbeli polgár politikai jogá­nak letéteményese s alkotmányos kép­viselője, amiből önként folyik, hogy a kerület képviselőjének tiszteletére ren­dezett lakomán a kerület minden pol­gára megjelenhet s a rendezőség min­denkit egyaránt szivesen lát is. Bánffy Dezső báró hétfőn, Lázár György dr. polgármester meghívására, a felsőközponti telep megtekintésére rándul ki "s valószinüleg "innét fog visszatérni Budapestre, még pedig úgy, hogy kocsin megy Kistelekre, ahol az onnét 5 órakor induló gyors­vonatra száll. A jövő évi költségvetés. — A pénzügyi bizottság ülése. — (Saját Vidósi­ónból.) A város 1905. évi költségvetését ma tárgyalta folytatólag a pénzügyi bizottság. A mai ülésen sorra kerültek a hitközségeknek, egyesületeknek segély iránti kérvényei, amelyeket többnyire pártoló javaslattal terjeszt a közgyűlés elé a bizottság. A mai ülésről a következő tudósítást közöljük. Farka János főszámvevő javaslata alapján előirányoztak: Kövezetek és közterek tisztántartására 37,481 kor. 40 fillér. Csatornák, árkok és szennygödrök tisz­tántartására 18,706 kor. Légszeszvilágitásra 96,754 kor. Kőolajvilágitásra 27,680 kor. A tűzoltási költségek rovatában: A személyzet fizetésére 35,014 kor. A­ személyzet ruházatára 2852 kor. Laktanya föntartására, fűtésére és vilá­gítására 2682 kor. Tűzoltószerek és eszközök beszerzésére és fentartására 7640 koronát javasolt elő­irányozni a főszámvevő. Rainer József fő­kapitány azonban 4 építési szivattyú és 2 új füstálarcz beszerzését kívánta. A bizottság hosszú vita után elhatározta, hogy 1 építési szivattyú és 2 füstálarcz költségei czímén 1300 koronával egészíti ki a főszámvevői javaslatot. A segélyezések rovatában előirányoztak: A tisztviselői nyugdíjalapra 77,190 kor. Szegényápoldára és szegényügyre 47,360 korona. Árvaházra 10,060 kor. Hitfelekezetekre 16,380 kor. Kegydijakra 4044 kor. Nőegyleti óvodákra 4104 kor. Vegyesekre 8219 kor. A főszámvevő ezenkívül egész sor segély iránti kérelmet terjesztett elő. Az ujszegedi szent Erzsébet templom-egyesület négy év alatt évi 5000 koronás részletekben utalványozandó 20,000 koronás segélyért folyamodott a városhoz. Lázár György dr. polgármester ezt a kérelmet melegen pártolja, annyival is inkább, mert a templom 60,000 korona költséggel fog épülni, amely összegből 31,000 korona már rendelkezésre áll. Amennyiben a város 20,000 koronát ad, őfelsége főudvar­­mesteri hivatalától ígéretet bir az egyesület elnöksége arra nézve, hogy a még hiányzó költségeket a felség fogja utalványozni. Ilyenformán csak a város áldozatkészségén múlik, hogy az újszegediek mielőbb föl­építhessék a templomukat. A polgármester javasolja a kért segély megadását, úgy azon­ban, hogy az összeg tíz év alatt évi 2000 koronás részletekben utalványoztassék. Pillich Kálmán szintén melegen pártolja a kérelmet, mert a város eddig is mostoha elbánásban részesítette Újszegedet és itt az ideje, hogy legalább a templomépítést elősegítsük. A bizottság ezek után egyhangúlag a kérelem teljesítése mellett határozott. Az új zsidó templom czéljaira fölvett kölcsön törlesztésére, illetve egy új iroda és tornacsarnok építésére 20.000 koronát kér a szegedi szr. hitközség. A bizottság ezt is egyhangúlag megszavazza és javaslatot fog tenni a közgyűlésnek aziránt, hogy a kért összeget tíz év alatt­ évi kétezzer koronás részletekben utalványozza. A szegedi gazdasági egyesület kérelmére évi 1200 koronás segélyt javasol megsza­vazni a bizottság. A jövő esztendőben Szegeden országos kongresszust tartanak a tűzoltók. A kongresz­­szus költségeire a szegedi önkéntes tűzoltó­testület 6000 koronát kér. A bizottság 4000 korona megszavazását hozta javaslatba. A szegedi Márta-egyesületnek 1400 kor. évi segély, valamint a D. M. K. E.-nek 2000 kor. évi segély megszavazása iránti kérelmét a bizottság elutasítani javasolja. Végül a vízvédelem és vízlecsapolási költségek, valamint a tiszaszabályozási költ­ségek czíme alatt fölvett tételeket tárgyalta le a bizottság.* A pénzügyi bizottság ülésén Lázár György dr. polgármester elnöklése mellett jelen voltak : Taschler Endre pénzügyi tanács­nok, előadó, Szekerke Lajos tanácsnok, Rainer József főkapitány, Fajka János fő­számvevő, Tóth Mihály főmérnök, Várady Jenő főkönyvvivő, Bárkányi Zoltán jegyző, Bokor Adolf, Fluck Ferencz, Lichtenberg Mór, Obláth Lipót, Pillich Kálmán, Schlauch Ká­roly, Vajda Béla, Vészits Lajos, Weiner Miksa, Wimmer Fülöp. A „SZEGED ÉS VIDÉKE“ TÁRCHÁJA. A pénz. Komor, sötét darab A pénz. Az igazsá­got keresi, a valóságot mondja el, s az igaz­ság csak a legritkábban tetszik, a valóság pedig mindig brutális. Mert az emberek nem igen szeretik a nyomort, ami természetes is. Az ember álmairól, ábrándjairól szeret hal­lani s ki ábrándozik, ki álmodik a nyomor­ról, a szegénységről ? így azután érthető, hogy a nyomor drámái nem olyan vonzóak, mint a gazdagság vígjátékai s örömestebb hallgatja az ember Berr szellemességeit a milliomos csokoládégyárosokról, mint Heijer­­mans valóságait a friz tőzegmunkásokról. Heijermans, ez a fölötte erősfejű és tisztánlátó hollandi újságíró, azonban mégis megmarad drámáiban a nyomor emberei mellett. A remény után a Ghetto, majd A pénz , mind a nyomor, a sötétség, a mély­ség világába vezetett vissza és új darabja . A rablánczok, amelyet ma egy hete mutattak be Berlinben, szintén a nyomorúság köl­tészete. "Valóban költészet az, amit Heijermans művei. Ez a fölötte egyszerű s csodásan mély hollandus a modern drámairodalomnak egyik legnagyobb poétája. Költőiélek. A durva külszin alatt finom, ihletett lelkű, mély ér­zésű költő. A szíveket látja, az érzelmeket szólaltatja meg, a benső ember hangján be­szél. S ezért van, hogy az ő drámai sötét­ségük, borongós hangulatuk mellett sem sújtanak le, hanem fölemelnek, mert meg tudják érzékíteni és meg­merészelik láttatni az igazságot. S vannak igazságok, amelyek túlontúl egyszerű, sokszor elkoptatott és mindenkitől hangoztatott dolgok. így igazság az is, hogy a pénzért, az új vallásnak részben aranyból vert, részben papirosan nyomott istenéért el­adják az emberek a lelküket, a boldogságu­kat, a szerelmüket, mindenüket. Eladják, mert megbűvöli őket a pénz, vagy mert szükségük van arra a pénzre, hogy éljenek, hogy ne éhezzenek. Heijermans azokról beszél, akik az éh­ség elől menekülnek a lelkük megrontásá­hoz és mások lelkének tönkretételéhez. Azok­ról írja a drámát, akiknek a kenyérre kell a pénz, amely nélkül éhenhalnak a nyomorú­ságnak országában. Vatze házánál, a friz-sikságon történik a dolog. A ház — alacsony viskó, a síkság — jeges tengerpart. A ház a nyomor a ta­nyája, a tenger a kietlenségé. A tenger vég­telenségét is látjuk, meg a ház belsejét is. A tenger jegének tetején csolnakot húz két asszony, Hiddesz felesége, Jeltje és leánya, Szitszke; a házban benn Meike, Vatze fele­sége veszekszik anyósával, Bankéval, aki nyolc­vanegy éves, beteges és mindenkinek útjában van. Amint láthatni, nagy a nyomor Vatze házában, a friz­sikságon. S betetőzi a nyo­mort az, hogy elhull, megdöglik, — ó, de­hogy ! — meghal a család reménysége, az utolsó tehén. Se földjük, se tehenük. A föld­jüket elharácsolta Tjerk, az uzsorás, a tehe­nüket elvitte a marhavész. Az egész család szomorú, amikor ezt hírül hozza a szoba Jikke, Vatzenak hülye leánya. A szobában pedig ezalatt a szerelemről esik szó. Eelke, Vatze fia szerelmes Szi­sz­kébe, Hiddesz leányába. El akarja azonban hagyni a házat, Belgiumba akar menni, hogy megkeresse az ötven hollandus forintot, amit a Tjerkkel való pörösködés során az apjára róttak. Eelke tudni akarja, hogy szereti-e őt a leány és mielőtt Daveval, a félkezű tőzeg­hordóval távozna, elbúcsúzik Szi­szkétől. A leány szereti Eelkét. Szenvedélyesen kéri, hogy maradjon, mert különben nem várja meg. S amíg így vitatkoznak, addig­­ meg­döglik a tehén. Vatze házában nagy emiatt a gyász s csak akkor derülnek föl kis időre, amikor Dave búzakenyeret vásárol s meghívja a csa­ládot. Azok esznek, csak Lanke, az öreg­asszony nem. Függönyös ágyban fekszik és levest kér a menyétől. Az persze nem ad, nagyobb gondja van most: Vatze eladta a döglött tehén húsát és a részeg embertől el kell venni a megmaradt pénzt. Belke, aki látja ezt a nyomort, most nagyot határoz. Az újságban olvasta, hogy a gyarmatokra zsoldosokat toborzanak. Aki keletre megy háromszáz, aki nyugatra kétszáz forintot kap. Abból megmentheti apját és Szitszke szüleit. Elrohan tehát a sorozó bizottsághoz. lerkét besorozzák s otthon összevesznek a zsoldon. Csak Szitszke vádolja meg. — Nyomorult, gyáva, zsivány ! — Én vagyok gyáva, aki magamat ad­tam el, hogy megmentsem apádat és apá­mat ? — Gyáva vagy, mert megszöktél, pedig tudod, hogy szerettelek, így fakad ki a leány és nyakába borul a fiúnak. Egyszerre csak eltaszítja magától. — Nem igaz, — kiált — nem szerette­lek. Gyűlöllek, utállak, a másé leszek! SZEGED ÉS ITIDEKE. Szeged, 1904. szombat, október 1. A szegedi vasutasok bünpöre. — A főtárg­yalás második napja a táblán. — (Saját tudósítónktól.) Ma befejezte a királyi ítélőtábla a szegedi vasutasok tárgya­lását, azonban ítéletet még nem hozott. A mai tárgyalás még nagyobb érdeklődés mel­lett folyt le, mint a tegnapi. A hallgatóság soraiban sok vasutas volt, akik a késő esti órákig ott szorongtak a forrólevegőjű terem­ben és figyelemmel lesték a tárgyalás izgató mozzanatait. A mai tárgyalás legérdekesebb pontja az volt, amikor az ügyész kijelentette, hogy Biró Ferencz ellen emelt vádját elejti. Most már tehát csak 6 vádlott maradt s ezek fölött mond ítéletet a nagytekintetű királyi tábla.* A mai tárgyalás lefolyásáról alábbi tu­dósításunk szól: Fabing elnök 9 órakor nyitotta meg a tárgyalást és folytatták a tanuk kihallgatását. A bizonyíítás folytatása. Erdélyi Béla osztályfőnököt hallgatták ki először a mai tanuk közül. Elnök: Ön osztályfőnök ugy­e?

Next