Szeged és Vidéke, 1904. november (3. évfolyam, 315-340. szám)

1904-11-01 / 315. szám

azt a kérdést, nem lett volna-e helyesebb, ha a város kegydíj czímén adott volna az ínsé­ges családnak télirevaló segedelmet. Kivételes engedélylyel Pillich Kálmán azt indítványozta, adjon a közgyűlés előleget, mely kis részle­tekben volna visszatérítendő. A tanács alaki érvei győztek ugyan, de az a nézet volt túl­súlyban, hogy a tanító újítsa meg kérelmét ne előleg, hanem segély iránt. Utolsónak maradt a másodosztályú írno­koknak évi 200 korona pótlék iránt benyúj­tott felebbezése. Két szótöbbséggel elvetette a közgyűlés a tanács visszautasító javaslatát és megszavazta a kért pótlékot. Részletes tudósításunk a következő: Elnök : Kállay Albert főispán. A tanács részéről jelen vannak : Lázár György dr. polgármester, Tóth Pál dr. főjegyző, Fodor Károly dr., Bokor Pál, Taschler Endre, Szekerke Lajos tanácsnokok, Endrényi Antal árvaszéki elnök, Kelemen Kálmán ülnök. Jegyzők: Tóth Mihály dr. és Párkányi Zoltán dr. Bokor Pál tanácsnok. Néhai Sas Ármin a sertésvágóhidra vonatkozó bizottsági tár­gyalásokon kilencz ízben vett részt s itt 19 napot töltött. Özvegye készkiadások és tisz­­teletdij czimén 800 korona megszavazását kéri. A tanács megadni javasolja. A közgyűlés megszavazza. Bokor Pál: Kószó István dr. még 1901-ben indítványt tett az alsótanyai Lengyel-kápolna mel­letti 3 hold 775 négyszögöl megvétele iránt. Az örökösök nem tudtak megegyezni s újabb tárgya­lást tűztek ki. A tiszti főügyész megidézésüket kéri, várjon hajlandók-e eladni a kérdéses földet. A tanács napirendre térést javasol. Elfogadják. A DBöszökről. , Bokor Pál: A téglaégető, vályogvető és föld­hordás helyeinek kijelölése és szabályozása iránt alkotott szabályrendelet 7. §-ának módosítását ja­vasolja olyképp, hogy ezentúl ne természetben, hanem pénzben fizessék az úgynevezett dézsma­­téglákat. Kéri a módosítás elfogadását. Pillich Kálmán a téglacsőszi állásnak beszün­tetését kéri. Bokor Pál: Szükség van a csőszökre, akik őrzik a régi téglákat, városi ingóságokat és az újonnan égetett téglákat. Pillich Kálmán : A Makkos-erdő melletti csőszt is fölöslegesnek tartja. Bokor Pál: Ennek a csősznek is van dolga, különben is nem humánus, hogy annyi esztendős szolgálat után kenyerétől megfoszszuk. Pillich Kálmán: Vizsgálat megindítását kéri, mert a szervezeti szabályzat szerint el kellett tö­rülni a csőszi állást. A tanács javaslatát 16 szóval 2 ellenében el­fogadják. A vízmű új alkalmazottai, Bokor Pál: A tanács javasolja, hogy az állandó vízvezetékhez két munkaerőt további két hóra engedélyezzen. Ehhez 400 korona kell, amelyet a vízvezetéki rendkívüli alapból vesznek föl. László Gyula: Elfogadja a javaslatot, de kérdi, mikor kezdi meg üzemét az új vizmü ? Tóth Mihály főmérnök: A vizmű de­­c­ember elején föltétlenül kiépül. A tanácsi javaslatot elfogadják. Bokor Pál: A főmérnök az állandó víz­műhöz ideiglenesen alkalmazandó személyzet létszámának és fizetésének megállapítása iránt előterjesztést tett. A tanács javasolja, hogy egy gépészt, segédgépészt, két cső­mestert, egy fűtőt, egy udvarost és egy la­katossegédet egy évi próbaidőre alkalmazzon a város. Állásuk csak ideiglenes. Tüzőrség a víztoronyban ? Pillich Kálmán felvilágosítást kér, lehetséges-e a tüzőrségnek az új víztoronyban leendő elhelye­zése ? Tóth Mihály főmérnök: Nincs akadálya an­nak, hogy a víztorony medenczéje fölött helyeztes­sék el a tüzérség. De a sok járás-keléssel bepisz­kolódnék a vízmedencze. Pillich Pálmán : A megokolást nem fogadja el. A medenczét egyszerűen el kell zárni. Sáry János : Ajánlja egy szakbizottság kikül­dését, hogy megvizsgálja a víztornyot, amely ma­gasabb, mint a városháza tornya. Obláth Lipót: Nem fogadhatja el Pillich in­dítványát, mert a vízmedenc­e valóban beszennye­ződnék. László Gyula: A tüzőrségnek a víztoronyban való elhelyezése megingathatná a közönségnek a vízmű iránt való bizalmát. Bokor Pál: Ha a tüzőrséget a víztoronyban helyeznék el, akkor új berendezések v­álnak szük­ségessé. A közgyűlés elfogadja a tanács javaslatát. Apróbb dolgok. Bokor Pál: A felsővárosi kisebb közlegelőt, mely a régi katonai lövőtér mögött fekszik, a köz­gyűlés haszonbérbe adta. Az érdekelt gazdák kér­ték, hogy a legelőt régi czéljára használják. Kár­pótlásul 17 hold földet hasznosítanak, melyre ma az árverést megtartották. A régi legelő maradjon továbbra is annak. A közgyűlés igy határoz. Bokor Pál: Krausz Miksa csöngőjés haszon­bérlő fübérdij visszatérítése iránt kérelmet nyújtott be, melyet a tanács elutasított. Kr­ausz fölebbezett, de a tanács javasolja az elutasítását. Elfogadják. Bokor Pál, Sisák Ferencz kisteleki lakos pa­naszolta a tanácsnál, hogy 1880 óta az 5 földjét kocsiközlekedés czéljaira használják és igy elbirto­kolták. Kérte a közlekedés eltérítését e földről. A tanács megálapította, hogy a kérdéses föld már nem Sisáké, hanem Kistelek községé, a kérelmet elutasították. Most Sisák a közgyűléshez fölebbe­zett , kéri az elvetését. A közgyűlés így határoz. Czímerhasználat. Taschler Endre : A szegedi magyar ipar­pártoló szövetség arra kéri a közgyűlést, hogy pecsétjein, oklevelein a város czimeit használhassa. Javasolja a tanács, hogy az iparszövetség a város czimerét oklevelein és érmein használhassa, de bármikor a jogot megvonhassa. A közgyűlés elfogadja. A vízvezeték költségei. Taschler Endre: Az állandó vízmű épí­tési költségeinek ideiglenes fedezésére újabb alapot kell kijelölni. A már ismertetett tanácsi javaslatot elfogadásra ajánlja. Eszerint a be­tegalapból 10,000 koronát, az elkülönítő kór­ház alapjából 56,000 koronát, a martonosi ármentesítő társulat hozzájárulási pénzeiből 44,000 koronát vesz a város 5 százalékos kamattal ideiglenes kölcsön gyanánt. A vízmű építéséhez összesen 111,250 korona kell. Elfogadják. Valami a gőzfürdőről. A „SZEGED ÉS VIDÉKE“ TIECZÍJA. Tell Vilmos. 1804-ben irta Schiller Tell-t, 1804 már­­czius 17-én mutatták be a darabot Weimár­­ban és száz esztendőre rá a szegedi színház­ban. Ez idő alatt pedig Schiller számtalanszor jutott az őt megillető méltó helyhez a sze­gedi színház műsorában és nem volt esztendő, amelyben a német dráma nagy klasszikusának valamelyik darabja színre ne került volna. Az Ármány és szerelem, valamint a Stuart Mária közel százszor szerepelt a szegedi szín­ház előadásainak rendjében s a Teli, Schiller­nek legolvasottabb és legnépszerűbb műve 1904 október 31-én érkezett el odáig, hogy nálunk is bemutassák. Kétségtelenül mulasz­tást pótolt a mai bemutató s mégsem illő, vagy helyes dolog vádaskodni azokkal szem­ben, akik a szegedi színháznak e száz éven át vezetői voltak. A Teli előadása ugyanis sem művészi, sem anyagi szempontból nem kecsegtető. Honnét van ez ? A Tell-t játszák leg­ritkábban Schiller drámái közül, holott Tell-t szeretjük valamennyi között a legjobban. A nagy német poéta minden alkotása közül a Tell ért el legtöbb kiadást s az előadások száma éppen nem arányos ezzel. Német­országban sem vezet Teli a Schiller-drámák közül, nálunk pedig, ahol még mindig számot­tevő Schiller-kultusz él, ritkaságszámba megy a Teli előadása. Kétségtelenül oka van ennek, még­pedig fontos oka. A száz esztendő múltán elkövetkezett bemutató után eltérünk azoktól a kötelmek­től, amelyeket a kritika szabályai velünk szemben megszabnak és nem foglalkozunk sem az íróval, sem a darabbal. Nem kutatjuk, hogy Schiller költői munkásságából mennyire emelkedik ki a Tschudi krónikás könyvéből készült dráma és nem taglaljuk a mű belső értékét, szerkezetét, jellemeit, eszméit. Mindez fölösleges munka volna. A Teli annyira a köztudatban él és olyannyira mindenkinek a drámája, hogy meddő munka volna ez az ismertetési kísérlet. Jó és rossz köteteket írtak már erről a drámáról, szükségte­ln itt az elmélkedés. Mégis van egy kérdés, amit fölvetettünk s amire felelni tartozunk. Mi az oka annak, hogy a színházak tartózkodnak a Teli elő­adásától s hogy ennek az előadásnak sem művészi, sem anyagi sikere nincs ? Nagyon természetes okok teszik ezt s eme okok benne foglaltatnak Schiller drámá­jában. Ez a dráma ugyanis nem a színpadi előadás számára íródott s valóban nem is illő a színpad korlátozott határaiba. Tágabb, szabadabb tér kell e munka cselekményének s lefolyásának, mint amilyen a színpad s más ítélet alkalmas e mű élvezésére, mint Taschler Endre. A tanács a városi gőz­fürdő ez évben még fölmerülő dologi kiadá­sainak födözésére 6551 korona 44 fillér hitelt kér. A gőzfürdő látogatottságának emelkedé­sével fokozódtak az üzemköltségek is. Azon­kívül sok javítás vált szükségessé. A kért hitelt a haszonbérbe adott földek jövedelmi többletéből födözzék. Pillich Kálmán a kiadási többletet nem találja megokoltnak. Tóth Mihály: Ez évben kétannyi szenet kellett elfogyasztani s igy a többlet indokolt. T­aschler Endre: A póthitelre szükség van. A pénzügyi bizottság már tartott vizs­gálatot a gőzfürdőben és konstatálta a szén­­szükségletet, aminő az, amely elfogult a színpadi hatások megszokott módozatai miatt. A Tell szép­ségei érvényesülnek ugyan a színpadon is, de ez a hatás nem természetes, mert ellen­tétes magával a drámával. .. Tell-X színműnek jelzi Schiller, pedig nem az. Különálló s érdekes műfaj ez, amilyen még csak egy van : a Julius Caesar. A Caesarban azonban több a tragikai elem és ezért inkább hajlik a tragédia felé, mint a svájczi népszabadság drámája, amely nem színmű, hanem drámai eposz. Talán nem megszokott műfaji megjelölés ez a kifejezés, ámde ha közelről tekintjük a Tell-X s belső rendjét is vizsgáljuk, rögtön észreveszszük az epikus szerkezetet. A Tell tárgyára Goethe figyelmeztette Schillert. Goethe soká foglalkozott az 1308. évi svájczi eseményekkel és eposzt akart róla írni. Tellen akadt meg a weimari mester szeme és őt állította be, mint főhőst az eposz tervébe. Az egész cselekmény tervét kidolgozta már Goethe, de más dolgai miatt nem volt érkezése a mű megírására. Schiller­nek mondotta el tehát tárgyát és átadta neki följegyzéseit. Schillert magát is megkapta a gyönyörű tárgy szépsége és elhatározta, hogy drámát ír a darabról. A tárgy valóban nagyon alkalmas volt Schiller egyéniségéhez. Ő mindenkor rajongója volt a szabadságnak, a köztársasági eszméknek s ekkor, amikor Németország Napóleon igája alatt görnye SZI­GED SS­ÓVÉKI,­ Szeszed, 1904. kedd, november 1.

Next