Szeged és Vidéke, 1908. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1908-05-01 / 102. szám

]908 V/] Bíznak és fizetnek. — A feépviselőház illése. — intrját tudósítónktól.) A f­épviselőház csütörtöki ülésén alakították meg a bizottsá­gokat, azután tárgyalták Bozóky Árpád in­dítványát az alelnöki fizetések eltörléséről és Mária Gyuláét az elnökség iránt való bizal­matlanságról. De mind a kettőt elvetették, bíznak és fizetnek . . . Justh Gyula tíz óra után nyitotta meg az ülést. Fölolvasták és hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét, mire az elnök néhány bejelentést tett. Bemutatta Hencz Károly néppárti képviselő levelét, amelyben tudatja, h hogy jegyzői tisztéről lemond. Ezután mind­járt rátértek a bizottsági tagok megválasz­tására. , A választások után okolta meg Bozóky Árpád az alelnöki tiszteletdíjak eltörlése dol­gában benyújtott indítványát. Az elnöki fize­téseket — mondotta — a szabadelvűpárti rendszer hozta be suba alatt és először 4800 korona tiszteletdíjat állapított meg, de ez nem volt nekik elég és később 12.000 koro­nára emelték föl. Fölolvassa Rakovszky régi beszédét, amelyben azt mondja, hogy amikor egy nagy a nyomor és fölemelik a fizetést, ez nem egyezik meg a méltányossággal és a felelősség tudatával. Fölolvassa Mezőssy Béla akkori beszédét; ő az alelnöki fizetésben erkölcsi függőséget látott. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter: Abban az időben, amelyet Bozóky említett,­­ is abban a véleményben volt, hogy meg­adható a honorárium. Ha mindenki kap fize­tést, miért ne kapnának az alelnökök is ? Ez demokratikus dolog, én sokáig dolgoztam Ignoráfiumért. Kéri, hogy az indítványt ne tűzzék napirendre. (Helyeslés.) A Ház nem tűzte napirendre az indít­ványt Az alelnöki fizetéseket tehát nem fe­­■yegeti semmi veszély. Az ülés végén Maniu Gyula megindo­kolta ismeretes és kellemetlen indítványát. Mondja ki a Ház, hogy a házszabá­lyoknak elfogult kezelése miatt az el­nökség iránt bizalmatlansággal visel­tetik. Az indítvány előterjesztése egyáltalában nem volt jelentőségteljes, még csak érdekes fűszálakat, friss leveleket kell növeszteni. De a társadalom berendezkedése csak a régi alapon fejlődik és alakul tovább, itt az ágak sem pusztulnak el és a levelek hullása csak szemé­lyekben, de nem lényegben történik. Az ember pusztul, de a társadalom megmarad, az élők meghalnak, de az emberiség életének formái a régiek. Mindenben jelentős ez az uj életeket teremtő májusi hajnal, csak éppen az emberi­ség életében nem, mert itt csak uj bizalmakat, de nem uj tetteket és nem uj valóságokat szül. Az uj hajnal itt a régi­ó gyümölcseit érleli tovább és a remények, vágyak, epedező hitek nem valósulnak meg addig, amíg el nem pusztul a társadalom régi törzse. És e törzs már korhad, már eszi a szú, már odvas is, de még friss ágakat hajt és terebélyesedik. Millió kar fejsze­csapása kell a ledöntésére és az új magnak, az egyenlőség, testvériség és szabadság fája magvának elvetése csak a régi törzs pusztulása után lehetséges. Szerelmes csóknak, forró ölelésnek, tob­zódó mámornak, pajkos évődésnek éjszakáján új hajtásokat fakasztanak a természet szűz erői. A hajnal már világosodik, a villamos lámpa sárgáló lángját már el lehet csavarni, a légi fény kitört már a mélyből. Az ember is álmodva álmodik ez éjszakán új hajnalt, erejét meg­­frissültnek hiszi és a következő éjszakán fárad­tan, lomhán pihen meg újból szépet álmodni és keveset merve cselekedni. SZEGED ÉS VIDÉKE. sem. Maniu Gyula beszéde közben azonban egy közbeszólás nyomán egynéhány kor­mánypárti em­ber, számszerint öten, úgyneve­zett tüntetést rendezett Polonyi mellett. Miután Martin Gyula befejezte a beszé­dét, Kossuth Ferenc állott föl szólásra. In­dítványozta, hogy ne tűzzék napirendre Maniu Gyula indítványát, mert ellenkezőleg elisme­réssel kell lenni az elnökség iránt nehéz időkben teljesített munkájukért. A Ház nem tűzte napirendre Maniu Gyula indítványát. A legközelebbi ülés május negyedikén, délelőtt tizenegy órakor lesz és napirendjére a miniszteri és bizottsági jelentések tárgya­lását tűzték ki. Május 5-én pedig — végre valahára — érdemleges ülése lesz a Háznak. A készen levő mentelmi ügyeket fogják ezen a napon tárgyalni. A POLITIKAI színház. Beszennyezik a bírói talárt.­­ Zsarnokoskodik a mameluk-tábor. — A bécsi tanácskozások. (Saját tudósítónktól.) Polónyi Géza csat­lósai, a régi jó időkben elvbarátai, csütörtö­kön nagy lármát csaptak a képviselőház folyosóján amiatt, hogy Zsitvay Leó szerin­tük elfogultan vezeti a nagy per főtárgyalá­sát A képviselő uraknak ezt a lázongását egykedvűen nézték azok, akiknek a judika­­túsa erkölcsi hivatásáról európai fogalmaik vannak, Andrássy és Günther miniszterek pedig ámulva csapták össze a kezeiket, mint akik azt mondják, hogyan, hát már a bírói polcot is magukhoz akarják lerántani a reakció apró vércsei ? Hire járt, hogy inter­pellálni akarnak Zsitvay miatt, de Andrássy és Justh Gyula alapos leckét adott a maffiá­nak a bíróság iránt tartozó tiszteletből. — Günther megbuktatásához is szeretnének hozzáfogni a sötéten árnyékoltak. Követelé­sük az, hogy Zsitvay ellen Günther már most indítsa meg a fegyelmit, mozdítsa el a tárgyalás vezetésétől. S ha Günther az inter­pellációra, melyet a reakciósok a Zsitvay­­ügyben tesznek — még nem tudják, ki által — nem ad kielégítő választ, akkor komoly szándékuk nyílt ülésen leszavazni és megbuktatni az igazságügyminisztert. Ha tehetségük lesz hozzá! A Wekerle-tábor, mint utólag kiderült, egyáltalán nem hajlandó ellenzéket megtűrni sehol, ahol a kirekesztésre hatalma van. A bizottságokból nemcsak a balpártot zárták ki, hanem azokat a kilépetteket is, akik nem tartoznak a balpárthoz, így Bánffy Dezső bárót, Urmánczy Nándort, Wesselényi bárót, Hentaller Lajost sem találták méltónak a bizottságokban való részvételre. A választá­soknál azonban bejöttek: Becsey Károly dr. (kérvényi bizottság), Endrey Gyula (igaz­ságügyi), Reök Iván (vízügyi és közlekedési), Mezőfi Vilmos (munkásügyi). Faragó Antalt, a csongrádi képviselőt és Molnár Jenőt, Szentes kilépett képviselőjét, egyetlenegy bizottságba se vették be. Bécsben csütörtökön délelőtt kezdődött a külügyminiszteri palotában a közös mi­niszteri értekezlet, amelyen Aerenthal báró elnökölt. A magyar kormány részéről Wekerle Sándor és Popovics államtitkár voltak jelen. Az idei delegációs költségvetésről tanácskoz­tak hosszasan s főleg azon tanakodtak, ho­gyan lehetne biztosítani a tisztek nagyobb gázsiját már ebben az esztendőben ? Végül a következő megállapodásra jutottak: A delegációk elé terjesztendő közös költségvetésbe az idén nem illesztik be a fölemelt tiszti fizetést, de — felsőbb parancsra — olyan formát kell keresni, hogy a katonatisztek már ebben az év-­­­ben megkapják a magasabb gázsit. A - 3 két állam pénzügyminiszterének köteles­ségévé tették, hogy a kellő formát meg­találja. Wekerle és Korytowsky pénzügy­miniszterek h­ír szerint már meg is álla­podtak, hogyan fogják elhelyezni büd­zséikben a milliókat. .Miután őfelségé­nek egyenes kívánsága, hogy a fölemelt gázsi a jövő évben már a költségvetés­ben is szerepeljen, elhatározták, hogy a delegációk elé 1909-ben olyan büdzsét terjesztenek, amely a fölemelt fizetése­ket is magában foglalja. A tanácskozásokat nem fejezték be s így a koronatanácsot csak később fogják meg­tartani. A császár már csak a kész megálla­podást fogja bírálat alá venni. Csernoch püspök beiktatása. Csernoch János csanádi püspököt május 10-ikéit iktatják be Temesvárott. (Saját tudósítónktól.) Nagy és fényes ünnepségek között megy végbe Temesvárott május 10-én Csernoch János dr. c­sanádi püs­pök fölszentelése és beiktatása. A polgári és katonai hatóságok természetesen szintén részt vesznek az ünnepélyes aktuson, amely méltó lesz ahhoz a magas álláshoz, amelybe az új püspököt beiktatják. Szeged városát Lázár György dr. polgármester vezetésével tíz tör­vényhatósági bizottsági tag képviseli, ott lesz továbbá Jászai Géza apát, esperes plébános vezetésével a szegedi római katolikus pap­ság is. A püspöki iroda ma bocsátotta közre a beiktatási ünnep sorrendjét, amely követke­zőkben állapítja meg az intronizáció prog­ramját : Május 9-én délután érkezik Temesvárra kíséretével a püspöki fölszentelést végező Hornig Károly báró veszprémi püspök és a segédkező Hosszú László dr. lugosi görög katolikus püspök. Május 10-én délelőtt kilenc órakor lesz a püspökök ünnepélyes bevonulása a­ székes­­egyházba. Szentmise közben a pápai­ kineve­zési okmány fölolvasása után végbemegy a püspökké való fölszentelés. Szentmise végén a királyi adománylevél kihirdetésével történik a püspöki beiktatás, ezt követi a papság hó­­dolatnyilvánítása, végül a püspök első szózata híveihez. Az istentisztelet végeztével a püspökök visszavonulnak a püspöki palotába. Déli 12 órakor a püspöki palota nagy fogadótermében kezdetét veszi a küldöttségek fogadtatása a következő sorrendben: a római katolikus papság, a vallásfelekezetek vezetőik rangja szerint való sorrendben, a katonaság, a tör­vényhatóságok betűrendben, utoljára Te­mesvár szabad királyi városa, a bírói kar, az állami hivatalok, testületek, társulatok és egyesületek. Délután két órakor a vendégek számára díszebéd lesz. Németh József püspök a beiktatás alkal­mából kibocsátotta a Vil­ik körlevelét, amelyet az egyházmegye papságához intéz. Tudatja ebben a cirkuláréban a püspök, hogy Cser­noch János dr. legkegyelmesebben kinevezett Csanádi püspök április 24-én Temesvárra ér­kezett és hogy püspökké szenteltetésének, nemkülönben beiktatásának napjául május 10-ének, Szent József oltalmas ünnepének dél­előtti kilenc óráját tűzte ki. Örömmel hozza ezt a papság tudomására és meghívja egy­úttal mindazokat, akiket lelkipásztori teendőik az ünnepélyen való megjelenésben nem gá­tolnak. Elrendeli a körlevél egyszersmind azt is, hogy a fölszentelés és beiktatás napján az egyházmegye összes templomaiban a hí­veket ezen ünnepélyes ténykedésekről meg­felelő módon kioktassák és egyszersmind isten áldását kérjék az új főpásztorra, hogy hosszú és bölcs kormányzással vezethesse híveit és az egyházmegye sorsát.

Next