Szeged és Vidéke, 1907. augusztus (6. évfolyam, 174-198. szám)

1907-08-01 / 174. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1907. augusztus t, csütörtök. POLITIKAI NAPILAP. VI. évfolyam. 174. (1776.) szám. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL és NYOMDA : KALVÁBIA-UTCA 6. SZÁM. Kiadóhivata], saerkeaEtfiBég éa nyc»nda 84. TEXiEFOI*? r FőszerkeactŐ 8. Felelős ezerke«Ető 565. FŐSZERKESZTŐ : BALASSA ARMIN dr. ELŐFIZETÉSI ÁBAK Szegeden: Postai küldéssel: Bgéaz évre ... 12 korona. SgŐaz ótto ... 18 korona Negyedévre , . 3 • Negyedévre . . . 4.50 , Sgy hónapra. . 1 • Bgy hónapra. . . 1*50 . EGYES SZÁM ÁRA 4 FILLÉR. Szeged gazdasági élete. (I.) A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara Évkönyve megjelent. A kamarának 1906. évi működéséről szol­gáltat adatokat a kamarai évkönyv, ame­lyet Perjéssy László titkár szerkesztett a kamara tisztviselőinek és sok más köz- gazdasági szakembernek közreműködésé­vel. Az évkönyv terjedelmesen számol be Szeged és a Délvidéknek a kamara te­rületéhez tartozó részei közgazdasági éle­téről. Sok adat, számos vélemény hal­mozódik egybe a könyvben, amely igy kihívja a véleménymondást a gazdasági élet egyes kérdései felöl. A kamarai év­könyv terjedelmes közlései, részletes adatai és bő megjegyzései alapjául szolgálhat­nak sok oly kérdés megvitatásának, amely a közgazdasági világot fölöttébb érinti. A szegedi kereskedelmi és iparkamara az elmúlt esztendőben uj tagokat s mi több uj titkárt nyert vezetőül. A kama­rának bel- és kültagjai sorában több uj ember van s meg kell jegyezni, hogy ez a fölfrissűlés a kamara működésére ha­szonnal járt. Az uj beltagok közűi töb­ben már az első esztendőben buzgalom­mal és becsvágygyal igyekeztek a ka­mara életének és működésének területén a munkából nagyobb részt vállalni. Maga az elnökség a régi maradt s elmellöz- hetetlen, hogy Szarvady Lajos elnök, Rainer Károly és Weiner Miksa osz­tályelnökök nem kicsinylendö odaadással szolgálták a kamara ügyeit. Az uj titkár : Perjéssy László mun­kálkodásával és tevékenységével bevál­totta mindazt a reményt, amelyet műkö­déséhez fűztek. Perjéssy nagy munka­kedvvel vállalta Kulinyi Zsigmond örök­ségét és uj állásában a kereskedelem, meg az ipar érdekében minden lehetőt elkövetett. Mellőzhetetlen tény, hogy a kamara titkára mindenkor — ha közgazdasági érdekekről volt szó — vé­delmére és támogatására sietett az ipar­nak és a kereskedelemnek. Eddigelé is nem egy olyan intézmény létesül Szege­den, vagy a Délvidéken és számos uj al­kotás van keletkezőben ugyanott, ame­lyeknek megteremtésében a kamarának és titkárának jelentékeny része van. A jelentés adatai, valamint a közgazdasági élet eseményei mind arról győzik meg a közgazdasági világot, hogy az uj kamarai titkár a szegedi és délvidéki kereskedelmi meg ipari fejlődés előidézésében szép föladatokat fog megoldani. A kamarai évkönyv terjedelmes adat­halmazaiból mindazok, akik érdeklődnek a gazdasági élet eseményei iránt, kihá­mozhatják a tényeket és levonhatják kö­vetkeztetéseiket. A legelső következtetés pedig, amelyet föltétlenül le kell vonni, az, hogy a gazdasági élet eredménytelen­ségének sokban oka az a közöny, amely- lyel a kamarán kivűl hatóságok és testü­letek a gazdasági fejlődés érdekeivel szem­ben viseltetnek. Az újabb magyar politika iránya az agrár-feudális érdekek istápolása felé haj­ladozik. Elvitázhatatlan, hogy a kormány­zat nem részesiti a kereskedelmet és ipart olyan figyelemben és olyan előnyökben, mint ahogyan az az ország gazdasági fejlődése érdekében kívánatos volna. Az agrár-törekvéseket védelmezi a kormány, az országgyűlés és a politikai élet min­den megnyilvánulásában ott látjuk az agrár-törekvések érvényesülését, gyözedel- mét, avagy diadalmi akaratát. Az ipar és a kereskedelem érdekei ezzel szemben kiszolgáltattak a pártok önkényének, aka­ratának és a kormány nemtörődömségé­nek. A gazdasági élet területén a keres­kedelem és ipar nem olyan hatalom, mint ahogy az kívánatos volna, holott Ausztriával való harcainkban a gazdasági megerősödés lehet csak a gyözedelmi fegyver. Az agrárérdekek sokban nem engedik azonban meg az ország érdekei­nek érvényesülését sem s amikor ez a helyzet az országban, akkor a magára hagyott iparnak és kereskedelemnek a maga erejével kell önvédelmi harcot foly­tatnia. Harcot kellene folytatni s a harcot folytatni nem akarják. Állandó a panasz, folytonos a siralom, hogy a magyar ke­reskedelem és a magyar ipar elpusztul, hogy a kiegyezés rossz lesz, hogy a vasúti politika helytelen, hogy a kereske­delem rovására szövetkezeti politikát csi­nálnak, hogy az iparos és a kereskedő nem részesül az állam részéről eléggé kedvező elbánásban, — s mindez igaz, de hogy valamit tenni is kellene, azt mindenki mondja, de senki sem cse- lekszi. A kamara maga nem lehet eléggé mozgékony némely dolgokban, maguk a hatóságok és a gazdasági egyesülések pedig alusznak. Szomorú dolog, de amikor kereske­delmi és ipari érdekekről van sző, akkor a törvényhatósági bizottságokban — sem Szegeden, sem másutt — nem nyilvánul meg eléggé a kereskedőknek és iparosok­nak öntudatossága. Hol van a közgyűlési teremből a kereskedők és iparosok — a virilisták — zöme, amikor ügyeiket és érdekeiket tárgyalják ? Elmarad s ha a közigazgatás útvesztőiben elkallódik a gazdasági élet sok szükséglete, akkor persze hiába való a siránkozás. Tettek kellenek ! S hol vannak — kivált Szegeden — a kereskedelmi és ipari egyesületek, ami­kor szintén érdekeikről van sző ? Még az ipartestöletek és ipari egyesülések adnak életjelt magukról és megvédik szakmáik létérdekeit — kis dolgokban. De hogy a kereskedők és iparosok a maguk érdek­körének védelmében okosan és bölcsen tömörülni tudjanak, arról — sajnos — sző sincs. A kereskedelmi egyesülések néha-néha föltámadnak és eszükbe jut, hogy élnek, de aztán megint félálomba merülnek és szunyókálva panaszkodnak, nyöszörögnek. A kereskedelmi és iparkamara szép és buzgó tevékenységének milyen kiegé­szítője és elősegitöje volna a közgazda­ság! tényezőknek a közélet és a közigaz­gatás egész területén való okos és bátor föllépése. Mások volnának akkor a gaz­dasági élet eredményei és mások a köte­lességei. Ezekről az eredményekről és kötelességekről beszélni fogunk. Megoldá­suk, megvalósításuk csak okos és céltu­datos szervezkedés utján lehetséges. Életet, akaratot és törekvéseket kell bevinni a gazdasági egyesülésekbe. Embereket kell keresni a fontos és jelentős munkára. De a siránkozások korszakának el kell múlnia. Tettekre van szükség. A munkának kell érvényesülnie éppen a munka emberei dolgának intézésében. Akik eddig kivették a részűket ebből, azokat méltánylás illeti meg. Akiknek adósságaik vannak, törleszt­hetik azokat. Van elég terűlet a mun­kára . . . POLITIEA. Wekerle megjött! Sikeres ischli ki­rándulása után Wekerle Sándor miniszter- elnök Géza fiával ma reggel Budapestre ér­kezett. A kiegyezést megkötötték, Magyar- ország gazdasági érdekeit föláldozták a bécsi oltáron, Wekerlének valóban nem volt más végezni valója, nyugodtan jöhetett Buda­pestre. A miniszterelnök, aki amúgy is azt az elvet vallja, hogy a nyilvánosság nem jó munkatárs, ma délelőtt a pénzügyminiszté- rimnban dolgozott s nem fogadta a nála megjelent félhivatalosok képviselőit sem. Wekerlének nincs mondanivalója. Beszélnek helyette tettei. EGYES SZÁM ÁRA 4 HLLER. Ti

Next

/
Thumbnails
Contents