Szeged és Vidéke, 1907. március (6. évfolyam, 50-75. szám)
1907-03-01 / 50. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1907. március 1., péntek. POLITIKAI NAPILAP, VI. évfolyam, 50. (1652.) szám. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: ARADI UTCA 8. SZÁM. TEXISFON : Kiadóhivatal és aeerkeaztörök 84. --------------------Enes AzarkeazioNocr 5tö. ■ ■ FŐSZERKESZTŐ : Dr. BALASSA ÁRMIN. ELŐFIZET Szegeden: Egér évre ... 12 korona. Félévre................6 . Negyedévre . . 3 „ESI Arak Postai killdéssel: Egész érre ... 18 korou. FéléTTE................9 . Negyedévre . . . 4.50 « Az alkotmánybiztosítékok A nemzet alkotmánybiztosítékot sürget. A képviselőház a reakció iszapjába sodorja a nemzetet. Az állam belső életében megdöbbentőbb ellentétet elképzelni teljes lehetetlenség. Az alkotmány megszilárdítása és körülbástyázása a nemzeti intellektus dolga, ami csak a faji energia legmagasabb hőfokán lehetséges. A reakció az elhaló energia biztos szimptómája. Hát melyik szervezet olyan, hogy legfejlettebb életműködését elhalása percében fejthesse ki ? Olyan szervezet nincsen. Ilyen ellentmondás beteges tünete csupán valamely lázállapotnak, mikor a halálra korbácsolt idegek reszketése az erő egészséges mozgását mímelik. Csakhogy az orvos szeme e hazug jelenségek által meg nem téveszteti magát. Vagy akarjuk a szabadságot, vagy nem akarjuk. Az alkotmányt félteni és az alkotmányt megnyirbálni egyazon időben nem lehet. A nemzeti érzésnek is van térfogata, mint akár a fizikai testeknek. Kiszorítani lehet egy nála nagyobb fajsúlyú érzéssel, de a tetejébe tenni egy másikat, hogy egy térben legyen mind a kettő, fizikai képtelenség. Hát ne is hirdessék azok a képviselők, akik az alkotmány legfőbb garanciáját , a sajtót tervszerűen üldözik, hogy ők az alkotmányt újabb biztosítékokkal körülbástyázni kívánják. Az ő elemük a reakció és nem a haladás. Az a kéz, amely mindig a sötét múltban tapogat, nem gyújthat szövéteket, hogy megvilágítsa a jövő utait. Vájjon mit gondolnak ezek az urak ? Az alkotmánybiztosítékok kinyerésének nagy küzdelmét megvívhatják-e a sajtó nélkül ? Ha ez alkotmánybiztosítékokat komolyan akarják, amiben kétkedni lehet, kiküzdhetik-e a sajtó nélkül? És ha csak a sajtó segítségével küzdhetik ki, a békákba vert és többszörösen megrugdosott sajtó vájjon megsegítheti-e őket a nagy munkában? Hát ezt valóban nem remélhetik. Hiszen ha az egész dolog csupán abból állna, hogy az alkotmánybiztosítékokat csak követelni kell és a király kész örömmel megadja, akkor az ember fejjel belevetné magát az önámításba és azt mondaná : apostolok járnak itt és nem farizeusok, mert ezt elhinni kellemesebb, mint az ellenkezőt. Csakhogy nem igaz ám, hogy a királynak erre való hajlandósága könnyű szerrel megnyerhető. A mi viszonyaink között éppen az ellenkező áll. Az alkotmánybiztosítékok kibővítése a felségjogok korlátozását jelenti. A félig kész alkotmány jogot ad a királynak arra, hogy a törvények szentesítését megtagadja. A biztosítékokkal teljesen kiépített alkotmány ettől a jogtól megfosztja. Alkotmánybiztosítékok nélkül a király még a törvényhozást magát is lehetetlenné teheti, mert az engedetlen vagy veszedelmesnek látszó parlamentet annyiszor oszlathatja fel, ahányszor a korona érdeke megkívánja. Az alkotmánybiztosítékok a királynak ezt a jogát is megsemmisítenék. Márpedig a királyi hatalom éppen abban kulminál, hogy adott esetekben a maga akaratát a nemzeti akarat fölé helyezheti. Ha a koronát ettől a lehetőségtől megfosztják, akkor a királyi szuverenitás csak illúzió és a király maga csak dignitárius, de nem hatalom. Már most el kell gondolni, hogy a nemzet nem szilárdíthatja meg hatalmát hatalmi szóval csak, hanem törvénynyel. A törvényt a királynak kell szentesíteni. Vájjon olyan törvényt fog-e szentesíteni a király, amely szuverén jogaitól megfosztja? Ugye, hogy nem. Szó sincs róla: lehet a koronát is olyan helyzetbe hozni, hogy a nemzettől elvárt jogfeladás gondolatát magától végképpen el ne utasítsa. Ha a nemzet azokat az attribútumokat következetesen megtagadja, amik nélkül a királyi hatalom a törvényes szuverenitás teljes birtokában is csak illúzió. Csakhogy ez a csendes forradalom is olyan harc, amelyet — mint a közelmúlt küzdelem tapasztalatai is megmutatták — csak a sajtó segítségével vívható meg sikeresen, így is a tekintély tetőpontján álló sajtó segítségével csak. A lenézett, a hitelétől könnyelműen megrabolt sajtó ilyen harcban nem lehetne hasznos segítőtárs. Ha a képviselő urak komolyan akarják az alkotmánybiztosítékokat, akkor komolyan kell készülniük egy esetleges újabb nemzeti küzdelemre. Úgy készülni erre, hogy a sajtószabadságot előbb meglopják, annyit jelent, mint már eleve is megkötözni azt a barátot, aki a harc idején elég könnyelmű lehet a tűzvonalba állni és kivívni azt, amit komolyan kiküzdeni senki se akar. ORSZÁGÜLÉS. A munkásbajok. A képviselőház ülése. (Saját tudósítónktól.) Ma is a munkásbajokról folyt a vita, amely lassanként a Ház liberalizmusának vagy maradiságának a fokmérőjévé válik. A konzervatív iránynak ma újabb képviselője jelentkezett: Nagy Emil, aki azt hirdette a folyosón, hogy a „divatos jelszavak“ ellen fog beszélni. Az elnöki előterjesztések során Justh Gyula meleg szavakkal elparentálta Krasznay Ferencet. Nagy Emil: A most folyó vitában azt állították, hogy a sajtószabadságot nagy veszedelem fenyegeti a preventív intézkedések fentartásával. Neki az a szilárd véleménye, hogy az előzetes intézkedésekre mindaddig szükség van, míg a sajtótörvényt úgy nem reformálják, hogy a visszaéléseket szigorúan torolja meg. A sajtó egy része előtt nincsen sem becsület, sem politikai tisztesség, az esküdtszék pedig folyton a közvélemény nyomása alatt áll s nem az anyagi igazságot nézi. Szász József: Hát ez is bűn? (Zaj.) Nagy Emil: ő nem kívánja, hogy a sajtót általánosságban szorítsák meg, de a hiányokon segíteni kell. Ő nem ijed meg azoktól sem, akik állásfoglalása miatt a reakció SÁTORFAL DIVATÁRUHAZA TAVASZI újdonságok. KV Felülmúlhatatlan * választékban megérkeztek! 1484~08 Lapunk mai száma 10 oldal.