Szeged és Vidéke, 1907. november (6. évfolyam, 251-275. szám)

1907-11-01 / 251. szám

2 LESBEN. Polónyi Géza az úgynevezett társadalmi rendet nem akkor csapta pofon, mikor a múltja után —­ az ő múltja után — föl mert állni és magas erkölcsi (és nemzeti) szem­pontból bírálta a kormányt. Az igazi pofon tegnap este csattant el, mikor — a hírlapok híradása szerint — a hírhedt igazságügy­miniszter együtt kártyázott egész este a füg­getlenségi pártkörben Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszterrel. A másik két partnere — jegyezzük ezt is föl — Désy Zoltán állam­titkár és Eitner Zsigmond képviselő voltak. Jekelfalussy miniszter úr hivatalból úriember és katonatiszt , nyilvánvalóan tudta, hogy Polónyi Gézával egészen bátran leülhet kár­tyázni. Polónyit tehát ők úriembernek tart­ják, pedig a politikában napnál világosabban kitűnt, hogy­­ csalt. Ha a politikában csal nálunk valaki, akkor azzal nyugodtan kezet fogunk és órák hosszat játszunk vele a klub­ban. De ha valaki a kártyában csalna, annak eleve megtiltanák, hogy politizálni merjen. Pedig a politikában a nemzet életére, a kártyában pedig csak néhány koronára megy a játék.* Valaki megütközött azon, hogy a sze­gedi Dugonics-Társaságnak Lázár György dr. az elnöke, aki nem is író. Mit keres hát az irodalmi társaság élén ? Ezt a kérdést igazán nem értjük. Hát az a kiváncsi olvasó nem tudja, hogy Magyarországon él ? Itt pedig az emberek sohase kerülnek olyan téren vezető állásba, ahova a képzettségük utalná őket. Szolgálhatunk példákkal ? Hieronym­i Károly­ról mindenki tudta, hogy okleveles mérnök, kiváló közgazdasági talentum. Szinte keres­kedelmi miniszternek született. Hát csak ter­mészetes, hogy a kilencvenes évek közepén ő lett Magyarország­­ belügyminisztere. Horánszky Nándort viszont a múltja a bel­­ügyminiszterségre predesztinálta : hát keres­kedelemügyi minisztert csináltak belőle. Ha pedig a közelmúltban egy táborszernagyból miniszterelnök lett, azon se lehet csodálkozni, hogy Bolgár Ferencet, aki egész életében politizált,­­ a honvédelmi minisztériumba nevezték ki államtitkárnak. Reméljük, hogy ezek után senki se csodálkozik a Lázár György irodalmi elnökségén.­­ Hogy a nagynak és nemzetinek nevezett kormánynyal a tisztesség, a becsület és az önzetlenség költözött Magyarországba, azt lépten-nyomon tapasztaljuk. Nem is kell messze mennünk, ha példákra van szüksé­günk. Legutóbb a közoktatásügyi kormány csongrádmegyei isk­olaf­elügy­elővé Zsák Frigyest nevezte ki, aki itt a mi megyénk­ben volt tanító, aztán Pomázon működött. A működésének az emlékei a csongrádmegyei levéltárban meg is vannak. Zsák Frigyessel ugyanis nem kisebb dolog történt, mint hogy a megyei közigazgatási bizottság az állásából elmozdította. Bizonyára súlyos oka volt rá. De most — a kormány jóvoltából — a piru­lásra is súlyos oka van, mert a megbélyeg­zett embert éppen ebbe a megyébe nevezte ki a kormány — a népiskolák első felügyelő­jének . . . Por. A kiegyezés — általánosságban. A kép­­viselőház pénzügyi bizottsága csütörtökön délután öt órakor folytatta a kiegyezési javaslatok tárgyalását. Féltek, hogy Polónyi is megjelenik és folytatja a leleplezéseket, de csak Holló Lajos, Nagy Ferenc, Sághy Gyula és Bizony Ákos jöttek el és szóno­kolták el bizalmukat a kormány irányában. A részletes tárgyalásra legközelebb kerül sor. A halál. írta Balassa József. Tomboló viharban, csapkodó hullámok között vergődött Paxo körül Thames hajója, Thamesé, a kormányosé, aki járta a tengert, a végtelen vizet. Egyszerre csak a sötét éj­ben elült a vihar, a csend, méla, hangtalan csend támadt. Feljöttek a csillagok és Paxo felől a némaságból hangok hallatszottak. Éles, messzeható szózat hivta Thamost. A kormá­nyos figyelt és a szózat utasitá: — Meghalt Pán! A nagy Pán halott. Vidd meg a hirt Palodes lakóinak. Aztán újból csend támadt. Thamos pedig elment Palodesbe és megvitte a hirt Pán haláláról. Meghalt a nagy Pán és vele haltak az istenek mind. Az Olimposz lakói mind együtt haltak Pánnal azon a szomorú, vi­haros, sötét éjszakán. Meghalt egy mítosz, meghalt egy szép, gyönyörű rege, elpusztult egy ragyogó, káprázatos hit és még azon az éjszakán, a csillagok feljöttével, a világosság születésével megszületett az uj rege, az uj remény, az uj ábránd, az uj hit. A régi mitosz fénye elsötétedett Paxo szigetén s kelet felé Betlehemben uj világosság, friss fény támadt. Az erőszakos, az emberi, a vad, a kedélyes istenek meghaltak és megszületett az ismeretlen, az irgalmas és a büntető isten fia, hogy ő is meghaljon és halálával meg­váltsa az emberiséget. Megszületett az új hit, az új reménység, a friss bizalom, amely újra erőt adott az évezredes keserves küz­delemhez, amelyet az emberiség folytat magáért, a létéért, holott a küzdelemnek egy az eredmény­­e és a létnek egy a tanú­sága : ez pedig a halál. Meghalnak az istenek, elmúlnak a regék, szétfoszlanak a remény­ségek, összezúzódnak az emberek, csak egy marad meg bántatlanul a maga fenséges, hatalmas, durva nagy erejében : a halál. A halottak emlékező ünnepe előtt ime Így kergeti a gondolkodásban a reménységet a valóság, a költői álmot a durva igazság, a hitet a bizalmatlanság, a létet a megsemmisü­lés az életet a halál. A megváltás fenséges gondolatával és hitével szemben­­bezokog az érzéseinkbe a végtelen nyomor és szenvedés, az isteni gondviselésbe vetett bizalmunkkal merészen és dacosan szembeszáll a milliók végtelen bánata és keserves csalódása, amely szomorú igazsággá valósul a halálra való emlé­kezés napjának hajnalán abban a tudatban, hogy az emberiségnek csak egy megváltója van amely megsemmisíti az örömet és a bánatot, a dicsőséget és a kétségbeesést, a komor fáj­dalmat és a vidám megelégedést, ez a meg­váltó pedig nem a születés, nem az élet, hanem a leghatalmasabb és legdurvább, az egyetlen igazságos erő, amely nem válogat: a halál. * . . . Vad, indulatos és féktelen hajszával üldözik az emberek egymást. Véres, küzdel­mes háborúk vannak, milliókat áldoznak pénzben és emberéletben egymás ellenében. Minden tevékenysége az embernek a maga javának, a maga hatalmának, a maga külső erejének növelésére irányul. Az embernek egyetlen célja van, éppen az, amit Madách fejez ki: maga a küzdelem, maga a harc, maga a háborúság, s egyetlen ereje van ehhez a gyötrelmes, keserves hajszához, — ezt szintén Madách mondja meg legszebben; — a bizva-bizás, a reménykedés. S érthetet­len valami ez a küzdelem és kápráztatóan hősies dolog ez a bizalom. Hogy az ember dolgozik, túrja a földet, verejtékezik, vad hajszában él a másikkal, epekedik, törekszik, szeret, lelkesül, szóval, hogy érezni tud. SZEGED ÉS VIDÉKE, 1907 XI/1 Bánffy vallomásai. Vihar Lukácsin körül. Megint a Sturdza keze! (Saját tudósítónktól.) A belényesi nem­zetiségi oroszlán erdélyi emlékeket idézett: természetes tehát, hogy csütörtökön fölszólalt Bánffy Dezső báró, a nemzetiségi kérdésnek egyetlen magyarlelkű, erőskezű politikusa. Lukácsin László, a memorandum-per már­tírja, idegesen szólt közbe egynéhányszor, de nem akadályozhatta meg Bánffyt abban, hogy megmondja a maga igazságait: a nem­zetiségiek úgy mutatják meg, hogy szeretik a hazát, ha ezt a szentséges érzést bele­oltják a gyermekeik szívébe . . . A horvát Surmin György beszédével kezdődött az ülés. Nehezen várták a végét, mert utána Bánffy Dezső bárónak kellett következnie. Nagy mozgás futott végig a sorokon, amikor a fekete selyem sapkát le­csapta maga elé az asztalra és kijelentette, hogy a kormány iránt bizalmatlan. — Bizalmatlan a kiegyezés miatt, a kvóta miatt és sok egyéb ok miatt, ami a kormány rövid kormányzása alatt fölmerült — mondotta kin­tán. A konzekvenciát azonban nem vonta le a bizalmatlanságból, mert csakhamar hozzá­tette : — Az indemnitást mégis megszavazom, mert az állami adminisztráció gépezetét meg­­állítani nem szabad . . . Persze, hogy nem szabad. Szerinte akkor sem volt szabad, amikor az indemnitás meg­tagadása eksz­ lekszbe kergette éppen az ő kormányát . . . Bánffy beszéde nyomán aztán parázs memorandum-botrány pattant ki Lukácsin és magas protektora, Sturdza körül. Kitűnt. Főelárusító: Peternelly József, Szeged, Maros-u. 24. Telefon: 622. (iditő és gyógyító hatású BORHEGYI BORVIZ. SZIKLÁBÓL FAKADÓ TERMÉSZETES ÁSVÁNYVÍZ. Üvegre 3 krajcár betét hagyandó. Szegeden az alábbi üzletekben kapható: Brunner Kálmán, Fodor-utca. Steiner E., Maros-utca. Ifj. Csepella Ferenc, Szentgyörgy-utca, telefon 540. Raáb Alajos, Rudolf­­tér. Schmidt Mátyás, Szentháromság-utca sarkán. Nyilassy Dezső, Petőfi Sándor-sugárút. Pálfy Ferenc, Zákány-utca. Ifj. Rieger Mihály utóda, Széchenyi-tér. Békéssy László, Berlini-körút. Boda Bertalan, Kárász-utca, telefon 281. Boja Kálmán, Iskola-utca. Tombátz Ferencné, Boldogasszony-sugárút. Balogh Ferencné, Valéria-tér. Fábián M., Szent István-tér, telefon 606. Mihályi Adolf, Tisza Lajos-körút, telefon 530. Klein József, Csongrádi-sugárút. Paul Adolf, Brüsszeli­ körút, 1093—96

Next