Szeged és Vidéke, 1908. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1908-02-01 / 27. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1908. íebruir 1„ szombat POLITIKAI NAPILAP. VII. evfoiyan. 27. (1928.) szám. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL és NYOMDA : KÁLVÁRIA-UTCA 6. SZÁM. Kiadóhivatal, Biarkesitóaég és nyomda M. TSXi£FON: Fósserkesztó 8. FelelÓB Bierkesztó 5Ö5. VŐSZERKESZTŐ : BALASSA ARMIN dr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Szegeden: Postai kfildéssel; Bgé.B éTr® ... 18 korona, i Bgész éTre ... 24 kOTSM NegyedéTre . . 4.50 . Negyedévre ... 6 , Egy hónapra. . 1.50 , 1 Egy hónapra... 2 , EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR (J- ÍY-) Van valami magyaros sirvavigaáás a mi katonáink életében, sorsában és kell, hogy a világi dolgok elfogulatlan szemlé­lője rokonszenvvel nézze őket, e gavallér és lelkes embereket, akik az uniformis ragyogó pompája alá rejtik a bohémlelkük minden elfojtott keserűségét és szomorú­ságát. Mindig urnák, mindig szolgálatkész­nek és szeplőtlen becsületünek kell lennie annak, akit a király vagy császár katonájává tett hajlandósága vagy végzete, a szociá­lis nyomorúságot és emberi szomorúságot haptákba állva és megadással szalutálva kell mindig elfogadnia. Minden társadalmi osztályban él és uralkodik bizonyos kény­szer, bizonyos hivatalos predesztináció, de a katonaság kényszere mindennél szi­gorúbb és parancsolóbb. A modern kato­nai fegyelemben, bármily különösnek lát­szanék is első tekintetben, van valami a középkori monachusok aszkéziséből, hiszen a kötelező egyenruha és a hallgatag cselibátus is erre vallanak. Minden társadalomban kénytelen azonfelül a katonaság bizonyos, többé- kevésbbé palástolt és többé - kevésbbé kitörő, de állandóan működő ellenszenv­vel megküzdeni, ahogy ez a rendszer miatt lehetséges. A papságnak nem szük­séges tüntető módon ápolgatni a polgár­sággal való úgynevezett jóviszonyt és egyetértést, holott a világi és egyházi érdekek súrlódása korunkban szintén nyilvánvaló, a hadsereg kénytelen ezt a jóviszonyt uton-utfélen dokumentálni. A magyar tájon még egy tragikus vonás játszik bele a katonák végzetébe az, hogy maga a hadsereg szervezete, rendszere egy részében nem magyar. Hála az égnek, minden poklokon és min­den rendszeren keresztül diadalmaskodik az emberi egyéniség és egészen nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy a magyar had­sereg tisztikara igen magas kulturális szinvonalu, igen előkelő intelligenciákkal rendelkező szervezet. Sok tudományosan képzett, önálló gondolkozásu egyénre találujik közöttük és már nevelésük, ál­lásuk szinte parancsolólag arra készteti őket, hogy jellemüket, akaraterejüket erő­sítsék és érvényesítsék. Most, hogy a magyar kormány a had­ügyi albizottság ülésén megszavazta a tisztek fizetésének fölemelését, ismét felé­jük fordul a sajtó és a társadalom érdek­lődése. Ismét sok rokonszenv és ellen­szenv sugárzik feléjük, a paszoinántos egyenruhák és daliás alakok felé. Akik eddig a nemzeti küzdelem viharos napjai­ban kénytelen-kelletlen tűrték, hogy a Katonák. honmentő civilnép a haza ellenségeinek, a császár katonáinak és az idegen el­nyomás eszközeinek kiáltsa ki és hir­desse őket az egész világ előtt, azokat most a szociális érdeklődés szolidaritása veszi körül. Elnémultak a dühös csata­kiáltások, az elemi fölháborodások, amelyek egy-egy véres katonai affér után fölhar­sogtak az egész országban és vétót kiál­tottak a szoldateszka ellen. Kétségtelen dolog, hogy a katonai fegyelem és kény­szer sokszor tragikus összeütközésbe so­dorja az egyenruhát a modern társada­lommal és kétségtelen, hogy az emberi jog és igazság szempontjából nagyon veszedelmesek ezek a lovagi as vagy lovagiatlan összecsapások. De az ilyen ügyeket nem az egyenek intézik el vég­érvényesen, törvényesen, ezek az ügyek a társadalmi előítéletek és vaskényszerüségek rovatába tartoznak. Itt van például a pár­baj. Minden gondolkozó és érző lélek elitéli, polgári és katonairók igaz és tet­szetős frázisokkal szállanak síkra állandóan és eredménytelenül a páros viaskodás középkori babonája ellen. Nem tartjuk szerencsének, már csak a forma szempontjából sem, a rajongás­sal telitett Hervének és társainak anti- militárista propagandáját, mert nem lehet és nem szabad egy társadalmi szervezet ellen törni, anélkül, hogy e szervezet gyökerét alkotó társadalom radikális meg­változtatását akarnók. Ha valahol, ebben a kérdésben a gazdasági alap minden. Aki a hadsereget akarja egy roham­mal lerontani és nem veszi észre, hogy ez a hadsereg a társadalmi láncnak egyik erős, talán legerősebb szeme, az kiváló ideálista, de nagyon rossz taktikus. Hogy a mi hadseregünk nemzeti legyen, hogy a magyar fiút ne a császár, de a magyar nemzet katonájának vigyék el: ez igenis méltó és igazságos követelés, olyan jám­bor óhaj, amelyet az idők járása előbb- utóbb valóra fog váltani. A magyar ál­moknak különben is végzetük az már, hogy sokára teljesednek, nagy, fekete éjszakák sötétsége után, de az is vég­zetük a magyar álmoknak, hogy mégis teljesednek, mert igazak, mert muszáj tel­jesedniük. Hiába, mi azt gondoljuk, hogy a magunk egyéni életét jöttünk leélni erre a világra, pedig minden idegszálunkban, minden agysejtünkben a múlt, az elődök kisértete remeg, minden akarásunk, min­den elgondolásunk egy már meglevő, egy már készen talált rendnek és rendetlen­ségnek kínai falába verődik örökkön. Van valami művészien, öntudatlanul parancsoló, lenyűgöző és fölemelő is ab­ban a csodálatosan összhangzós emberi gépezetben, amelyet hadseregnek nevez­nek. Tetszik vagy nem tetszik, de ez hatalmas, elemi erejű kigondolás és nagy energiák, hősiesség és lemondás forrása. Lám, éppen tegnap került az országos érdeklődés középpontjába egy kilencven- esztendős, öreg ur, akinek egész világtör­téneti jelentősegét éppen ebbe az egy szóba foglalhatjuk ; tetőtől talpig katona volt. ,,Fejtől bokáig, úgy, uram,“ — mint Hamlet barátja erösitgeti. Görgey Artúr­nak lelki nagysága abban áll, hogy ö mindvégig katonás keménységgel, római konoksággal viselte sorsát, a dicsőséget és a gyászt, a fővezért méltóságot és az árulás bélyegét. Istenem, ha minden nagyképü és nagyhangú közéleti civil ilyen nagy áruló lenne, mint ez a Görgey Artur, akkor nem kellene örökösen szatírát Írni, amit nem írni, a római poéta mon­dása szerint difficile est. POLITIKA k horrát választások. Biztos forrásból nyert értesülés szerint a horvátországi vá­lasztások február 26-án és 27-én lesznek. A radikális szerbek, akik Rauch bárót tá­mogatják, legalább tizennégy mandátumra számitanak. A radikális szerb jelölteknek alig vannak komoly ellenjelöltjei. A bán kü­lönben folytatja az unionista párt szervezését. Hogy céljainak minél több hívet szerezzen, február elsején uj kormánypárti lapot indít Usztav noszt cimen, az Agramer Zeitung pedig a kormány nyomdájában fog meg­jelenni. UJ titkos tanácsosok. A kormányhoz közelálló helyről megerősítik azt a hirt, hogy Szterényi József, Popovics Sándor és Me- zőssy Béla államtitkárokat a király a jövő héten nevezi ki valóságos belső titkos taná­csosokká. Hir szerint BáníTy Miklós gróf kolozsvári főispán is valóságos belső titkos tanácsos lesz. Az uj nyltral főispán. A képviselőház folyosóján elterjedt hirek szerint a belügy­miniszter Mérey Lajos függetlenségi kép­viselőt nevezte ki nyitramegyei főispánnak. Alkotmánypárti körökben a hirt erős kétke­déssel fogadták s azt vitatták, hogy ehhez a főispánt székhez az alkotmánypártnak van joga. Vajda Sándor öcscse. A deési kerületek­ben, amely Betegh Imre halálával ürese­dett meg, a nemzetiségi párt Vajda Jánost, Vajda Sándor képviselő öcscsét lépteti föl képviselőnek. EGYES SZÁM AGA 6 FILLER.

Next

/
Thumbnails
Contents